Tavaszi frissülést és rengeteg új szakmai inspirációt hozunk a magyar akvakultúra világából! A megújult és kibővült folyóiratunk legújabb száma ismét izgalmas, mélyreható és elgondolkodtató témákkal várja az olvasókat.
Miről olvashat a márciusi lapszámban? Íme egy kis ízelítő a tartalomból:
Mi történik a jég alatt? – Körbejártuk, hogyan hatnak a téli körülmények a halak egészségére.
A kormoránok kihívása – Részletes elemzés arról, hogy milyen hatással vannak a kormoránok az EU halászatára és akvakultúrájára.
A globális akvakultúra alapjai – Miért még mindig a halastavak jelentik a haltermelés és a fenntartható ökoszisztéma-szolgáltatások alapját világszerte?
Jövőkép és előrejelzés – Mit mutatnak a számok és az időjárási adatok a hazai tógazdaságok haltermelésének jövőjéről a 2025-2026-os évekre?
A konokság és az innováció hibridje – Inspiráló interjú Vida Istvánnal, aki kavicsbányából indulva építette fel a hazai süllő- és sügérnevelés egyik legmodernebb bázisát.
Történelmi érdekességek – Időutazás részeként fellebbentjük a fátylat egy elfeledett magyar halkonzerv, a legendás „Balatoni halpudding” történetéről, és felidézzük a süllőgondozás 1948-as hőskorát is!
Nőnapi köszöntő – Bár a szakma hagyományosan férfiasnak tűnik, a március 8-ai nemzetközi nőnap alkalmából külön köszöntjük a halászatban és akvakultúrában dolgozó hölgyeket, akiknek szakértelme nélkülözhetetlen az ágazat sikereihez!
A sornak pedig még nincs vége, további tartalmak a megújult, immár 50 oldalas szaklapban, mely letölthető a MA-HAL honlapjáról is.
Ha Ön elkötelezett a magyar akvakultúra és halászat fejlődése iránt, és fontosnak tartja az ágazati érdekképviseletet, akkor tagja a MA-HAL-nak. Így a HALÁSZAT szaklap az Öné, példánya havonta a postaládájába érkezik. Ha szeretne előfizetni munkatársai számára is, vagy egyéb okból érdeklődik az ágazat iránt, előfizethet a magazinra:HALÁSZAT Előfizetés
A HALÁSZAT ágazati szaklap 2026. márciusi száma lapozható pdf formátumban:
MILLIÁRDOS BERUHÁZÁSOK, NAPELEMES TECHNOLÓGIA ÉS ÚJ EXPORTPIACOK: ÍGY MENEKÜL ELŐRE A MAGYAR HALÁGAZAT A KLÍMAVÁLTOZÁS SZORÍTÁSÁBAN.
A magyar halgazdaságok számára 2025 nem csupán a klímaváltozás, hanem a piaci realitások élesedésének éve is volt. Míg a technológiai fejlesztések és a pályázati sikerek reményt adnak, az ágazat szereplői satuba kerültek. Az egyik oldalon a drasztikus vízhiány és a költségnövekedés, a másikon a nyomott értékesítési árak és a fogyasztói szokások átalakulása szorít. Szaklapunkban az ágazat szereplői vonták meg az év, és különösen a karácsonyi szezon mérlegét.
Az elmúlt évet értékelve kirajzolódik, hogy a „szokásos” küzdelmek – a kormoránhelyzet vagy a munkaerőhiány – mellé új, strukturális problémák zárkóztak fel. A Dunántúlon és az Alföldön egyaránt kritikus volt a vízhiány, amely nemcsak a termelési volument, de a halak kondícióját is befolyásolta. Ám talán ennél is fájóbb pont a jövedelmezőség kérdése. A bevételek sok helyen csökkentek, miközben a költségek (bér, energia, útdíj) nőttek. A karácsonyi szezon a várakozásoknak megfelelően alakult, de a fogyasztói árérzékenység és az importnyomás (főleg a cseh ponty okán) komoly figyelmeztető jel az ágazatnak. A továbbiakban a megkérdezett ágazati cégvezetők saját gazdaságuk tükrében értékelik a 2025-ös évet.
Az eredményt vissza kell forgatni a túléléshez
Szilágyi Gábor, Bajcshal Kft.
„A két cég összefogása stratégiailag megalapozott döntés volt, amely jelentősen csökkentette a termelési hullámvölgyek és az ellátási problémák kockázatát. Ez volt az első olyan év, amikor a pontyot olyan áron tudtuk beszerezni, ami feldolgozói szemmel is rentábilisnak mondható, hagyott némi árrést. Ugyanakkor látni kell, hogy ez egy állandó küzdelem: 20 év után is ott tartunk, hogy a megtermelt eredményt nem kivenni, hanem visszaforgatni kell a gazdaság fenntartásába. Mi előre menekülünk, a nyáron elindítottuk a MAHOP Plusz pályázati előkészítést, aminek eredményeként közel 1 milliárd forint értékben tervezünk beruházást. Ez termelésbővítést, költségcsökkentést (napelemrendszerek) és az értékesítés modernizálását – a rövid ellátási lánc koncepciójába illeszkedően például mozgó árusító autók beállítását – jelenti. A vízhelyzet nálunk is kritikus volt, a 300 hektáros tórendszerünk átlagosan 1 méteres vízmélységgel bír, hiányzott idén 30-40%, ami a gazdálkodást a lehetetlennel tette határossá. A piacon pedig továbbra is jelen vannak a „könnyű prédát” szimatoló, szakmailag felkészületlen vállalkozók, akik irreálisan alacsony áraikkal nehezítik a minőségi termelők helyzetét.”
Export nélkül bajban lennénk
dr. Németh István, Tógazda Zrt.
„A dunántúli gazdaságainkat extrém vízhiány és hőség sújtotta, ami kényszerhalászatokat és testtömeg-gyarapodási elmaradást okozott. A gazdasági környezet sem volt kegyes, miközben a munkabérek és az energiaárak emelkedtek, a horgászhal árak 2025-ben nem előre, hanem visszafelé mozdultak el, sőt, az útdíjak is nőttek. Ennek eredményeként az árbevételünk mintegy 10 százalékkal csökkent az előző évhez képest. A karácsonyi szezon összességében elfogadható volt, de a hangsúlyok eltolódtak. Kevesebb élő halat adtunk el, viszont a feldolgozók felé nőttek az eladások, ami részben kompenzálta a kiesést. A legnagyobb pozitívum, hogy jelentős exportlehetőségek nyíltak Románia, Ausztria és Szerbia irányába. Azonban figyelmeztető jel, hogy a készleteink jelentősek maradtak, három nagy tavunkat – több mint 600 hektárt – a jéghelyzet miatt nem is tudtuk lehalászni. A jövő legfontosabb feladata a ponty közös marketingje, mert ha a jelenlegi tendencia marad, a termelés nem lesz jövedelmező.”
A keltető húz ki a bajból
Szabó Krisztián, (MA-HAL) Dinnyési Halgazdaság Kft.
