RÉGI ISMERETEK ÚJRAGONDOLÁSA
A CSUKA MESTERSÉGES SZAPORÍTÁSÁBAN

A halkeltetői gyakorlat számos olyan fogást őriz, amelyet a régi mesterek tapasztalatai alapoztak meg. Ezek némelyike ma is kiválóan működik, mások hatása azonban csak meghatározott körülmények között érvényesül. Egy 1963-ban közölt csukaszaporítási eljárást vettünk ismét górcső alá: azt vizsgáltuk, javítja-e a termékenyülést az összekevert ikra és tej aktiválás előtti pihentetése, illetve a karbamidos oldat alkalmazása a termékenyítés során. Az RDHSZ ráckevei halkeltetőjében végzett kísérletünkben a régi módszer nem hozta a várt előnyt; a legjobb eredményt az ivarsejtek keltetővízzel történő azonnali aktiválása adta.

Korán ívó ragadozó, érzékeny ivarsejtekkel

A keltetőházi csukaszaporítás során az ikrások ovulációját többnyire hormonkezeléssel indukálják. Ismert ugyanakkor a természetes szaporodási ciklus során spontán ovulált, úgynevezett „folyós” ikrások begyűjtése is. A gyakorlatban régóta alkalmazzák a pontyhipofízist, de különböző GnRH-analógokkal és dopaminreceptor-antagonistát tartalmazó készítményekkel, például Ovaprimmal is végeztek sikeres szaporítást. Ez utóbbi kezelés azonban az ovuláció kiváltása és szinkronizálása szempontjából kevésbé bizonyult megbízhatónak, mint a pontyhipofízis alkalmazása. A tejesek hormonkezelése fokozhatja a spermiációt, növelheti a kinyerhető tej mennyiségét, és kedvezően befolyásolhatja annak egyes minőségi paramétereit. A hideg vízben ívó fajok szaporításában alkalmazott, magyar fejlesztésű eljárás a hormon fokozatos felszabadulását biztosító Carbopol vivőanyag alkalmazásán alapul. Csuka esetében ezzel a módszerrel a pontyhipofízist Carbopol gélszerű vizes diszperziójában juttatják be a hal hasüregébe, amely a természetes fiziológiás folyamatokhoz sokkal közelebb álló hormonszint-emelkedést és végső ivarsejtérést biztosít. A hormonkezelés azonban csak az első lépés a jó termékenyüléshez és az eredményes keléshez. A sikerhez érett ikra, jó minőségű tej, gyors és egyenletes keverés, megfelelő aktiváló közeg, valamint gondos inkubáció egyaránt szükséges. A csuka ivarsejtjei különösen érzékenyek: az ikra és a tej összekeverése után a víz hozzáadásának időpontja már önmagában is meghatározhatja a termékenyülés eredményét.

Egy régi megfigyelés nyomában

A régi szakirodalom gyakran olyan rövid gyakorlati megfigyeléseket őriz, amelyek mögött többnyire nagyüzemi keltetőházi tapasztalat állt. Woynárovich 1963-ban a Halászat hasábjain egy Scharflingben alkalmazott eljárásról számolt be (1. ábra). Eszerint a szárazon lefejt ikrára azonnal ráfejték a tejet, az ivartermékeket azonban nem aktiválták rögtön vízzel, hanem mintegy egy órán át pihentették. A közlés szerint a 10 és 20 °C közötti pihentetés és a víz helyett alkalmazott „termékenyítő folyadék” 80-95 százalékos kelési eredményt is adott. A szerző saját próbái ugyancsak kedvező tapasztalatról számoltak be (1. ábra).

A leírás figyelemre méltó, mert a mai keltetőházi gyakorlat inkább az ivarsejtek gyors aktiválását részesíti előnyben. Felmerült tehát a kérdés: valóban előnyt jelenthet-e, ha az ikrát és a tejet víz hozzáadása előtt együtt pihentetjük, és javíthat-e ezen egy egyszerű karbamidos oldat?

Az RDHSZ ráckevei halkeltetőjében végzett kísérlet

Az ivarsejtek begyűjtését és a mesterséges termékenyítést a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség ráckevei halkeltetőjében végeztük, a csuka rutinszerű, indukált szaporításával párhuzamosan. Az egyes kezelések közötti különbségeket így nem befolyásolta a szülőhalak egyedi változatossága: egy ikrástól származó ikrát és két tejestől gyűjtött, egyesített spermamintát használtunk minden csoporthoz. Az ivartermékek begyűjtését és összekeverését a 2. ábra szemlélteti.

Összesen tizennégy kezelési csoportot alakítottunk ki. A kontrollcsoportokat a Ráckevei (Soroksári)-Dunából származó keltetővízzel, a kezelt csoportokat pedig karbamidos oldattal aktiváltuk. Mindkét közegben hét időpontot vizsgáltunk: azonnali aktiválást, valamint 0,5; 1; 1,5; 2; 4 és 6 órás késleltetést. A csoportkód száma minden esetben azt az időt jelölte, amely az ikra és a tej összekeverése, illetve az ivarsejtek aktiválása között eltelt.

A keltetővíz hőmérséklete 11,14 °C, pH-ja 8,2, oldottoxigén-tartalma 7,6 mg/l, vezetőképessége pedig 577 µS/cm volt. A kezelt csoportok termékenyítőoldatához literenként 15 g karbamidot oldottunk fel ugyanebben a vízben. Az ikra és a tej keverékéből kezelésenként kis, mintegy 1-2 ml térfogatú tételeket készítettünk 50 ml-es műanyag centrifugacsövekben. A kijelölt időpontban a megfelelő folyadékkal aktiváltuk őket, majd 5-10 perc elteltével az aktiváló közeget leöntöttük és friss keltetővízre cseréltük.

