Dr. Németh Istvánt nem kell bemutatni a halászati ágazat szereplőinek. 15 éve végzi társadalmi munkaként az érdekképviseleti munkát. A magyar akvakultúra és halászati ágazat az elmúlt időszakban jelentős fejlődésen ment keresztül az Ő vezetésével, melyről a Halászati Lapokban is mindig beszámoltunk. A jövő kihívásai azonban továbbra is komolyak: a támogatások növelése, a termelés koordinálása és a piacszervezés és a marketing mind kiemelt feladatot jelentenek a szervezet következő elnöksége számára a jövőben.

Dr. Németh István 2010 óta tölti be a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) és jogelőd szervezeteinek az elnöki tisztségét, egy olyan időszakot felölelve, amely jelentős változásokat és kihívásokat hozott a magyar akvakultúra és halászati ágazat számára. A kezdetekkor a szervezet még Haltermelők Országos Szövetsége néven működött, és Németh István elnöki kinevezése egy átalakulási folyamat kezdetét jelentette. „Tulajdonképpen 2010-től látom el ezt az elnöki feladatot azzal, hogy miközben kivált akkor a szövetségből a termelők egy csoportja és megalapította a Magyar Akvakultúra Szövetséget. Később a két szervezet fúziója megtörtént, ami sok munkát adott a két szervezet vezetésének. A fúziót követően is engem tiszteltek meg az elnöki feladatokkal.” – emlékezett vissza Németh István.

Dr. Németh István a MA-HAL

A kezdeti motiváció és a szervezet átalakítása
A kezdeti időszakban a szervezet hatékonyabbá tétele és az ágazati érdekek erőteljesebb képviselete állt a középpontban. Németh István szerint „át kellett szervezni az addigi munkát, hatékonyabbá kellett tenni, meg kellett jelentetni az ágazati érdekeket”. Ez a törekvés magában foglalta a szervezet struktúrájának átalakítását is. Korábban az elnöki és igazgatói feladatokat egy személyben Dr. Orosz Sándor látta el. Az új struktúrában Németh István lett az elnök, Orosz Sándor pedig az igazgató, ekkor a szervezetett Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-kezelők Szövetségének hívták. Ezzel a lépéssel szétválasztásra került a stratégiai és operatív feladatokat ellátása.

A természetes vizek halászati jogának elvesztése és a horgászokkal való együttműködés
Az elnöki időszak egyik jelentős kihívása a természetes vizek halászati jogának elvesztése volt, ami egy magasabb szintű politikai döntés eredményeként következett be. „Ezt mondhatom igaziból kudarcnak” – fogalmazott a MA-HAL elnöke. A kudarc ellenére a szakmaközi szervezet stratégiai együttműködést alakított ki a Magyar Országos Horgász Szövetséggel, ami új lehetőségeket nyitott meg az ágazat számára. „A horgászok évről évre egyre több halat vásároltak meg a termelőktől” – tette hozzá.
Az elnök tevékenysége alatt a MA-HAL számos eredményt ért el az ágazat stabilizálása és a termelők helyzetének javítása érdekében. „Nagyon sok olyan eredményt értünk el a másfél évtized alatt, ami az ágazatot stabilizálta, a jobb anyagi körülmények közé hozta” – hangsúlyozta. Ezek közé tartozott az áfa és a vízdíjak csökkentése, a vízkészlethasználati járulék mérséklése, valamint az Európai Halászati Alapból származó ökológiai kompenzáció elérése. „Próbáltunk 100 ezer forintos támogatást elérni, azonban ebben nem tudtunk sikeresek lenne, pedig a célunk az volt, hogy ez a pénz ugyanannyi legyen, mint a szántóföldi növénytermesztésben” – tette hozzá, rávilágítva a kihívásokra is.

Németh István a legbüszkébb az érdekvédelmi szövetségek újraegyesítésére, a Magyar Országos Horgász Szövetséggel, valamint az Agrárminisztériummal kötött stratégiai együttműködésre. „Ez a két legfontosabb pillér, azt gondolom, ami az ágazati érdekvédelemben az elmúlt másfél évtizedben megjelent, hogy újra egy érdekvédelmi szervezet van, és a horgászokkal megszűnt az örökös horgász-halász ellentét, és egy komoly stratégiai együttműködés mentén tudunk dolgozni.” – emelte ki.

A MA-HAL növekvő tagsága és társadalmi elismertsége

A MA-HAL tagsága folyamatosan bővül, ami a szervezet iránti bizalom növekedését és az ágazat társadalmi elismertségének erősödését jelzi. „Én azt gondolom, hogy folyamatosan nő a MA-HAL létszáma, már több mint 130 tagja van a szervezetnek, ami közel 80%-os ágazati képviseletet jelent. Folyamatosan lépnek be az új tagok, a vezetés iránt nőtt a bizalom, és ezzel együtt tulajdonképpen a társadalmi elismerése is nőtt a halászati ágazatnak” – mondta Németh István. A társadalmi elismertség növekedését jelzi, hogy az Agrárminisztérium vezetői rendszeresen részt vesznek a szervezet rendezvényein, és kikérik a véleményét a halászati operatív programok kialakításánál. „Azt gondolom, hogy az ágazat méretéhez képest a társadalmi és a politikai elfogadottsága nőtt, és ez is a legnagyobb eredmények közé sorolandó” – tette hozzá.