„Szakmai körökben gyakran a csapadékmennyiséggel magyarázzuk az éves eredményeket, de a mi 20 éves adatsorunk mást mutat: a legmeghatározóbb tényező a nyári napok (25°C feletti hőmérséklet) száma. Míg 2016 előtt ez átlagosan 86 nap volt évente, az elmúlt három évben már 109-re ugrott. Ez a magyarázata a látszólagos túltermelésnek: a meleg miatt a halak jobban nőttek, ugyanakkor az aszály drámai volt. A 2025-ös évünk ambivalens: a nap sütött, a hal nőtt volna, de a víz elfogyott. A Dunántúl idén jobban megszenvedte a klímaváltozást, mint az Alföld, mert nálunk a tápláló patakok kiszáradtak, nincs meg az a nagy vízbázis-háttér, mint a Tisza-tó környékén. Volt olyan 30 hektáros tavunk, ahol őszre gyakorlatilag 7-8 hektárnyi víz maradt, ebben kellett megőriznünk a halállományt. A stratégiai válaszunk a tevékenység eltolódása: míg régen a bevételünk harmadát, ma már a felét a keltetés és előnevelés adja. Ez a szegmens kevésbé vízigényes, biztonságosabb, gyakorlatilag ez a stabilitásunk záloga. A piacon ragaszkodunk a minőséghez és a középkategóriás árszinthez – három éve nem emeltünk, de csökkenteni sem akarunk, mert az a minőség rovására menne. Bár a fiatalok a feldolgozott terméket keresnék, egyelőre a „csináld magad” megoldásokban, például egy telephelyi, lakossági halpucoló bázis kialakításában látom a realitást a drága feldolgozóüzem helyett.”
Minőségbiztosítás és technológiai adaptáció
Katics Máté, Czikkhalas Halastavai Kft.
„Mi technológiai oldalról próbálunk alkalmazkodni a klímaváltozáshoz. Bár a tavaink mélyebb vizűek, mi is elvesztettünk fél-egy méter vizet a szezon végére. A megoldást a baktériumkultúrás vízkezelésben látjuk, tavasszal kezeljük a vizeket, ami segít elkerülni az oxigénhiányt és stabilizálja az állapotokat a kritikus őszi időszakban is. Bár ez komoly költség, az eredmények igazolják. Tiszta, acélos, jó kondícióban lévő halakat halásztunk. Takarmányozásban is váltottunk, a borsó helyett komplex takarmányt etetünk, a tenyészidőszak végén pedig immunerősítő takarmánnyal készítjük fel a halakat a télre. A karácsonyi piacon a pesti forgalom hozta a kötelezőt, de délen érezhető volt a visszaesés, részben az alkalmi árusok nyomott árai miatt.”
Öt év múlva nem lesz kinek eladni a pontyot
ifj. Lévai Ferenc, Aranyponty Zrt.
„Termelési volumenben nem zártunk rossz évet, bár az aszály miatt folyamatosan „csapolgatnunk” kellett a vizet a tavak között a halak életben tartásáért. Ami azonban igazán aggasztó, az a piac átalakulása. Történelmi pillanatban vagyunk: felnő egy generáció, akinek a ponty már nem jelent semmit, nem része az ünnepi étkezésnek sem. Ha nem teszünk ez ellen, öt év múlva nem lesz kinek eladni a halat, és akkor a területalapú támogatás sem ment meg minket. Nem eseménymarketingre van szükség, hanem profi, modern kampányokra, amelyek újrapozicionálják a pontyot, akár nemzetközi összefogással is. A versenyképességünket tovább rontja, hogy a környező országokban, például Csehországban, a támogatási rendszer és a termelési feltételek lehetővé teszik, hogy jóval alacsonyabb áron, akár 2,2 euróért kamionra tegyék a halat, amivel mi nehezen tudunk versenyezni. A 2026-os és az azt követő évek legnagyobb kihívása egyértelműen a piacmegtartás és a marketing lesz.”
Konstruktív elégedetlenséggel a jövőért
Borbély Rita, Jászkiséri Halas Kft.
„Sokakkal ellentétben nálunk nem a karácsony a domináns főszezon: a termelésünk gerincét a kora őszi és tavaszi nagycsoportos értékesítés adja, az év vége inkább a helyi lakosságnak szól. Ha osztályoznom kellene, egy erős közepesre értékelném a 2025-ös évet. A kitűzött mennyiségi és minőségi célokat hoztuk, de a „konstruktív elégedetlenség” jegyében látni kell a nehézségeket is. A szélsőséges időjárás kettős szorítást hozott, a folyamatos párolgási veszteség és a csapadékhiány nemcsak a mi termelésünket nehezítette, hanem a vevőinkét, a horgászegyesületekét is. A vízhiány náluk is korlátozta vagy meghiúsította a telepítéseket, ami közvetlenül visszahatott a mi értékesítési lehetőségeinkre is. Gazdaságilag a legnagyobb kihívást a megugró termelési költségek és a piaci árak közötti egyensúly megtartása jelentette. A jövőt a technológiai és kommunikációs váltásban látjuk. A marketingben a hagyományos plakátokról áttértünk a rövid, feliratos videós tartalmakra, hogy a fiatalabb generációt is elérjük, akiknek már mások a tartalomfogyasztási szokásaik. A fejlesztések terén pedig a MAHOP Plusz pályázatok segítségével nemcsak a termelésbiztonságot növeljük, hanem nyitunk az agroturizmus felé is: egy tanösvény és tematikus rendezvények segítségével szeretném közelebb hozni az emberekhez a halászatot, mint szakmát és természeti értéket.”
A Tisza közelsége biztonság, a feldolgozás kihívása
Zsáky Tamás, Szegedfish Kft.
„A 2025-ös évünk volumenben szinte azonos volt a 2024-sel, illetve a megelőző három évvel. Szerencsés helyzetben vagyunk a dunántúliakkal szemben, mivel mi közvetlenül a Tiszából, az Algyői-főcsatornán keresztül kapjuk a vizet, nálunk nincsenek ellátási problémák, „csak” többlet szivattyúzási költségek. A párolgási veszteség nálunk is jelentős volt, a nyári hőségben napi 1 centimétert apadt a vízszint a 2000 hektáron, amit folyamatosan pótolni kellett, ez pedig meglátszik az áramszámlán. Éppen ezért lenne kulcsfontosságú az energiaköltségek csökkentése, de adminisztratív csapdába kerültünk. Szeretnénk napelemparkot létesíteni, de mivel a gazdaság területe Natura 2000-es besorolás alá esik – még a madárvédelmileg nem releváns gazdasági épületek környezete is –, a jelenlegi jogszabályi környezetben ez szinte lehetetlen, pedig az éves villanyfelhasználásunk meghaladja az 1,2 millió kilowattórát. A piacon drasztikus átrendeződést látunk, az élő hal iránti kereslet minimálisra csökkent, a vevők kizárólag a konyhakész, feldolgozott terméket keresik. Ez karácsonykor komoly kapacitásproblémát okoz, hiszen az év nagy részében felesleges lenne akkora feldolgozó kapacitást fenntartani, ami a decemberi rohamot kiszolgálja. A jövőt illetően stratégiai váltásra készülünk. A méretünkből fakadó logisztikai és munkaerő-problémákat úgy orvosoljuk, hogy a termelést koncentráljuk, egyes tóegységeket intenzívebben, másokat extenzívebben kezelünk. Érdekesség, hogy bár az amur és a busa visszaszorulóban van, a Szeged mellett épülő BYD autógyár és a betelepülő kínai munkavállalók miatt nem zárjuk ki, hogy erre a két fajra a jövőben speciális, helyi kereslet mutatkozik majd.”
