IMPRESSZUM

A magyar akvakultúra ágazat szakmai folyóirata
Kiadja a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet
Kiadásért felelős: Puskás Nándor, a MA-HAL elnöke
Adószám: 18906042-2-43
Székhely: 1115 Budapest, Ballagi Mór utca 8. fszt 2.
ISSN 0133-1922 (nyomtatott), ISSN 3003-9940 (digitális)

Vezető-főszerkesztő: Dr. Váradi László
Főszerkesztő: Török Gergely
Főszerkesztő-helyettesek: Dr. Bozánné Dr. Békefi Emese, Dr. Udvari Zsolt
Szerkesztőbizottság:
Csörgits Gábor, Dr. Hancz Csaba, Dr. Harka Ákos, Hoitsy György, Lengyel Péter, Puskás Nándor, Dr. Székely Csaba, Szári Zsolt, Dr. Szűcs István, Timmel Ede, Dr. Urbányi Béla, Dr. Várkonyi Eszter

Nyomtatás és kötészet: PrintPix Nyomda és Grafikai Stúdió
Felelős vezető: Szakáll Tamás
1037 Budapest, III. kerület, Vörösvári út 119-121.

Terjesztés: Térítésmentes a MA-HAL tagság számára.
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt.

Szerzői jog: A HALÁSZAT szaklapban megjelenő minden cikket, minden megjelent képet grafikai elemet szerzői jog védi. Bármilyen módon történő másodlagos terjesztésük, nyilvános vagy üzleti felhasználásuk kizárólag a MA-HAL előzetes írásos engedélyével történhet. Hirdetések tartalmáért és nyomdahibákért a kiadó nem vállal felelőséget. Hibát talált? Jelezze nekünk!

HALASZAT.MAGYARHAL.HU

/feltöltés alatt/

Befektetés a magyar akvakultúra jövőjébe

A HALÁSZAT magazin több mint egy szaklap: ez a magyar akvakultúra és halászati ágazat új, központi információs platformja, amely a gyakorlati termelés, a tudomány és az innováció metszéspontjában helyezkedik el. A két nagy múltú kiadvány egyesítésével egy olyan havilapot hoztunk létre, amely a piacon egyedülálló módon fedi le a teljes szakmai vertikumot.

Pontosan célzott elérés, maximális hatásfok

A fúzió eredményeként hirdetései az alábbi fókuszú olvasói réteget érik el:

• Haltermelő vállalkozások döntéshozói: Tógazdaságok, intenzív termelőegységek vezetői és tulajdonosai.
• Szolgáltatók és beszállítók: Takarmánygyártók, gépkereskedők, halegészségügyi és technológiai szakemberek.
• Tudományos és szakhatósági körök: Kutatóintézetek, egyetemek munkatársai, valamint a vízügyi és halgazdálkodási szakhatóságok képviselői.

Az olvasóközönség motivációja egyértelmű: jövedelemtermelő képesség fokozása, inspiráció merítése és a legújabb, közérthetően tálalt tudományos eredmények megismerése.

Miért a HALÁSZAT szakmai magazin a legjobb választás az Ön számára?

1. Egyedülálló fúziós erő: Két lap szakmai súlyát és olvasói bázisát egyesítettük egyetlen, erősebb kiadványban, így növelve hirdetéseinek potenciális elérését.
2. Minden hónapban aktuális: A havi megjelenés (minden hónap 6. munkanapja) biztosítja, hogy üzenete rendszeresen és frissen jusson el a szakmához.
3. Kettős megjelenés: A könnyen olvasható, színvonalas nyomtatott magazin hitelességet kölcsönöz, míg az online digitális verzió gyors elérhetőséget és szélesebb terjedést garantál.
4. A MA-HAL hitelessége: A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) háttere szavatolja a tartalom magas színvonalát és az ágazati relevanciát.

Kérjük, töltse le Médiaajánlatunkat!

Ne csak részt vegyen a magyar halászati ágazat növekedésében, hanem váljon annak aktív alakítójává! Tekintse meg részletes médiaajánlatunkat, amelyben bemutatjuk hirdetési lehetőségeinket, az elérhető formátumokat és az árazást.

Kollégáink készséggel állnak rendelkezésére a stratégiai együttműködés kialakításában.

Ha Ön elkötelezett a magyar akvakultúra és halászat fejlődése iránt, és fontosnak tartja az ágazati érdekképviseletet, akkor tagja a MA-HAL-nak. Így a HALÁSZAT szaklap az Öné, példánya havonta a postaládájába érkezik.
Ha szeretne előfizetni munkatársai számára is, vagy egyéb okból érdeklődik az ágazat iránt, előfizethet a magazinra.

Előfizetőként Ön nem csak halas szakmai információt kap, hanem:

• Részese lesz egy hagyománynak: Továbbviszi az 1899-ben alapított lap szellemiségét, miközben modern, jövedelemtermelő tudást szerez.
• Hozzájárul az ismeretterjesztéshez: Segíti a közérthető tudomány terjedését a termelők körében, növelve az ágazat egészének fennhatósággát.
• Megkapja a MA-HAL garanciáját: A hiteles szakmai tartalom első kézből, a Szakmaközi Szervezet kiadásában jut el Önhöz.

Támogassa előfizetésével az ágazat közös tudásbázisát, és biztosítsa saját cége folyamatos, naprakész információellátását.

Nem túlzás az a megállapítás, hogy a kistermelők képezik a globális akvakultúra gerincét. Ez különösen igaz Ázsiára, amely a világ akvakultúra-termelésének több mint 85 százalékát adja. A kistermelők alapvető szerepet játszanak a helyi közösségek, valamint egyre növekvő mértékben, a nemzetközi piacok szintjén is a szegénység csökkentésében, a biztonságos élelmiszerek megteremtésében és a tápanyagban gazdag élelmiszer-ellátásban.

