Tavaly a kurta baing lett a győztes, ami egy Tiktok-videónak köszönhetően országszerte ismertté vált, és utolsó pillanatban győzte le „kihívóját”, az addig magasan vezető dévérkeszeget. Idén ismét lehet szavazni, ezúttal 2026 Év Halára, egészen december 31-ig. A fajokat a Magyar Haltani Társaság részletesen is bemutatja az oldalán, most mi is megtesszük röviden.

A vágótok talán a legegyedibb kinézetű a három jelölt közül. A név itt sem véletlen: a hal oldalán és a hátán éles pikkelyek sorakoznak, amelyek felsérthetik az ember bőrét. Korábban a faj csak szaporodási időszakban kereste fel a folyókat, egyébként a tengerben él. Magyarországon elvétve szokott előkerülni egy-egy példány, önfenntartó állománya nincs. Akár kétméteresre is megnőhet.

A szilvaorrú keszeg nem meglepő módon érdekes formájú, lilás színű orráról kapta a nevét. Átlagosan 20-30 cm-esre nő meg. Áramláskedvelő, vagyis reofil hal, nagyobb folyókban találkozhatunk vele. Május-július között szaporodik, ilyenkor felfelé vonul a folyón. Állománya csökkenést mutat.

A paduc nagyon hasonlít a fent említett keszegfajra, csak éppen tompa orra van, és a farok alatti úszója is más alakú. Április-május folyamán szokott ívni, szintén folyókban él. Csapatosan mozog, fiatalon planktonokat, idősebben hazánkban egyedülálló módon élőbevonatot fogyaszt. Ez a különböző mikroorganizmusokat, gombákat, algákat és kis vízi gerincteleneket jelenti, amelyek a vízfenéken, köveken, vízi növényeken tapadnak meg.

Az Év Halára itt lehet szavazni.

A novemberi szám tartalmából:

• Zöld utat kapott a digitális nyomon követés a halászati ellenőrzésekben
• Az Andalúz akvakultúra együttműködés erősítése
• Digitalizációval a halágazat fenntartható sikeréért
• A MA-HAL elnöksége a jövő útjait tervezte
• A VIII. Halászati Kerekasztal tanulságai a hazai akvakultúra számára
• A rovarfehérje: új fejezet a tógazdasági takarmányozásban?
• Halászati és akvakultúra-termékek külkereskedelme 2025. I. félévben

---

---

A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) tájékoztatása szerint a gazdasági nehézséget okozó aszálykárok és a növekvő költségek ellenére is a hazai haltermelők biztosítják a fogyasztók számára, hogy a karácsonyi asztalra kiváló minőségű hazai hal kerüljön.
A magyar háztartásokban hagyományosan a karácsonyi időszakban fogyasztják a legtöbb halat, ekkor a haltermelők teljes éves értékesítését tekintve az éves halfogyasztás 35-40 százaléka realizálódik. Ez az arány egyes nagy haltermelőknél, vagy a karácsony előtti „nagy hajrában” lévő kiskereskedelmi egységeknél akár 60-70 százalékot is elérhet.
Ekkorra időzítik a tógazdaságok a nagyszabású lehalászásokat, és bár idén az aszály jelentős gazdasági hatással volt a haltermelőkre – sokan nem tudták üzemi szintre feltölteni halastavaikat –, a MA-HAL szerint bőséges és kiváló minőségű hazai halkínálat áll a fogyasztók rendelkezésre, melyből az év során ünneptől függetlenül is vásárolhatnak a fogyasztók, hogy változatos halételekkel színesítsék a mindennapok vacsoraasztalát.

Mi várható a boltokban?

A szervezet arról tájékoztatott, hogy a hazai fogyasztók a tavalyi árszintre számíthatnak. Ezt annak ellenére jelentik ki, hogy a termelők és a boltok fenntartási költségei a jelentősen növekedtek. A szakmaközi szervezet szerint a cél az, hogy a fogyasztó a tavalyi árhoz hasonló áron jusson hozzá a kiváló minőségű magyar haltermékekhez.
A MA-HAL irányárakat is közzé tett, hangsúlyozva, hogy ezek tájékoztató jellegű, jellemző kiskereskedelmi árakként értendők, amelyek boltonként és régiónként eltérhetnek:

• Élő ponty: 2000 – 2500 forint/kg
• Pontyszelet: 3500 – 4500 forint/kg
• Afrikai harcsafilé (bőr nélkül): 4500 – 5500 forint/kg
• Szürkeharcsafilé: 7000 – 9000 forint/kg
• Busaszelet: 1500 – 2000 forint/kg

A hal több mint étel

A MA-HAL felhívta a figyelmet a hazai hal fogyasztásának nemzetgazdasági és környezeti előnyeire is, és kiemelve, hogy a magyar akvakultúra termékei mind kiváló minőségűek. Továbbá nem lehet elégszer elmondani, hogy a halak fogyasztása kiemelten fontos az egészséges táplálkozásban.

Hangsúlyozták, hogy a magyar haltermékek nemcsak minőségi, hanem azok termelése ökológiai szempontból is igen magasra értékelhetőek. A szervezet úgy fogalmazott:

„Aki ilyen terméket választ a karácsonyi asztalára,
az nem csak a saját egészségét,
de a környezetét is óvja”

Ezzel utalva arra is, hogy a hazai hal szállításának ökológiai lábnyoma lényegesen alacsonyabb, mint az importból származó termékek esetében. A szakmaköz szervezet arra is felhívta a figyelmet, hogy magyar hal vásárlásával a fogyasztók közvetlenül támogatják a hazai haltermelőket és munkahelyeket.
A magyar haltermelők ezzel biztosítják, hogy bőségesen rendelkezésre álljon a karácsonyi asztalhoz szükséges árualap és a fogyasztók kiváló minőségű magyar haltermékekhez jussanak.

Budapest, 2025.10.30.

Mi, magyarok hiszünk a szabadságban, a hazában és a békében; 1956 hősei életüket áldozták azért, hogy független Magyarországon élhessünk – mondta Nagy István agrárminiszter az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából rendezett ünnepségen és elismerések átadásán, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.

Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Emléknapja, október 23-a alkalmából Dr. Nagy István miniszter úr a Pro Aquacultura Hungariae Díjat adományozta

Bojtárné Lukácsik Mónika, az Agrárközgazdasági Intézet csoportvezetője részére, az akvakultúra ágazatban végzett kiemelkedő és áldozatos adatgyűjtési munkájának elismeréséért.

Prof. Dr. Müller Tamás, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézetének egyetemi tanára részére, a gazdasági és természetvédelmi szempontból kiemelt fontosságú halfaj mesterséges szaporítási módszertanának kidolgozásáért.

Szabó Attila, a Tógazda Halászati Zrt. főhalászmestere részére, a halastavi fogassüllő termelés területén elért kimagasló eredményeiért.

Bár a magyar haltermelés a tógazdaságok terén minőségben az európai élmezőnyhöz tartozik, az ágazat jelenleg stagnál és komoly kihívásokkal küzd. A MAHOP Plusz program célja ‒ a finanszírozási problémák áthidalása révén ‒ a versenyképesség javítása és a kapacitásnövelés. A MAHOP Plusz Irányító Hatósága a 82. OMÉK-on rendezett konferenciát a technikai segítségnyújtás érdekében. Az elhangzott előadásokból a Halászati Lapokban csak rövid összefoglalót tudunk adni, de a MA-HAL honlapján a folyamatos feltöltéseket követően a részletes beszámolók is elérhetők.

Új lehetőségek a MAHOP Plusz programban

Szigeti Szabolcs, az Agrárminisztérium közös agrárpolitika végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára a MAHOP Plusz program támogatási lehetőségeiről tartott előadást, mely kiemelt fontosságú a hazai haltermelők számára. A 2021 és 2027 között futó program keretösszege 21 milliárd forint, melynek 70 százaléka uniós, 30 százaléka pedig a magyar kormánynak köszönhető társfinanszírozásból áll össze. A forint összeget az árfolyam ingadozásai miatt már újra kellett számolni, így jelenleg a 394 forintos euróárfolyam az irányadó. A program 13 felhívása közül több már megjelent, és jelentős forrásokat biztosít a halászat és az akvakultúra fejlesztésére.

A Halászati ellenőrzés és nyomon követés támogatása című projektet a Nébih nyerte el, amely egy olyan rendszer kidolgozását célozza, ami segít a fogyasztóknak a haltermékek eredetének és minőségének ellenőrzésében. A program részeként adatgyűjtési és halgazdálkodási projektek is támogatást kaptak, melyek az ágazat fejlődését és az innovációt szolgálják. A gazdálkodókat közvetlenül érintő legfontosabb intézkedések között Szigeti Szabolcs kiemelte a halastavak természeti értékfenntartó szerepének támogatását, amelyet extenzív tógazdasági kompenzációs kifizetésnek is neveznek. Ez a program hektáronként 40 ezer forint támogatást nyújt a termelőknek, és a teljes keretösszeg jelentős részét teszi ki. Fontos újdonság, hogy az erre a célra szánt kifizetéseket 2025 decemberére hozták előre a 2026 januári határidőhöz képest, ami megkönnyíti a gazdálkodók pénzügyi tervezését. A beruházási támogatások kiemelten fontosak, hiszen ezek segítenek a termelőknek növelni a jövedelemtermelő képességüket. Már megjelent az Akvakultúra beruházások támogatása, amely KKV-k számára kínál forrást létesítésre, kapacitásnövelésre, felújításra és gépbeszerzésre, akár 60 százalékos támogatási intenzitással. A benyújtott pályázatoknál nagy előnyt jelent, hogy a pályázat beadása előtt, a programidőszakban történt beszerzések is elszámolhatók. A halfeldolgozás szintén kiemelt terület, ahol 50 százalékos támogatási intenzitás érhető el. Szigeti Szabolcs hangsúlyozta, hogy a piac és a fogyasztói szokások megkövetelik a hozzáadott értékű, félkész és késztermékek előállítását, mivel ez az ágazat stabilitását és versenyképességét növeli. A MAHOP Plusz program célja, hogy a magyar halászat és akvakultúra felzárkózzon az európai versenyben, és a program sikeres végrehajtása az ágazati szereplők és az Irányító Hatóság szoros együttműködésén múlik.

Tájékoztatás és kommunikáció: a sikeres MAHOP Plusz pályázat elengedhetetlen része

Előadásában Boross Viktor, a Halászati Alapok Irányító Hatósági Főosztály referense a 2021–2027-es fejlesztési ciklus kommunikációs követelményeiről és az esetleges buktatókról beszélt. Mint kiemelte, a sikeres projektmegvalósítás elengedhetetlen feltétele, hogy a pályázók maradéktalanul eleget tegyenek a tájékoztatási és nyilvánossági kötelezettségeknek. Az egyik legfontosabb elvárás, hogy minden uniós forrásból megvalósuló eszközön, dokumentumon, digitális felületen, sőt, még a rendezvényeken elhangzó beszédekben is kötelező feltüntetni az uniós jelképet és hivatkozni az Európai Unió támogatására, valamint a magyar állam társfinanszírozására. A szabályok megszegése szankciókat vonhat maga után, akár a megítélt támogatás 3 százalékát is kitevő korrekciót! A kommunikációs kötelezettségek mértéke a projekt összegétől függ. A 37 millió forint alatti támogatású projektekre enyhébb, míg a nagyobb volumenű beruházásokra szigorúbb szabályok vonatkoznak. Jelentős változás, hogy minden támogatottnak kötelező a projektjéről a közösségi médiában (például Facebook, Instagram) is tájékoztatást adnia, függetlenül attól, hogy van-e saját honlapja. A honlappal rendelkezőknek a főoldalon egy infoblokkot kell elhelyezniük, amely egy aloldalra mutat, ahol a projekt részletes leírása megtalálható. Az előadás egy fontos üzenettel zárult: a jó kommunikáció alapvető fontosságú a sikeres projektmegvalósításban, és olyan, mint a levesben a só – csak a hiánya tűnik fel igazán, ezért mindeneknek pontosan kell ismernie a projekt méretének megfelelő kommunikációs követelményeket.

