Dr. Szűcs István, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára a szarvasi HAKI 49. Halászati Tudományos Tanácskozásán tartott előadást „Az innováció és az innovatív fejlesztések előtt álló kihívások és lehetőségek a hazai akvakultúra ágazatban” címmel. Az előadás rávilágított az ágazat jelenlegi helyzetére, a stagnáló tendenciákra és azokra a kulcsfontosságú területekre, ahol az innováció elengedhetetlen a fejlődéshez.

A hazai halgazdálkodás bruttó termelési értéke az elmúlt 15 évben nőtt ugyan, de ez elsősorban az élelmiszerár-inflációnak és a halárak emelkedésének köszönhető, nem pedig a kibocsátás érdemi növekedésének. Az ágazat az állattenyésztési ágazat szakterület mindössze 1,7-2,1 százalékát teszi ki, és mintegy 25-27 ezer hektár halastóterülettel rendelkezik. Az egy hektárra jutó vízfelhasználás rendkívül alacsony, a normális érték durván a kétszerese lenne. Az ágazatban mindössze 1231 állandó, 138 családtag és 192 részmunkaidős fő foglalkoztatott van. Az egy főre jutó halfogyasztásban Magyarország jól áll az édesvízi halfogyasztás terén, de az EU-n belül összességében a lista végén kullog. Az elmúlt 30 évben az import értéke durván ötszöröse volt az exporténak, és volt időszak, amikor tizenkétszeresét is meghaladta.

A horgásztársadalom dinamikusan növekszik, elérve az egymilliós létszámot, és a horgászpiac jelenti a magyar akvakultúra ágazat egyik legstabilabb és hosszú távon is kiszámítható piacát, szemben a pontyfogyasztó lakosság folyamatosan csökkenő számával.

Az innováció szükségessége és területei

Dr. Szűcs István hangsúlyozta, hogy az innovációra általában akkor van szükség, ha komoly problémát kell kezelni, vagy ha elégedetlenség merül fel. A halászati ágazatban ez különösen igaz, mivel a termelők, kereskedők és dolgozók elégedettsége gyakran a változtatások hiányához vezet. Az innovátorok útja nehéz, gyakran falakba ütköznek, és meg kell küzdeniük azzal, hogy a jobb a jónak ellensége lehet.

Az előadás számos területet azonosított, ahol az innovációra égető szükség van:

• Versenyképesség javítása: Az önköltség csökkentése kulcsfontosságú, . Eezt fajlagos munkaerő-, energia- és takarmányfelhasználás csökkentésével, valamint műszaki fejlesztéssel és robotizációval lehet elérni.
• Munkaerőhiány kezelése: A szakmunkás- és betanított munkaerő hiánya súlyos probléma. A megoldás a fajlagos munkaerő-felhasználás csökkentése, azaz kevesebb munkaerő felhasználása egységnyi végtermékre.
• Fenntarthatóság: A fajlagos vízfelhasználás csökkentése, az állategészségügyi állapot fenntartása, az állatjóllét (pl. a „Boldog Ponty” koncepció) és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás (klímaadaptált technológiák, genetika, szén-dioxid- kibocsátás csökkentése) mind ide tartoznak. Az ESG (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási) minősítés kidolgozása és a marketingbe való beépítése is kiemelt fontosságú.
• Fogyasztói igények: A növényalapú táplálkozásra való áttérésre az akvakultúra a vízinövények akvquakultúrás termesztésével, az integrált multi-profitikus akvaquakultúrával (IMTA) és az akvapóniával reagálhat. Az egészséges, funkcionális és káros anyagoktól mentes élelmiszerek iránti igény is egyre nő.
• Digitalizáció és adatalapú döntéshozatal: Az adatok és információk kulcsfontosságúvá váltak a döntéshozatalban, hasonlóan a növénytermesztésben tapasztalható fejlődéshez.
• Kutatás-fejlesztés (K+F): Az innováció alapja a kutatás-fejlesztés. Fontos a genetikai fejlesztőmunka (technológiatűrő- képesség fokozása, rezisztencia  nemesítés, génmegőrzés, ponty génbank), az ipari meghatározottság, a szaporodásbiológiai kutatások, új halfajok termelésbe vonása, steril állományok kialakítása, valamint a mikrobiom összetétele, hormonháztartás és stressz stressz-szintek kutatása.
• Tartási és takarmányozási feltételek fejlesztése: Ide tartoznak az etológiai kutatások, haltápgyártási technológiák, takarmányok vízállóságának javítása, valamint a halliszt és élő táplálékszervezetek részleges helyettesítése.
• Műszaki és technológiai fejlesztések: A hétköznapi gyakorlatban számos esetbengyakran ez jelenik meg innovációként, például a szerves trágyaszóró adaptálása halastavi felhasználásra. Fontos a halbiomassza becslésével kapcsolatos műszaki fejlesztés is.
• Környezeti és ökológiai állapot fenntartása: Vizsgálatok a vízszennyezés, halállományok és haltermés kölcsönhatásairól, halkortani és haljárványügyi K+F, halpopuláció-genetikai vizsgálatok, valamint a haltermelés és horgászat természetes vizekre gyakorolt hatásainak elemzése.
• Komplex gazdasági, ökológiai és társadalmi hatékonyság javítása: Rekreációs hasznosítás, horgászat, minőségpolitikai fejlesztés, értékesítési viszonyok és versenypiaci környezet átfogó vizsgálata.

Szervezeti innováció és a egy „Nemzeti Hhalkereskedőház” víziója

A szervezeti innovációra példaként egy 15 éves álom, a Nemzeti Halkereskedőház Zrt. létrehozásának gondolata került elő. Ez a szervezet koordinálná az input-output oldalt, értékesítő, beszerző, feldolgozó funkciót látna el, és a megtermelt halat juttatná piacra. Bár sokan úgy gondolják, ez Magyarországon nem működhet, egy namíbiai példa (513 marhatartó összefogása egy modern feldolgozó üzem létrehozására állami támogatás nélkül) rávilágít arra, hogy hasonló kezdeményezések más ágazatokban már sikeresek.