„Aki vizet őriz, jövedelmet őriz”
Kovács Zoltán, Tiszahalker Kft.
„Mi szerencsés helyzetben voltunk idén. Körtöltéses tavaink vannak, és a Vízüggyel kialakított kiváló kapcsolatnak köszönhetően a vízellátásunk biztosított volt. A Jászsági-főcsatornát nem engedték le korán, így tudtunk vizet kivenni. Ez beigazolta a tételt, ha van víz, lehet termelni. Bár az áraink nekünk is csökkentek mintegy 20%-kal, és ezzel az árbevételünk is mérséklődött, összességében jó évet zártunk, nem panaszkodom. Pozitívumként emelném ki a pályázati rendszer felgyorsulását. Az októberben beadott kérelmekre már decemberben megérkeztek a kifizetések, ami korábban elképzelhetetlen volt, és sokat javít a likviditáson. A vízjog és a vízdíjak kérdése azonban továbbra is kulcskérdés. A jelenlegi, kedvezőbb feltételek (25 ezer köbméter/ha mentesség) megtartása létfontosságú a jövőre nézve.”
„Dízelmotorral mentettük a menthetőt”
ifj. Radóczi János, Szabolcsi Halászati Kft.
„Szabolcsban az aszály drámai volt. A vízpótlást csak traktorhajtású szivattyúkkal tudtuk megoldani, ami a napi több száz liter gázolaj miatt jelentősen megdrágította a termelést. Ha ez a tendencia marad, a 650 hektáros területünkből 300-at nem fogunk tudni üzemeltetni. A jövedelmezőségünk a marginális szint felé közelít. A válaszunk a diverzifikáció. Újraindítjuk a modern feldolgozóüzemünket, és nem csak hazai halakkal tervezünk foglalkozni. Az exportpiaci kitettségünk továbbra is magas, 80% körüli, miközben a belföldi piacon árverseny dúl. Elkeserítő látni, hogy a horgász beszerzéseken nyomott ajánlatokkal viszik el az üzletet előlünk, olyan árakkal, amikkel a minőségi termelés nem tartható fenn. Az exportpiacon pedig azzal a cseh konkurenciával kell versenyeznünk, akik a magasabb támogatások miatt jóval alacsonyabb önköltséggel dolgoznak.”
Vízdiplomácia és kormoránháború
Puskás Nándor, Biharugrai Halgazdaság Kft.
„A határmenti fekvésünk idén átoknak bizonyult. A román oldalon a vízgazdálkodás olyan hatékonyan tartja vissza a vizet, hogy hozzánk a Sebes-Körösből alig jutott valami, volt, hogy 5-6 köbméter/szekundum volt csak a vízhozam. Drasztikus, 2 centimétert meghaladó napi apadást is mértünk a párolgás miatt, ami 1200 hektáron óriási vízveszteség. A Vízügyi Igazgatósággal szoros és konstruktív együttműködésnek köszönhetően azonban sikerült az elfogadható vízszintet tartani. Ezen a téren sürgős országok közötti „vízdiplomáciai” lépésekre lenne szükség. A kihívások okán mi is fejlesztünk, napelemes szivattyúrendszereket telepítünk a víz visszaforgatására. A másik front a kormoránok elleni küzdelem, ami szabályos háborúvá fajult. Védekezés nélkül még ennyi halunk sem maradt volna. Sikerként könyvelhetjük el azonban az ágazati lobbit. Sikerült deklarálni, hogy a tógazdaságok összeségében a legnagyobb vízvisszatartó épített művek hazánkban, ami a vízdíjak és a vízjogi rangsor szempontjából is védelmet kell, hogy nyújtson számunkra. Emellett a saját, „falusi” típusú közvetlen értékesítési rendszerünk is jól vizsgázott, van igény a közvetlen elérésre.”
Ha egyetlen szóval kellene jellemezni 2025-öt a magyar akvakultúrában, az a kényszeradaptáció lenne. Az ágazat szereplőinek beszámolóiból kirajzolódik, hogy a hagyományos tógazdasági modell felett eljárt az idő: a klímaváltozás és a globális piaci folyamatok nem ciklikus, hanem strukturális válságot idéztek elő, amelyre csak rendszerszintű válaszok adhatók.
A makrogazdasági környezet és a természet erői 2025-ben harapófogóba szorították a termelőket. Míg a meteoroló-giai adatok – a nyári napok számának drasztikus emelkedésével – elviekben rekordtermelést tettek volna lehetővé, a vízfizikai realitás, az Alföldet és a Dunántúlt egyaránt sújtó aszály gátat szabott a volumennek. A vízgazdálkodás így a technológiai innováció terepévé vált. Legyen szó baktériumkultúrás vízkezelésről, napelemes szivattyúrendszerekről vagy épp a tevékenység eltolódásáról a kevésbé vízigényes keltetés és előnevelés irányába, mindenki a túlélés új receptjét keresi.
Üzleti oldalon a „konstruktív elégedetlenség” állapota uralkodik. A bevételek stagnálása vagy csökkenése mellett a költségek (energia, bér, útdíj) inflációja felemészti a profitot, miközben az importnyomás – különösen a cseh ponty árképzése – korlátozza az áremelési lehetőségeket. A szektor előtt álló legnagyobb kihívás azonban nem a termelés, hanem a piac megtartása. A generációváltás a fogyasztói oldalon drámai. A ponty lassan kikopik a fiatalok gasztronómiai térképéről, amit a hagyományos marketingeszközök már nem képesek megállítani. A jövő útja a modern, videós tartalomgyártás, a kényelmi termékek fejlesztése és a tudatos márkaépítés lehet. Mindez azért is kiemelten fontos, mert a ponty a tógazdasági termelés bázisa ökológiai és ökonómiai szempontból egyaránt. Látni kell, ha nincs pontytermelés, nem lesz tógazdaság, melyek nélkül rendkívül lecsökken a vizes élőhelyek száma.
2026-ra fordulva egyértelmű: a tisztán volumenre alapozott termelés kora lejárt. A jövő azoké a gazdaságoké, amelyek képesek diverzifikálni – legyen szó akár agroturizmusról, közvetlen fogyasztói értékesítésről, exportpiaci terjeszkedésről vagy feldolgozásról –, és amelyek a vizet nem csupán termelési eszközként, hanem megőrizendő tőkeként kezelik. Ahogy a beszélgetésekből kiderült, aki vizet őriz, az ma már nemcsak halat, hanem a jövő évi eredménykimutatást is menti. Az ágazat szereplői felhívják a figyelmet arra, hogy a hazai haltermelés támogatási forrásai sokkal kisebbek más mezőgazdasági ágazathoz képest. Ez a helyzet talán ellenálóbbá, alkalmazkodóképesebbé tette a termelőket, ami esélyt adhat a tógazdaságok hosszú távú fenntartására.
Megérkezett a HALÁSZAT szaklap februári száma!
A megújult januári lapszám lendületével folytatjuk, már úton van az előfizetőkhöz a Halászat 2026/2. száma! Ebben a hónapban a tavalyi év szakmai mérlegére és a jövő égető kérdéseire – a klímára és az innovációra – helyezzük a hangsúlyt.