A MA-HAL minden haltermelőért

Puskás Nándor, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) elnöke a halászati ágazat európai és globális versenyképességéről, valamint a legújabb fejlesztésekről beszélt előadásában. Kiemelte, hogy bár a hazai halfogyasztás alacsony, Magyarország a tógazdasági haltermelésben Csehország és Lengyelország mellett Európa élvonalába tartozik. Az afrikai harcsából pedig a legnagyobb mennyiséget termeli a kontinensen. Az ágazat termékeinek közel egyharmada exportra kerül, ami a nemzetgazdaság szempontjából is jelentős. A versenyképesség megőrzése és a klímaváltozás kihívásai miatt folyamatos fejlesztésekre van szükség. Az adminisztrációs terhek azonban sokszor nehézséget okoznak a gazdálkodóknak, különösen a kisebb termelőknek, akik nem rendelkeznek saját kapacitással ezek menedzseléséhez.

Az elnök rávilágított a tógazdaságok kiemelt szerepére a vízkészlet-gazdálkodásban is. Mint elmondta, a tógazdaságok nem fogyasztják, hanem visszatartják a vizet. Magyarország 27 ezer hektáron mintegy 350 millió köbméter vizet tárol ezzel a módszerrel, ami hozzájárul a felszíni vízkészletek növeléséhez. Ez a tevékenység nem csupán gazdasági, hanem ökológiai, vízgazdálkodási és klímaszolgáltatási szempontból is komplex értéket teremt. Puskás Nándor hangsúlyozta, hogy mindenkinek fontos megértenie a tógazdaságok szerepét a vízvisszatartásban, különösen az aszályos időszakokban. Az előadás egy olyan jövőképet vázolt, ahol az ágazati szereplők és az Irányító Hatóság együttműködése révén a rendelkezésre álló forrásokat minél hatékonyabban használják fel a hazai halászat fejlesztésére.

Korszerűsítés és versenyképesség: A MAHOP Plusz lehetőségei

Dr. Szűcs István, a MA-HAL általános elnökhelyettese az akvakultúra fejlesztésének jelenlegi helyzetéről és a MAHOP Plusz program adta lehetőségekről tartott előadást. Kiemelte, hogy az ágazatnak két fő területe van: az extenzív (tógazdaságok) és az intenzív akvakultúra. Bár a magyar haltermelés kiemelkedően ponty-centrikus, az afrikai harcsa is fontos szerepet játszik az intenzív termelésben. Az ágazat jelenleg stagnál, nem tapasztalható jelentős kapacitásnövekedés. A vállalkozások száma 377, ebből mindössze 23 foglalkozik intenzív termeléssel. A tógazdasági haltermelés éves szinten 13-14 ezer tonna, míg az intenzív termelés további 4 ezer tonnát ad hozzá az étkezési hal alapanyaghoz. Összességében az ágazat bruttó termelési értéke 33-35 milliárd forint, ami az agrárium kibocsátásának kicsit kevesebb, mint 2 százaléka. A szakember szerint a tőkeerős vállalkozások hiánya és a tavak elöregedett infrastruktúrája komoly kihívást jelent. A gazdaságok jövedelemtermelő képessége fokozatosan csökkent, és a termelők nehezen tudják előteremteni az önerőt a fejlesztésekhez. Ezen problémák megoldására a MAHOP Plusz program kiemelten fókuszál. Célja a versenyképesség javítása, nem a gazdasági növekedés, bár a program végére 2000 tonnás kapacitásnövekedést kellene produkálni. A MAHOP Plusz programban elérhető támogatási intenzitás 60, és a pályázók akár 25 százalékos előleget is igényelhetnek, ami segíthet a likviditási problémák áthidalásában. A program keretösszege 6,3 milliárd forint. A kedvezményezettek köre rendkívül széles, magában foglalja az őstermelőket, egyéni vállalkozókat és szövetkezeteket is.

Szűcs István rámutatott a tógazdaságok multifunkcionális szerepére: amellett, hogy élelmiszert termelnek, fontos szerepet játszanak a természetvédelemben, a vízgazdálkodásban és a rekreációban is. A halastavak nagymértékben hozzájárulnak a vízkészletek megőrzéséhez és a vizes élőhelyek fenntartásához, ám a gazdálkodóknak ezen feladatokért járó kompenzáció sokszor nem megfelelő. A MA-HAL elnökhelyettese megemlítette, hogy a munkaerőhiány is komoly probléma az ágazatban, és a digitalizáció, valamint a mesterséges intelligencia alkalmazása elengedhetetlen a versenyképesség fokozásához. A program kiemelt céljai között szerepel a szén-dioxid-lábnyom csökkentése, az energetikai hatékonyság javítása és a körforgásos gazdálkodás elveinek érvényesítése.

Versenyképesség és innováció: a magyar halászat jövője

Dr. Váradi László, a Magyar Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform Egyesület (HUNATiP) elnöke a hazai halgazdálkodás innovációs kihívásairól és lehetőségeiről tartott előadást. Kiemelte, hogy bár a globális akvakultúra ágazat növekszik, az európai termelés stagnál. Ennek ellenére a magyar ágazatban a tógazdasági termelés szerény emelkedést, míg az intenzív termelés növekvő tendenciát mutat, ami főként az afrikai harcsa termelésének köszönhető. Az elnök szerint a termelési adatok nem fedik eléggé a jövedelmezőségi és stabilitási problémákat. A versenyképesség megőrzéséhez elengedhetetlen a folyamatos innováció és alkalmazkodás a gyorsan változó körülményekhez. Az új termékek bevezetése nem csupán technológiai fejlesztéseket jelent, hanem magában foglalja a szervezeti és piaci innovációkat is.