Szolgáltatások a tagság részére: az érdekképviseleten túl
A MA-HAL nem csupán érdekképviseleti feladatokat lát el, hanem szolgáltató szervezetként is funkcionál. Ezek a szolgáltatások magukban foglalják az állategészségügyi szolgáltatásokat, a kereskedelemben való segítést, az exporttevékenység támogatását, valamint a pályázati rendszerrel kapcsolatos workshopok szervezését. A MA-HAL emellett támogatja a Gödöllői Halászati Napokat, halász-horgász találkozókat, és részt vesz innovációs konferenciák szervezésében is. „Büszkén tudom mondani, hogy szolgáltatásainkban is próbáljuk a tagszervezeteket segíteni, nem csak az általános érdekvédelemben, most például állategészségügyi továbbképzést szerveztünk a víziállat-egészségőrőknek” – részletezte a MA-HAL elnöke. Fontos kiemelni, hogy a MA-HAL nagyon komoly marketingtevékenységet is folytat az édesvízi halászati termékek fogyasztásának ösztönzésére. Az uniós forrásból származó kampányt az Agrármarketing Centrum szervezi, de a szakmaközi szervezet saját és minisztériumi forrásból kiegészítő kampányokat hajt végre. Ilyen például a „Hal péntek”, vagy a karácsony előtt online felületeken megjelenő információk, hogy a haltermelők hol tartanak halvásárlási akciókat.

A tagság aktivitása: heterogén kép és ösztönzés a jövőre nézve
A MA-HAL tagságának aktivitása változó képet mutat. „Vannak passzív tagok, akik igaziból csak a jelenlétükkel tisztelik meg a szövetséget, és vannak aktívabb tagok, akik folyamatosan hozzászólnak, írnak, kérdeznek, használják az online felületünket, igénybe veszik az állatorvosi szolgáltatásokat” – mondta Németh István, aki az új elnökség számára azt javasolja, hogy ösztönözze a tagokat az aktívabb részvételre az érdekvédelmi munkában, a programokon való részvételben, a helyi szintű képviseletben és a marketingtevékenység támogatásában.

A jövő kihívásai: támogatások, termeléskoordináció és piacszervezés
A szakmaközi szervezet elnöke kiemelte a politikai döntéshozókkal való jó kapcsolatok ápolásának fontosságát is. „Az új vezetésnek tovább kell ápolnia a politikai döntéshozókkal meglévő kitűnő kapcsolatot. Ezért az utóbbi időben, az utódlás kérdése okán figyelmet fordítottam a személyes jó kapcsolatok bemutatására is”– mondta. A jó kapcsolatok az Agrárminisztériummal elengedhetetlenek az ágazat érdekeinek képviseletéhez.

Oktatás és munkaerő-utánpótlás: megoldandó feladatok
A legutóbbi közgyűlésen szóba került az oktatás és a munkaerő-utánpótlás kérdése is, ami Németh István szerint fontos terület, ahol még fejlődni kell. „Ebben kicsit el vagyunk maradva, sajnos nem tudtuk újraindítani a szakmunkásképzést” – mondta. Míg a felsőfokú képzés rendben van, a szakmunkás- és technikusképzés fejlesztésre szorul. A digitalizáció hosszú távon segíthet az ágazatnak, de a szakmaközi szervezet elnöke szerint előtte más technológiai fejlesztéseket is végre kell hajtani.

A munkaerőhiány az egyik legnagyobb probléma az ágazatban. A halászati üzemek nehezen tudnak versenyképes béreket kínálni a magasabban dotált mezőgazdasági üzemekkel szemben. „Például, ha mi akarunk felvenni egy traktorost, akkor azt a bért kell adni, ami a szomszédos növénytermesztési üzemben elvárt. Ezt nekünk nagyon nehéz kitermelni, miután a növénytermesztés jövedelemtermelő képessége a hektáronkénti 130 ezer forintos dotációval sokkal magasabb, mint a halászatban. Mindezek okán bérfeszültségek alakulnak ki, és nagyon nehezen tudunk a halászatban fizikai dolgozókat, traktorosokat, halászokat, kétkezi segédmunkásokat toborozni, mert nem tudunk olyan béreket fizetni, mint a magasabban támogatott mezőgazdasági üzemek” – részletezte. Ez a probléma nem csak hazai, hanem nemzetközi szinten is hátrányt jelent a magyar termelők számára. 

A környező országokban ugyanis magasabb a haltermelők hektáronkénti támogatás, így ezek a termelők könnyen leszorítják az árakat a nemzetközi piacokon, az alacsonyabb az önköltségük révén. A magasabb szubvenció nem azonos versenypozíciót teremt, és olyan hatásokat eredményezet, mint például, hogy a kenyérhalunkat jelentő ponty esetén kiszorultunk Romániából, vagy a busával a Lengyel piacról.

Személyes szakmai munka folytatása
Németh István a MA-HAL elnöki tisztségéjért nem indul a 2025. májusi tisztújító küldöttgyűlésen. A szakmaközi szervezet vezetésétől visszavonul, azonban a szakmától egyáltalán nem. Célja, hogy még hatékonyabban vezesse a TÓGAZDA Halászati Zrt-t, az ország egyik legnagyobb gazdaságát. Az 1800 hektáron folytatott termelői munka szervezése, a cég kereskedelempolitikájának alakítása teljes munkaidős feladatot jelent majd számára. Természetesen, ha a következő MA-HAL vezetése valamilyen feladattal megkeresi, örömmel és legjobb tudása szerint továbbra is segíteni fogja az érdekképviseleti munkát.