A szakmai lap februári tartalmából:
MA-HAL Elnökségi ülés – Stabilitás, marketingstratégiák és a jubileumi halfőzőverseny kérdései
Dr. Szűcs Lajos, a MOHOSZ elnöke: „Kizárólag együtt tudunk fejlődni”
A magyar akvakultúra 2025-ös mérlege: Piacvesztés, aszály és a ponty utódvédharca
Halászati de minimis támogatások
Antibiotikum-felhasználás jelentése a halgazdálkodásban
Módosult a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény
Főbb haltermékek árainak alakulása a kiskereskedelmi piacokon 2025-ben
KMÉ-védjegy belépő a prémium élelmiszerek piacára
Tógazdaságtól az éttermi asztalig
A világ akvakultúrájának helyzete 2025-ben, kilátások a 2026-os évre
Vízkészleteink a klímakockázatok szorításában
Kihívások és lehetőségek a hazai halgazdálkodás innovációjában
Intelligens, napelemes vízminőség-ellenőrző robot és halfajajánló-rendszer
A sornak pedig még nincs vége, további tartalmak a megújult, immár 50 oldalas szaklapban, mely letölthető a MA-HAL honlapjáról is.
Ha Ön elkötelezett a magyar akvakultúra és halászat fejlődése iránt, és fontosnak tartja az ágazati érdekképviseletet, akkor tagja a MA-HAL-nak. Így a HALÁSZAT szaklap az Öné, példánya havonta a postaládájába érkezik. Ha szeretne előfizetni munkatársai számára is, vagy egyéb okból érdeklődik az ágazat iránt, előfizethet a magazinra:HALÁSZAT Előfizetés
A MAHOP Plusz célja a mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása, a haltermelés és halfeldolgozás versenyképességének, valamint fenntarthatóságának innováció és digitalizáció révén történő növelése a környezetterhelés csökkentése mellett. Kiemelt szempont a klíma- és környezetbarát gazdálkodási módszerek támogatása, a körforgásos gazdálkodás elvén alapuló módszerek arányának növelése a termelési rendszereken belül, továbbá a vízi és vizes élőhelyek faji sokféleségének fenntartása, fejlesztése.
Pályázati felhívások
MAHOP_PLUSZ-1.2.2-24 Halgazdálkodással kapcsolatos adatgyűjtések kereteinek kialakítása ->
MAHOP_PLUSZ-1.3.1-25 A fenntartható természetesvízi halgazdálkodás támogatása ->
.
EU alapok, melyek finanszírozzák az operatív programot
Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-Alap – ETHAA (European Maritime, Fisheries and Aquaculture Fund)
Az ETHAA támogatja az EU közös halászati politikáját, az EU tengerpolitikáját és a nemzetközi óceánpolitikai irányításra vonatkozó uniós menetrendet. Ez segíti az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek teljesülését, és hozzájárul a tengeri biológiai sokféleség védelméhez, az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos célok megvalósulásához és az élelmiszer-ellátáshoz. A projekt költségvetése a 2021-2027-es időszakra több mint 6 Mrd EUR.
Stagnálásból növekedésbe: Így segíti a MAHOP Plusz a halgazdálkodást
Bár a magyar haltermelés a tógazdaságok terén minőségben az európai élmezőnyhöz tartozik, az ágazat jelenleg stagnál és komoly kihívásokkal küzd. A MAHOP Plusz program célja ‒ a finanszírozási problémák áthidalása révén ‒ a versenyképesség javítása és a kapacitásnövelés. A MAHOP Plusz Irányító Hatósága a 82. OMÉK-on rendezett konferenciát a technikai segítségnyújtás érdekében. Az elhangzott előadásokból a Halászati Lapokban csak rövid összefoglalót tudunk adni, de a MA-HAL honlapján a folyamatos feltöltéseket követően a részletes beszámolók is elérhetők.
Új lehetőségek a MAHOP Plusz programban
Szigeti Szabolcs, az Agrárminisztérium közös agrárpolitika végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára a MAHOP Plusz program támogatási lehetőségeiről tartott előadást, mely kiemelt fontosságú a hazai haltermelők számára. A 2021 és 2027 között futó program keretösszege 21 milliárd forint, melynek 70 százaléka uniós, 30 százaléka pedig a magyar kormánynak köszönhető társfinanszírozásból áll össze. A forint összeget az árfolyam ingadozásai miatt már újra kellett számolni, így jelenleg a 394 forintos euróárfolyam az irányadó. A program 13 felhívása közül több már megjelent, és jelentős forrásokat biztosít a halászat és az akvakultúra fejlesztésére.
A Halászati ellenőrzés és nyomon követés támogatása című projektet a Nébih nyerte el, amely egy olyan rendszer kidolgozását célozza, ami segít a fogyasztóknak a haltermékek eredetének és minőségének ellenőrzésében. A program részeként adatgyűjtési és halgazdálkodási projektek is támogatást kaptak, melyek az ágazat fejlődését és az innovációt szolgálják. A gazdálkodókat közvetlenül érintő legfontosabb intézkedések között Szigeti Szabolcs kiemelte a halastavak természeti értékfenntartó szerepének támogatását, amelyet extenzív tógazdasági kompenzációs kifizetésnek is neveznek. Ez a program hektáronként 40 ezer forint támogatást nyújt a termelőknek, és a teljes keretösszeg jelentős részét teszi ki. Fontos újdonság, hogy az erre a célra szánt kifizetéseket 2025 decemberére hozták előre a 2026 januári határidőhöz képest, ami megkönnyíti a gazdálkodók pénzügyi tervezését. A beruházási támogatások kiemelten fontosak, hiszen ezek segítenek a termelőknek növelni a jövedelemtermelő képességüket. Már megjelent az Akvakultúra beruházások támogatása, amely KKV-k számára kínál forrást létesítésre, kapacitásnövelésre, felújításra és gépbeszerzésre, akár 60 százalékos támogatási intenzitással. A benyújtott pályázatoknál nagy előnyt jelent, hogy a pályázat beadása előtt, a programidőszakban történt beszerzések is elszámolhatók. A halfeldolgozás szintén kiemelt terület, ahol 50 százalékos támogatási intenzitás érhető el. Szigeti Szabolcs hangsúlyozta, hogy a piac és a fogyasztói szokások megkövetelik a hozzáadott értékű, félkész és késztermékek előállítását, mivel ez az ágazat stabilitását és versenyképességét növeli. A MAHOP Plusz program célja, hogy a magyar halászat és akvakultúra felzárkózzon az európai versenyben, és a program sikeres végrehajtása az ágazati szereplők és az Irányító Hatóság szoros együttműködésén múlik.
