Miért kell búcsút intenünk az ólomsörétnek?

Az apróvad vadászatok során immáron több mint egy évszázada általánosan és nagytömegben használt ólomsörét okozta környezeti ártalommal kapcsolatban számos egzakt kutatáson alapuló tanulmány készült Magyarországon és külföldön egyaránt. Ezen tanulmányok rámutattak az intenzíven vadászott területeken, lőtereken az ólomsörét okozta jelentős környezeti terhelésre, sőt bizonyos vadfajaink – elsősorban víziszárnyasok – által a táplálkozás során történő felvételre így ezen keresztül az ólom táplálékláncba történő bekerülésére. Számos képalkotó (röntgen, CT) műszeres vizsgálat rávilágított az elejtés alkalmával történő vadhús szennyezésére is, hiszen ezen modern eszközökkel láthatóvá vált az egész ólomsörétek mellett az emberi érzékszervekkel nem észlelhető, apró ólomszilánkok nagyszámú jelenléte.  Ezek következményeként az intenzív vadászterületeken nevelt, illetve ólomsöréttel elejtett apróvad fogyasztása valós egészségügyi kockázattal bír. Fokozott felelősséget követel tőlünk vadászoktól és egyben a kérdés prioritás tengelyét is meg kell határozza azon tényállás, miszerint a gyerekek szervezetére az ólomterhelés sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint felnőttek esetében.

Hazánkban mintegy 7,5 millió darab ólomsörét kerül évente felhasználásra, melynek okán cca. 230 tonna/év ólom kerül természeti környezetünkbe.

Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) szerint az EU-ban évente 44 ezer tonna ólom kerül a környezetbe, amihez a sportlövészek és vadászok közel 90%-kal, a horgászok pedig valamivel több mint 10%-kal járulnak hozzá.

A környezeti terhelés és az egészségügyi kockázatok csökkentése érdekében elsőként 1991-ben az USA-ban tiltották be az ólomsörét vizes élőhelyeken történő használatát, majd 2005-ben EK rendelet is hasonló szabályozást írt elő az EU területén. Ezen rendeleteket folyamatosan szigorítva 2023. február 15-től tilos az ólomsörét használata és hordozása vizes élőhelyeken, valamint azok 100 méteres körzetében. A rendeletben megjelenik további korlátozó szándék kifejezése, mely szerint tiltaná az ólomsörét minden tereptípuson történő használatát és forgalomba hozatalát a horgászeszközökre is kiterjesztve. Ezen rendelkezések ellenére az acélsörét használata nem terjed kellő ütemben Magyarországon, attól kifejezetten tartózkodik a hazai vadásztársadalom. Fontos ennek kapcsán hangsúlyozni azt, hogy tapasztalatom szerint az acélsöréttel kapcsolatos negatív vélemények nem a közelmúltban történő releváns mértékű használaton alapulnak és a mai napig élnek azon sztereotípiák ─ melyek az acélsörét gyártás kezdetén akár igazak is lehettek ─ miszerint az ólomsöréthez képest az acélsörét drága, nincs elég ölőereje és hamarabb elkoptatja a sörétes fegyver csövét.

Halgazdaságban dolgozva sok-sok éve kizárólag acélsörétet használunk a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) engedélyezett gyérítésére, így több tízezer acélsörét kilövése után fontosnak tartom megosztani ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat. Az általunk leggyakrabban használt lőszerek hazánkban is közkedvelt magas minőségű sörétes lőszereket gyártó cégek termékei, melyek 12-es kaliberű, 32 g-os töltetű és 3,3-3,5 mm sörét átmérőjű acélsöréttel (soft steel) töltött típusait alkalmazzuk. Ezen lőszerek ára megfelelő helyről történő beszerzés esetén ma már hozzávetőlegesen megegyezik egy átlagos ólomsörétes lőszer beszerzési árával, ráadásul kereslet növekedés esetén további relatív árcsökkenés várható.