Ez év márciusának végén az Európai Akvakultúra-termelők Szövetsége (Federation of European Aquaculture Producers, FEAP), különleges lehetőséget biztosított fiatal akvakultúra-szakértők számára. A szervezet első alkalommal rendezte meg a NextGen Akadémia elnevezésű képzést Brüsszelben. A program célja az volt, hogy az ágazatban szereplő fiatal szakemberek átfogó képet kaphassanak az uniós akvakultúra-politika működéséről, valamint arra ösztönözze őket, hogy a nemzetközi szakmai közösség aktív részévé váljanak.

A FEAP NextGen résztvevői

A több mint száz jelentkező közül végül tizenöt szakértő nyert felvételt a különleges képzésre. A résztvevők tizennégy különböző európai országból érkeztek. Magyarországot – nagy örömömre – én képviselhettem ebben az inspiráló nemzetközi közösségben.

A kétnapos, intenzív és interaktív képzés során, a FEAP előadásain keresztül alapos betekintést kaptunk az uniós jogalkotási folyamatokba. A program egyik legemlékezetesebb eleme az Európai Parlamentben tett látogatás volt, ahol személyesen találkozhattunk a Halászati Bizottság egyes tagjaival, akikkel közvetlen párbeszédre is lehetőséget kaptunk. A találkozó során beszámolhattunk saját országaink akvakultúra-ágazatának kihívásairól, így a döntéshozók első kézből értesülhettek tagállami tapasztalatainkról.

A képzést tovább színesítették az Európai Bizottság Tengerügyi és Halászati Főigazgatóságának (DG MARE) akvakultúráért felelős szakértői által tartott előadások. Jelentős érdeklődést váltott ki az előadások során az EU stratégiai iránymutatásai és támogatási rendszere. Emellett további meghatározó ágazati szereplőkkel is megismerkedhettünk, többek közt az Európai Akvakultúra-technológiai és Innovációs Platform (EATiP), az Európai Takarmánygyártók Szövetsége (FEFAC), az Akvakultúra Tanácsadó Testület (AAC), a Piaci Tanácsadó Testület (MAC) és az Európai Bizottság Kutatási és Innovációs Főigazgatóság (DG RTD) képviselőivel. A találkozók világossá tették, hogy milyen szerteágazó, mégis összehangolt rendszer támogatja az európai akvakultúra fejlődését.

Kovács Bence Dániel – a FEAP NextGen magyar résztvevője

Az Agrárminisztérium EU halászati referenseként rengeteg jól hasznosítható tapasztalattal gazdagodtam a képzés során. Az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége alatt szerzett tudásom tovább mélyült, kiegészült. A legfontosabb tanulság számomra az volt, hogy az uniós szintű érdekképviselet korántsem elérhetetlen vagy átláthatatlan. Megfelelő felkészültséggel, összefogással és jól megalapozott javaslatokkal valódi eredményeket lehet elérni – még egy olyan komplex rendszerben is, mint az EU. Meggyőződésem, hogy a fiatal szakemberek, különösen, ha közvetlen rálátásuk van a szakpolitikai térre, kulcsszerepet játszhatnak egy fenntarthatóbb európai akvakultúra kialakításában. 

A legnagyobb élményt mégis a résztvevő közösség jelentette. Az elhivatott, fiatal szakértőkből rendkívül gyorsan inspiráló, egymást támogató csapat formálódott. Bízom abban, hogy az újonnan szerzett kapcsolatok hosszú távon nemzetközi együttműködések alapjául szolgálhatnak majd. 

A FEAP ezzel az új kezdeményezéssel nem csupán ismeretszerzési terepet biztosított a jövő generációjának, hanem egyértelmű üzenetet is küldött, miszerint az európai akvakultúra jövője a fiatalok aktív bevonásán, az érdemi párbeszéden és a nemzetközi együttműködésen múlik. A NextGen Akadémia első „évfolyamának” pozitív tapasztalatai alapján a szervezet elkötelezett a program folytatása mellett – én pedig örömmel tekintek vissza erre a különleges élményre, és remélem, hogy más fiatal kollégák is hasonló lehetőségekhez juthatnak a közeljövőben.

Prof. Dr. Urbányi Béla, a MA-HAL Tudományért, oktatásért, innovációért és szaktanácsadásért felelős elnökségi tagja

Nagy örömmel és büszkeséggel osztjuk meg a hírt, hogy Prof. Dr. Urbányi Bélát, a MA-HAL elnökségi tagját 2025. május 7.-én a Magyar Tudományos Akadémia 199. közgyűlésén levelező taggá választották az MTA Agrártudományok Osztályába.

Ez a rangos elismerés méltó visszaigazolása Professzor Úr kiemelkedő tudományos és szakmai munkásságának, amely hosszú évek óta meghatározó a hazai akvakultúra és halászati szakterületen is.

A MA-HAL nevében szívből gratulálunk, és további sok sikert, jó egészséget kívánunk a jövőbeni munkához!

A magyar akvakultúra ágazat napjainkban számos komplex kihívással néz szembe, amelyek alapvetően befolyásolják a piaci helyzetet, a kereskedelmi lehetőségeket, a szervezeti-jogi kereteket és a vízgazdálkodási stratégiákat. Puskás Nándor, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) általános elnökhelyettese, a Biharugrai Halgazdaság Kft. vezetője reálisan fogalmazza meg az ágazat előtt álló feladatokat és a lehetséges megoldási irányokat.