Tájékoztatás és kommunikáció: a sikeres MAHOP Pluszpályázat elengedhetetlen része
Előadásában Boross Viktor, a Halászati Alapok Irányító Hatósági Főosztály referense a 2021–2027-es fejlesztési ciklus kommunikációs követelményeiről és az esetleges buktatókról beszélt. Mint kiemelte, a sikeres projektmegvalósítás elengedhetetlen feltétele, hogy a pályázók maradéktalanul eleget tegyenek a tájékoztatási és nyilvánossági kötelezettségeknek. Az egyik legfontosabb elvárás, hogy minden uniós forrásból megvalósuló eszközön, dokumentumon, digitális felületen, sőt, még a rendezvényeken elhangzó beszédekben is kötelező feltüntetni az uniós jelképet és hivatkozni az Európai Unió támogatására, valamint a magyar állam társfinanszírozására. A szabályok megszegése szankciókat vonhat maga után, akár a megítélt támogatás 3 százalékát is kitevő korrekciót! A kommunikációs kötelezettségek mértéke a projekt összegétől függ. A 37 millió forint alatti támogatású projektekre enyhébb, míg a nagyobb volumenű beruházásokra szigorúbb szabályok vonatkoznak. Jelentős változás, hogy minden támogatottnak kötelező a projektjéről a közösségi médiában (például Facebook, Instagram) is tájékoztatást adnia, függetlenül attól, hogy van-e saját honlapja. A honlappal rendelkezőknek a főoldalon egy infoblokkot kell elhelyezniük, amely egy aloldalra mutat, ahol a projekt részletes leírása megtalálható. Az előadás egy fontos üzenettel zárult: a jó kommunikáció alapvető fontosságú a sikeres projektmegvalósításban, és olyan, mint a levesben a só – csak a hiánya tűnik fel igazán, ezért mindeneknek pontosan kell ismernie a projekt méretének megfelelő kommunikációs követelményeket.
A MA-HAL minden haltermelőért
Puskás Nándor, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) elnöke a halászati ágazat európai és globális versenyképességéről, valamint a legújabb fejlesztésekről beszélt előadásában. Kiemelte, hogy bár a hazai halfogyasztás alacsony, Magyarország a tógazdasági haltermelésben Csehország és Lengyelország mellett Európa élvonalába tartozik. Az afrikai harcsából pedig a legnagyobb mennyiséget termeli a kontinensen. Az ágazat termékeinek közel egyharmada exportra kerül, ami a nemzetgazdaság szempontjából is jelentős. A versenyképesség megőrzése és a klímaváltozás kihívásai miatt folyamatos fejlesztésekre van szükség. Az adminisztrációs terhek azonban sokszor nehézséget okoznak a gazdálkodóknak, különösen a kisebb termelőknek, akik nem rendelkeznek saját kapacitással ezek menedzseléséhez.
Az elnök rávilágított a tógazdaságok kiemelt szerepére a vízkészlet-gazdálkodásban is. Mint elmondta, a tógazdaságok nem fogyasztják, hanem visszatartják a vizet. Magyarország 27 ezer hektáron mintegy 350 millió köbméter vizet tárol ezzel a módszerrel, ami hozzájárul a felszíni vízkészletek növeléséhez. Ez a tevékenység nem csupán gazdasági, hanem ökológiai, vízgazdálkodási és klímaszolgáltatási szempontból is komplex értéket teremt. Puskás Nándor hangsúlyozta, hogy mindenkinek fontos megértenie a tógazdaságok szerepét a vízvisszatartásban, különösen az aszályos időszakokban. Az előadás egy olyan jövőképet vázolt, ahol az ágazati szereplők és az Irányító Hatóság együttműködése révén a rendelkezésre álló forrásokat minél hatékonyabban használják fel a hazai halászat fejlesztésére.
Korszerűsítés és versenyképesség: A MAHOP Plusz lehetőségei
Dr. Szűcs István, a MA-HAL általános elnökhelyettese az akvakultúra fejlesztésének jelenlegi helyzetéről és a MAHOP Plusz program adta lehetőségekről tartott előadást. Kiemelte, hogy az ágazatnak két fő területe van: az extenzív (tógazdaságok) és az intenzív akvakultúra. Bár a magyar haltermelés kiemelkedően ponty-centrikus, az afrikai harcsa is fontos szerepet játszik az intenzív termelésben. Az ágazat jelenleg stagnál, nem tapasztalható jelentős kapacitásnövekedés. A vállalkozások száma 377, ebből mindössze 23 foglalkozik intenzív termeléssel. A tógazdasági haltermelés éves szinten 13-14 ezer tonna, míg az intenzív termelés további 4 ezer tonnát ad hozzá az étkezési hal alapanyaghoz. Összességében az ágazat bruttó termelési értéke 33-35 milliárd forint, ami az agrárium kibocsátásának kicsit kevesebb, mint 2 százaléka. A szakember szerint a tőkeerős vállalkozások hiánya és a tavak elöregedett infrastruktúrája komoly kihívást jelent. A gazdaságok jövedelemtermelő képessége fokozatosan csökkent, és a termelők nehezen tudják előteremteni az önerőt a fejlesztésekhez. Ezen problémák megoldására a MAHOP Plusz program kiemelten fókuszál. Célja a versenyképesség javítása, nem a gazdasági növekedés, bár a program végére 2000 tonnás kapacitásnövekedést kellene produkálni. A MAHOP Plusz programban elérhető támogatási intenzitás 60, és a pályázók akár 25 százalékos előleget is igényelhetnek, ami segíthet a likviditási problémák áthidalásában. A program keretösszege 6,3 milliárd forint. A kedvezményezettek köre rendkívül széles, magában foglalja az őstermelőket, egyéni vállalkozókat és szövetkezeteket is.
Szűcs István rámutatott a tógazdaságok multifunkcionális szerepére: amellett, hogy élelmiszert termelnek, fontos szerepet játszanak a természetvédelemben, a vízgazdálkodásban és a rekreációban is. A halastavak nagymértékben hozzájárulnak a vízkészletek megőrzéséhez és a vizes élőhelyek fenntartásához, ám a gazdálkodóknak ezen feladatokért járó kompenzáció sokszor nem megfelelő. A MA-HAL elnökhelyettese megemlítette, hogy a munkaerőhiány is komoly probléma az ágazatban, és a digitalizáció, valamint a mesterséges intelligencia alkalmazása elengedhetetlen a versenyképesség fokozásához. A program kiemelt céljai között szerepel a szén-dioxid-lábnyom csökkentése, az energetikai hatékonyság javítása és a körforgásos gazdálkodás elveinek érvényesítése.
Versenyképesség és innováció: a magyar halászat jövője
Dr. Váradi László, a Magyar Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform Egyesület (HUNATiP) elnöke a hazai halgazdálkodás innovációs kihívásairól és lehetőségeiről tartott előadást. Kiemelte, hogy bár a globális akvakultúra ágazat növekszik, az európai termelés stagnál. Ennek ellenére a magyar ágazatban a tógazdasági termelés szerény emelkedést, míg az intenzív termelés növekvő tendenciát mutat, ami főként az afrikai harcsa termelésének köszönhető. Az elnök szerint a termelési adatok nem fedik eléggé a jövedelmezőségi és stabilitási problémákat. A versenyképesség megőrzéséhez elengedhetetlen a folyamatos innováció és alkalmazkodás a gyorsan változó körülményekhez. Az új termékek bevezetése nem csupán technológiai fejlesztéseket jelent, hanem magában foglalja a szervezeti és piaci innovációkat is.
A fejlődési folyamat sikere három alapvető feltételtől függ:
Vállalkozói készség: a felmérések szerint ez az ágazat szereplőinél megvan, de a döntési folyamat még sokszor bizonytalan.