A fejlődési folyamat sikere három alapvető feltételtől függ:

• Vállalkozói készség: a felmérések szerint ez az ágazat szereplőinél megvan, de a döntési folyamat még sokszor bizonytalan.
• Alkalmazható kutatás-fejlesztési eredmények: Magyarországon elegendő tudás és kutatási eredmény áll rendelkezésre, de a legnagyobb kihívást a tudástranszfer, azaz a tudás gyakorlati alkalmazása jelenti. A HUNATiP ezért kiemelten fontosnak tartja a szakmai cserelátogatásokat és workshopokat, amelyek segítenek a gazdálkodóknak a technológiák megismerésében.
• Támogató környezet: a MAHOP Plusz program keretében a jogszabályi és finanszírozási háttér biztosított az innovatív projektekhez. Váradi László szerint a magyar szakigazgatás, a termelői szövetség és a kutatói szféra együttműködése példaértékű, ami erős alapot ad a fejlődésnek.

A HUNATiP elnöke szerint fontos megemlíteni, hogy a kockázatvállalási kultúra fejlesztése is elengedhetetlen a sikeres innovációhoz. A MAHOP Plusz program kiemelt szerepet szán az innováció támogatásának, és olyan projektek is előnyt élveznek, amelyek bevonják a gazdálkodókat a fejlesztési folyamatokba. Ez a megközelítés hozzájárul a hosszú távú versenyképesség növeléséhez és a hazai haltermelés stabil jövőképéhez.

Az AKI szerepe a hazai halászat fejlesztésében

Dr. Urbányi Béla, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) igazgatóhelyettese előadásában az intézet hazai halgazdálkodási adatgyűjtési projektjét mutatta be. Kiemelte az adatok fontosságát, amelyek elengedhetetlenek a szektor valós helyzetének megismeréséhez és a jövőbeni stratégiák kialakításához. Az AKI feladata a halgazdálkodási adatok gyűjtése és elemzése, amelyek alapján az ágazat szereplői és a szakpolitika is megalapozott döntéseket hozhatnak. A projekt 2029 végéig tart, így a MAHOP Plusz program lejárta után is biztosítja az utánkövetést. Az adatgyűjtés önkéntes alapon történik, ami kihívást jelent a reprezentativitás biztosításában. Az AKI célja, hogy minél szélesebb körből, a teljes termékpályáról gyűjtsön adatokat, nemcsak a tóparti árakról, hanem a halfeldolgozóktól és a kiskereskedelmi polcokról is. A projekt során olyan adatok gyűjtését is megkezdik, amelyek a következő hétéves uniós ciklusban várhatóan kulcsfontosságúak lesznek, mivel az új szabályozások sokkal szigorúbbak lehetnek. Az igazgató kiemelte, hogy az AKI folyamatosan fejleszti az adatkommunikációs felületeit, és a jövőben egy könnyen átlátható, online platformot biztosít a termelők számára, ahol különböző szűrési lehetőségekkel, térképes ábrázolásokkal és diagramokkal követhetik nyomon az árak alakulását és a piaci trendeket.

Urbányi Béla hangsúlyozta, hogy az ágazatnak alkalmazkodnia kell a változó fogyasztói szokásokhoz. A vásárlók ma már a konyhakész, feldolgozott termékeket részesítik előnyben, és a fiatalabb generációk sokkal kevesebb időt hajlandóak a konyhában tölteni. Éppen ezért az adatok alapján, a marketingstratégia kialakításában is segíteni kell az ágazatot. Az AKI elkötelezett a halászati ágazat mellett, és szoros együttműködésre törekszik a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezettel és a Magyar Országos Horgász Szövetséggel is, hogy a horgászok által kifogott hal mennyisége is bekerüljön az adatgyűjtési rendszerbe. Az igazgató zárásként elmondta, hogy a rendelkezésre álló forrásokat ésszerűen és hatékonyan kell felhasználni a szektor fejlesztésére, amihez az AKI a maga részéről a tudás és az adatok biztosításával járul hozzá.

Ritkán találkozunk olyan sikertörténetekkel, amelyek a természet és a vállalkozói szellem szoros szimbiózisára épülnek. A Lillafüredi Pisztrángtelep azonban éppen ilyen: egy olyan vertikálisan integrált családi vállalkozás, amelynek története a kezdeti, szinte reménytelen állapotból a hazai gasztronómia egyik lokálisan meghatározó szereplőjévé vált. A Halászati Lapoknak adott interjúban Hoitsy György, a telep vezetője beavatott a kulisszák mögé, és elmesélte, hogyan vált a nyereséges haltermelés alapanyag-szállítójából egy olyan rövid ellátási láncra épülő vállalkozássá, ahol a halak a medencéktől a halas étteremig járnak. A beszélgetés apropóját az is adta, hogy a hazai haltermelőknek hamarosan pályázati lehetőségeik nyílnak, amelyekkel a lillafüredihez hasonló, feldolgozóüzemmel vagy vendéglátással bővített üzleti modellt valósíthatnak meg. A modell rávilágít, miért nem kifizetődő manapság pusztán alapanyagot termelni, és milyen hozzáadott értékkel lehet jelentősen növelni a jövedelmezőséget.

A telepet 1982-ben vette át a ma már nyugdíjas Hoitsy György, egy olyan időszakban, amikor a gazdaság éves termelése mindössze 1,2 tonna volt, és a hely az összeomlás szélén állt. A tavak beomlottak, az anyaállomány leromlott, a beltenyésztés miatt a halak lassan növekedtek. A kezdeti kihívások ellenére, a fiatal telepvezető elhivatottságának és a Gödöllőn megszerzett szakmai tudásának köszönhetően elkezdődött a fellendülés. Hoitsy az anyaállomány vérfrissítésére fókuszált, keresztezve a saját, leromlott állományt egy szomszédos gazdaságból származó, étkezési hallal, ami a heterózis hatás révén jelentős növekedési erőt eredményezett. Mindez a kezdeti 1,2 tonnás éves termelést három éven belül a háromszorosára növelte.

