Klímaadaptáció a jövő mezőgazdaságában

A klímaváltozás már nem egy távoli fenyegetés, hanem a mindennapi gazdálkodást alapjaiban meghatározó valóság. A „Paradigmaváltás a halastavi vízgazdálkodásban” című konferencián Tornay Enikő, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) osztályvezető-helyettese döbbenetes meteorológiai adatokkal és jövőképekkel mutatta be, mi vár a hazai agráriumra. Előadása rávilágított, hogy a kérdés ma már nem az, hogy lesz-e kevesebb vizünk, hanem az, hogy okosabban tudunk-e bánni azzal, ami még megmaradt. A megoldást a szivacsszerű tájak kialakítása és a multifunkcionális halgazdaságok jelenthetik.

A vízgazdálkodás jövőjét és lehetőségeit alapvetően a hőmérséklet és a csapadék alakulása határozza meg. Tornay Enikő visszanyúlt az alapokhoz, és a legfrissebb kutatási adatokon keresztül vázolta fel azt a radikálisan átalakuló környezetet, amelyhez a magyar mezőgazdaságnak, és ezen belül az akvakultúrának alkalmazkodnia kell.

A számok könyörtelen valósága

A globális és hazai trendek egyaránt riasztóak. A NASA adatai szerint a globális felszíni hőmérséklet 1880 óta folyamatosan emelkedik, és 2024-re az eltérés az 1951-1980 közötti átlaghoz képest már elérte az 1,2 Celsius-fokot. A hazai mérések is ezt a drasztikus melegedést igazolják, a HungaroMet 1901 óta vezetett top 10-es listáján a legmelegebb időszakok szinte kivétel nélkül a 2020-as évekből kerülnek ki. Az első helyen a 2024-es esztendő áll, de a rekord aszálykárral sújtó 2022-es év is az ötödik, míg 2025 a hetedik legmelegebb év volt.

A csapadékhiány is egyre súlyosabb méreteket ölt. Ebből a szempontból a tavalyi a negyedik legrosszabb év volt. A legnagyobb problémát azonban nem is az egy-egy évben jelentkező hiány, hanem a folyamatosan halmozódó csapadékveszteség jelenti, amely megakadályozza a talaj vízkészleteinek pótlódását.

A jövőképek még ennél is komorabbak. A klímamodellek szerint 2100-ra Észak-Magyarországon az éves átlaghőmérséklet több mint 2 fokkal is megemelkedhet. Míg napjainkban a 30 fok feletti hőségnapok száma 25-40 nap körül mozog, a legpesszimistább előrejelzések szerint ez a század végére, egyes észak-magyarországi régiókban akár 197 napra is kitolódhat. A csapadék eloszlása is átrendeződik, míg Nyugat-Magyarország viszonylag jól ellátott maradhat és a Balaton északi részén akár csapadéktöbblet is jelentkezhet, az Alföld és Észak-Magyarország várhatóan súlyos problémákkal küzd majd. A Hortobágy térségében drasztikusan megnőhet az egymást követő száraz napok maximális száma.

Szivacsszerű tájak és az uniós irányelvek

Ezek a klímaváltozási folyamatok teljesen új vízgazdálkodási kihívásokat generálnak. Számolnunk kell az intenzív csapadékesemények okozta villámárvizekkel, a csökkenő beszivárgással, a talajvízszint süllyedésével és a megnövekedett párolgási veszteséggel. A kevesebb vízben a szennyeződések is jobban koncentrálódnak, és egyre élesebb vízbiztonsági feszültségek, úgynevezett versengő vízhasználatok alakulnak ki az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság között. Mindezt már nem lehet lokálisan kezelni; vízgyűjtő szintű megoldásokra van szükség.