Alkalmazható kutatás-fejlesztési eredmények: Magyarországon elegendő tudás és kutatási eredmény áll rendelkezésre, de a legnagyobb kihívást a tudástranszfer, azaz a tudás gyakorlati alkalmazása jelenti. A HUNATiP ezért kiemelten fontosnak tartja a szakmai cserelátogatásokat és workshopokat, amelyek segítenek a gazdálkodóknak a technológiák megismerésében.
Támogató környezet: a MAHOP Plusz program keretében a jogszabályi és finanszírozási háttér biztosított az innovatív projektekhez. Váradi László szerint a magyar szakigazgatás, a termelői szövetség és a kutatói szféra együttműködése példaértékű, ami erős alapot ad a fejlődésnek.
A HUNATiP elnöke szerint fontos megemlíteni, hogy a kockázatvállalási kultúra fejlesztése is elengedhetetlen a sikeres innovációhoz. A MAHOP Plusz program kiemelt szerepet szán az innováció támogatásának, és olyan projektek is előnyt élveznek, amelyek bevonják a gazdálkodókat a fejlesztési folyamatokba. Ez a megközelítés hozzájárul a hosszú távú versenyképesség növeléséhez és a hazai haltermelés stabil jövőképéhez.
Az AKI szerepe a hazai halászat fejlesztésében
Dr. Urbányi Béla, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) igazgatóhelyettese előadásában az intézet hazai halgazdálkodási adatgyűjtési projektjét mutatta be. Kiemelte az adatok fontosságát, amelyek elengedhetetlenek a szektor valós helyzetének megismeréséhez és a jövőbeni stratégiák kialakításához. Az AKI feladata a halgazdálkodási adatok gyűjtése és elemzése, amelyek alapján az ágazat szereplői és a szakpolitika is megalapozott döntéseket hozhatnak. A projekt 2029 végéig tart, így a MAHOP Plusz program lejárta után is biztosítja az utánkövetést. Az adatgyűjtés önkéntes alapon történik, ami kihívást jelent a reprezentativitás biztosításában. Az AKI célja, hogy minél szélesebb körből, a teljes termékpályáról gyűjtsön adatokat, nemcsak a tóparti árakról, hanem a halfeldolgozóktól és a kiskereskedelmi polcokról is. A projekt során olyan adatok gyűjtését is megkezdik, amelyek a következő hétéves uniós ciklusban várhatóan kulcsfontosságúak lesznek, mivel az új szabályozások sokkal szigorúbbak lehetnek. Az igazgató kiemelte, hogy az AKI folyamatosan fejleszti az adatkommunikációs felületeit, és a jövőben egy könnyen átlátható, online platformot biztosít a termelők számára, ahol különböző szűrési lehetőségekkel, térképes ábrázolásokkal és diagramokkal követhetik nyomon az árak alakulását és a piaci trendeket.
Urbányi Béla hangsúlyozta, hogy az ágazatnak alkalmazkodnia kell a változó fogyasztói szokásokhoz. A vásárlók ma már a konyhakész, feldolgozott termékeket részesítik előnyben, és a fiatalabb generációk sokkal kevesebb időt hajlandóak a konyhában tölteni. Éppen ezért az adatok alapján, a marketingstratégia kialakításában is segíteni kell az ágazatot. Az AKI elkötelezett a halászati ágazat mellett, és szoros együttműködésre törekszik a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezettel és a Magyar Országos Horgász Szövetséggel is, hogy a horgászok által kifogott hal mennyisége is bekerüljön az adatgyűjtési rendszerbe. Az igazgató zárásként elmondta, hogy a rendelkezésre álló forrásokat ésszerűen és hatékonyan kell felhasználni a szektor fejlesztésére, amihez az AKI a maga részéről a tudás és az adatok biztosításával járul hozzá.
Dr. Urbányi Béla akadémiai székfoglaló előadása
2025. október 10-én tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását Dr. Urbányi Béla, a gödöllői egyetem után most a Széchenyi István Egyetem egyetemi tanára, az Agrárközgazdasági Intézet Fenntarthatósági Kutatások Igazgatóságának helyettese, az Akvakultúra és Halászati Elemző Osztály vezetője.Akadémikus úr „Merre tovább a tógazdasági akvakultúra?” címmel tartott székfoglaló előadása átfogó képet festett a magyar és globális halgazdálkodás helyzetéről, a szektor előtt álló kihívásokról és a lehetséges megoldásokról. Az alábbiakban az ágazatot érintő legfontosabb szakmai pontokat foglaljuk össze.
Balázs Ervin, a MTA Agrártudományok Osztályelnöke a székfoglaló előadást követően adta át Urbányi Bélának akadémiai díszoklevelét.
Ahogy arról már a Halászati Lapokban részletesen írtunk, Dr. Urbányi Bélát 2025 májusában választotta levelező taggá az MTA Agrártudományok Osztálya, amellyel a haltudományok első akadémikusává vált a Magyar Tudományos Akadémia történetében. A kutató 2014 óta az MTA doktora, szakterülete a halszaporítás és a halgazdálkodás. Tudományos munkássága a gazdasági haszonhalak genetikai és szaporítási lehetőségeinek fejlesztésére irányul. Eredményei közé tartozik többek között az új halhímivartermék-mélyhűtési technológia kidolgozása, a halgenetikai és genommanipulációs eljárások ötvözése, valamint új halszaporítási módszerek megvalósítása. Kutatási eredményeit több mint 230 tudományos közleményben publikálta, illetve munkásságát számos elismeréssel jutalmazták, többek között a Nagyváthy János-díjjal (2016) és a Pro Aquacultura Hungariae Díjjal (2023).
Dr. Urbányi Béla előadásban rámutatott, hogy a világ népességének növekedésével és a globális éhezők számának emelkedésével (az elmúlt 4 évben mintegy 150 millióval, jelenleg 400–750 millió fő), az akvakultúra szerepe egyre kritikusabbá válik az élelmezésbiztonságban. A FAO prognózisa szerint a világ halászata és akvakultúrája folyamatos dinamikus emelkedést mutat, és a 2050-re prognosztizált globális halfogyasztás miatt, 22%-kal kellene növelni az akvakultúra termékek termelését világszinten.
Ezzel szemben Európa az egyetlen földrész, ahol a halfogyasztás prognosztizáltan mínusz 5%-ot mutat, annak ellenére, hogy a kontinens a világ legnagyobb halimportőre. Magyarország az Európai Unió tagországai közül az utolsó a halfogyasztás területén, az egy főre eső éves halfogyasztás 6,5 kg körül van, szemben az európai 22,2 kg-mal.
A hazai akvakultúra jelenlegi állapota
Magyarországon mintegy 26 ezer hektáron termelnek halat, és évente körülbelül 19 000–19 500 tonna halat állítanak elő. Az étkezési hal mennyisége 13–14 ezer tonna.
Technológia: A termelés nagyrészt tradicionális, földmedrű tavakon alapul.
A termelés nagy része pontyra fókuszál. Hazai különlegeségnek tekinthető az indukált halszaporítás is.
Intenzív rendszerek: Magyarország piacvezető az afrikai harcsa termelésben az EU-ban, éves szinten 4–5 ezer tonna között van az előállított mennyiség (főként átfolyó és recirkulációs rendszerekben).
