A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) felhívja a figyelmet arra, hogy a hazai halgazdálkodók emberfeletti erőfeszítésekkel küzdenek a tavak megmentéséért a tartós aszály és az extrém magas hőmérséklet miatt. Az egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárás és a drasztikus vízszintcsökkenés súlyos kihívás elé állítja az ágazatot.

A rendkívüli aszály napjainkra már nem csupán elszigetelt, ritka jelenség, hanem olyan visszatérő nyári kihívás, mellyel a hazai haltermelésnek is tartósan együtt kell élnie. Dunántúlon a völgyzárógátas halastavak vízutánpótlását biztosító természetes vízfolyások vízhozama drasztikusan lecsökkent, több helyen teljesen el is apadt. Alföldön a körtöltéses tavaknál a csatornahálózatokban lecsökkent vízszint, az ezzel párhuzamosan felszaporodó növényállomány nehezíti a rendkívüli párolgás okozta vízhiány pótlását. A gazdálkodók heroikus küzdelmet folytatnak a halállomány életben tartásáért.

Ahogy a tavak vízszintje csökken és a vízoszlop szűkül, a felmelegedő vízben rohamosan nő az oxigénhiány kockázata, ami állandó fenyegetést jelent a halállományra nézve. A kármentés érdekében a haltermelők éjjel-nappali monitoringgal, folyamatos oxigénméréssel, a kevés táplálóvíz beosztásával, esetleg levegőztetéssel igyekeznek stabilizálni a vizet. Több gazdaságban kényszertechnológia alkalmazása, súlyosabb esetben kényszerlehalászásokra kerül sor, mikor is a lehalászott tó vizét igyekeznek átengedni vagy átszivattyúzni a még működtethető tavakba. Már nem a hozam maximalizálása, hanem a havária elkerülése és a károk minimalizálása a cél.

A magyar tógazdasági akvakultúra 27 ezer hektáron akár 350 millió köbméter vizet képes visszatartani hazánk területén. A halastavi gazdálkodásnak köszönhetően betárolt ezen vízkészlet vízgazdálkodási és klimatikus pozitív hatása mára rendkívüli mértékben felértékelődött.

A jelenlegi helyzet azonban rámutat arra is, hogy ezzel a víztömeggel való okszerű, takarékos gazdálkodás, azaz az őszi-tavaszi lehalászások során lecsapolásra kerülő víz helyben, végsősoron országhatáron belül tartása kiemelt nemzeti érdekké vált. Puskás Nándor a MA-HAL elnöke által régóta hangsúlyozott szakmai álláspont, hogy a halgazdálkodóknak, a vízügyi igazgatóságoknak, a nemzeti parkoknak, erdészeteknek és növénytermesztőknek szorosan együtt kell működniük annak érdeklében, hogy a halastavak lecsapolási pontja és a fő befogadó vízfolyás közötti térben minél több vizet tudjunk a tájba juttatni.

A MA-HAL vezetése a fenti cél elérése érdekében különböző fórumokon számos lépést tett, de ezúton is felhívja a figyelmet arra, hogy késlekedésre nincs idő. Helyi szinten mindenhol fel kell készülni arra, hogy már az idei szezonban is minél több vizet tudjunk megtartani a lecsapolásra kerülő vízből.

A hazai egészséges élelmiszerellátás szempontjából az akvakultúra ágazatunk jövője kulcsfontosságú. A MA-HAL minden lehetséges eszközzel támogatja a termelőket ebben a kritikus időszakban, hogy a karácsonyi asztalokra idén is kiváló minőségű, hazai hal kerülhessen.

A klímaváltozás és az egyre súlyosbodó aszályok korában kiemelten fontos a vízgazdálkodás hatékony kezelése. Magyarországon a „Vizet a tájba” program keretében egyre nagyobb hangsúlyt kap a víz helyben tartása, és ebben a tógazdaságoknak kulcszerep jut. Puskás Nándorral, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) elnökével beszélgettünk a halastavak jelentőségéről és az ágazatot érintő legújabb fejleményekről.

Mint ahogy az elnök úr ismertette a hazai halastavak óriási vízvisszatartó kapacitással rendelkeznek. Egy egyszerű számítással szemléltethető is: 26 ezer hektár üzemelő halastó felület egyszeri vízzel való feltöltése mintegy 350 millió köbméter vizet jelent. Ez a mennyiség messze meghaladja a hazai mesterséges víztározók kapacitását. Ha a vízpótlási lehetőségek korlátlanul rendelkezésre állnának, a halastavak éves szinten akár 450-500 millió köbméter vizet is képesek lennének tárolni.