Az Európai Unió is felismerte a beavatkozás szükségességét. A Víz Keretirányelv, az Árvízvédelmi Irányelv és a természet-helyreállítási törekvések mellett a Közös Agrárpolitika (KAP) keretrendszere is egyre inkább a vizes élőhelyek támogatása és a szénmegkötés felé tolódik. A legújabb stratégiai irány a „vízreziliencia stratégia”, amely egy új fogalmat emelt be a köztudatba. A szivacsszerű tájak (sponge landscapes) koncepcióját. Ennek lényege a víz körforgásának helyreállítása, a lezúduló csapadék helyben tartása, a lefolyás lassítása és a többletvizek ideiglenes tározása.

Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, társadalmi és műszaki szintű beavatkozásokra egyaránt szükség van. Fontos lenne a nagyfogyasztókat érintő vízdíjak észszerűsítése, az élelmiszer-hulladék csökkentése, az infrastruktúra javítása, valamint a szennyvíztisztítás utáni újrafelhasználás és az esővízgyűjtés fokozása.

A halastavak sérülékenysége és technológiai kitörési pontjai

A mezőgazdasági vízfelhasználás két legnagyobb szegmense az öntözés és a halastavi vízfeltöltés. Míg mintegy 140 ezer hektárnyi öntözött terület átlagosan 1,5 köbméter vizet fogyaszt hektáronként, addig a mintegy 23 500 hektárnyi halastó vízigénye ennek többszöröse, nagyjából 8,6 köbméter hektáronként.

Tornay Enikő kiemelte, hogy a halastavak a klímaváltozás hatásainak fokozottan kitettek. Az enyhe telek kedveznek a kórokozók és kártevők elszaporodásának. A hőhullámok miatt a víz felmelegszik, ami felgyorsítja a halak anyagcseréjét, de egy ponton túl már nem tudják felvenni a táplálékot, az algavirágzás pedig oxigénhiányt és kényszerlehalászást idézhet elő. A csapadékhiány és a süllyedő talajvíz miatt zsugorodik az élettér, koncentrálódnak a szennyeződések, az extrém esőzések pedig kimoshatják a táplálékot a tóból. Ezen felül megjelenik a „terített asztal effektus”, ahogy a táj kiszárad, a környező ökológiai rendszer védett madarai és állatai a halastavakon keresnek táplálékot, komoly károkat okozva a termelőknek, akiknek a védekezési lehetőségeik erősen korlátozottak.

A technológiai fejlődés azonban itt is kínál megoldást. A recirkulációs akvakultúra rendszerek (RAS) alkalmazásával a vízfelhasználási hatékonyság akár a 90 százalékot is elérheti. Ezekben a zárt rendszerekben a vizet nem leengedik, hanem különböző kémiai és biológiai tisztítási folyamatokon keresztül visszaforgatják a termelésbe.

A multifunkcionális tógazdaságok

A hagyományos, kizárólag a haltermelésre fókuszáló modell egyre inkább korlátokba ütközik. A piaci nyomás, a feldolgozott és import halak iránti növekvő kereslet, a beruházási kényszer, valamint az egyre szigorodó társadalmi és környezeti elvárások mind abba az irányba mutatnak, hogy a hazai ágazatnak újra kell pozicionálnia magát.

A 21. század válasza erre a multifunkcionális tógazdaság. Ebben az új felállásban az élelmiszer-előállítás (a haltermelés) csupán az alapfunkció. Erre épülhetnek rá a turisztikai és társadalmi szolgáltatások, mint a horgásztatás, a vendéglátás és a vidékfejlesztés. Ennél is fontosabbak azonban a környezeti és ökoszisztéma-szolgáltatások. A biológiai sokféleség fenntartása, a zártkörű vizek kezelése, a tájképformálás és a víztározási funkció, amellyel a halgazdaságok érdemben hozzájárulhatnak a térségi vízhiány enyhítéséhez. A jövő feladata ezen ökoszisztéma-szolgáltatások tudományos kutatása és gazdasági értékelése, hogy a halastavak a magyar szivacs-tájak elismert és fenntartható bázisaivá válhassanak.