Szerző: Fesztóry Sándor

A táplálékul szolgáló halakra vonatkozó vizsgálataim két év alatt készültek, közel 50 gyomortartalom részletes elemzése alapján.  A fajok meghatározását – a hitelesség kedvéért – a Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékén végezték,  Dr. Juhász Lajos irányításával.

A legnagyobb tömegű gyomortartalom 656 g volt, a legnagyobb tömegű hal egy 600 g-os, 41 cm-es süllő, míg a leghosszabb, egy 45 cm-es 457 g-os harcsa volt. A kárókatona számára nem okoz tehát problémát a testhossza felénél nagyobb halak elnyelése sem. Megállapítható továbbá, hogy a testalakulás szempontjából hengeres, illetve megnyúlt testűnek tekinthető (sodráskedvelő és könnyen elnyelhető) halfajok aránya 82% volt.

Meglepően magas volt a védett halak aránya, mind a fajszám (36%) mind a darabszám (26,5%) százalékos aránya tekintetében, és meglepően alacsony az inváziós halfajok aránya (lásd: táblázat és diagram). Sőt, az elfogyasztott halfajok tömegét tekintve a védett halak aránya az inváziós halfajok arányának a 7,5 szerese volt, míg az elfogyasztott darabszámot tekintve a 4,5-szerese. Tehát a kormorán vagy nem szívesen fogyasztja az inváziós kategóriába sorolt halfajokat, vagy ezek előfordulási aránya volt kisebb ebben a térségben. A keszegek – a becsült populációk méretét és a gyakoriságukat tekintve – szintén a vártnál jóval kisebb arányban kerültek kimutatásra.

A vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a nagy kárókatona a szelektív táplálkozásával súlyos károkat képes okozni a védett halak populációiban, és az inváziós halfajok elleni biológiai védekezésre sem használható fel, ugyanis nem szívesen fogyasztja azokat. Kijelenthető tehát, hogy tévesek azok az állítások, amelyek szerint a nagy kárókatona az inváziós halak fogyasztásával jelentős ökológiai hasznot hajt. Ugyanezen okok miatt az is kijelenthető, hogy a gyomortartalom-vizsgálatok alapján a halfauna fajösszetételének megállapítására nem vonhatóak le érdemi következtetések.

Sajnos a védekezés szempontjából kevés eszköz adott, ami valójában hatékony és működőképes lenne a károkozás mérséklése érdekében. Az egyik kényszerszülte lehetőség a haltelepítések vonatkozásában a megfelelő állományszerkezet megválasztása, azaz olyan méretű halak telepítése, amelyekre már nem jelent potenciális veszélyt a madár. Az 500 g körüli vagy afölötti mérettartomány beszerzése azonban rendkívül gazdaságtalan. A riasztás a természetes vizeken igazából nem megoldás, egyenlő a probléma elodázásával, ezzel a témával egyébként egy másik írásomban foglalkozom viszonylag kimerítően. A károkozás csökkentésének egyetlen hatékony módja tehát a nagykárókatona-állomány szabályozása.

Az elfogyasztott halfajok kategóriák szerinti össztömegének a százalékos aránya

Az elfogyasztott halfajok kategóriák szerinti darabszámának a százalékos aránya

Az elfogyasztott táplálékhalak kategóriákba sorolt fajok szerinti százalékos aránya

A vizsgált nagy kárókatonák gyomrából azonosított halak

Halfaj	mennyiség	db	tömeg	tömeg
	db	%	g	%
Egyéb halak
vörösszárnyú keszeg	1	0,8	25	0,3
bodorka	1	0,8	154	2
domolykó	5	4	63	0,8
dévérkeszeg	4	3,2	52	0,7
jászkeszeg	5	4	814	10,4
laposkeszeg	7	5,6	213	2,7
karikakeszeg	1	0,8	27	0,3
szilvaorrú keszeg	1	0,8	157	2
keszeg	10	8	190	2,4
keszegivadék	2	1,6	20	0,3
paduc	9	7,2	1562	19,9
küsz	13	10,4	42	0,5
balin	4	3,2	60	0,8
ivadék	7	5,6	14	0,2
11 faj, összesen:	70	56	3393	43,2
Haszonhalak
süllő	5	4	1327	16,9
kősüllő	2	1,6	449	5,7
csuka	3	2,4	376	4,8
menyhal	1	0,8	25	0,3
harcsa	6	4,8	1036	13,2
5 faj, összesen:	17	13,6	3213	40,9
Védett halak
selymes durbincs	1	0,8	88	1,1
bucók (magyar, német)	13	10,4	542	6,9
küllők	12	9,6	92	1,2
sujtásos küsz	1	0,8	9	0,1
szivárványos ökle	1	0,8	4	0,1
kurta baing	1	0,8	2	0
kárpáti márna	1	0,8	34	0,4
leánykoncér	1	0,8	378	4,8
11 faj, összesen:	31	24,8	1149	14,6
Inváziós halak
ezüstkárász
amurgéb
törpeharcsa
3 faj, összesen:	7	5,6	100	1,3
30 faj, mindösszesen:	125	100	7855*	100

 *A vizsgálat során a jelzett mennyiségen túl 39 g azonosíthatatlan táplálék is előkerült.