Puskás Nádor a Biharugrai Halgazdaság Kft. ügyvezetője

Puskás Nándor szerint a magyar halgazdálkodás jelenleg egy jelentős piaci problémával küzd. Ennek megértéséhez elengedhetetlen néhány alapvető tény tisztázása. „A statisztikai jelentések alapján a halfogyasztás Magyarországon 2022-ig növekvő tendenciát mutatott, majd 2022-től visszafordult, és 2023-ra már közel 90 dekagrammal csökkent az egy főre jutó fogyasztás” – mutat rá. Hozzáteszi, hogy a korábbi évek növekménye alapvetően számítási módszertani változásoknak és az import növekedésének volt köszönhető, míg a Magyarországon megtermelt halból származó egy főre jutó fogyasztás mintegy 1,1 kilogramm körül alakul, ideértve a horgászzsákmányból a fogyasztók tányérjára kerülő halat is. „Sajnálatos, hogy a hazai termelésből származó fogyasztás mértéke nem növekedett érdemben az elmúlt évtizedekben” – teszi hozzá.

Piaci turbulenciák és a kereskedelem háromlábú széke

A MA-HAL elnökhelyettese egy szemléletes hasonlattal élve a magyar akvakultúra ágazat kereskedelmét egy „háromlábú székhez” hasonlítja. Ez a háromláb a Magyarországon élelmiszerként történő halértékesítés, az export- és a horgászpiac. A szakember szerint mindhárom terület sajátos problémákkal küzd, amelyek megoldása elengedhetetlen a teljes ágazat fejlődése szempontjából.

A Magyarországon élelmiszerként értékesített hal esetében Puskás Nándor „róka fogta csuka” állapotról beszél. „Ez azt jelenti, hogy az alacsony halfogyasztás blokkolja a feldolgozás növekedését, a feldolgozás növekedésének hiánya pedig negatívan hat vissza a halfogyasztás emelkedésére” – magyarázza. A kis rendelési tételek nem teszik lehetővé a költséghatékony termelést és logisztikát, ami tovább nehezíti a helyzetet. „Ráadásul az ágazat kitörési törekvései időben egybeestek azzal a sajnálatos módon lezajlott folyamattal, amikor a magyarországi élelmiszer-kiskereskedelem jelentős része átkerült a multinacionális cégek kezébe, mely nem segítette a feldolgozás növekedését” – teszi hozzá. Az elmúlt évek magas élelmiszerár-inflációja pedig tovább rontotta a helyzetet, így az egyébként is periférián lévő halfogyasztási szokások még inkább háttérbe szorultak.

Puskás Nándor szerint a megoldást a rövid ellátási láncok (REL) kialakítása és a helyi halértékesítés ösztönzése jelentheti, mind élő, mind feldolgozott formában. „Ehhez szükséges a megfelelő műszaki infrastrukturális háttér kiépítése, akár mozgó egységek formájában is, és ennek támogatási rendszerét is meg kell teremteni” – hangsúlyozza. A feldolgozás tekintetében úgy véli, hogy jelenleg mind a darabolt termékeknek, mind a készételeknek létjogosultsága van, de a jövőben a teljesen feldolgozott, szálkamentes termékek irányába kell elmozdulni, figyelembe véve a fiatalabb generációk fogyasztási szokásait.

Az exportpiacon is komoly kihívásokkal kell szembenézni, mivel a konkurens országok, mint Bulgária, Horvátország és Csehország, egyre nagyobb mértékben vannak jelen ezeken a piacokon. „Nagyon fontos, hogy olyan támogatási rendszerrel rendelkezzünk, mint ezek az országok, mert ha az ő támogatási rendszereik bizonyos szegmense jobb lehetőséget biztosít számukra, akkor az a piacon is érvényesülni tud” – figyelmeztet. A szakember szerint az exportképes gazdaságok műszaki-infrastrukturális hátterének megerősítése, a tárolókapacitások és a logisztikai háttér fejlesztése szintén elengedhetetlen.

A harmadik láb, a horgászpiac, a MA-HAL elnökhelyettese szerint bizonyos értelemben a legnagyobb vevőnek tekinthető, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani rá. „A horgásztársadalom az elmúlt években komoly pozitív fejlődésen ment át, a horgászlétszám jelentősen növekedett, ezért ez egy növekvő felvevőpiac” – emeli ki. A MOHOSZ-szal történő együttműködés keretében tervezett leegyszerűsítetten megfogalmazva „Fogd meg! Tisztítsd meg! Vidd haza és edd meg!” kampány, valamint a horgászvizek mentén kialakítandó modern, higiénikus haltisztító helyiségek mind hozzájárulhatnak ezen piaci terület további erősítéséhez.

Szervezeti-jogi útkeresés és a támogatási rendszer reformja

Puskás Nándor szerint az akvakultúra ágazat helyzetének javításához elengedhetetlen a szervezeti-jogi keretek átalakítása és a támogatási rendszer ehhez történő módosítása. A szakember hangsúlyozza, hogy az akvakultúra ágazat minden tekintetben egy klasszikus agrárágazatnak tekinthető. „Sajnálatos módon az Európai Unió rendszerében azonban nem az agrárágazatok közé van sorolva, hanem a tengeri halászat mellé rendelték, ami egy külön igazgatósággal és támogatási rendszerrel rendelkezik” – mutat rá. Ez a besorolás azt eredményezi, hogy a magyar akvakultúra ágazat az elmúlt támogatási ciklusokban kimaradt a vidékfejlesztési célokat szolgáló támogatásokból (pl: munkaerő, kedvezményes hitel, fiatalgazda, arányos ökológiai értékfenntartó támogatás stb.), amelyekhez más agrárágazatok hozzájutottak. „Ez hátrányos helyzetet teremt, kvázi diszkriminált állapot, ami versenyhátrányt jelenthet a belföldi és az exportpiacokon egyaránt” – figyelmeztet az igazságtalan helyzetre a MA-HAL elnökhelyettese.