A halastavak pozitív hatása túlmutat a puszta víztározáson. A talajvízszint fenntartása, a mikroklimatikus viszonyok javítása, valamint a párolgás révén a környező növényvilág gazdagodása mind hozzájárul a táj ellenálló képességének növeléséhez az aszállyal szemben. Ez a komplex ökológiai és gazdasági jelentőség exponenciálisan fokozódik napjainkban.

Ágazati elismerés és szabályozási fejlődés

Az Agrárminisztérium, felismerve a tógazdaságok stratégiai fontosságát a vízgazdálkodásban, komoly lépéseket tett az ágazat helyzetének javítására. Puskás Nándor kiemelte, hogy évtizedeken át kaotikus és „büntető” jellegű volt a tógazdaságok vízdíjrendszere, ami hatalmas versenyhátrányt okozott. A rendszerváltás óta tartó küzdelem eredményeként azonban a kormány végre felismerte ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát.

Mintegy 5 évvel ezelőtt egységesen 1500 forint/hektárban került megállapításra a vízdíj az egész ország területén. Ez a díj már viselhető, és megfelel az Európai Uniós vízkeret irányelvnek, miszerint a víznek van ára. Sőt, aszályos időszakokban – mint amilyen az idei év is – még ezt az összeget sem kell fizetni. Ez a lépés markánsan mutatja a kormány elismerését a vízvisszatartás jelentősége iránt, és egy több évtizedes anomáliát szüntetett meg.

Fontos előrelépés az is, hogy a MA-HAL vezetése részt vesz az aszályvédelmi operatív törzs munkájában, ahol a szempontjaikat figyelembe veszik. Megerősítést kapott a jogszabályban is rögzített prioritási sorrend, miszerint vízhiány esetén az állatok itatása és a halastavak feltöltése vagy vízpótlása az elsődleges. Emellett operatív intézkedések is születtek az a vízpótlás útját akadályozó tényezők elhárítására.

Együttműködés és innováció

A tógazdaságok, a vízügyi igazgatóságok és a természetvédelem közötti együttműködés is egyre konstruktívabbá válik. Különösen a csatornák tisztítása, karbantartása és kotrása terén történt szemléletváltás. Ma már egyre inkább felismerik, hogy a csatornák elsődleges funkciója a víz szállítása, és bár ökológiai értékek is kialakulnak bennük, a vízelvezető képességük fenntartása alapvető a víz tájba juttatásához. A cél az, hogy a vizet ne az árvíz juttassa ki a tájba, és ne is vezessük le gyorsan, hanem a tudatos vízgazdálkodás, a csatornákon keresztül.

Korábban sokan a vízügyet hibáztatták a víz elvezetéséért, de Puskás Nándor hangsúlyozza, hogy ez a társadalom és a politika elvárása volt. Mára azonban megváltoztak az elvárások, felismerve az ország elsivatagosodásának folyamatát. A vízügy feladata már nem csak a kárelhárítás, hanem a minél több víz megtartása Magyarország területén – a talajban, tározókban, csatornákban és nem utolsósorban a halastavakban. Puskás Nándor szerint nem a vízügynek kellett szemléletet váltania, hanem a politikának és a társadalomnak, és ők jól alkalmazkodtak az új elvárásokhoz.

A jövőben még tovább gondolják a vízvisszatartás ösztönzését, akár anyagi, pénzügyi ösztönző rendszerek kidolgozásával azok számára, akik vizet tartanak vissza.

Vízhasználati hatékonyság és mintaprojektek

Fontos jövőbeni feladat a tavakba befogadott víz hatékony felhasználása és a halastavakból elfolyó víz helyben tartása a régióban. Puskás Nándor kiemelt egy sikeres mintaprojektet Biharugrán, ahol a lecsapolt és technológiailag elfolyó vizet – például a telelő tárolásból származó vizet – visszatartják és integráltan hasznosítják. Ebbe a rendszerbe már három további rendszer is bekapcsolódott, így a lecsapólásra kerülő vizek jelentős része a nemzeti park vizes élőhelyébe, öntözőgazdálkodóhoz és a helyi erdőkbe kerül kijuttatásra. Ez a projekt, amelyhez külső forrásra nem volt szükség, rávilágít a helyi tudás és a meglévő kapacitások fontosságára. A halastavak vize felhasználható ökológiai, öntözési és erdőgazdálkodási célokra is, különösen a téli lehalászás során, amikor a klíma változás okán egyre nagyobb szükség van a téli vízpótlásra is.

Összességében elmondható, hogy a tógazdaságok szerepe a magyar vízgazdálkodásban felértékelődött. A vízvisszatartásban betöltött kulcsfontosságú szerepük, a megváltozott szabályozási környezet és az innovatív vízhasználati megoldások mind hozzájárulnak egy fenntarthatóbb jövő építéséhez. A halgazdálkodók felelőssége és lehetősége is óriási ebben a folyamatban.