A magyar akvakultúra ágazat napjainkban számos komplex kihívással néz szembe, amelyek alapvetően befolyásolják a piaci helyzetet, a kereskedelmi lehetőségeket, a szervezeti-jogi kereteket és a vízgazdálkodási stratégiákat. Puskás Nándor, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) általános elnökhelyettese, a Biharugrai Halgazdaság Kft. vezetője reálisan fogalmazza meg az ágazat előtt álló feladatokat és a lehetséges megoldási irányokat.

Puskás Nádor a Biharugrai Halgazdaság Kft. ügyvezetője

Puskás Nándor szerint a magyar halgazdálkodás jelenleg egy jelentős piaci problémával küzd. Ennek megértéséhez elengedhetetlen néhány alapvető tény tisztázása. „A statisztikai jelentések alapján a halfogyasztás Magyarországon 2022-ig növekvő tendenciát mutatott, majd 2022-től visszafordult, és 2023-ra már közel 90 dekagrammal csökkent az egy főre jutó fogyasztás” – mutat rá. Hozzáteszi, hogy a korábbi évek növekménye alapvetően számítási módszertani változásoknak és az import növekedésének volt köszönhető, míg a Magyarországon megtermelt halból származó egy főre jutó fogyasztás mintegy 1,1 kilogramm körül alakul, ideértve a horgászzsákmányból a fogyasztók tányérjára kerülő halat is. „Sajnálatos, hogy a hazai termelésből származó fogyasztás mértéke nem növekedett érdemben az elmúlt évtizedekben” – teszi hozzá.

Piaci turbulenciák és a kereskedelem háromlábú széke

A MA-HAL elnökhelyettese egy szemléletes hasonlattal élve a magyar akvakultúra ágazat kereskedelmét egy „háromlábú székhez” hasonlítja. Ez a háromláb a Magyarországon élelmiszerként történő halértékesítés, az export- és a horgászpiac. A szakember szerint mindhárom terület sajátos problémákkal küzd, amelyek megoldása elengedhetetlen a teljes ágazat fejlődése szempontjából.

A Magyarországon élelmiszerként értékesített hal esetében Puskás Nándor „róka fogta csuka” állapotról beszél. „Ez azt jelenti, hogy az alacsony halfogyasztás blokkolja a feldolgozás növekedését, a feldolgozás növekedésének hiánya pedig negatívan hat vissza a halfogyasztás emelkedésére” – magyarázza. A kis rendelési tételek nem teszik lehetővé a költséghatékony termelést és logisztikát, ami tovább nehezíti a helyzetet. „Ráadásul az ágazat kitörési törekvései időben egybeestek azzal a sajnálatos módon lezajlott folyamattal, amikor a magyarországi élelmiszer-kiskereskedelem jelentős része átkerült a multinacionális cégek kezébe, mely nem segítette a feldolgozás növekedését” – teszi hozzá. Az elmúlt évek magas élelmiszerár-inflációja pedig tovább rontotta a helyzetet, így az egyébként is periférián lévő halfogyasztási szokások még inkább háttérbe szorultak.

Puskás Nándor szerint a megoldást a rövid ellátási láncok (REL) kialakítása és a helyi halértékesítés ösztönzése jelentheti, mind élő, mind feldolgozott formában. „Ehhez szükséges a megfelelő műszaki infrastrukturális háttér kiépítése, akár mozgó egységek formájában is, és ennek támogatási rendszerét is meg kell teremteni” – hangsúlyozza. A feldolgozás tekintetében úgy véli, hogy jelenleg mind a darabolt termékeknek, mind a készételeknek létjogosultsága van, de a jövőben a teljesen feldolgozott, szálkamentes termékek irányába kell elmozdulni, figyelembe véve a fiatalabb generációk fogyasztási szokásait.