A minőség javítása a takarmányozásban is megmutatkozott. Kezdetben a miskolci vágóhíd technológiai hulladékát használták. Bár ez olcsó volt, a hatékonysága alacsony, és higiéniai szempontból sem volt ideális. Később áttértek a tápokra, ahol kísérleteket végeztek, és kiderült, hogy a külföldi, jobb minőségű, stabilabb takarmányok, mint például egy dán cég terméke, sokkal hatékonyabbak, mint a hazai alternatívák. Ez a minőségi váltás lehetővé tette, hogy a halak húsának íze és állaga is javuljon, ami alapvető volt a későbbi sikerekhez.

A sütöde, amely megnyitotta a kapukat

Az 1991-es időszakig a telep elsősorban állami szállodákat, például a lillafüredi Palotaszállót és a Miskolc-Tapolcai Juno-t látta el, és a magánszemélyek csak engedéllyel vásárolhattak halat. Amikor a telep bérbe került, Hoitsy és csapata úgy döntött, hogy kinyitják a kaput a nagyközönség előtt is. A kezdeti marketing hatalmas költségei (60 000 Ft, ami abban az időben Hoitsy havi fizetésének közel nyolcszorosa volt) ellenére a hirdetések alig hoztak érdeklődést. A megoldást a személyes kapcsolatteremtés hozta el. Hoitsy Trabantjával körbejárta a Balatont, és felkereste a helyi éttermeket. A tihanyi Malom Csárda és a csopaki Víg Molnár Csárda rendelései mentették meg a vállalkozást a csődtől, és bebizonyították, hogy a kemény húsú, hideg vízi pisztrángra van kereslet.

Ezzel párhuzamosan indult el a ma is legendás erdei halsütöde, ami a népmesei „szájról szájra” marketing révén vált népszerűvé. A vendégek saját szemükkel láthatták, ahogy a halakat kifogják, megtisztítják, és percekkel később már az asztalukon volt a frissen sült pisztráng. A sütöde gyorsan bővült, és az eredeti két nagy asztal helyett ma már 150-200 főt is le tudnak ültetni. A választék is bővült: a sült és füstölt pisztráng mellett megjelent az arany pisztráng, a fokhagymás pisztráng, és a Pisztráng Ötös Napok alkalmával más specialitások is. A sütöde ma is a vállalkozás legerősebb pillére.

A feldolgozóüzem és az étterem: a vertikális integráció csúcsa

A sikeres sütöde és a növekvő érdeklődés tette nyilvánvalóvá, hogy a halak feldolgozása a következő logikus lépés. A piac ugyanis egyre inkább a csomagolt, higiénikusan szállítható termékeket igényelte. A feldolgozóüzem 2003-ban, egy vidékfejlesztési pályázat segítségével épült meg Mályinkán. Itt a halakat vákuumosan, védőgázzal csomagolják, és hidegen vagy melegen füstölik. Hoitsy szerint a feldolgozott termékek magasabb nyereséget hoznak, ami egyértelműen indokolta a beruházást. Ezzel a lépéssel a pisztrángtelep egy klasszikus mezőgazdasági termelőből egy hozzáadott értéket előállító vállalkozássá vált.

A vertikális fejlődés csúcspontja 2018-ban érkezett el, amikor megnyitották a Vendéglő a Pisztrángoshoz nevű éttermet. Az ötlet onnan eredt, hogy a környéken nem volt jó halas étterem, és a vendégek számára a legnagyobb problémát a hal szálkái jelentik. Az étteremben ezért szálkátlanított halakat szolgálnak fel, amelyek naponta frissen, 350 méterről kerülnek az asztalra. A menü nem csak pisztrángra épül, hanem szibériai és vágó tokot és pontyot is kínálnak, melyeket helyben nevelnek nagyobbra, és sokféleképpen készítenek el, mint például füstölve vagy steak formájában. A mindennapos frissesség biztosítása érdekében az étlapon mindössze 10-12 étel szerepel, a szezonális specialitásokat pedig hetente vagy kéthetente változó „táblás ételek” formájában kínálják.

Jövőbeli kihívások és az innováció titka

A sikerek ellenére a vállalkozásnak folyamatosan szembe kell néznie a kihívásokkal, amelyek közül a legnagyobb a vízellátás. A Garadna-patak és a Margit-forrás vízhozama jelentősen csökkent az aszályos időszakok miatt, ami megnehezíti a halak nevelését. A probléma megoldására a pisztrángtelep 2012-ben egy egyedülálló, hidegvízi recirkulációs rendszert épített, így a vízáramlás állandó maradhat. A rendszer különlegessége, hogy a szűkös anyagi források okán a leleményességgel és az elemek több helyről történő beszerzésével sikerült kivitelezni. Egy másik beruházás révén az étteremre napelemek kerültek, melyek révén a havi villanyszámla a felére csökkent, ennek köszönhetően a megtérülés pedig 2,5 évre kalkulálható.

Egy másik komoly kihívás a munkaerőhiány. A telepen minden alkalmazott be van jelentve, ami a tisztességes és biztonságos működés alapja, de a szakemberhiány állandó problémát jelent. Hoitsy György szerint is a fiatalok, különösen az egyetemisták, nem akarnak fizikai munkát végezni, és a szakmai elhivatottság is hiányzik sokakból. A jelenlegi éttermi, kreatív és fiatal csapat azonban verseng egymással a havonta változó táblás ételek megalkotásáért, ami a sikeres motiváció egyik példája.

A folyamatos innováció a pisztrángtenyésztés területén is jelen van. A telepen kutatási együttműködés folyik a gödöllői egyetemmel (jelenleg MATE), és a telepen sikerült először Európában, ősivarsejt beültetéssel termelő halakat létrehozni. Ez a technológia, amely a kihalás szélén álló halfajok megmentésére szolgál, jól mutatja, hogy a Lillafüredi Pisztrángtelep nem csupán egy vállalkozás, hanem a tudományos kutatás és a gyakorlati alkalmazás élő laboratóriuma is.

