A szarvasi HAKI-ban megrendezett 49. Halászati Tudományos Tanácskozás keretében egy panelbeszélgetésre is sor került, amelyen a plenáris ülés előadói, a Magyar Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform (HUNATiP) vezető szakértői és a hallgatóság vitatták meg az innováció helyzetét és jövőjét a hazai akvakultúra ágazatban. A beszélgetés rávilágított az ágazatot érintő számos problémára, de a lehetséges megoldásokra és a jövőbeli irányokra is.

Az Agrárminisztérium nevében felszólaló Szigeti Szabolcs, a Közös Agrárpolitika végrehajtásért felelős helyettes államtitkár kiemelte, hogy a korábbi MAHOP programok kritikája, miszerint az innováció nem épült be kellőképpen az akvakultúra fejlesztésekbe, tanulságként szolgál. A MAHOP Pluszban ezért elsődleges cél olyan K+F eredmények elérése, amelyek hasznosíthatóak, beépíthetők a gyakorlatba és az ágazat javát szolgálják. Az indikátorok teljesítése elengedhetetlen, ezért a szaktárca az ágazattal közösen keresi a megfelelő megoldásokat. 

Dr. Bozánné dr. Békefi Emese a kommunikáció és a marketing fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte az ágazati (pl. HUNATiP, MAHOSZ, egyetemek) és külső döntéshozók, továbbá más ágazatok, valamint a nemzetközi partnerekkel való kommunikáció jelentőségét. Problémaként merült fel, hogy 25 év távlatából is a fogyasztói felmérések olyan eredményeket mutatnak, ami a marketing megújulásának szükségességét jelzi. Olyan új ötletekre van szükség, amelyek ténylegesen növelik a halfogyasztást, ilyen egyebek mellett az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak (SDG) feltüntetése a termékeken. 

A szakértők a nemzetközi konzorciumokban való részvétel előnyeire hívták fel a figyelmet, amelyek nemcsak tudást, hanem üzleti partnereket is hoznak. Példaként említették a Balatoni Halgazdaság tesztelését egy új vízminőség-mérő rendszerrel (Tapaszt Projekt), illetve a Bajcshal Kft. afrikai harcsavonal fejlesztését (IT Science-i projekt). Bár az egyetemek részvétele a Horizon projektekben nehezebbé vált, nőtt a vállalkozások iránti érdeklődés. Fontosnak tartják, hogy olyan kutatási infrastruktúrákat hozzanak létre, amelyekhez az egyetemi kutatók is hozzáférhetnek. 

Réczei Gábor, aki 8 évet dolgozott Brüsszelben mezőgazdasági szakdiplomataként, a kormányzati és szakigazgatási oldalról nyújtott betekintést. Kiemelte, hogy az államigazgatásnak platformot kell teremtenie az innovatív ötletek számára, és a HUNATiP ebben kulcsszerepet játszik az Agrárminisztériummal kötött együttműködési megállapodás révén. Az EU sem ellenzi a fejlesztéseket, sőt, a pénzek mielőbbi és célzott felhasználása a cél. 

Dr. Szűcs István az oktatás, képzés és továbbképzés létfontosságú szerepére hívta fel a figyelmet, bár a MAHOP Plusz keretében közvetlen oktatási támogatás nem várható. Hangsúlyozta, hogy innovatív fejlesztéseket nem csak diplomával rendelkezők hozhatnak létre, és példaként említette egy izraeli kibucot, ahol a fizikai munkások is folyamatosan gondolkodtak a technológiai folyamatok javításán. Véleménye szerint a legnagyobb probléma a szakmunkásképzés megszűnése és a halász szakmunkások hiánya. Az egyetemi képzés szerepe abban is megnyilvánul, hogy az infrastruktúra hozzájárul a hallgatók ágazat iránti elkötelezettségéhez. 