Nemcsak Ázsiában, de még a fejlett országokat magába foglaló Európai Unióban is meghatározó szerepe van a kistermelőknek az akvakultúra-termelésben. Az EU akvakultúra szektorában működő több mint 15 ezer vállalkozás csaknem 80 százaléka mikrovállalkozás (kevesebb mint 10 alkalmazottal). Ezek a családi tulajdonban lévő cégek nélkülözhetetlenek a part menti és a vidéki régiók gazdaságának fenntartásában, a helyben termelt élelmiszerek biztosításában és a hagyományok megőrzésében.

Számos elemzés készült a világ különböző régióiban tevékenykedő kisgazdaságok működéséről. Az általánosságban megfogalmazott szerepükön túl a kisgazdaságok alapozhatják meg a korszerű, nagy volumenű, exportpiacokra történő termelést, amire jó példa a vietnámi pangasius termelés, illetve a thaiföldi garnélarák-termelés. A kisgazdaságok jelentős része ugyanakkor a múltbeli integrált haltermelési technológiák adaptációja révén olyan erőforrás- és környezetkímélő gazdálkodást folytat, amely példaértékű a fenntartható akvakultúra-, illetve általában a fenntartható élelmiszer-termelés fejlesztése területén.

A kistermelőknek azonban számos nehézséggel kell szembenézniük, egyebek között azzal, hogy a rájuk vonatkozó szabályozások, illetve adminisztratív kötelezettségek többnyire ugyanazok, mint amelyeket a nagyvállalkozásoknak kell betartaniuk. A kistermelők számára emellett meglehetősen nagy kihívás az eredményes piaci részvétel, illetve termékeik folyamatos és jövedelmező értékesítése.

Az elsődleges élelmiszertermelők helyzete az élelmiszerlánc mentén a legnehezebb. Ezt jól szemlélteti az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) által készített átfogó tanulmány, amely megállapítja, hogy az élelmiszerláncban legerősebbek a feldolgozó, szállítási- logisztikai, kiskereskedelmi és étkeztetési szolgáltatásokat végző cégek. Ezek tevékenysége meghatározza az elsődleges termelők és az egyéni fogyasztók helyzetét és lehetőségeit is. Kiemelkedő, illetve domináns szerepe van azonban közöttük a kiskereskedelmet folytató szupermarketeknek (1. ábra). Az elsődleges termelők helyzetét tovább nehezíti az élelmiszer-kiskereskedelmi szektorban tapasztalható fokozódó konszolidáció. Svédországban például három vállalat – az ICA, a Coop és az Axfood – együttesen a piaci részesedés 86,6 százalékát teszi ki. Ez a helyzet megnehezíti a beszállítók, azok között is különösen a kistermelők alkupozícióját.

Az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) által készített tanulmány az élelmiszerláncok globális helyzetének alapos vizsgálata alapján tett megállapításokat, illetve fogalmazott meg javaslatokat, amelyek alapvetően érvényesek Európára, illetve az EU-ra is, érdemes azonban áttekinteni, az elsődleges termelést végző kisvállalkozók helyét, a velük szembeni kihívásokat és a lehetőségeiket az akvakultúra szektorban.

A FAO megállapította, hogy a kisüzemi haltermelők jelentős kereskedelmi kihívásokkal néznek szembe, beleértve a korlátozott piaci hozzáférést, a finanszírozás hiányát, a nem megfelelő infrastruktúrát (hűtés, tárolás/szállítás) és a magas lehalászás utáni veszteségeket. A kistermelők gyakran kiszolgáltatottak a közvetítőknek, és nehézséget jelent a szigorú élelmiszer-biztonsági/minőségi előírások betartása. További gondot jelentenek a politikai döntésekben a korlátozott szakmai ismeretek, a nagyüzemi haltermeléssel való erős verseny és a gyenge érdekképviselet.

A kistermelők értékesítési lehetőségeinek növelése érdekében az alábbi javaslatok fogalmazódtak meg:

• Szövetkezetek létrehozása a kínálat felmérése, a költségek megosztása és a jobb árak eléréséhez szükséges alkupozíció növelése érdekében.

• A termék hozzáadott értékének növelése a halak helyszíni feldolgozásával a minőség, az eltarthatóság és a jövedelmezőség növelése érdekében.

• Közvetlen értékesítés helyi, illetve közeli piacokon, illetve az online platformok adta lehetőségek kihasználása, ami csökkenti a közvetítőknek való kiszolgáltatottságot.

• Infrastrukturális beruházások, fenntartható hűtőtároló létesítményekbe, szállító eszközökbe.

• Szakmai képzés fenntartható akvakultúra-gyakorlatokról, piaci és marketing munkáról.

Bár a kistermelők helyzete a nehézségek és a lehetőségek nagy hasonlatosságot mutatnak a világ és Európa között, a következőkben áttekintjük milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az EU akvakultúra szektora kistermelőinek, illetve milyen lehetőségeik vannak termelékenységük és jövedelmezőségük növelésére.

Az Európai Halászati és Akvakultúra-termékek Piaci Megfigyelőközpontja (EUMOFA) az általa végzett átfogó elemzés alapján összegezte azokat a gátló tényezőket, amelyek megnehezítik az EU akvakultúra-termelésének növelését:

• Adminisztratív terhek;
• Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz és az erőforrások szűkösségéhez;
• Megnövekedett termelési költségek;
• A termelés és a fogyasztás szezonalitása;
• Magasabb logisztikai költségek;
• Erős verseny a piacon (kiemelten az árverseny);
• Alacsony szervezettségi szint az ágazatban;
• Kisvállalkozások beruházási nehézségei;
• Halértékesítési rendszerek hiánya a vidéki régiókban;
• A fogyasztói preferenciák nem kellő mértékű ismerete.

