Bár a hazai halfogyasztás mérsékelten emelkedő tendenciát mutat, a magyar tányérokra kerülő halak 80 százaléka még mindig külföldről érkezik. A szakadék óriási: míg az EU-ban a lakosság 17 százaléka vásárol hetente halat, nálunk ez az arány mindössze 2 százalék. A megoldás azonban nem csupán marketingkérdés. A legújabb piaci elemzések szerint a magyar termelőknek a „kényelmi termékek” piacán kellene nagyot dobniuk, tanulva a nyugati mintákból, hogy a MAHOP Plusz forrásait kihasználva valós alternatívát kínáljanak az importtal szemben.

Az akvakultúra ágazat fejlesztési lehetőségeinek elemzésekor alapvető szempont a piaci lehetőségek figyelembevétele, különös tekintettel a helyi ellátások kielégítésére. Az kétségtelen tény, hogy az vízi élőlények piaca az EU-ban nagy változatosságot mutat úgy a halfajokat, mint a régiókat tekintve. Az EU 2022. évi halpiaci felmérésének alapján (EU Fish Market – EUMOFA 2025) a piacon elsősorban import termékek domináltak: tonhal (13%), lazac (11%), garnélarák (7%) alaszkai tőkehal (7%), tőkehal (7%). Ez az öt halfaj adja az elfogyasztott halmennyiség 45%-át, amelyekből az EU önellátási szintje mindössze 9% volt. Főleg az EU-ban termelt, magas önellátási szintű vízi élelmiszerek, kagylók (78%), hering (84%), makréla (85%), pisztráng (85%) az összes elfogyasztott halmennyiségnek mindössze 13%-tették ki.

A halfogyasztás változatosságát jól szemlélteti az 1. ábra, amelyik az EU országok 2022. évi halfogyasztását mutatja be.

Érdemes megvizsgálni a halfogyasztás regionális megoszlását is. Bár többféle regionális megosztás létezik az EU országok között, jelen elemzés alapján négy régiót különböztetünk meg a következők szerint: Dél-Európa: Portugália, Spanyolország, Olaszország, Ciprus, Horvátország, Görögország, Szlovénia; Nyugat-Európa: Franciaország, Luxemburg, Belgium, Hollandia, Németország, Ausztria; Észak- Európa: Svédország, Finnország, Litvánia, Észtország, Lettország; Kelet-Európa: Lengyelország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Magyarország, Csehország. A halfogyasztás 2022. évi regionális helyzetét a 2. ábra mutatja be.

A magas dél-európai halfogyasztás jelzi, hogy a Mediterrán régióban részben a természeti adottságok, részben a táplálkozási kultúra miatt európai viszonylatban is kiemelkedő akvakultúra ipar épült ki, ami az EU akvakultúra ágazatának egy speciális szegmense. Nyugat-Európában már nagyobbak a tengerparttól távolabbi területek, de a halfogyasztásnak nagy hagyományai vannak a táplálkozásban, ami nem csak a régió akvakultúrájának a fejlesztését segíti, de hozzájárul a magas importhoz is. Észak-Európában hasonló a helyzet a nyugat európaihoz, de figyelemre méltó a három, volt „szocialista” balti-tengeri ország (Litvánia, Lettország és Észtország) viszonylag magas fogyasztása. Az alacsony halfogyasztás a kelet-európai régióban nem magyarázható a kedvezőtlen természeti adottságokkal, hiszen például a Fekete-Tenger és más édesvízi erőforrások jó lehetőségeket kínálnak az akvakultúra számára. Hozzájárul azonban az alacsony halfogyasztáshoz a táplálkozási kultúra és az a körülmény, hogy az akvakultúrában rejlő lehetőségek kihasználatlanok, sokkal jobban, mint más EU régióban.

A halfogyasztás helyzetének elemzése kapcsán szólni kell arról, hogy a halfogyasztási és a halvásárlási adatok megállapításának módszertana javításra és egységesítésre szorul. Önmagában már a megnevezések sem egyértelműek.