A szakember szerint a helyzet megoldásához ki kell dolgozni egy olyan jogi-szervezeti módszertant, amely lehetővé teszi az akvakultúra ágazat számára a vidékfejlesztési (KAP ST) támogatásokhoz való hozzáférést, vagy pedig egy önálló ilyen típusú támogatási rendszer kialakítását az ágazaton belül. „Ha ezt nem oldjuk meg, akkor folyamatosan fennmarad ez az állapot, ami veszélyezteti a versenyképességünket és a növekedésünket” – teszi hozzá. Puskás Nándor hangsúlyozza, hogy az akvakultúra ágazat a rendszerváltás óta az egyetlen ágazat, amely erőn felüli küzdelmek árán meg tudta őrizni a rendszerváltás előtti méretét, ezért különösen fontos a támogatása.

A MA-HAL elnökhelyettese szerint a támogatási rendszereknél kiemelt figyelmet kell fordítani a kisebb gazdaságok támogatására, mivel a jelenlegi rendszerben nehezen tudnak hozzájutni a forrásokhoz. „Ezért létre kell hozni egy szervezetet, ami a kisebb gazdaságok beszerzéseit, támogatási feladatait összegyűjtve és blokkszerűen menedzselve megoldja helyettük ezen feladatokat, különben a kisebb gazdaságok nem fogják tudni megvásárolni a modern műszaki berendezéseket, és ez a lemaradásukhoz vezet” – javasolja Puskás Nándor. A szakember egy falugazdász szervezethez hasonló modellt képzel el, de a lehetőségek okán nem hálózatban, hanem egy központi szervezetként, amely segíti a kisebb gazdaságokat a támogatások megszerzésében. Ez azért is egyre fontosabb feladat, mert minden törekvésünk – melyet az Irányító Hatóság vezetése is maximálisan támogat – ellenére az újabb és újabb uniós kritériumok miatt nemhogy csökken, hanem egyre jobban növekszik a támogatások adminisztrációs terhe. 

Biharugrai halastavak madártávlatból

Vízgazdálkodás és a klímaváltozás kihívásai

A mezőgazdaság, így az akvakultúra szereplői is kiemelt figyelmet fordítanak a vízgazdálkodás kérdésére, amely egyre fontosabbá válik Magyarországon a klímaváltozás hatásai miatt. „Egyre jobban látszik, hogy Magyarország súlyos problémákkal küzd a felszíni vízbázisok területén, a vízháztartások és a talajvízszint zuhanása egyre nagyobb problémát generál” – figyelmeztet Puskás Nándor. Véleménye szerint a tógazdaságok jelentős szerepet játszanak a vízvisszatartásban, mivel nagy mennyiségű víz befogadására és tárolására képesek. Magyarországon működő 26 – 27000 ha halastó egyszeri feltöltése is mintegy 350 millió m³ víz befogadását teszi lehetővé, mely megfelelő vízutánpótlás esetén további 100-150 millió m³ víz visszatartását eredményezi. „Fontos, hogy minél több vizet fogadjunk be a halastavainkba, és olyan rendszereket alakítsunk ki, hogy lecsapoláskor minél kevesebbet engedjünk el az adott régióból” – hangsúlyozza. Ehhez helyi összefogásokra van szükség a halgazdálkodók, a vízügyi szakemberek, a nemzeti parkok és az agrárgazdálkodók között.

A MA-HAL elnökhelyettese szerint a tógazdaságokban már komoly tudás és tapasztalat halmozódott fel (a klímaváltozás hatásait is ideértve) vízgazdálkodás, víz visszatartás vonatkozásában, mely jelentős segítség lehet ugyanezen célú kormányzati törekvések megvalósításában. A szakember szerint a vízgazdálkodás mellett az ökológiai értékfenntartás is kiemelt figyelmet érdemel. „A magyar tógazdasági akvakultúra az agrárágazatok között a legnagyobb ökológiai értékfenntartással bír, de nem kapja meg a hozzá méltó támogatást” – mutat rá Puskás Nándor. A szakember szerint a klímaváltozás – benne kiemelten a téli jégborítottság hiánya – okán a takarmány és halfogyasztó állatok kártétele fokozódik, ráadásul bizonyos esetekben a szabályzó rendszer is hibás, mint például a Magyarországon nem őshonos kis kárókatona fokozottan védett státusza, mely madárfaj halfogyasztását korlátlanul vagyunk kénytelenek tűrni. Ez veszélyezteti a tógazdaságok komplex értékhalmazának minden elemét, így elfogadhatatlan a fenntarthatóság szempontjából is.

Puskás Nándor szerint a magyar akvakultúra ágazat előtt álló kihívások komplexek és sokrétűek, de a lehetőségek is jelentősek. A piaci helyzet javítása, a kereskedelmi struktúra átalakítása, innovatív marketing politika kialakítása, a támogatási rendszer igazságosabbá tétele, a vízgazdálkodási felelősségvállalás és az ökológiai értékek megőrzése mind olyan területek, ahol előrelépés érhető el. Az ágazat szereplőinek összefogása, a kormányzati támogatás és a tudományos eredmények alkalmazása elengedhetetlen a fenntartható és versenyképes jövő megteremtéséhez.