Az akvakultúra-termelés növelését gátló tényezők között a beruházási nehézségekre vonatkozóan ki kell emelni a kisvállalkozásokat, azonban megállapítható, hogy a kihívások leküzdésében a kisvállalkozások minden területen hátrányban vannak a nagyobb vállalkozásokkal szemben.

Az EUMOFA az ágazat jövedelmezőségének-, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítésnek a javítására irányulóan megfogalmazott néhány kulcsfontosságú szempontot, amelynek a kisvállalkozásokra vonatkozó elemeit külön kiemeljük az alábbiakban.

A halfogyasztásnak az EU-n belüli alakulását sok tényező befolyásolja úgy a kínálati oldalon (a termelés volumene, a tenyésztett fajok sokfélesége és az import), mint a keresleti oldalon (demográfia, étkezési szokások, vásárlóerő), illetve vannak egyéb külső, nemzetközi, illetve geopolitikai tényezők is. A kistermelőknek ismerniük kell a fogyasztói igényeket, illetve azok változásának tendenciáit. Ehhez külső segítség is szükséges, amit termelői szövetségek, kormányzati, illetve az ágazati innovációt segítő nem kormányzati szervezetek nyújthatnak. 

A fogyasztói preferenciákhoz való alkalmazkodás eleve komoly kihívás a termelő számára, mivel a fogyasztási trendek gyorsan változnak, de a haltermelők, különösen a kistermelők számára további nehéz feladatot jelent a kiskereskedők, illetve az áruházláncok követelményeihez való alkalmazkodás, amelyek ráadásul egyre szigorúbbak a környezetvédelmi, állatjólléti és egyéb tényezők miatt. Alapvető fontosságú egy termelő sajátságos helyzetének, illetve a termékek számára releváns marketingstratégiák kidolgozása. A kistermelők számára lehetőséget nyújt friss termékek helyi, illetve közeli piacokon, speciális piaci szegmenseket megcélzó közvetlen értékesítése, a hagyományos kapcsolatok erősítése. Vannak jó példák mobil halértékesítő autók alkalmazására (2. ábra), bár ezt a lehetőséget messze nem használják ki. Minden esetben fontos azonban, hogy a fogyasztók a termékekről egyértelmű világos és szükséges tudnivalókat kapjanak. Ezeket a tájékoztatókat az értékesítési helyeken vagy más médiumokon (internet stb.) keresztül lehet nyújtani. Az információs tevékenység fejlesztése a kistermelők számára is alapvető fontosságú. 

Vidéki régiókban működő kistermelők számára nemcsak a termékértékesítés, hanem különböző szolgáltatások nyújtása is bevételi lehetőséget jelent. A szolgáltatásokkal jelentősen csökkenthető a kistermelőknek a hal értéklánc domináns szereplőivel (pl. feldolgozók, szupermarketek) szembeni kiszolgáltatottsága.

Magyarország élen járt a multifunkcionális tógazdálkodás adta lehetőségek kihasználásában, de a haltermelés és a turisztikai szolgáltatások összekapcsolására egyre több példa van Európában, illetve az EU-ban (3. ábra). Még ha a keresleti oldal lehetővé is teszi a termelési volumen fenntartását, illetve növelését, továbbá a tevékenység szolgáltatásokkal való bővítését, ezek megvalósítása során a termelőknek fel kell készülniük az adminisztratív kötelezettségeik teljesítésére, tevékenységük társadalmi elfogadottságának növelésére, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, az energia átállásra, a rendelkezésre álló erőforrások esetleges beszűkülésére. A kihívások leküzdéséhez ma már elengedhetetlen az innováció, amely minden termelő számára alapvető feladat a jövedelmezőség, a verseny- és ellenálló képesség növeléséhez. A termelés mellett az esetleges feldolgozást, termékfejlesztést, értékesítést, illetve menedzsmentet és munkaszervezést is tartalmazó, sok esetben befektetéssel együttjáró innováció az EU akvakultúrájában domináns mikro- és kisvállalkozások számára komoly kihívás.

Az a többször elhangzott megállapítás, hogy alacsony a szervezettség az ágazatban, a kistermelők helyzetét nehezíti, különösen a piaci információk beszerzése, illetve az értékesítés területén. Nagyobb, tengerhalászattal és tengeri akvakultúrával is foglalkozó EU országokban nagy számú termelői szövetség jött létre (például Spanyolországban 44, Olaszországban 57, de Lengyelországban is 19). Kevés ugyanakkor az olyan ágazatközi szervezetek száma, amelyeknek fő feladata a piacszervezés, miután ezen termelők mellett a feldolgozók és az értékesítők is tagjai. Ilyen szervezet mindössze 6 van az Európai Unióban (egy Magyarországon), azonban ezek a szervezetek sem tudják kihasználni hatékonyan a piacszervezésben rejlő lehetőségeket. A kistermelők számára a hatékony érdekképviselet és a piacszervezés mellett fontos az innováció támogatása, illetve az ahhoz szükséges támogatásokhoz jutás is. A kistermelők számára továbbra is kiemelt fontosságú az ágazati szervezettség növelése.

A nagyobb szervezettségre amiatt is szükség van, hogy a kistermelők érdekeit hatékonyan lehessen képviselni az akvakultúra-fejlesztéshez nélkülözhetetlen kormányzati, illetve EU-s szervezetek felé, a megfelelő támogatottság elérése érdekében. Az elmúlt években növekedett ugyan a kisvállalkozások elismerése az akvakultúra területén, éppen a kisvállalkozók érdekeit képviselő szervezetek munkájának eredményeképpen (pl. FEAP, AAC, EATiP) de még mindig alatta marad a partmenti vizeken halászatot, illetve akvakultúra termelést végző kisvállalkozók mellett. A kisvállalkozók jövedelmezőségének fenntartásához, illetve annak növeléséhez, amely mögött nemcsak élelmiszertermék, de egyéb közjavak előállítása is a mindennapok feladata, jelentős szerepe kell hogy legyen a támogatásoknak. Az EU-ban az Európai Tengerügyi Halászati és Akvakultúra-alap által finanszírozott Operatív Programok (Magyarországon a MAHOP Plusz) jó lehetőségeket biztosítanak a kisvállalkozók számára még akkor is, ha ezeknek a programoknak a végrehajtása jelentős adminisztratív terhet jelent.