Kihívások: A termelési ciklus 3 évig tart a nagy termetű pontyok esetében. A bevett technológia része a túltáplálás/trágyázás, elsősorban szarvasmarha vagy sertéstrágyával, a tavak természetes hozamának növelése érdekében.
Dr. Urbányi Béla felhívta a figyelmet arra is, hogy a horgászszektor jelentős szerepet játszik a hazai haltermelésben mint jelentős felvevő piac. A mintegy egymillió főt elérő horgásztársadalom kiszolgálására évente mintegy 3000 tonna halat vásárolnak a halgazdaságoktól.
A termelést érintő legfőbb kockázatok és megoldási javaslatok
1. Klímaváltozás és Vízminőség
Magyarország a klíma szempontjából ma megfelel a 20 évvel ezelőtti Horvátországnak, a klímahatár 20 év alatt 200 kilométert mozdult északra. A felszíni vizek minőségére vonatkozó 2015-ös tanulmány szerint a magyar felszíni vizek 70–90%-a valamilyen szinten veszélyeztetett. A klasszikus, meleg időjárás okozta rendkívüli vízminőségi adatok (pl. 10 fölötti pH-érték) megkérdőjelezik a jelenlegi technológia fenntarthatóságát.
Megoldási javaslatok:
Adaptációs képesség növelése: át kell gondolni a víztakarékos haltermelési technológiákra való áttérést.
Túlélő fajok: javasolt megfontolni az adaptációs képességgel rendelkező fajok, például a harcsa termelését, mivel komoly piaci fantázia van benne.
2. A Tógazdasági Hozam Növelése
A bruttó hektáronkénti hozam a tradicionális tógazdaságban nagyságrendileg 733 kg. A kutatók szerint egyszerű, technológiai fejlesztésekkel, beavatkozásokkal a hozam akár 1500 kg-ra is emelhető:
Tótrágyázás: A természetes plankton szint növelésével 350 kg/hektár többlethozam érhető el.
Teljes értékű táp: Gabonaalapú takarmány mellett teljes értékű tápok bevezetésével további 150 kg/hektár növekedés lehetséges.
Vízkémiai feltételek biztosítása: A klimatikus viszonyok melletti szellőztetés és folyamatos vízpótlás további 450 kg/hektárt eredményezhet.
Élősködők kezelése: Különböző technológiákkal vagy rendszerekkel (pl. recirkulációs) további 150 kg/hektár hozamnövekedés érhető el.
3. Technológiai és Műszaki Fejlesztés
Az előadó szemléltette, hogy a magyar halászat technológiája alapvetően hagyományos maradt (húzóháló, szákolás), ami egy példaként hozott 1890-es csehországi fotóhoz képest szinte csak a szállítóeszközökben különbözik. Nagyon komoly kihívás ennek az ágazatnak a műszaki és gépészeti továbbfejlesztése.
Megoldási javaslatok:
Digitalizáció és robotika: A termelőknek az öngondoskodás jegyében műszaki, digitalizációs, robotikai és informatikai eszközöket kell alkalmazniuk. Példaként említette a bójás mérőrendszert, ami valós időben szolgáltat adatokat az okostelefonra, lehetővé téve a gyors beavatkozást.
4. Halegészségügy és Oktatás
Új kórokozók jelentek meg, amelyek a mediterrán területekről vásárolt halakkal kerültek hazánkba. Ezek a kórokozók a megváltozott hőmérsékleti viszonyok mellett érzik jól magukat, és az őshonos halfajok immunrendszerét komolyan terhelik.
Megoldási javaslatok:
Szervezés: Újra kell gondolni és szervezni a halegészségügy kutatását és gyakorlati képzését, mert nincs elegendő szakember.
Jó gyakorlatok átvétele: A norvég lazactenyésztés rendszere (ahol óriási ketrecekben akár 20 ezer tonna halat is tartanak, ami egyenként a teljes magyar haltermelésnek felel meg) példaértékű, ahol a farmerek közötti kommunikáció révén a betegségek azonosítása és a megoldás kidolgozása gyorsan megtörténik.
Összefoglalás és útravaló üzenet
Urbányi Béla professzor akadémiai székfoglaló előadásának végén hangsúlyozta, hogy az ágazatnak nyílt párbeszédet kell folytatnia, meg kell találni a partnereket az együttműködéshez, és fel kell használni a rendelkezésre álló európai uniós forrásokat (pl. MAHOP Plusz) infrastruktúrára, fejlesztésre és innovációra. Említette továbbá, hogy a munkaerőhiány kezelésére meg kell újítani az oktatási és képzési rendszert, valamint egy új marketingstratégiát kell kidolgozni, amely a hallal még nem találkozókat célozza meg, kiemelve a halhús fogyasztásának pozitív élettani hatásait.
A digitális nyomon követés kora a Nébih halászati ellenőrzésekben
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) elindította a „Halászati ellenőrzés és nyomon követés támogatása” című kiemelt projektjét. A 1 495 600 000 forintos uniós támogatással megvalósuló program célja a hazai halgazdálkodás versenyképességének növelése, a fogyasztói bizalom erősítése, valamint az élelmiszerbiztonság garantálása a teljes ellátási láncban.
Dr. Helik Ferenc, a Nébih elnökhelyettese
A Nébih épületében tartott sajtótájékoztatón bemutatták a MAHOP Plusz-1.1.1-24-2024-00001 azonosítószámú „Halászati ellenőrzés és nyomon követés támogatása” című kiemelt jelentőségű projektet, amelynek megvalósítási időszaka 2024. december 1-től 2029. december 31-ig tart. Dr. Helik Ferenc elnökhelyettes és Volpert Balázs igazgató ismertették a program stratégiai céljait, hangsúlyozva a digitalizációt és a nyomon követést mint a szektor tisztulásának kulcsát.
A nyomon követés: az élelmiszerbiztonság alapja
A projekt egyik legfőbb célja, hogy az uniós jogszabályi elvárásoknak megfelelően a teljes hal-kereskedelmi lánc nyomon követhető és ellenőrzött legyen egészen a végső értékesítési pontig. Ahogy elhangzott, az élelmiszerbiztonság alapja a termékek nyomon követhetősége. Ennek érdekében egy új, a Nébih felhőrendszerének architektúrájába illeszkedő digitális rendszer kerül kifejlesztésre, amelynek ígérete a papírmozgás teljes csökkentése és a felhasználóbarát működés.
A digitális fejlesztés egy intelligens halgazdálkodási elemzőrendszert is magába foglal. Ez az adat- és tudásbázis a hatósági vezetőknek és ellenőröknek nyújt majd támaszt a hatékonyabb ellenőrzésekhez, gyorsabb és pontosabb ellenőrzési tervek elkészítéséhez. Ezen felül megvalósul a halastavak és haltenyészetek egységes nyilvántartása, valamint az élőhal útjának nyomon követése.
A MAHOP Plusz kiemelt projekt nyitórendezvénye
Digitalizáció és a szektor tisztulása
A MAHOP forrásoknak köszönhetően a korábbi években már kialakult egy halgazdálkodási szakrendszer, ami egységes rendszerbe foglalta a nyilvántartásokat. A rendszer leggyakrabban használt része az előzetes haltelepítések bejelentése, amely csak nyilvántartásba vett eladókat és területeket enged rögzíteni.