Váradi László, a HUNATiP elnöke szerint a halgazdálkodás innovációjának nagyon jó alapjai vannak Magyarországon: kitűnő K+F+i hálózat, nyitott államigazgatás, nyitott vállalkozói kör, és pénzügyi háttér. A HUNATiP célja, hogy katalizátorként működjön, segítse a hiányzó láncszemek összekapcsolását, és innovációs műhelyként támogassa az ötleteket. Véleménye szerint fontos a nyílt kommunikáció és tapasztalatcsere. 

A beszélgetés során vita alakult ki a ponty jövőjéről. Volt aki szerint a ponty jövője bizonytalan a csökkenő élelmiszer célú fogyasztás miatt, emellett a horgászpiac sem elegendő. Lévai Ferenc még sarkosabban fogalmazott, melynek okaként a kényelmi szempontokat említette: a fogyasztók nem akarnak szálkás hallal bajlódni. Megoldásként a szálkamentes ponty kifejlesztését javasolta. A szakértők ugyanakkor hangsúlyozták a tógazdaságok ökológiai jelentőségét, mint a magyar ökoszisztéma „utolsó gyöngyszemeit”. Kiemelték, hogy a halastavak évszázadok óta fenntartják a biodiverzitást és hatalmas ökoszisztéma értékkel bírnak, amit a társadalomnak el kellene ismernie és támogatnia. Sürgették, hogy a halastavakat vonják be az aszályvédelembe, és ismerjék el a vízvisszatartásban betöltött szerepüket is. 

A kerekasztal-beszélgetés megerősítette, hogy az innováció nem misztikum, hanem a mindennapok része. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a tapasztalatokat meg kell osztani, és a HUNATiP nyitott minden ötletre és javaslatra. A cél, hogy a magyar halgazdálkodás versenyképes és ellenállóképes legyen a jövő kihívásaival szemben.

Dr. Szűcs István, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára a szarvasi HAKI 49. Halászati Tudományos Tanácskozásán tartott előadást „Az innováció és az innovatív fejlesztések előtt álló kihívások és lehetőségek a hazai akvakultúra ágazatban” címmel. Az előadás rávilágított az ágazat jelenlegi helyzetére, a stagnáló tendenciákra és azokra a kulcsfontosságú területekre, ahol az innováció elengedhetetlen a fejlődéshez.

A hazai halgazdálkodás bruttó termelési értéke az elmúlt 15 évben nőtt ugyan, de ez elsősorban az élelmiszerár-inflációnak és a halárak emelkedésének köszönhető, nem pedig a kibocsátás érdemi növekedésének. Az ágazat az állattenyésztési ágazat szakterület mindössze 1,7-2,1 százalékát teszi ki, és mintegy 25-27 ezer hektár halastóterülettel rendelkezik. Az egy hektárra jutó vízfelhasználás rendkívül alacsony, a normális érték durván a kétszerese lenne. Az ágazatban mindössze 1231 állandó, 138 családtag és 192 részmunkaidős fő foglalkoztatott van. Az egy főre jutó halfogyasztásban Magyarország jól áll az édesvízi halfogyasztás terén, de az EU-n belül összességében a lista végén kullog. Az elmúlt 30 évben az import értéke durván ötszöröse volt az exporténak, és volt időszak, amikor tizenkétszeresét is meghaladta.

A horgásztársadalom dinamikusan növekszik, elérve az egymilliós létszámot, és a horgászpiac jelenti a magyar akvakultúra ágazat egyik legstabilabb és hosszú távon is kiszámítható piacát, szemben a pontyfogyasztó lakosság folyamatosan csökkenő számával.

Az innováció szükségessége és területei

Dr. Szűcs István hangsúlyozta, hogy az innovációra általában akkor van szükség, ha komoly problémát kell kezelni, vagy ha elégedetlenség merül fel. A halászati ágazatban ez különösen igaz, mivel a termelők, kereskedők és dolgozók elégedettsége gyakran a változtatások hiányához vezet. Az innovátorok útja nehéz, gyakran falakba ütköznek, és meg kell küzdeniük azzal, hogy a jobb a jónak ellensége lehet.