Írta: Török Gergely

A haltermelésben a halállomány védelme létfontosságú. A DJI Matrice 4T drón modern megoldást kínál a halastavak felügyeletére, erre történt bemutató a Dinnyési Halgazdaságban, melyről a MA-HAL közgyűlésén részletes beszámolót hallhatunk.

Érdekesség, hogy hőkamerájával éjjel-nappal észleli az illetéktelen behatolókat és ragadozókat. Az AI-alapú objektumfelismerés automatikusan azonosítja a potenciális veszélyeket, riasztást küldve a termelőknek. A megfigyelési tartomány rögzítése funkcióval a tópartok és a biztonsági berendezések állapota követhető nyomon. A nappali megfigyelés során a nagy látószögű és telekamerák részletes képeket rögzítenek, segítve a halállomány és a vízminőség ellenőrzését. A drónos felügyelet növeli a biztonságot, csökkenti a munkaerő-igényt és megelőzi a károkat, így hozzájárul a gazdaságosabb termeléshez. A Matrice 4T értékes eszköze lehet a modern haltermelésnek. 

Már letölthető a Halászati Lapok legfrissebb száma (2025/05):

A májusi szám tartalmából:

• Ülésezett a MA-HAL elnöksége: fókuszban a halászati ágazat jövője 
  
• Vissza az alma materbe – halászati szakmérnökök a DE MÉK-en 
  
• Balogh József (MA-HAL tiszteletbeli elnök): A halászat jövője: kihívások, lehetőségek és a megújulás útjai 
  
• Szabó Róbert (Akasztói Halgazdaság): Innováció és hagyomány a halászat szolgálatában
• 2023-as termelési értékek: bár a volumen csökkent, a termelési érték nőtt, főként a tógazdasági szektor jó teljesítménye miatt.
  
• FEAP NextGen Akadémia: Magyar részvétellel indult el az uniós szintű, fiatal akvakultúra-szakértőknek szóló képzési program Brüsszelben.
  
• Dr. Sziráki Bence – AMC kampány: 2025-ben új marketingkampány indul a halfogyasztás népszerűsítésére

Már letölthető a Halászati Lapok legfrissebb száma (2025/04):

Az áprilisi szám tartalmából:

• Mérföldkövek, eredmények és a jövő horizontja – Dr. Németh István
  
• Mérlegen a magyar akvakultúra – Beszélgetés Puskás Nándorral a magyar halgazdálkodás kihívásairól és jövőjéről
  
• A tóparton értékesített főbb halfajok árainak alakulása
  
• A hazai halgazdálkodás jövője – konferencia

Az előkészületek
Az Európai Unió Tanácsa feladatainak ellátásában több mint 150 különböző területre létrehozott
munkacsoport és bizottság, úgynevezett tanácsi előkészítő szerv vesz részt. Ezek közül a mi
szempontunkból kiemelkedően fontos a Halászatpolitikai Munkacsoport munkája, amely – többek között – minden ősszel meghatározó szerepet játszik a halászati kvóták elosztásában.

Az, hogy Magyarország elvállalta e munkacsoport elnöklését, egyáltalán nem magától értetődő.
Gyakori eset, hogy az elnökséget ellátó tagállam más tagállamot kér fel az olyan munkacsoportok vezetésére, amelyek számára kevésbé fontosak, vagy amelyek vezetéséhez nincs meg a kellő szakértelme. Ezt tette 2016-ban Szlovákia, amely halászati elnökségi feladatait teljes körűen átadta az utána soron következő Máltának, cserébe más terület átvételéért. Arra is van példa, hogy egy tagállam csak egyes területek elnöklésére kér fel egy másik tagállamot, mint pl. Csehország, amely a halászati kvótatárgyalásokat maga vezette, de a halászati ellenőrzési rendelet módosításának tárgyalását átengedte Franciaországnak. A magyar elnökség során egyes munkacsoportok esetében Magyarország is élt az elnöklés átadásának lehetőségével, így pl. az integrált tengerpolitikával foglalkozó munkacsoport vezetésére Spanyolországot kérte fel.

Ennek ellenére 2022-ben az Agrárminisztérium (AM) és Magyarország Európai Unió melletti Állandó Képviselete (ÁK) a lehetőségeket mérlegelve úgy határozott, hogy a Halászatpolitikai Munkacsoport üléseinek levezetését, és az ezzel járó munkát nem engedi ki a kezéből, és nem adja át másik tagállamnak. Mi volt ennek az oka? Miért döntött úgy egy tenger nélküli ország, hogy belenyúl a kvótatárgyalások darázsfészkébe, és megpróbál igazságot tenni egy olyan területen, ahol egyrészről az uniós állományvédelmi jogszabályok követelményei, másrészről a halászok megélhetését biztosítani kívánó tagállami elvárások eleve rendkívül szűkre szabják az elnökség mozgásterét, és szinte lehetetlen olyan eredményt elérni, amelyet mind a Bizottság, mind az összes érintett tagállam, mind a civil szervezetek támogatnak?