Az exportpiacon is komoly kihívásokkal kell szembenézni, mivel a konkurens országok, mint Bulgária, Horvátország és Csehország, egyre nagyobb mértékben vannak jelen ezeken a piacokon. „Nagyon fontos, hogy olyan támogatási rendszerrel rendelkezzünk, mint ezek az országok, mert ha az ő támogatási rendszereik bizonyos szegmense jobb lehetőséget biztosít számukra, akkor az a piacon is érvényesülni tud” – figyelmeztet. A szakember szerint az exportképes gazdaságok műszaki-infrastrukturális hátterének megerősítése, a tárolókapacitások és a logisztikai háttér fejlesztése szintén elengedhetetlen.

A harmadik láb, a horgászpiac, a MA-HAL elnökhelyettese szerint bizonyos értelemben a legnagyobb vevőnek tekinthető, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani rá. „A horgásztársadalom az elmúlt években komoly pozitív fejlődésen ment át, a horgászlétszám jelentősen növekedett, ezért ez egy növekvő felvevőpiac” – emeli ki. A MOHOSZ-szal történő együttműködés keretében tervezett leegyszerűsítetten megfogalmazva „Fogd meg! Tisztítsd meg! Vidd haza és edd meg!” kampány, valamint a horgászvizek mentén kialakítandó modern, higiénikus haltisztító helyiségek mind hozzájárulhatnak ezen piaci terület további erősítéséhez.

Szervezeti-jogi útkeresés és a támogatási rendszer reformja

Puskás Nándor szerint az akvakultúra ágazat helyzetének javításához elengedhetetlen a szervezeti-jogi keretek átalakítása és a támogatási rendszer ehhez történő módosítása. A szakember hangsúlyozza, hogy az akvakultúra ágazat minden tekintetben egy klasszikus agrárágazatnak tekinthető. „Sajnálatos módon az Európai Unió rendszerében azonban nem az agrárágazatok közé van sorolva, hanem a tengeri halászat mellé rendelték, ami egy külön igazgatósággal és támogatási rendszerrel rendelkezik” – mutat rá. Ez a besorolás azt eredményezi, hogy a magyar akvakultúra ágazat az elmúlt támogatási ciklusokban kimaradt a vidékfejlesztési célokat szolgáló támogatásokból (pl: munkaerő, kedvezményes hitel, fiatalgazda, arányos ökológiai értékfenntartó támogatás stb.), amelyekhez más agrárágazatok hozzájutottak. „Ez hátrányos helyzetet teremt, kvázi diszkriminált állapot, ami versenyhátrányt jelenthet a belföldi és az exportpiacokon egyaránt” – figyelmeztet az igazságtalan helyzetre a MA-HAL elnökhelyettese.

A szakember szerint a helyzet megoldásához ki kell dolgozni egy olyan jogi-szervezeti módszertant, amely lehetővé teszi az akvakultúra ágazat számára a vidékfejlesztési (KAP ST) támogatásokhoz való hozzáférést, vagy pedig egy önálló ilyen típusú támogatási rendszer kialakítását az ágazaton belül. „Ha ezt nem oldjuk meg, akkor folyamatosan fennmarad ez az állapot, ami veszélyezteti a versenyképességünket és a növekedésünket” – teszi hozzá. Puskás Nándor hangsúlyozza, hogy az akvakultúra ágazat a rendszerváltás óta az egyetlen ágazat, amely erőn felüli küzdelmek árán meg tudta őrizni a rendszerváltás előtti méretét, ezért különösen fontos a támogatása.