Az előadás számos területet azonosított, ahol az innovációra égető szükség van:

• Versenyképesség javítása: Az önköltség csökkentése kulcsfontosságú, . Eezt fajlagos munkaerő-, energia- és takarmányfelhasználás csökkentésével, valamint műszaki fejlesztéssel és robotizációval lehet elérni.
• Munkaerőhiány kezelése: A szakmunkás- és betanított munkaerő hiánya súlyos probléma. A megoldás a fajlagos munkaerő-felhasználás csökkentése, azaz kevesebb munkaerő felhasználása egységnyi végtermékre.
• Fenntarthatóság: A fajlagos vízfelhasználás csökkentése, az állategészségügyi állapot fenntartása, az állatjóllét (pl. a „Boldog Ponty” koncepció) és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás (klímaadaptált technológiák, genetika, szén-dioxid- kibocsátás csökkentése) mind ide tartoznak. Az ESG (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási) minősítés kidolgozása és a marketingbe való beépítése is kiemelt fontosságú.
• Fogyasztói igények: A növényalapú táplálkozásra való áttérésre az akvakultúra a vízinövények akvquakultúrás termesztésével, az integrált multi-profitikus akvaquakultúrával (IMTA) és az akvapóniával reagálhat. Az egészséges, funkcionális és káros anyagoktól mentes élelmiszerek iránti igény is egyre nő.
• Digitalizáció és adatalapú döntéshozatal: Az adatok és információk kulcsfontosságúvá váltak a döntéshozatalban, hasonlóan a növénytermesztésben tapasztalható fejlődéshez.
• Kutatás-fejlesztés (K+F): Az innováció alapja a kutatás-fejlesztés. Fontos a genetikai fejlesztőmunka (technológiatűrő- képesség fokozása, rezisztencia  nemesítés, génmegőrzés, ponty génbank), az ipari meghatározottság, a szaporodásbiológiai kutatások, új halfajok termelésbe vonása, steril állományok kialakítása, valamint a mikrobiom összetétele, hormonháztartás és stressz stressz-szintek kutatása.
• Tartási és takarmányozási feltételek fejlesztése: Ide tartoznak az etológiai kutatások, haltápgyártási technológiák, takarmányok vízállóságának javítása, valamint a halliszt és élő táplálékszervezetek részleges helyettesítése.
• Műszaki és technológiai fejlesztések: A hétköznapi gyakorlatban számos esetbengyakran ez jelenik meg innovációként, például a szerves trágyaszóró adaptálása halastavi felhasználásra. Fontos a halbiomassza becslésével kapcsolatos műszaki fejlesztés is.
• Környezeti és ökológiai állapot fenntartása: Vizsgálatok a vízszennyezés, halállományok és haltermés kölcsönhatásairól, halkortani és haljárványügyi K+F, halpopuláció-genetikai vizsgálatok, valamint a haltermelés és horgászat természetes vizekre gyakorolt hatásainak elemzése.
• Komplex gazdasági, ökológiai és társadalmi hatékonyság javítása: Rekreációs hasznosítás, horgászat, minőségpolitikai fejlesztés, értékesítési viszonyok és versenypiaci környezet átfogó vizsgálata.

Szervezeti innováció és a egy „Nemzeti Hhalkereskedőház” víziója

A szervezeti innovációra példaként egy 15 éves álom, a Nemzeti Halkereskedőház Zrt. létrehozásának gondolata került elő. Ez a szervezet koordinálná az input-output oldalt, értékesítő, beszerző, feldolgozó funkciót látna el, és a megtermelt halat juttatná piacra. Bár sokan úgy gondolják, ez Magyarországon nem működhet, egy namíbiai példa (513 marhatartó összefogása egy modern feldolgozó üzem létrehozására állami támogatás nélkül) rávilágít arra, hogy hasonló kezdeményezések más ágazatokban már sikeresek.