Az aktivált mintákat 10 és 12 °C között tartott hűtőládában szállítottuk a MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézetének Hallaboratóriumába. Kezelésenként három Petri-csészét állítottunk be, csészénként átlagosan 65 ikraszemmel. A Petri-csészéket egy 100 literes, levegőztetett víztérben helyeztük el; ez a víztér 9,7 és 10,4 °C között tartotta a hőmérsékletet, és innen biztosítottuk a napi vízcseréhez szükséges friss vizet is.

A termékenyülési arányt a negyedik napon, a gerinchúros állapot elérésekor határoztuk meg. Az életképesen fejlődő embriók számát az összes ikraszemhez viszonyítottuk. A különbségek megbízhatóságát bináris logisztikus regresszióval ellenőriztük. A 4 és 6 órás csoportok a statisztikai modellbe nem kerülhettek be, mert ezekben egyáltalán nem volt sikeres termékenyülés; a gyakorlati következtetés szempontjából ez önmagában is egyértelmű eredmény.

Az idő nem az ikrának dolgozott

A kezelések közötti tendencia világos volt: minél több idő telt el az ikra és a tej összekeverése után, annál kisebb lett a termékenyülés sikere. Az időhatás statisztikailag is igen erősnek bizonyult (p < 0,001). Négy és hat óra pihentetés után már egyik közegben sem találtunk életképesen fejlődő embriót.

A karbamidos termékenyítőoldat sem javított az eredményen: termékenyülés aránya összességében alacsonyabb volt, mint a normál keltetővízzel aktivált kontrolloké, és a különbség statisztikailag igazolható volt (p < 0,05). A legjobb eredményt az azonnal, keltetővízzel aktivált kezelés adta. A csoportonkénti értékeket a 3. ábra foglalja össze.

A kísérlet tehát a vizsgált körülmények között nem erősítette meg azt a régi feltevést, hogy az ikra és a tej aktiválás előtti együtt tartása, illetve a karbamidos közeg javítaná a csuka termékenyülését. Az ivarsejtek víz nélküli keveréke nem tekinthető nyugalmi, változatlan rendszernek: az idő előrehaladtával mind az ikra, mind a spermiumok állapota romolhat.

Miért nem ismétlődött meg a régi siker?

Egyetlen kísérlet eredményei alapján elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy a hat évtizeddel ezelőtti megfigyelés téves volt. A régi üzemi próba és a mostani kis térfogatú vizsgálat között több olyan különbség is lehetett, amely alapvetően befolyásolta az ivarsejtek sorsát. Az egyik ilyen tényező a petefészekfolyadék, más néven ovariális folyadék mennyisége. Ez az ikrát körülvevő vékony folyadékréteg átmenetileg kedvező kémiai környezetet és védelmet biztosíthat. Korábbi vizsgálatokban a saját ovariális folyadékukban tárolt csukaikrák még egy nap elteltével is megőrizték termékenyülőképességük egy részét. Ez azonban nem azonos helyzet azzal, amikor az ikrát előre összekeverjük a tejjel, majd kis, 1-2 ml térfogatú tételben tartjuk. Nagyobb üzemi méretű ikratételekben a folyadék eloszlása, a felület és a térfogat aránya, valamint a nedvesség megtartása is más lehet.

A víz ionösszetétele, a szülőállomány, az ivarsejtek érettsége és a fejés utáni kezelés apró különbségei szintén könnyen módosíthatják a végeredményt. Kísérletünknek tudatosan volt egy másik korlátja is. Azért használtunk egyetlen ikrástól származó ikrát és két tejes egyesített mintáját, hogy a kezelések jól összehasonlíthatók legyenek. Ezzel viszont nem tudtuk megmutatni, mennyire ismételhető az eredmény más szülőhalakkal. A tapasztalat ezért erős gyakorlati jelzés, de nem tekinthető minden állományra és minden halkeltetőre érvényes végső következtetésnek.

Összefoglalás

A csuka mesterséges termékenyítése során azt vizsgáltuk, miként hat az ikra és a tej összekeverése, illetve a vízaktiválás között eltelt, 0 és 6 óra közötti idő, továbbá a normál keltetővíz és a 15 g/l töménységű karbamidos termékenyítőoldat használata. A késleltetés a termékenyülési arány folyamatos csökkenésével járt, a 4 és 6 órás csoportok esetében pedig már nem találtunk életképes embriót. A karbamidos oldat a keltetővízhez képest az első óráig nem mutatott jelentős eltérést, azonban a 2 órás kezelésnél már lényegesen kedvezőtlenebb eredményt adott.

A legjobb termékenyülést az ivarsejtek azonnali, keltetővízzel történő aktiválása biztosította. Vizsgálatunk a jelenlegi, kis térfogatú kísérleti körülmények között nem igazolta az aktiválás előtti pihentetés és a karbamidos közeg korábban leírt előnyét. A rövid, percekben mérhető üzemi késleltetés jelentősége ugyanakkor további vizsgálatot érdemel, lehetőleg több szülőhal, nagyobb ikratételek és az ovariális folyadék mennyiségének figyelembevételével.

SZERZŐK: Horváth József, Lucky Cinny Awuor Tubman,
Dr. Szabó Tamás, Nagy Gábor, Dr. Udvari Zsolt,
Tóth András, Varga Ádám, Dr. Müller Tamás

Fotók: a szerzők felvételei, Adobe Stock