A MA-HAL elnökhelyettese szerint a támogatási rendszereknél kiemelt figyelmet kell fordítani a kisebb gazdaságok támogatására, mivel a jelenlegi rendszerben nehezen tudnak hozzájutni a forrásokhoz. „Ezért létre kell hozni egy szervezetet, ami a kisebb gazdaságok beszerzéseit, támogatási feladatait összegyűjtve és blokkszerűen menedzselve megoldja helyettük ezen feladatokat, különben a kisebb gazdaságok nem fogják tudni megvásárolni a modern műszaki berendezéseket, és ez a lemaradásukhoz vezet” – javasolja Puskás Nándor. A szakember egy falugazdász szervezethez hasonló modellt képzel el, de a lehetőségek okán nem hálózatban, hanem egy központi szervezetként, amely segíti a kisebb gazdaságokat a támogatások megszerzésében. Ez azért is egyre fontosabb feladat, mert minden törekvésünk – melyet az Irányító Hatóság vezetése is maximálisan támogat – ellenére az újabb és újabb uniós kritériumok miatt nemhogy csökken, hanem egyre jobban növekszik a támogatások adminisztrációs terhe. 

Biharugrai halastavak madártávlatból

Vízgazdálkodás és a klímaváltozás kihívásai

A mezőgazdaság, így az akvakultúra szereplői is kiemelt figyelmet fordítanak a vízgazdálkodás kérdésére, amely egyre fontosabbá válik Magyarországon a klímaváltozás hatásai miatt. „Egyre jobban látszik, hogy Magyarország súlyos problémákkal küzd a felszíni vízbázisok területén, a vízháztartások és a talajvízszint zuhanása egyre nagyobb problémát generál” – figyelmeztet Puskás Nándor. Véleménye szerint a tógazdaságok jelentős szerepet játszanak a vízvisszatartásban, mivel nagy mennyiségű víz befogadására és tárolására képesek. Magyarországon működő 26 – 27000 ha halastó egyszeri feltöltése is mintegy 350 millió m³ víz befogadását teszi lehetővé, mely megfelelő vízutánpótlás esetén további 100-150 millió m³ víz visszatartását eredményezi. „Fontos, hogy minél több vizet fogadjunk be a halastavainkba, és olyan rendszereket alakítsunk ki, hogy lecsapoláskor minél kevesebbet engedjünk el az adott régióból” – hangsúlyozza. Ehhez helyi összefogásokra van szükség a halgazdálkodók, a vízügyi szakemberek, a nemzeti parkok és az agrárgazdálkodók között.

A MA-HAL elnökhelyettese szerint a tógazdaságokban már komoly tudás és tapasztalat halmozódott fel (a klímaváltozás hatásait is ideértve) vízgazdálkodás, víz visszatartás vonatkozásában, mely jelentős segítség lehet ugyanezen célú kormányzati törekvések megvalósításában. A szakember szerint a vízgazdálkodás mellett az ökológiai értékfenntartás is kiemelt figyelmet érdemel. „A magyar tógazdasági akvakultúra az agrárágazatok között a legnagyobb ökológiai értékfenntartással bír, de nem kapja meg a hozzá méltó támogatást” – mutat rá Puskás Nándor. A szakember szerint a klímaváltozás – benne kiemelten a téli jégborítottság hiánya – okán a takarmány és halfogyasztó állatok kártétele fokozódik, ráadásul bizonyos esetekben a szabályzó rendszer is hibás, mint például a Magyarországon nem őshonos kis kárókatona fokozottan védett státusza, mely madárfaj halfogyasztását korlátlanul vagyunk kénytelenek tűrni. Ez veszélyezteti a tógazdaságok komplex értékhalmazának minden elemét, így elfogadhatatlan a fenntarthatóság szempontjából is.

Puskás Nándor szerint a magyar akvakultúra ágazat előtt álló kihívások komplexek és sokrétűek, de a lehetőségek is jelentősek. A piaci helyzet javítása, a kereskedelmi struktúra átalakítása, innovatív marketing politika kialakítása, a támogatási rendszer igazságosabbá tétele, a vízgazdálkodási felelősségvállalás és az ökológiai értékek megőrzése mind olyan területek, ahol előrelépés érhető el. Az ágazat szereplőinek összefogása, a kormányzati támogatás és a tudományos eredmények alkalmazása elengedhetetlen a fenntartható és versenyképes jövő megteremtéséhez.

Írta: Török Gergely