Pozitív fejlemény, ami nemzetközi összefogás eredményének is tekinthető, hogy a kisvállalkozók számára az EU kutatási alapja, a Horizon program is pályázati lehetőséget biztosít. A következő év áprilisában írják ki a HORIZON-CL6-2027-02-FARM2FORK-06 pályázatot, amelynek címe: „A fenntartható kisüzemi vízi élelmiszertermelés és a rekreációs halászat lehetőségeinek kihasználása fejlődésre nyitott helyi közösségek számára”. Több más olyan pályázati kiírás is szerepel a jövőre induló HORIZON programokban, amelyek nem haltermelési kisvállalkozók számára nyújtanak lehetőséget, hanem általában kisvállalkozások számára. Ezekben való részvételre is van azonban lehetőség, amit már jelenleg is folyamatban lévő HORIZON projektek jól illusztrálnak (ActFast, NEXRUR,
DANUBAQUA stb.).

A jövőben egyre nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a haltermelő kisvállalkozások bekapcsolódjanak a fenntartható élelmiszerellátás fejlesztésére irányuló programokba más élelmiszertermelő ágazatokkal, illetve azok kisvállalkozóival együttműködve. Erre annál is inkább szükség van, mert az EU-ban a Bizottság javaslata szerint megszűnik az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA/EMFAF) és a 2028–2034-es időszakban az élelmiszergazdaság finanszírozása a Nemzeti és Regionális Partnerségi Alapból (NRPF) történik. Bár a Bizottság 2 milliárd euró elkülönítését tervezi a Közös Halászati Politika (KHP) céljaira, ez jelentős csökkenés a 2021–2027-es ciklus mintegy 6,1 milliárd eurós keretéhez képest. Az ETHAA-ról az NRPF-re való áttérés jelentős változás lesz a halászat és akvakultúra közösségi finanszírozása szempontjából, amivel kapcsolatban folynak a szakmai és társadalmi egyeztetések, de a változásra mindenképpen készülniük kell az akvakultúra-ágazat szereplőinek, így e témával majd egy külön cikkben foglalkozunk, illetve folyamatos tájékoztatást adunk az NRPF kialakításának helyzetéről.

SZERZŐK: DR. BOZÁNNÉ DR. BÉKEFI EMESE, DR.VÁRADI LÁSZLÓ

Kitekintés a nemzetközi akvakultúra innovációira és a hazai kitörési pontokra

A vízkészletek okos és hatékony felhasználása ma már nem csupán egy jól csengő szlogen, hanem a túlélés és a versenyképesség alapfeltétele a mezőgazdaságban. Különösen igaz ez a haltermelésre, amely 2026. március 18-án, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) szervezésében megvalósult „Paradigmaváltás a halastavi vízgazdálkodásban” című konferencia fókuszában is állt. A budapesti Herman Ottó Intézetben tartott hiánypótló szakmai eseményen Dr. Váradi László, a HUNATiP elnöke tartott átfogó és gondolatébresztő előadást „Nemzetközi jó gyakorlatok az akvakultúra rendszerek vízgazdálkodásában” címmel. Prezentációja nem csupán a technológiai újdonságokat vette sorra, hanem rámutatott azokra a globális folyamatokra is, amelyek alapjaiban formálják át az ágazatot.
 

Előadásának felütéseként Váradi László egy kevéssé ismert, de annál intenzívebb nemzetközi szakmai vitára irányította rá a figyelmet. A világban komoly küzdelem folyik a döntéshozók és a szakértők között arról, hogy a jövő
élelmiszer-ellátásában a tengereké vagy az édesvizeké lesz-e a főszerep. Míg a tengeri akvakultúra hívei a hatalmas vízfelületekben rejlő lehetőségeket hangsúlyozzák amit az EU Óceán Paktuma is támogat, az óceán sokszor egyáltalán nem kellemes vagy biztonságos környezet a haltermelésre. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tengeri fajokat, például lazacot termelő rendszerek is egyre inkább behúzódnak a szárazföldekre. A globális akvakultúra termelése jelenleg is meghatározóan az édesvízi rendszereken alapul, ezért létfontosságú, hogy a tengerektől távolabbi területeken folyó termelés – és annak társadalmi elismertsége – megkapja a neki járó kiemelt figyelmet a jövőben.

Magyarország ezen a téren komoly hagyományokkal rendelkezik, hiszen a hazai szakma soha nem csak távolról szemlélte a fejlődést, hanem mindig is törekedett a jó gyakorlatok átvételére és hazai adaptálására. Már az 1970 években is a szivárgások csökkentése és a víz okos visszatartása volt a cél, Békés vármegyében és Szarvason pedig olyan előremutató, integrált tógazdasági kísérletek zajlottak – gondoljunk csak a rizs-hal vagy a kacsa-hal együtt tartására –, amelyek a mai modern körforgásos rendszerek előfutárainak is tekinthetők.