A nagy kárókatona gyérítése során alkalmazkodva a mindennapos használathoz és a halastavi környezethez, strapabíró, de olcsó árfekvésű billenőcsöves, illetve félautomata fegyvereket használunk, melyek között van már olyan, melyből több mint tízezer darab lőszert lőttünk ki. A fegyverek, illetve azok csöveinek alapos vizsgálata során, semmilyen ─ az acélsörét töltetnek tulajdonítható ─ elváltozást nem tapasztalunk, ami véleményem szerint, annak köszönhető, hogy a fojtás és a sörétkosár egybeöntött műanyag eleme a lövés során végig kíséri a söréttöltetet a fegyver csövében, így a sörétszemek gyakorlatilag nem érintkeznek a fegyvercső falával.

Az eddig előfordult meghibásodás az ütőszeg kopásából eredt, mely azonban nem a söréttöltet anyagával, hanem a lövések számával mutat összefüggést. Szükséges ennek kapcsán megjegyezni azt, hogy a szabvány szerint elvégzett fegyverteszten átesett bármilyen sörétes fegyver alkalmas az acélsörét lövésére, annyi kikötéssel, hogy a szűkítése maximum feles lehet. Ennek oka, hogy az acél nem deformálódik (lapul) a szűkítésben, így a felesnél szűkebb choke-ot megrongálhatja. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az acélsörét használatánál az ½-es szűkítés gyakorlati alkalmazása megegyezik az ólomsörét használata során az 1-es (full) szűkítéssel.

Az acélsörétes lőszernél megnövelt sebesség miatti némiképp emelkedett gáznyomás, megfelelő műszaki tartalmú, pláne modern billenőcsővű vagy félautomata fegyvereknél még az átlagosnál jóval nagyobb mértékű, hosszú időn keresztül történő használat során sem okoz problémát. Sok év mindennapos fegyverhasználat tapasztalatait összegezve véleményem szerint az általunk használt (32 g-os) magas minőségű acélsörétes lőszer az ólomsörétes lőszer viszonylatában, gyakorlati megközelítésben még hosszú időtávon sem okoz értékelhető többletterhelést egy átlagos műszaki tartalmú fegyver esetében sem.

A keresletnövekedés esetén várható továbbá, hogy a gyártók alkalmazkodva a vásárlói igényekhez minden fegyver- és csőtípushoz (akár az old-timer fegyverekhez is) gyártanak majd acélsörétet, hiszen már most is lehet kapni olyan egybeöntött acél gyöngygolyóval töltött sörétes lőszert, melyet bármilyen szűkítésű fegyverből ki lehet lőni.

A sörétes lőszerek ölőerejének gyakorlati tesztelésére az egyik legalkalmasabb vadfaj a nagy kárókatona, tekintettel arra, hogy hazánkban talán ez a vadmadarunk a legszívósabb, mely rendkívül erős tollazattal, izomzattal, csontozattal rendelkezik. A nagy kárókatona gyérítésének sok-sok éves tapasztalatai alapján egyértelműen kijelenthetem, hogy az általunk használt acélsöréttel töltött lőszerek ölőereje messze-messze meghaladja az általánosan használt ólomsörétes lőszerek ölőerejét.

Megítélésem szerint, ez egyrészt annak köszönhető, hogy a gyártók az acélsörétes lőszer gyártása során az ólomsöréthez képesti tömegcsökkenést sebességnöveléssel kompenzálják, emellett a sörétszemek tömegének szórása sokkal kisebb (saját mérés) mint az ólomsörétek esetében; nem deformálódnak a csőben, így sokkal kiegyenlítettebb a sörétraj ballisztikája és egyenletesebb a szóráskép. A rendkívül kedvező, optimalizált alak – tömeg – sebesség tényezők együttes hatásának köszönhetően a sörétszemek még nagy távolságon is jelentős energiával bírnak. A jó teljesítmény másrészt annak is köszönhető, hogy azonos tömegű lövedék töltet mellett az acélsörétes lőszer lényegesen több sörétszemet tartalmaz, így egyező körülmények között a vadtestbe egyszerre több sörétszem csapódik be, jelentősen növelve ezzel a sokkhatást. A kiváló ölőerő további okát abban látom, hogy az acélsörétszemek a vadtestbe történő becsapódás során még nagyon kemény szöveti (toll, csont) ellenállás esetén sem torzulnak, lapulnak el vagy fröccsennek szét, ellentétben az ólomsöréttel.