A siker receptje

A lillafüredi történet egyértelműen mutatja, hogy a mezőgazdasági termelés is lehet modern, jövedelmező és innovatív. A siker kulcsa a folyamatos fejlődésben és a piaci igényekhez való alkalmazkodásban rejlik. A kezdeti nehézségeken a vertikális üzleti modell segített túllépni. Az alapanyagtermelés, a feldolgozás, a direkt értékesítés és a vendéglátás együttesen biztosítják a jövedelmet és a stabilitást. A MAHOP plusz pályázatok lehetőséget kínálnak más haltermelőknek is, hogy akár a lillafüredi példát követve, saját feldolgozóüzemmel vagy vendéglátóegységgel növeljék termékeik értékét. A lillafüredi pisztrángtelep nem csupán a haltermelésről szól, hanem az elhivatottságról, az innovációról és a minőség iránti elkötelezettségről, ami a mai gazdasági környezetben is garantálja a sikert.

2025. október 10-én tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását Dr. Urbányi Béla, a gödöllői egyetem után most a Széchenyi István Egyetem egyetemi tanára, az Agrárközgazdasági Intézet Fenntarthatósági Kutatások Igazgatóságának helyettese, az Akvakultúra és Halászati Elemző Osztály vezetője. Akadémikus úr „Merre tovább a tógazdasági akvakultúra?” címmel tartott székfoglaló előadása átfogó képet festett a magyar és globális halgazdálkodás helyzetéről, a szektor előtt álló kihívásokról és a lehetséges megoldásokról. Az alábbiakban az ágazatot érintő legfontosabb szakmai pontokat foglaljuk össze.

Ahogy arról már a Halászati Lapokban részletesen írtunk, Dr. Urbányi Bélát 2025 májusában választotta levelező taggá az MTA Agrártudományok Osztálya, amellyel a haltudományok első akadémikusává vált a Magyar Tudományos Akadémia történetében. A kutató 2014 óta az MTA doktora, szakterülete a halszaporítás és a halgazdálkodás. Tudományos munkássága a gazdasági haszonhalak genetikai és szaporítási lehetőségeinek fejlesztésére irányul. Eredményei közé tartozik többek között az új halhímivartermék-mélyhűtési technológia kidolgozása, a halgenetikai és genommanipulációs eljárások ötvözése, valamint új halszaporítási módszerek megvalósítása. Kutatási eredményeit több mint 230 tudományos közleményben publikálta, illetve munkásságát számos elismeréssel jutalmazták, többek között a Nagyváthy János-díjjal (2016) és a Pro Aquacultura Hungariae Díjjal (2023).

Dr. Urbányi Béla előadásban rámutatott, hogy a világ népességének növekedésével és a globális éhezők számának emelkedésével (az elmúlt 4 évben mintegy 150 millióval, jelenleg 400–750 millió fő), az akvakultúra szerepe egyre kritikusabbá válik az élelmezésbiztonságban. A FAO prognózisa szerint a világ halászata és akvakultúrája folyamatos dinamikus emelkedést mutat, és a 2050-re prognosztizált globális halfogyasztás miatt, 22%-kal kellene növelni az akvakultúra termékek termelését világszinten.

Ezzel szemben Európa az egyetlen földrész, ahol a halfogyasztás prognosztizáltan mínusz 5%-ot mutat, annak ellenére, hogy a kontinens a világ legnagyobb halimportőre. Magyarország az Európai Unió tagországai közül az utolsó a halfogyasztás területén, az egy főre eső éves halfogyasztás 6,5 kg körül van, szemben az európai 22,2 kg-mal.

A hazai akvakultúra jelenlegi állapota

Magyarországon mintegy 26 ezer hektáron termelnek halat, és évente körülbelül 19 000–19 500 tonna halat állítanak elő. Az étkezési hal mennyisége 13–14 ezer tonna.

• Technológia: A termelés nagyrészt tradicionális, földmedrű tavakon alapul.
• A termelés nagy része pontyra fókuszál. Hazai különlegeségnek tekinthető az indukált halszaporítás is.
• Intenzív rendszerek: Magyarország piacvezető az afrikai harcsa termelésben az EU-ban, éves szinten 4–5 ezer tonna között van az előállított mennyiség (főként átfolyó és recirkulációs rendszerekben).
• Kihívások: A termelési ciklus 3 évig tart a nagy termetű pontyok esetében. A bevett technológia része a túltáplálás/trágyázás, elsősorban szarvasmarha vagy sertéstrágyával, a tavak természetes hozamának növelése érdekében.

Dr. Urbányi Béla felhívta a figyelmet arra is, hogy a horgászszektor jelentős szerepet játszik a hazai haltermelésben mint jelentős felvevő piac. A mintegy egymillió főt elérő horgásztársadalom  kiszolgálására évente mintegy 3000 tonna halat vásárolnak a halgazdaságoktól.

A termelést érintő legfőbb kockázatok és megoldási javaslatok

1. Klímaváltozás és Vízminőség

Magyarország a klíma szempontjából ma megfelel a 20 évvel ezelőtti Horvátországnak, a klímahatár 20 év alatt 200 kilométert mozdult északra. A felszíni vizek minőségére vonatkozó 2015-ös tanulmány szerint a magyar felszíni vizek 70–90%-a valamilyen szinten veszélyeztetett. A klasszikus, meleg időjárás okozta rendkívüli vízminőségi adatok (pl. 10 fölötti pH-érték) megkérdőjelezik a jelenlegi technológia fenntarthatóságát.

Megoldási javaslatok:

• Adaptációs képesség növelése: át kell gondolni a víztakarékos haltermelési technológiákra való áttérést.
• Túlélő fajok: javasolt megfontolni az adaptációs képességgel rendelkező fajok, például a harcsa termelését, mivel komoly piaci fantázia van benne.