A válasz kétrétű. Európai szemszögből az AM-nek meggyőződése volt, hogy a minisztérium
szakembereinek megvan mind a szükséges szakértelme, mind a diplomáciai képessége arra, hogy kiegyensúlyozott megállapodást érjenek el. Ebben a tengeri halászat hiánya nem annyira
hátrányként, mint inkább előnyként jelentkezett, hiszen így Magyarország saját érdekektől nem
befolyásolt „tisztességes közvetítőként” (honest broker) léphetett fel a tárgyalások során. Hazai
szempontból pedig az elnökség kitűnő lehetőséget biztosított arra, hogy Magyarország ráirányítsa a figyelmet az uniós szakpolitikákban sajnos még mindig meglehetősen marginális szerepet játszó akvakultúra fejlesztésének fontosságára az uniós halászati ágazat versenyképességének és fenntarthatóságának javításában.

A fenti szempontokat mérlegelve az AM úgy döntött, hogy belevág a feladatba, azonban ehhez – az elnökségi feladatokkal kapcsolatos megnövekedett munkateher miatt – az elnökségi csapat
megerősítésére volt szükség, mind a minisztériumban, mind Brüsszelben.

2023 szeptemberében Lengyel Péter minisztériumi osztályvezető halászati szakdiplomataként
történő brüsszeli kirendelésével megerősítésre került az Állandó Képviselet (ÁK) csapata, amelyhez 2024 áprilisában Réczey Gábor halászati igazgató is csatlakozott. Magyarország hivatalosan felkérte Spanyolországot, hogy egy szakértő (Carlos Aldereguía) delegálásával segítse az elnökségi munkát, továbbá megkereste az Európai Bizottság Halászati Főigazgatóságát (DG MARE) is, amely hat hónapra átengedte a magyar elnökségnek egyik kiváló szakemberüket, Janakakisz Mártát. Így 2024 májusára összeállt a végleges brüsszeli elnökségi csapat. A munkacsoporti elnöki és alelnöki feladatokat Réczey Gábor és Lengyel Péter látták el, akiknek munkáját Carlos Aldereguía és Janakakisz Márta szakértőként segítette.

A brüsszeli munka hazai hátterének biztosításához azonban nélkülözhetetlen volt az AM
Halgazdálkodási Főosztály állományának növelése is. Lengyel Péter osztályvezetői feladatait
ideiglenesen Szabóné Béres Beatrix vette át, majd Szentes Katalin és Kovács Bence Dániel
személyében további két kiváló kolléga is csatlakozott Csörgits Gábor főosztályához, így már
biztosítva volt, hogy az elnökségi feladatok ne vonjanak el túl sok energiát a normál ügymenetben folyó ügyektől.

Megjegyzendő, hogy mindennek ellenére is voltak olyan feladatok, amelyekben a spanyol-belga-
magyar elnökségi trió másik két tagjának segítségéhez kellett folyamodnunk. Az elnökséggel ugyanis számos olyan feladat jár (pl. harmadik országokkal folytatott tárgyalások, nemzetközi szervezetek ülésein való részvétel, az ezek margóján zajló uniós koordinációs megbeszélések vezetése), amelyeknek ellátását, a velük járó nagyszámú nemzetközi utazást az elnökséggel járó folyamatos munkateher nem tette volna lehetővé. E feladatokat a magyar elnökség nevében azon országok (Spanyolország, illetve Belgium) látták el, amelyek ezeken az üléseken egyébként is részt vettek volna.

Mindezt azért tartjuk fontosnak leírni, mert szeretnénk érzékeltetni, hogy milyen előkészületek
vezettek el a konkrét elnökségi munkákhoz. Az egyik legfontosabb tanulsága ugyanis a mögöttünk álló hat hónapnak, hogy a megfelelő felkészülés és előkészítés tette lehetővé, hogy sikerrel zárjuk a magyar elnökséget.

A magyar elnökség eredményei
Az elvégzett feladatok öt nagy csoportba sorolhatók:
1) Fenntartható halászati partnerségi megállapodások (SFPA) lejáró jegyzőkönyveinek
megújítása.

2) Közös uniós álláspont kialakítása a regionális halászati gazdálkodási szervezetek (RFMO) és
egyéb nemzetközi szervezetek (pl. FAO Halászati Bizottság, COFI Halászati Bizottság) üléseire.

3) Az ún. „északi megállapodások” időben történő megkötése (két- és háromoldalú
megállapodások az Egyesült Királysággal és Norvégiával, valamint megállapodások Izlanddal,
Grönlanddal és a Feröer-szigetekkel), hogy ezek eredményei beépíthetők legyenek a halászati
lehetőségekről szóló rendeletekbe.

4) Halászati lehetőségek és tagállami halászati kvóták meghatározása 2025-re a Balti-tengerre, a Földközi- és Fekete-tengerre, az Északi-tengerre és az Atlanti-óceánra.

5) Egyéb jogi aktusok.

A magyar elnökségi félév alatt a Bizottság 10 országgal tartott SFPA vegyes bizottsági ülést, illetve a lejáró végrehajtási jegyzőkönyvek megújítását célzó tárgyalásokat (ezek egy része több körben zajlott). Emellett 16 RFMO-ülésre került sor, hosszú tárgyalások folytak az Északi-tenger parti államaival, valamint az EU öt tengeri medencéjére kellett meghatározni a halászati lehetőségeket és tagállami kvótákat. Ahhoz, hogy ezeket a tárgyalásokat a Tanács megfelelően előkészítse, a magyar elnökség 17 munkacsoportülést, 5 Coreper, és 4 halászati miniszteri ülést tartott a félév során. Ezenkívül mintegy 50-60-ra tehető azon koordinációs üléseknek a száma, amelyeket Magyarország, vagy Magyarország nevében Belgium és Spanyolország elnökölt.