Ezen tényezők komplex hatásának köszönhető, hogy az acélsörétszemek a becsapódást követően jelentős átütő erővel bírva nagyon mély sebcsatornát vágnak a vadtestben és számos esetben át is ütik azt. Természetesen ez a rendkívüli ölőerő megnövelte a korábban vadásziasnak tartott lőtávolságot és eliminálta azon régi véleményt is, miszerint a nagy kárókatonát csak „elmenőben” lehet hatékonyan elejteni, amikor is a sörétszemek a tollak között hatolnak be a vadtestbe. Az elmúlt években természetesen az acélsörétet nemcsak a nagy kárókatonára, hanem szinte valamennyi Magyarországon elejthető apróvadra kipróbáltuk, mely során megállapítást nyert, hogy az acélsörétes lőszerek minden apróvad faj esetén kiváló teljesítményt nyújtottak. Fontos ennek kapcsán azt is hangsúlyozni, hogy mindez vadász etikai szempontból is rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen használata a vad gyors kimúlását teszi lehetővé.

Mindezekből következik az is, hogy a szokásosnál nagyobb teljesítményű sörétes lőszer igénye esetén nem az egyre divatosabb, nagyobb (magnum) tömegű és teljesítményű ólomsörétes lőszerek választása felé kell elmozdulni – melyek egyébként valóban nagyobb terhelést jelentenek a fegyver számára ─, hanem a normál töltetű, megfelelő méretű és minőségű acélsörét használata lehet a megfelelő irány.

A sörétes lőszerek használata kapcsán sajnálatosan egy más típusú környezetszennyezés is megvalósulhat, mivel a sörétes lőszer gyártása során mind a sörétkosár, mind pedig a hüvely legtöbbször műanyagból készül. A sörétkosár lövés során kirepül a csőből, így annak összegyűjtése gyakorlatilag lehetetlen, míg a hüvely jórészt összegyűjthető, de sajnos mai napig tapasztalható, hogy erre nem mindenki fordít kellő gondot.

A nagy mennyiségben keletkező és esetleg összegyűjtött műanyag töltényhüvelynek ráadásul (hazánkban legalábbis) nincs kidolgozott újrahasznosító rendszere. Vélhetően ez inspirálta azon lőszergyártókat és megrendelőiket, akik elkezdték gyártani és forgalmazni a „bio” sörétes lőszereket. Ezen lőszerek gyártása során kizárólag természetes 100%-ban lebomló, nem toxikus biopolimer alapanyagokat alkalmaznak (legalább a sörétkosár esetében), melyek jövőbe mutató változatát természetesen acélsöréttel töltik.

A rendelkezésünkre álló információink szerint Európában már vannak olyan országok, melyek országuk teljes területén ezen lőszerek törvényben rögzített módon történő kizárólagos használatát tervezik előírni, ezzel gyorsíthatják az EU-ban az ólomsörét forgalmazásával kapcsolatos tiltó rendelkezések meghozatalát.

A trend tehát egyértelmű, amire jobb a valós ismereteket és tapasztalatokat szintetizálva időben felkészülni, mint valótlan, elavult információkra, sztereotípiákra alapozva ellenállni.

Röviden összegezve, a hagyományos sörétes lőszerek használata során felmerülő környezeti, egészségügyi problémák megoldására ma már minden szempontot figyelembe vevő kiváló műszaki megoldások léteznek, melyek mihamarabbi alkalmazását bátran ajánlom mindenkinek.

SZERZŐ: Puskás Nándor