2. A Tógazdasági Hozam Növelése

A bruttó hektáronkénti hozam a tradicionális tógazdaságban nagyságrendileg 733 kg. A kutatók szerint egyszerű, technológiai fejlesztésekkel, beavatkozásokkal a hozam akár 1500 kg-ra is emelhető:

• Tótrágyázás: A természetes plankton szint növelésével 350 kg/hektár többlethozam érhető el.
• Teljes értékű táp: Gabonaalapú takarmány mellett teljes értékű tápok bevezetésével további 150 kg/hektár növekedés lehetséges.
• Vízkémiai feltételek biztosítása: A klimatikus viszonyok melletti szellőztetés és folyamatos vízpótlás további 450 kg/hektárt eredményezhet.
• Élősködők kezelése: Különböző technológiákkal vagy rendszerekkel (pl. recirkulációs) további 150 kg/hektár hozamnövekedés érhető el.

3. Technológiai és Műszaki Fejlesztés

Az előadó szemléltette, hogy a magyar halászat technológiája alapvetően hagyományos maradt (húzóháló, szákolás), ami egy példaként hozott 1890-es csehországi fotóhoz képest szinte csak a szállítóeszközökben különbözik. Nagyon komoly kihívás ennek az ágazatnak a műszaki és gépészeti továbbfejlesztése.

Megoldási javaslatok:

• Digitalizáció és robotika: A termelőknek az öngondoskodás jegyében műszaki, digitalizációs, robotikai és informatikai eszközöket kell alkalmazniuk. Példaként említette a bójás mérőrendszert, ami valós időben szolgáltat adatokat az okostelefonra, lehetővé téve a gyors beavatkozást.

4. Halegészségügy és Oktatás

Új kórokozók jelentek meg, amelyek a mediterrán területekről vásárolt halakkal kerültek hazánkba. Ezek a kórokozók a megváltozott hőmérsékleti viszonyok mellett érzik jól magukat, és az őshonos halfajok immunrendszerét komolyan terhelik.

Megoldási javaslatok:

• Szervezés: Újra kell gondolni és szervezni a halegészségügy kutatását és gyakorlati képzését, mert nincs elegendő szakember.
• Jó gyakorlatok átvétele: A norvég lazactenyésztés rendszere (ahol óriási ketrecekben akár 20 ezer tonna halat is tartanak, ami egyenként a teljes magyar haltermelésnek felel meg) példaértékű, ahol a farmerek közötti kommunikáció révén a betegségek azonosítása és a megoldás kidolgozása gyorsan megtörténik.

Összefoglalás és útravaló üzenet

Urbányi Béla professzor akadémiai székfoglaló előadásának végén hangsúlyozta, hogy az ágazatnak nyílt párbeszédet kell folytatnia, meg kell találni a partnereket az együttműködéshez, és fel kell használni a rendelkezésre álló európai uniós forrásokat (pl. MAHOP Plusz) infrastruktúrára, fejlesztésre és innovációra. Említette továbbá, hogy a munkaerőhiány kezelésére meg kell újítani az oktatási és képzési rendszert, valamint egy új marketingstratégiát kell kidolgozni, amely a hallal még nem találkozókat célozza meg, kiemelve a halhús fogyasztásának pozitív élettani hatásait.

A októberi szám tartalmából:

• Az akvakultúra a vidék életének motorja: a közvélemény tájékoztatása kulcsfontosságú
• Tanácsadás a teljes magyar akvakultúrában
• Cselekvési tervet sürgetnek az EU Akvakultúra ágazat vezetői
• Példa értékű vertikális integráció a Bükk szívében
• A hazai halastavak ökoszisztéma-szolgáltatásai
• Stagnálásból növekedésbe: Így segíti a MAHOP Plusz a halgazdálkodást
  • Új lehetőségek a MAHOP Plusz programban
  • Tájékoztatás és kommunikáció: a sikeres MAHOP Plusz pályázat elengedhetetlen része
  • A MA-HAL minden haltermelőért
  • Korszerűsítés és versenyképesség: A MAHOP Plusz lehetőségei
  • Versenyképesség és innováció: A magyar halászat jövője
  • Az AKI szerepe a hazai halászat fejlesztésében

---

---

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) elindította a „Halászati ellenőrzés és nyomon követés támogatása” című kiemelt projektjét. A 1 495 600 000 forintos uniós támogatással megvalósuló program célja a hazai halgazdálkodás versenyképességének növelése, a fogyasztói bizalom erősítése, valamint az élelmiszerbiztonság garantálása a teljes ellátási láncban.

A Nébih épületében tartott sajtótájékoztatón bemutatták a MAHOP Plusz-1.1.1-24-2024-00001 azonosítószámú „Halászati ellenőrzés és nyomon követés támogatása” című kiemelt jelentőségű projektet, amelynek megvalósítási időszaka 2024. december 1-től 2029. december 31-ig tart. Dr. Helik Ferenc elnökhelyettes és Volpert Balázs igazgató ismertették a program stratégiai céljait, hangsúlyozva a digitalizációt és a nyomon követést mint a szektor tisztulásának kulcsát.

A nyomon követés: az élelmiszerbiztonság alapja

A projekt egyik legfőbb célja, hogy az uniós jogszabályi elvárásoknak megfelelően a teljes hal-kereskedelmi lánc nyomon követhető és ellenőrzött legyen egészen a végső értékesítési pontig. Ahogy elhangzott, az élelmiszerbiztonság alapja a termékek nyomon követhetősége. Ennek érdekében egy új, a Nébih felhőrendszerének architektúrájába illeszkedő digitális rendszer kerül kifejlesztésre, amelynek ígérete a papírmozgás teljes csökkentése és a felhasználóbarát működés.

A digitális fejlesztés egy intelligens halgazdálkodási elemzőrendszert is magába foglal. Ez az adat- és tudásbázis a hatósági vezetőknek és ellenőröknek nyújt majd támaszt a hatékonyabb ellenőrzésekhez, gyorsabb és pontosabb ellenőrzési tervek elkészítéséhez. Ezen felül megvalósul a halastavak és haltenyészetek egységes nyilvántartása, valamint az élőhal útjának nyomon követése.

Digitalizáció és a szektor tisztulása

A MAHOP forrásoknak köszönhetően a korábbi években már kialakult egy halgazdálkodási szakrendszer, ami egységes rendszerbe foglalta a nyilvántartásokat. A rendszer leggyakrabban használt része az előzetes haltelepítések bejelentése, amely csak nyilvántartásba vett eladókat és területeket enged rögzíteni.