E munka eredményeképpen a magyar elnökség alatt sikerült megújítani a Zöldfoki-szigetekkel,
Bissau-Guineával és Grönlanddal kötött SFPA-k végrehajtási jegyzőkönyveit. Elefántcsontparttal, a Cook-szigetekkel, valamint Sao Tomé és Príncipével még folytatódnak a tárgyalások, ezek lezárása a lengyel elnökségre marad.

Az RFMO-k állományvédelmi intézkedéseinek uniós jogba való átültetése terén a magyar elnökség sikeresen lezárta az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) rendelkezéseinek átültetését, amelyet még a belga elnökség kezdett meg. A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) rendelkezéseinek átültetése terén a Tanács kialakította saját álláspontját az Európai Parlamenttel (EP) való tárgyalások megkezdéséhez, de a továbblépéshez meg kell várni, hogy az EP is elfogadja saját álláspontját a rendeletjavaslatról. Szintén sikerült tanácsi álláspontot (brüsszeliül: általános megközelítést) elérni a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országok esetében alkalmazandó egyes intézkedésekről szóló rendeletmódosításról. A továbblépés ebben az esetben is az EP-álláspont elfogadásának időpontjától függ.

A magyar elnökség legnagyobb sikere a balti-tengeri halászati lehetőségekről szóló tanácsi rendelet elfogadása októberben, majd pedig a földközi- és fekete-tengeri, illetve az északi-tengeri és atlanti- óceáni halászati lehetőségekről szóló két tanácsi rendelet elfogadása decemberben. Mindhárom rendeletet egyhangúlag fogadták el a tagállamok, ami a kvótatárgyalások történetében példátlannak számít. A decemberi kvótatárgyalások különös kihívást jelentettek, mivel az eredeti bizottsági javaslat gyakorlatilag a halászat leállítását jelentette volna a Földközi-tenger nyugati medencéjében, évi 27 nap halászatot engedélyezett volna a halászoknak. A magyar elnökség erőfeszítései eredményeképpen rekordidő, mindössze két nap alatt elfogadott politikai megállapodás garantálta a halállományok jogszabályok által előírt fenntartható hasznosítását, ugyanakkor olyan rendelkezéseket épített be a rendeletbe, amelyek – egy sor fenntarthatósági, állományvédelmi intézkedés teljesítése fejében – lehetővé teszik a halászat fenntartását.

A kvótamegállapodások egyhangúsággal történt elfogadása azért is tekinthető kiemelkedő
eredménynek, mert az európai halászat nagyon nehéz időszakon megy keresztül: számos halfaj
állománynagysága csökken, ugyanakkor folyamatosan nő a kereslet a haltermékek iránt. A gazdasági- társadalmi fenntarthatóság és az ökológiai fenntarthatóság egyensúlyának biztosítása évről évre egyre nagyobb kihívást jelent, amelyet nehezít az is, hogy kiöregedőben van a halásztársadalom.
Magyarország álláspontja szerint a probléma egyik megoldását az akvakultúra fejlesztése jelentheti, ami ugyan tagállami hatáskörbe tartozik, szemben a közös halászatpolitikával, de az együttműködés, a kompromisszum kialakítása ott is elengedhetetlen. Ezért is tűzte a magyar elnökség – elsőként az elnökségek történetében – zászlójára az akvakultúra-fejlesztés fontosságára való figyelemfelhívást.

Az akvakultúra témájában az elnökségi félév alatt két nagy sikerű rendezvény megtartására került sor. Szakmailag kiemelkedő mérföldkő volt a 2024. július 8-10. között Balatonfüreden megrendezésre került halászati főigazgatói és attaséi ülés. Az akvakultúra jövőjéről megtartott háromnapos rendezvény eredménye az a 27 tagállam által támogatott kompromisszumos javaslat, amely megfogalmazza a legfontosabb célkitűzéseket az akvakultúra területén. A dokumentumot a magyar elnökség megküldte a december 1-én felállt új Európai Bizottság részére, bízva abban, hogy a Közös Halászati Politika (KHP) küszöbön álló felülvizsgálata során minél több elemét figyelembe veszik majd.
A másik fontos rendezvény pedig a 2024. október 14-én Brüsszelben megtartott „Tegyük az akvakultúrát az európai fenntartható élelmiszerrendszer alapvető elemévé” című ágazati workshopvolt, amelynek során az ágazati szervezetek és a Bizottság folytattak vitát az uniós akvakultúrajövőjéről. Mindkét rendezvény résztvevői egyetértettek abban, hogy az akvakultúra megerősítése kulcsfontosságú az európai halellátás fenntarthatósága szempontjából, ehhez azonban elengedhetetlen a jelenlegi európai szakpolitika prioritásainak megváltoztatása.

A magyar elnökség akvakultúrát illető kezdeményezése abból a szempontból is sikernek tekinthető, hogy a január 1-jén Magyarországtól az elnökségi stafétabotot átvevő Lengyelország szintén az akvakultúrát nevezte meg egyik prioritásának a halászat területén. Így számíthatunk arra, hogy az akvakultúra-fejlesztés kérdése a továbbiakban is napirenden marad az EU-ban.

Réczey Gábor, Lengyel Péter
Magyarország Európai Unió melletti Állandó Képviselet

2025 évi lapszámai

• Januári lapszám LETÖLTÉS
• Februári lapszám LETÖLTÉS
• Márciusi lapszám LETÖLTÉS
• Áprilisi lapszám LETÖLTÉS
• Májusi lapszám LETÖLTÉS

Archívum