Még általánosan használatos a „seafood” (tengeri élelmiszer) kifejezés, amelynek pontatlanságát, illetve helytelenségét a FEAP már többször kifogásolta, illetve legújabban az Akvakultúra Tanácsadó Bizottság az AAC is leírta egy elemzésében (AAC, 2025). Ebben az elemzésben az AAC azt is megállapította, hogy az akvakultúra termelés- és a piacra kerülő mennyiség adatai eltérőek, ami befolyásolja a halfogyasztás számítását. Egyelőre a meglévő módszertan alapján készült adatokkal kell dolgoznunk, de a halfogyasztás helyzetének és tendenciáinak alaposabb elemzése során tudatában kell lennünk ezen pontatlanságoknak és törekedni kell azok korrekciójára.

Egy nemrégen készült tanulmány (Eubarometer, 2024) átfogóan elemzi az EU-ban a halvásárlói szokásokat, illetve azok változását, amelyek alapvetően meghatározzák a halfogyasztás helyzetét és tendenciáit. A felmérés során 2024-ben az EU 27 tagállamában, különböző társadalmi és demográfiai csoportokból származó 26.510 válaszadót kérdeztek meg anyanyelvükön

A felmérés legfontosabb eredményei az alábbiakban foglalhatók össze:

• Csökken a halfogyasztás gyakorisága: A válaszadóknak csak egyharmada eszik halat vagy akvakultúra-termékeket legalább hetente egyszer, ami 4%-os csökkenést jelent 2021 óta. Azok aránya, akik soha nem fogyasztanak halat, illetve vízi élelmiszereket 15%-ra emelkedett.

• Az ár jelentős tényezővé vált: Az ár a vásárlási döntések legmeghatározóbb tényezője az európaiak 55%-a számára, ami a fagyasztott és konzervtermékek előnyben részesítéséhez vezetett. Korábban a termék megjelenése volt az elsődleges szempont a vásárlásnál.

• Fontosak a földrajzi helyzet adta különbségek: A fogyasztásban jelentős különbség mutatkozik a parttól való távolság függvényében. A parttól 5 km-en belül élők 79%-a eszik havonta halat, míg a parttól 200 km-nél távolabb élőknek csak 49%-a.

• A vásárlási helyszíne továbbra is fontos tényező: A fogyasztók többsége (közel háromnegyede) halászati és akvakultúra-termékeket élelmiszerboltokban, szupermarketekben vagy hipermarketekben vásárol.

• A megbízható termékinformáció növeli a fogyasztói bizalmat. Az európaiak nagy bizalommal tekintenek a termékcímkéken szereplő információkra, különösen a törvény által előírt kötelező információkra.

A vásárlói szempontok fontosságát, illetve annak 2021 és 2024 közötti változását mutatja a 3. ábra. Ebből látható, hogy a termék árának, az elkészítés könnyűségének és gyorsaságának, valamint a környezeti, társadalmi és etikai szempontok fontossága növekedett az elmúlt három év alatt, bár utóbbi szempontnak a fontossága még így is a legalacsonyabb (17%) az összes válaszadók arányát tekintve.

A halfogyasztási, illetve a vásárlási szokások változása volt az egyik kiemelt téma az EAS 2025. évi Akvakaultúra Európa Konferenciáján Valenciában. A konferencia plenáris ülésének egyik kulcselőadója az EU tagországok halfogyasztása csökkenésének okait elemezte, illetve javaslatokat tett, a szükséges termelői és kereskedelmi lépésekre vonatkozóan. Megállapítható, hogy a vízi élelmiszerek fogyasztása átlagosan 11%-kal csökkent az egész kontinensen érintve a legtöbb halat fogyasztó országokat is. Az elemzések a fogyasztás csökkenése mögött a növekvő árak és a „kényelmi termékek” iránti igény növekedése mutatható ki. Spanyolországban például több évnyi magas infláció után a háztartások ma körülbelül 30%-kal többet fizetnek ugyanazokért a termékekért, mint néhány évvel ezelőtt. Ennek eredményeként sok család a drágább fehérjeforrásokat – mint a hal, a bárányhús és a kagyló – olcsóbb alternatívákkal, például csirkével, sertéshússal és tojással helyettesíti. A kényelem is átalakítja az étkezési szokásokat, mert az emberek egyre kevesebb időt töltenek a konyhában. A kényelem a fogyasztás egyik fő mozgatórugójává vált, állapította meg a szakértő, aki figyelmeztetett arra, hogy ez a változás komoly kihívást jelent a vízi élelmiszereket termelő szektor számára, amelynek olyan, könnyen elkészíthető termékeket kell kínálnia, amelyek megfelelnek a fiatalabb családok igényeinek, akik egyre kevésbé hajlandóak a halak otthoni feldolgozására. Az alkalmazkodás tekintetében tanulni lehet a lazacipartól, amely az elmúlt két évtizedben tartós növekedést ért el, annak ellenére, hogy a lazactermékek ára viszonylag magas. A lazac a spanyol háztartások 78%-ában jelen van, és sokoldalúságának, szálkamentességének és sokoldalú felhasználásra kész formáinak köszönhetően a legszélesebb körben fogyasztott halfaj lett. A lazactermékek egyesítik azt a három tényezőt, amelyet a fogyasztók manapság a leginkább értékelnek: az egészséget, a kényelmet és az ízletességet.