Hagyományos tavak modern köntösben és a recirkulációs forradalom

Ahogy a gazdálkodókra nehezedő társadalmi és piaci nyomás egyre fokozódik, a tógazdálkodás is rákényszerül a megújulásra. Ennek egyik izgalmas iránya a speciális és multifunkcionális tórendszerek kialakulása. Kínában ma már nem a jövő, hanem a jelen valósága az a modell, ahol egy halastó fölé fotovoltaikus napelemeket telepítenek, így a terület egyszerre termel halat és zöld energiát, miközben turisztikai szolgáltatásokat is nyújt. Ezek a rendszerek sokszor már több tízezer hektáron működnek sikerrel. Egy másik okos megoldás, amikor a hagyományos tógazdálkodást intenzív elemekkel ötvözik. Egy nagyobb tóba egy intenzíven hasznosított medencét vagy ketrecet helyeznek, és a kiáramló tápanyagot a tó extenzív ökoszisztémája hasznosítja újra.

A vízhatékonyság csúcsát azonban egyértelműen a recirkulációs akvakultúra-rendszerek (RAS) jelentik. Negyven évvel ezelőtt egy ilyen működő rendszer megtekintéséhez még Amerikáig vagy Norvégiáig kellett utazni, az első hazai, szarvasi próbálkozásokat pedig még robusztus vasbeton medencék jellemezték. Ma azonban már a mesterséges intelligencia, a folyamatos halviselkedés-monitorozás és az adatbázisú döntéshozatal uralja ezeket az üzemeket. Bár a teljesen zárt rendszerek vízhatékonysága igen figyelemre méltó – elméletileg mindössze 0,1 köbméter víz is elegendő lehet egy kilogramm hal előállításához, szemben az átfolyó rendszerek 100 köbméteres igényével –, a jövő nem kizárólag bennük rejlik. Kiváló példa erre Dánia, ahol az átfolyó vizes rendszereket sikeresen alakították át recirkulációssá, de nem kell ilyen messzire mennünk, Lillafüreden is kiválóan működik a víz mechanikai és biológiai szűrőkkel történő kezelése és visszaforgatása.

Új utak a Bioflok, IMTA és a vízlábnyom paradigmája

A paletta folyamatosan bővül. A világban egyre jobban terjed a bioflok technológia, amely a halak – jellemzően a tilápia – hulladék nitrogénjét baktériumok segítségével alakítja át újra ehető fehérjévé, így teremtve zárt láncot. Bár a rendszernek komoly klimatikus igényei vannak, Törökországtól Indiáig számos méretben alkalmazzák. Hasonlóan izgalmas az integrált, multitrofikus akvakultúra (IMTA), ahol a tápláléklánc különböző szintjeit fűzik össze. Erre Írországban találunk remek édesvízi példát, ahol a sügér és a pisztráng intenzív nevelése során keletkező használt vizet algákkal és békalencsével tisztítják meg. Ezt az elvet egyébként az ősi Kínában már ezer éve is alkalmazták a selyemhernyók és halak komplex tartásával. Az akvapónia, amely a növények tápközeg nélküli termesztését köti össze a halneveléssel, szintén fontos színfoltja az ágazatnak, bár globális alkalmazás helyett inkább lokális, specifikus helyzetekben kínál kiváló alternatívát.

A fejlődés azonban megköveteli, hogy másképp tekintsünk magára a vízhasználatra is. Ma már nem elég azt számolni, mennyi víz folyik át a medencén; az igazi mérce a vízlábnyom lett, amely magában foglalja a zöld vizet (csapadék), a kék vizet (felszíni/felszín alatti), sőt, a szennyvíz kezeléséhez szükséges tiszta vizet is. Egy kilogramm hal vízlábnyomát ma már összehasonlítják a sertés-, a marhahús vagy éppen a rendkívül vízigényes csokoládégyártás értékeivel. Ahhoz, hogy az édesvízi haltermelés megvédje pozícióját, a hazai ágazatnak is életciklus-analíziseket (LCA) kell végeznie saját termékeire, bizonyítva azok környezeti fenntarthatóságát és versenyképességét.

Nemzetközi együttműködések és a magyar szaktudás exportja

A tudás megosztásának és az innovációnak kiváló terepe az az EU-s és kínai részvétellel zajló „NEXRUR” projekt, amelynek célja a vidéki közösségek megsegítése és  fenntartható modellüzemek kialakítása. Magyarország két egyedülálló akvakultúra modellel vesz részt a programban. Az egyik egy olyan komplex vidéki gazdaság, ahol a tavi haltermelésből elfolyó, tápanyagban gazdag vizeket öntözésre és vizes élőhelyek fenntartására használják, rövid ellátási láncokkal kombinálva. A másik modell egy intenzív afrikai harcsa-telepre épül, ahol a termelésből és a feldolgozásból származó szerves hulladékokat a helyi közösségek bevonásával komposztálják és hasznosítják újra. (Ezekről a projektekről a szakma a 2026. június 11-i Halászati Tudományos Napon hallhat majd további izgalmas részleteket.)

Váradi László előadása egy rendkívül fontos üzenettel zárult. Magyarországnak nemcsak átvennie kell a technológiákat, hanem újra proaktív szerepet kell vállalnia a tudás átadásában is. Woynárovich Elek és más nagy elődök nyomdokain haladva hazánknak minden lehetősége megvan arra, hogy Afrika és Ázsia fejlődő országai számára oktatási és továbbképzési programokat indítson. Egy ilyen tudásközpont létrehozása jelenleg is zajlik, amely hidat képezhet a külpolitika, a diplomácia és a halászati szakma között. A vízhatékonyság ugyanis már rég nem csupán technikai kérdés, hanem szabályozási és társadalmi kihívás is, amellyel egy gazdálkodó egyedül nem tud megbirkózni. A jövő sikere az értéklánc mentén történő, ágazatokon átívelő összefogásban és a nemzeti jó gyakorlatok bátor kiaknázásában rejlik.

---

Miért érdemes csatlakozni?

