A nagy kárókatona táplálkozásának vizsgálata a Felső-Tiszán

Szerző: Fesztóry Sándor

A táplálékul szolgáló halakra vonatkozó vizsgálataim két év alatt készültek, közel 50 gyomortartalom részletes elemzése alapján.  A fajok meghatározását – a hitelesség kedvéért – a Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékén végezték,  Dr. Juhász Lajos irányításával.

A legnagyobb tömegű gyomortartalom 656 g volt, a legnagyobb tömegű hal egy 600 g-os, 41 cm-es süllő, míg a leghosszabb, egy 45 cm-es 457 g-os harcsa volt. A kárókatona számára nem okoz tehát problémát a testhossza felénél nagyobb halak elnyelése sem. Megállapítható továbbá, hogy a testalakulás szempontjából hengeres, illetve megnyúlt testűnek tekinthető (sodráskedvelő és könnyen elnyelhető) halfajok aránya 82% volt.

Meglepően magas volt a védett halak aránya, mind a fajszám (36%) mind a darabszám (26,5%) százalékos aránya tekintetében, és meglepően alacsony az inváziós halfajok aránya (lásd: táblázat és diagram). Sőt, az elfogyasztott halfajok tömegét tekintve a védett halak aránya az inváziós halfajok arányának a 7,5 szerese volt, míg az elfogyasztott darabszámot tekintve a 4,5-szerese. Tehát a kormorán vagy nem szívesen fogyasztja az inváziós kategóriába sorolt halfajokat, vagy ezek előfordulási aránya volt kisebb ebben a térségben. A keszegek – a becsült populációk méretét és a gyakoriságukat tekintve – szintén a vártnál jóval kisebb arányban kerültek kimutatásra.

A vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a nagy kárókatona a szelektív táplálkozásával súlyos károkat képes okozni a védett halak populációiban, és az inváziós halfajok elleni biológiai védekezésre sem használható fel, ugyanis nem szívesen fogyasztja azokat. Kijelenthető tehát, hogy tévesek azok az állítások, amelyek szerint a nagy kárókatona az inváziós halak fogyasztásával jelentős ökológiai hasznot hajt. Ugyanezen okok miatt az is kijelenthető, hogy a gyomortartalom-vizsgálatok alapján a halfauna fajösszetételének megállapítására nem vonhatóak le érdemi következtetések.

Sajnos a védekezés szempontjából kevés eszköz adott, ami valójában hatékony és működőképes lenne a károkozás mérséklése érdekében. Az egyik kényszerszülte lehetőség a haltelepítések vonatkozásában a megfelelő állományszerkezet megválasztása, azaz olyan méretű halak telepítése, amelyekre már nem jelent potenciális veszélyt a madár. Az 500 g körüli vagy afölötti mérettartomány beszerzése azonban rendkívül gazdaságtalan. A riasztás a természetes vizeken igazából nem megoldás, egyenlő a probléma elodázásával, ezzel a témával egyébként egy másik írásomban foglalkozom viszonylag kimerítően. A károkozás csökkentésének egyetlen hatékony módja tehát a nagykárókatona-állomány szabályozása.

Az elfogyasztott halfajok kategóriák szerinti össztömegének a százalékos aránya

Az elfogyasztott halfajok kategóriák szerinti darabszámának a százalékos aránya

Az elfogyasztott táplálékhalak kategóriákba sorolt fajok szerinti százalékos aránya

A vizsgált nagy kárókatonák gyomrából azonosított halak

Halfajmennyiségdbtömegtömeg
db%g%
Egyéb halak
vörösszárnyú keszeg10,8250,3
bodorka10,81542
domolykó54630,8
dévérkeszeg43,2520,7
jászkeszeg5481410,4
laposkeszeg75,62132,7
karikakeszeg10,8270,3
szilvaorrú keszeg10,81572
keszeg1081902,4
keszegivadék21,6200,3
paduc97,2156219,9
küsz1310,4420,5
balin43,2600,8
ivadék75,6140,2
11 faj, összesen:7056339343,2
Haszonhalak
süllő54132716,9
kősüllő21,64495,7
csuka32,43764,8
menyhal10,8250,3
harcsa64,8103613,2
5 faj, összesen:1713,6321340,9
Védett halak
selymes durbincs10,8881,1
bucók (magyar, német)1310,45426,9
küllők129,6921,2
sujtásos küsz10,890,1
szivárványos ökle10,840,1
kurta baing10,820
kárpáti márna10,8340,4
leánykoncér10,83784,8
11 faj, összesen:3124,8114914,6
Inváziós halak
ezüstkárász    
amurgéb    
törpeharcsa    
3 faj, összesen:75,61001,3
30 faj, mindösszesen:1251007855*100

 *A vizsgálat során a jelzett mennyiségen túl 39 g azonosíthatatlan táplálék is előkerült.