A digitalizált, kevesebb bürokráciával járó bejelentés egyértelműen az ágazat tisztulását szolgálja, mivel segíti a tisztességes és szabályokat betartó gazdálkodó szervezetek munkáját. A jogsértések arányának drámai csökkenése – az első évek közel 12-15%-os arányáról 4-5%-ra – is mutatja az ellenőrzések jótékony hatékonyságát.

Stratégiai illeszkedés: Zöld Megállapodás és Aquakultúra Stratégia

A MAHOP Plusz stratégiailag több nemzeti és uniós célkitűzéshez is kapcsolódik:

• Európai Zöld Megállapodás és a „Termelőtől a Fogyasztóig” (Farm to Fork) Stratégia: A projekt a hatékonyabb ellenőrzésekkel és a teljes nyomon követhetőséggel támogatja a fenntartható élelmiszerfogyasztást, és fontos szerepet vállal az élelmiszercsalások elleni fellépésben. A rendszer biztosítja, hogy a forgalomba csak jogszerűen kifogott és ellenőrzött származású haltermék kerülhessen.
• Nemzeti Aquakultúra Stratégia: A hatékony ellenőrzések megteremtik a versenyképesség növelésének feltételeit azáltal, hogy a csalárd vállalkozások kiszűrésével tisztul a piac. A hatóság által ellenőrzött termékek növelik a fogyasztói bizalmat és az állandó vásárlói réteget. A digitális eszközök révén könnyen kiszűrhetők az etikátlan kereskedelmi gyakorlatok, például a megtévesztő, környezetbarátnak hazudott állítások.
• Nemzeti Biodiverzitás Stratégia: A halgazdálkodási létesítményekből kikerülő halak nyomon követése és a haltelepítések bejelentésének keresztellenőrzése megakadályozhatja az invazív, idegenhonos halfajok természetes vizekbe való betörését. A rendszer segít a halbetegségek megelőzésében és a kiindulási pont feltárásában is.

Fejlesztés és képzés az ellenőrök számára

A minőségi ellenőrzések érdekében a projekt jelentős hangsúlyt fektet a szakemberek képzésére és a technikai háttér modernizálására. Fokozott igény van a szakszerű és jogszerű ellenőrzésekre. A technikai fejlesztések részeként drónok, testkamerák és egyéb modern felszerelések beszerzése is megtörténik, amelyek a hatékony, szakszerű ellenőrzést szolgálják. A tervek szerint évente legalább egy képzés valósul meg a vármegyei halgazdálkodási szakügyintézőknek.

A Nébih vezetése kiemelte, hogy a projekt sikere a társadalmi szervezetek, egyesületek és minden érintett közreműködésén múlik, hangsúlyozva, hogy a kockázatot – mint fogyasztók – valamennyien viseljük. A MAHOP Plusz forrásából tehát nem csupán informatikai fejlesztés valósul meg, hanem egy átfogó stratégia is, amely a magyar halgazdálkodás jövőjét, stabilitását és a magyar asztalra kerülő haltermékek biztonságát hivatott garantálni.

A „Vizet a tájba” program keretében számos holtág vízpótlása zajlik, de mi a helyzet az intenzív halgazdálkodással? Cikkünkben a komplex rendszer aspektusait ismerhetjük meg a Energiaügyi Minisztérium válaszaiból.

A kormány számára kiemelten fontos természeti értékeink megőrzése és fenntartása, így vízkincsünk mennyiségi és minőségi védelme is. A halastavak az üzemeltetési sajátosságaikból, illetve üzemrendjükből adódóan a vízvisszatartásban viszonylag korlátozott szerepet töltenek be, inkább mezőgazdasági vízhasználatnak minősülnek. A mezőgazdasági vízszolgáltatás adatai alapján a halastavi vízhasználat engedélyezett területe országosan 21 629 hektár, a megrendelt vízmennyiség pedig 279 675 958 m³(július 17-i adatok).

A horgászati hasznosításban levő holtágak fontos tározókapacitást jelentenek, a vízmegtartás és a horgászati hasznosítás érdekei ezen a ponton találkoznak. Ennek megfelelően számos nem állami kezelésben levő holtág került bevonásra az Aszályvédelmi Akciótervbe, eddig 57 holtág vízpótlását végeztük el, vagy végezzük most is és további holtágak bevonása várható. Ez eddig összesen 18 millió m³ többletvíz megtartását tette lehetővé. Jó példaként hozható fel az Ős-Dráva vízpótló rendszer üzemeltetése, amely több, horgászati hasznosításban lévő holtág feltöltését is biztosítja (pl. Mailáthpusztai tó, Bresztik-tó, Piskói-tó, Sellyei-tó), de hasonlóan eredményes a Lónyay-főcsatorna vízpótlása, amely számos mesterséges horgásztó vízpótlását teszi lehetővé.

A vízgazdálkodásban érintett minisztériumok és szakmai szervezetek együttműködésének központi platformja a 2024 év végén létrejött Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság, amely keretet biztosít a tárcákon átívelő kérdések egyeztetésére; a vízgazdálkodási, a fenntartható mezőgazdasági, a terület- és településfejlesztési, valamint a környezeti és tájvédelmi szempontok összehangolására. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) már télen országos vízvisszatartási üzemrendet hirdetett az, a belvízelvezető rendszereket lezártuk, a csapadékot helyben tartottunk, az öntözőrendszereket – akár két hónappal – a szezon előtt feltöltöttük, hogy a visszatartott vízmennyiséget maximalizáljuk. Ennek köszönhetően a hidrometeorológiai viszonyoktól függően idén már több hónapon keresztül több víz érkezett az országba, mint amennyi elhagyta. Az Energiaügyi Minisztérium tájékoztatása szerint a jogszabályi környezet vízmegtartás szempontú felülvizsgálata is megindult. Ma már a vízügyi igazgatóságok törvényben rögzített feladata a vízvisszatartás és a vízhiány elleni védekezés.