A szabadtéren megrendezett verseny célja a halételek, illetve a halgazdálkodás népszerűsítése. Legyen szó hagyományos ízekről vagy újragondolt fogásokról, hívjuk a MA-HAL tagságát, a hazai gasztronómia jeles képviselőit, éttermeket és a jövő séfjeit (szakács iskolákat), hogy mérjék össze tudásukat!

A RENDEZVÉNY IDŐPONTJA:

2026. július 18. (szombat)

HELYSZÍNE:

Mohács, Szabadság utca, Jókai utca és Szent János utca

NEVEZÉSI HATÁRIDŐ:

2026. július 13. (hétfő)

---

Kategóriák, ahol bizonyíthat

• Dunai jellegű halászlé
• Tisza-Körösi jellegű halászlé
• Egyéb halétel

Különdíjak:

• Legjobb afrikai harcsa étel
• Gyerekbarát halétel díj (hazai halból készült szálkamentes,
  biztonságos és könnyen fogyasztható)

---

A részletes feltételekért, a biztosított eszközök listájáért és a pontozási szempontokért kérjük, olvassa el a hivatalos versenyszabályzatot.
🔗 [Ide kattintva letölthető a Részletes Versenyszabályzat és Kiírás]

A nevezéshez minden alapot biztosítunk (bográcshely, tisztított ponty, vagy afrikai harcsa), Önnek csak a titkos fűszereket és a szakértelmét kell hoznia!

---

TÁMOGATÓINK

/hamarosan/

---

Korábbi versenyek képes beszámolója

A tavasz utolsó hónapjában is rengeteg új szakmai inspirációval és friss hírrel jelentkezik a HALÁSZAT szaklap! Folyóiratunk legújabb száma ismét izgalmas, mélyreható és elgondolkodtató témákkal várja az olvasókat az akvakultúra és a halgazdálkodás világából.

Miről olvashat a májusi lapszámban? Íme egy kis ízelítő a tartalomból:

• Új alapokon az EU-s támogatások – Részletesen elemezzük az Európai Bizottság 2028-2034 közötti időszakra vonatkozó költségvetési javaslatát, és bemutatjuk annak várható hatásait a hazai és európai akvakultúra finanszírozására, kiegészítve a FEAP Vision 2040 állásfoglalásával.
• A kistermelők helyzete a hal értékláncban – Átfogó elemzésünk bemutatja a mikró- és kisvállalkozások meghatározó szerepét, a piaci nehézségeket és az előttük álló kitörési lehetőségeket a globális és az uniós piacon.
• Paradigmaváltás a vízgazdálkodásban – Cikkeink körbejárták a vízvisszatartás és az innovatív vízhasználat (RAS, Bioflok, IMTA rendszerek) lehetőségeit, kiemelve a halastavak új, ökológiai puffer-szerepét és fontosságát a klímaváltozás elleni küzdelemben.
• Fókuszban a tokfélék – Bemutatjuk a 2026-os Év halát, a vágótokot , valamint exkluzív beszámolót közlünk a szarvasi HAKI legújabb vizaszaporítási kísérleteiről, emellett a főszerkesztői köszöntő is a hazai toktenyésztés múltját és jelenét tárja fel.
• Acélsörét kontra ólomsörét – Környezetvédelmi, vadászetikai és fegyverhasználati szempontból elemezzük az átállás fontosságát, fókuszban a kárókatona-gyérítés többéves gyakorlati tapasztalataival.

Természetesen mindezek mellett rengeteg friss hazai és nemzetközi halhír, az Alsó-Tiszán történt nagyszabású ivadéktelepítés beszámolója , a DCF adatgyűjtésen alapuló piaci árakörkép, valamint izgalmas innovációs rovatok is helyet kaptak a lapban!

A sornak pedig még nincs vége, további tartalmak a megújult, immár 50 oldalas szaklapban,
mely letölthető a MA-HAL honlapjáról is.

---

Ha Ön elkötelezett a magyar akvakultúra és halászat fejlődése iránt, és fontosnak tartja az ágazati érdekképviseletet, akkor tagja a MA-HAL-nak. Így a HALÁSZAT szaklap az Öné, példánya havonta a postaládájába érkezik.
Ha szeretne előfizetni munkatársai számára is, vagy egyéb okból érdeklődik az ágazat iránt,
előfizethet a magazinra: HALÁSZAT Előfizetés

---

A HALÁSZAT ágazati szaklap 2026. májusi száma lapozható pdf formátum:

MÁJUSI LAPSZÁM új oldalra

Szerző: Fesztóry Sándor

A táplálékul szolgáló halakra vonatkozó vizsgálataim két év alatt készültek, közel 50 gyomortartalom részletes elemzése alapján.  A fajok meghatározását – a hitelesség kedvéért – a Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékén végezték,  Dr. Juhász Lajos irányításával.

A legnagyobb tömegű gyomortartalom 656 g volt, a legnagyobb tömegű hal egy 600 g-os, 41 cm-es süllő, míg a leghosszabb, egy 45 cm-es 457 g-os harcsa volt. A kárókatona számára nem okoz tehát problémát a testhossza felénél nagyobb halak elnyelése sem. Megállapítható továbbá, hogy a testalakulás szempontjából hengeres, illetve megnyúlt testűnek tekinthető (sodráskedvelő és könnyen elnyelhető) halfajok aránya 82% volt.

Meglepően magas volt a védett halak aránya, mind a fajszám (36%) mind a darabszám (26,5%) százalékos aránya tekintetében, és meglepően alacsony az inváziós halfajok aránya (lásd: táblázat és diagram). Sőt, az elfogyasztott halfajok tömegét tekintve a védett halak aránya az inváziós halfajok arányának a 7,5 szerese volt, míg az elfogyasztott darabszámot tekintve a 4,5-szerese. Tehát a kormorán vagy nem szívesen fogyasztja az inváziós kategóriába sorolt halfajokat, vagy ezek előfordulási aránya volt kisebb ebben a térségben. A keszegek – a becsült populációk méretét és a gyakoriságukat tekintve – szintén a vártnál jóval kisebb arányban kerültek kimutatásra.

A vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a nagy kárókatona a szelektív táplálkozásával súlyos károkat képes okozni a védett halak populációiban, és az inváziós halfajok elleni biológiai védekezésre sem használható fel, ugyanis nem szívesen fogyasztja azokat. Kijelenthető tehát, hogy tévesek azok az állítások, amelyek szerint a nagy kárókatona az inváziós halak fogyasztásával jelentős ökológiai hasznot hajt. Ugyanezen okok miatt az is kijelenthető, hogy a gyomortartalom-vizsgálatok alapján a halfauna fajösszetételének megállapítására nem vonhatóak le érdemi következtetések.

Sajnos a védekezés szempontjából kevés eszköz adott, ami valójában hatékony és működőképes lenne a károkozás mérséklése érdekében. Az egyik kényszerszülte lehetőség a haltelepítések vonatkozásában a megfelelő állományszerkezet megválasztása, azaz olyan méretű halak telepítése, amelyekre már nem jelent potenciális veszélyt a madár. Az 500 g körüli vagy afölötti mérettartomány beszerzése azonban rendkívül gazdaságtalan. A riasztás a természetes vizeken igazából nem megoldás, egyenlő a probléma elodázásával, ezzel a témával egyébként egy másik írásomban foglalkozom viszonylag kimerítően. A károkozás csökkentésének egyetlen hatékony módja tehát a nagykárókatona-állomány szabályozása.

Az elfogyasztott halfajok kategóriák szerinti össztömegének a százalékos aránya

Az elfogyasztott halfajok kategóriák szerinti darabszámának a százalékos aránya

Az elfogyasztott táplálékhalak kategóriákba sorolt fajok szerinti százalékos aránya

A vizsgált nagy kárókatonák gyomrából azonosított halak

Halfaj	mennyiség	db	tömeg	tömeg
	db	%	g	%
Egyéb halak
vörösszárnyú keszeg	1	0,8	25	0,3
bodorka	1	0,8	154	2
domolykó	5	4	63	0,8
dévérkeszeg	4	3,2	52	0,7
jászkeszeg	5	4	814	10,4
laposkeszeg	7	5,6	213	2,7
karikakeszeg	1	0,8	27	0,3
szilvaorrú keszeg	1	0,8	157	2
keszeg	10	8	190	2,4
keszegivadék	2	1,6	20	0,3
paduc	9	7,2	1562	19,9
küsz	13	10,4	42	0,5
balin	4	3,2	60	0,8
ivadék	7	5,6	14	0,2
11 faj, összesen:	70	56	3393	43,2
Haszonhalak
süllő	5	4	1327	16,9
kősüllő	2	1,6	449	5,7
csuka	3	2,4	376	4,8
menyhal	1	0,8	25	0,3
harcsa	6	4,8	1036	13,2
5 faj, összesen:	17	13,6	3213	40,9
Védett halak
selymes durbincs	1	0,8	88	1,1
bucók (magyar, német)	13	10,4	542	6,9
küllők	12	9,6	92	1,2
sujtásos küsz	1	0,8	9	0,1
szivárványos ökle	1	0,8	4	0,1
kurta baing	1	0,8	2	0
kárpáti márna	1	0,8	34	0,4
leánykoncér	1	0,8	378	4,8
11 faj, összesen:	31	24,8	1149	14,6
Inváziós halak
ezüstkárász
amurgéb
törpeharcsa
3 faj, összesen:	7	5,6	100	1,3
30 faj, mindösszesen:	125	100	7855*	100

 *A vizsgálat során a jelzett mennyiségen túl 39 g azonosíthatatlan táplálék is előkerült.

Klímaadaptáció a jövő mezőgazdaságában

A klímaváltozás már nem egy távoli fenyegetés, hanem a mindennapi gazdálkodást alapjaiban meghatározó valóság. A „Paradigmaváltás a halastavi vízgazdálkodásban” című konferencián Tornay Enikő, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) osztályvezető-helyettese döbbenetes meteorológiai adatokkal és jövőképekkel mutatta be, mi vár a hazai agráriumra. Előadása rávilágított, hogy a kérdés ma már nem az, hogy lesz-e kevesebb vizünk, hanem az, hogy okosabban tudunk-e bánni azzal, ami még megmaradt. A megoldást a szivacsszerű tájak kialakítása és a multifunkcionális halgazdaságok jelenthetik.

A vízgazdálkodás jövőjét és lehetőségeit alapvetően a hőmérséklet és a csapadék alakulása határozza meg. Tornay Enikő visszanyúlt az alapokhoz, és a legfrissebb kutatási adatokon keresztül vázolta fel azt a radikálisan átalakuló környezetet, amelyhez a magyar mezőgazdaságnak, és ezen belül az akvakultúrának alkalmazkodnia kell.

A számok könyörtelen valósága

A globális és hazai trendek egyaránt riasztóak. A NASA adatai szerint a globális felszíni hőmérséklet 1880 óta folyamatosan emelkedik, és 2024-re az eltérés az 1951-1980 közötti átlaghoz képest már elérte az 1,2 Celsius-fokot. A hazai mérések is ezt a drasztikus melegedést igazolják, a HungaroMet 1901 óta vezetett top 10-es listáján a legmelegebb időszakok szinte kivétel nélkül a 2020-as évekből kerülnek ki. Az első helyen a 2024-es esztendő áll, de a rekord aszálykárral sújtó 2022-es év is az ötödik, míg 2025 a hetedik legmelegebb év volt.