A hazai halfogyasztás az EU halfogyasztásának helyzetének összehasonlításra is lehetőséget biztosít az Eurobarométer jelentés, aminek van egy magyar nyelven is megjelenő fejezete. A halvásárlás gyakoriságában igen jelentős különbség mutatkozik az EU és Magyarország között. Míg a megkérdezettek között hetente legalább egyszer halat vásárlók aránya az EU-ban 17%, addig Magyarországon mindössze 2%. A 3. ábrán bemutatott vásárlási preferenciákat vizsgálva nagy a hasonlóság az EU átlaga és a magyar adatok között. Legnagyobb eltérés (7%) a termék eredetének megítélésében van, amely a magyar vásárlók körében kisebb jelentőségű.

A magyar vásárlók ugyanakkor jobban preferálják az akvakultúrás termékeket (18%), mint az EU fogyasztók (8%). A halászati és akvakultúra termékek cimkézésre vonatkozóan hasonlóan válaszoltak a megkérdezettek az EU átlagában és Magyarországon legfontosabbnak tartva a felhasználhatóság, illetve szavatosság dátumát (63/64%), illetve a termék és a faj nevét (50/51%).

A felmérésben szerepeltek a tengeri alga fogyasztására vonatkozó kérdések is, amelyekre adott válaszok elég bizonytalanok, sok esetben ellentmondóak, ami jelzi, hogy ilyen termékek vásárlásának, illetve fogyasztásának nincs kultúrája. A megkérdezettek nagy százaléka ( az EU-ban 54%, Magyarországon 40%) nem fogyasztott még ilyen terméket. Ugyanakkor a vizsgálat szerint a magyar fogyasztók nyitottabbak az ilyen termékek fogyasztására, mint egy átlagos EU fogyasztó. Arra a kérdésre, hogy szeret-e új terméket fogyasztani, Magyarországon a megkérdezettek 29%-a, válaszolt igennel, míg az EU átlagában csak 22%.

A halfogyasztás magyarországi helyzetét elemezve megállapítható, hogy az mérsékelten emelkedő tendenciát mutat, ahogy az a 4. ábrán látható. A tendencia mögött azonban a halfogyasztás mértékének a fluktuációja látható, amelyen belül a csökkenéseket elsősorban az árak növekedése és a fizetőképes kereslet szűkülése okozza.  

A hazai halfogyasztást elemezve fontos azonban kiemelni, hogy az összes elfogyasztott hal és egyéb vízi élelmiszer kb. 80%-a importból származik. A hazai halfogyasztás növelésére irányuló programok tervezése és végrehajtása során kiemelt szempont kell legyen az, hogy növekedjen a hazai haltermékek fogyasztása. Ez azonban nem, illetve nem is elsősorban promóciós kérdés, hanem az import termékekkel szembeni versenyképesség növelése. Alapos elemzések szükségesek azonban annak érdekében, melyek azok az import termékféleségek, amelyekkel versenyképesek lehetnek hazai haltermékek, illetve milyen innovációk szükségesek versenyképes termékek előállításához és marketingjéhez. A hazai halfeldolgozás és a halmarketing innovációjára jó lehetőséget biztosít a MAHOP Plusz program, amelynek kihasználása kiemelt ágazati érdek kell, hogy legyen. Céltudatos és hatékony programok és intézkedések kidolgozásához, illetve végrehajtásához alapvető fontosságú a halfogyasztás, a vásárlási szokások helyzetének és tendenciáinak ismerete, jelen cikkben is említett tanulmányok és elemzések megállapításainak és javaslatainak a figyelembevétele.

A cikkben szereplő irodalmak a szerzőknél elérhetők.
Fotók: Adobe Stock