A csapadékhiány is egyre súlyosabb méreteket ölt. Ebből a szempontból a tavalyi a negyedik legrosszabb év volt. A legnagyobb problémát azonban nem is az egy-egy évben jelentkező hiány, hanem a folyamatosan halmozódó csapadékveszteség jelenti, amely megakadályozza a talaj vízkészleteinek pótlódását.

A jövőképek még ennél is komorabbak. A klímamodellek szerint 2100-ra Észak-Magyarországon az éves átlaghőmérséklet több mint 2 fokkal is megemelkedhet. Míg napjainkban a 30 fok feletti hőségnapok száma 25-40 nap körül mozog, a legpesszimistább előrejelzések szerint ez a század végére, egyes észak-magyarországi régiókban akár 197 napra is kitolódhat. A csapadék eloszlása is átrendeződik, míg Nyugat-Magyarország viszonylag jól ellátott maradhat és a Balaton északi részén akár csapadéktöbblet is jelentkezhet, az Alföld és Észak-Magyarország várhatóan súlyos problémákkal küzd majd. A Hortobágy térségében drasztikusan megnőhet az egymást követő száraz napok maximális száma.

Szivacsszerű tájak és az uniós irányelvek

Ezek a klímaváltozási folyamatok teljesen új vízgazdálkodási kihívásokat generálnak. Számolnunk kell az intenzív csapadékesemények okozta villámárvizekkel, a csökkenő beszivárgással, a talajvízszint süllyedésével és a megnövekedett párolgási veszteséggel. A kevesebb vízben a szennyeződések is jobban koncentrálódnak, és egyre élesebb vízbiztonsági feszültségek, úgynevezett versengő vízhasználatok alakulnak ki az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság között. Mindezt már nem lehet lokálisan kezelni; vízgyűjtő szintű megoldásokra van szükség.

Az Európai Unió is felismerte a beavatkozás szükségességét. A Víz Keretirányelv, az Árvízvédelmi Irányelv és a természet-helyreállítási törekvések mellett a Közös Agrárpolitika (KAP) keretrendszere is egyre inkább a vizes élőhelyek támogatása és a szénmegkötés felé tolódik. A legújabb stratégiai irány a „vízreziliencia stratégia”, amely egy új fogalmat emelt be a köztudatba. A szivacsszerű tájak (sponge landscapes) koncepcióját. Ennek lényege a víz körforgásának helyreállítása, a lezúduló csapadék helyben tartása, a lefolyás lassítása és a többletvizek ideiglenes tározása.

Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, társadalmi és műszaki szintű beavatkozásokra egyaránt szükség van. Fontos lenne a nagyfogyasztókat érintő vízdíjak észszerűsítése, az élelmiszer-hulladék csökkentése, az infrastruktúra javítása, valamint a szennyvíztisztítás utáni újrafelhasználás és az esővízgyűjtés fokozása.

A halastavak sérülékenysége és technológiai kitörési pontjai

A mezőgazdasági vízfelhasználás két legnagyobb szegmense az öntözés és a halastavi vízfeltöltés. Míg mintegy 140 ezer hektárnyi öntözött terület átlagosan 1,5 köbméter vizet fogyaszt hektáronként, addig a mintegy 23 500 hektárnyi halastó vízigénye ennek többszöröse, nagyjából 8,6 köbméter hektáronként.

Tornay Enikő kiemelte, hogy a halastavak a klímaváltozás hatásainak fokozottan kitettek. Az enyhe telek kedveznek a kórokozók és kártevők elszaporodásának. A hőhullámok miatt a víz felmelegszik, ami felgyorsítja a halak anyagcseréjét, de egy ponton túl már nem tudják felvenni a táplálékot, az algavirágzás pedig oxigénhiányt és kényszerlehalászást idézhet elő. A csapadékhiány és a süllyedő talajvíz miatt zsugorodik az élettér, koncentrálódnak a szennyeződések, az extrém esőzések pedig kimoshatják a táplálékot a tóból. Ezen felül megjelenik a „terített asztal effektus”, ahogy a táj kiszárad, a környező ökológiai rendszer védett madarai és állatai a halastavakon keresnek táplálékot, komoly károkat okozva a termelőknek, akiknek a védekezési lehetőségeik erősen korlátozottak.

A technológiai fejlődés azonban itt is kínál megoldást. A recirkulációs akvakultúra rendszerek (RAS) alkalmazásával a vízfelhasználási hatékonyság akár a 90 százalékot is elérheti. Ezekben a zárt rendszerekben a vizet nem leengedik, hanem különböző kémiai és biológiai tisztítási folyamatokon keresztül visszaforgatják a termelésbe.

A multifunkcionális tógazdaságok

A hagyományos, kizárólag a haltermelésre fókuszáló modell egyre inkább korlátokba ütközik. A piaci nyomás, a feldolgozott és import halak iránti növekvő kereslet, a beruházási kényszer, valamint az egyre szigorodó társadalmi és környezeti elvárások mind abba az irányba mutatnak, hogy a hazai ágazatnak újra kell pozicionálnia magát.

A 21. század válasza erre a multifunkcionális tógazdaság. Ebben az új felállásban az élelmiszer-előállítás (a haltermelés) csupán az alapfunkció. Erre épülhetnek rá a turisztikai és társadalmi szolgáltatások, mint a horgásztatás, a vendéglátás és a vidékfejlesztés. Ennél is fontosabbak azonban a környezeti és ökoszisztéma-szolgáltatások. A biológiai sokféleség fenntartása, a zártkörű vizek kezelése, a tájképformálás és a víztározási funkció, amellyel a halgazdaságok érdemben hozzájárulhatnak a térségi vízhiány enyhítéséhez. A jövő feladata ezen ökoszisztéma-szolgáltatások tudományos kutatása és gazdasági értékelése, hogy a halastavak a magyar szivacs-tájak elismert és fenntartható bázisaivá válhassanak.