A digitalizált, kevesebb bürokráciával járó bejelentés egyértelműen az ágazat tisztulását szolgálja, mivel segíti a tisztességes és szabályokat betartó gazdálkodó szervezetek munkáját. A jogsértések arányának drámai csökkenése – az első évek közel 12-15%-os arányáról 4-5%-ra – is mutatja az ellenőrzések jótékony hatékonyságát.
Volpert Balázs, a Nébih igazgatója
Stratégiai illeszkedés: Zöld Megállapodás és Aquakultúra Stratégia
A MAHOP Plusz stratégiailag több nemzeti és uniós célkitűzéshez is kapcsolódik:
Európai Zöld Megállapodás és a „Termelőtől a Fogyasztóig” (Farm to Fork) Stratégia: A projekt a hatékonyabb ellenőrzésekkel és a teljes nyomon követhetőséggel támogatja a fenntartható élelmiszerfogyasztást, és fontos szerepet vállal az élelmiszercsalások elleni fellépésben. A rendszer biztosítja, hogy a forgalomba csak jogszerűen kifogott és ellenőrzött származású haltermék kerülhessen.
Nemzeti Aquakultúra Stratégia: A hatékony ellenőrzések megteremtik a versenyképesség növelésének feltételeit azáltal, hogy a csalárd vállalkozások kiszűrésével tisztul a piac. A hatóság által ellenőrzött termékek növelik a fogyasztói bizalmat és az állandó vásárlói réteget. A digitális eszközök révén könnyen kiszűrhetők az etikátlan kereskedelmi gyakorlatok, például a megtévesztő, környezetbarátnak hazudott állítások.
Nemzeti Biodiverzitás Stratégia: A halgazdálkodási létesítményekből kikerülő halak nyomon követése és a haltelepítések bejelentésének keresztellenőrzése megakadályozhatja az invazív, idegenhonos halfajok természetes vizekbe való betörését. A rendszer segít a halbetegségek megelőzésében és a kiindulási pont feltárásában is.
Fejlesztés és képzés az ellenőrök számára
A minőségi ellenőrzések érdekében a projekt jelentős hangsúlyt fektet a szakemberek képzésére és a technikai háttér modernizálására. Fokozott igény van a szakszerű és jogszerű ellenőrzésekre. A technikai fejlesztések részeként drónok, testkamerák és egyéb modern felszerelések beszerzése is megtörténik, amelyek a hatékony, szakszerű ellenőrzést szolgálják. A tervek szerint évente legalább egy képzés valósul meg a vármegyei halgazdálkodási szakügyintézőknek.
A Nébih vezetése kiemelte, hogy a projekt sikere a társadalmi szervezetek, egyesületek és minden érintett közreműködésén múlik, hangsúlyozva, hogy a kockázatot – mint fogyasztók – valamennyien viseljük. A MAHOP Plusz forrásából tehát nem csupán informatikai fejlesztés valósul meg, hanem egy átfogó stratégia is, amely a magyar halgazdálkodás jövőjét, stabilitását és a magyar asztalra kerülő haltermékek biztonságát hivatott garantálni.
Megújuló horgászat: együttműködés, fejlesztések és a hazai halfogyasztás fellendítése
Dr. Dérer Istvánnal, a MOHOSZ Országos Horgászszervezeti Szolgáltató Központ főigazgatójával készült interjúnk rávilágít a hazai horgászat és halgazdálkodás előtt álló kihívásokra és a jövőbeni tervek főbb irányaira, hangsúlyozva az ágazati szereplők közötti szoros együttműködés fontosságát.
Az elmúlt időszakban a MOHOSZ a Nemzeti Horgászturisztikai Stratégia (NHTS) kialakítására is fókuszált, melynek keretében cél, hogy a horgászati szempontok mellett szélesebb társadalmi érdekeket szolgáló fejlesztések is megvalósulhassanak. Az Országos Horgászturisztikai Hálózati Program (OHHP) keretében több minisztérium és a MOHOSZ együttműködésével projektirányító munkaszervezet jött létre. A cél olyan vízparti találkozási pontok kialakítása, amelyek nem csupán a horgászokat, hanem a helyi lakosságot és a turistákat – például a kerékpárosokat és a természetjárókat – is vonzzák. Ezek a közösségi terek alapvető szolgáltatásokat, például büfé jellegű étkezést, de ismereteket és élményelemeket kínálnak majd. A fejlesztések hosszú távú fenntarthatóságát biztosítja, hogy az öt éven túl sem kerülhetnek más funkcióba vagy tulajdonba, amíg az állami vízterületek halgazdálkodási jogát horgászszervezet gyakorolja.
A halgazdálkodás és élőhelyfejlesztés terén kiemelt szerepet kap a Magyar Akvakultúra és Halászati Operatív Program (MAHOP Plusz) 24 milliárd forintos kerete, amelyből a horgászszervezetek is részesülnek. A MOHOSZ közfeladat-ellátása uniós elismerése révén 100%-os támogatási intenzitással vehet részt a pályázatokon, és végezhet például élőhely-fejlesztéseket az általa kezelt állami tulajdonú vizeken. Az élőhely-fejlesztési programok a korábbi ciklushoz képest újdonságként jobban kapcsolódnak az általános ökológiai biztonság megteremtéséhez és a vízellátás biztonságához. A fejlesztések célja olyan komplex rendszerek rehabilitációja, amelyek egyaránt figyelembe veszik az éghajlatváltozás hatásait és a horgászok igényeit. Ezzel összefüggésben a MOHOSZ kiépíti a magyar élővizek monitoringhálózatát, amely okos eszközökkel gyűjtött adatok révén megalapozhatja a későbbi beavatkozásokat, mint például a haltelepítéseket.
A kisebb méretű vízkezelő szervezetek támogatására a tervek szerint egy intervenciós géppark is létrejön. Mivel a legtöbb horgászszervezet nem képes megvenni és hatékonyan üzemeltetni ezeket a gépeket, belső, nonprofit pályázati rendszeren keresztül biztosítják majd a mederkotró, a hínárvágó és más halgazdálkodást segítő eszközök használatát. A pályázatok révén a valódi szükség szerint rangsorolják az igényeket, segítve ezzel a kisebb vízkezelőket. A monitoring rendszer, a géppark és az élőhelyfejlesztés együttes célja, hogy a vizek biztonsága és az állomány szerkezetének átalakítása megalapozza a további, szakmai alapú fejlesztéseket, a haltelepítéseket.
Dérer István kiemelte, hogy a kutatás-fejlesztés (K+F) szintén kiemelt terület, különös tekintettel a termelésre gyakorolt hatásra és a halegészségügyi biztonságra. A MOHOSZ célja, hogy olyan kutatókat alkalmazzon, akik gyakorlati eredményeket produkáló programokat dolgoznak ki. Ezen K+F programok eredményeit közérdekből nyilvánosan hozzáférhetővé fogják tenni. A MOHOSZ és a haltermelők közötti együttműködés létfontosságú, hiszen a horgásztársadalom a hazai haltermelés 25%-át közvetlenül felvásárolja.
A hazai halfogyasztás ösztönzése is fontos cél. A MOHOSZ szerint a halfogyasztás növelése közös érdek. Jelenleg sokan idegenkednek a hal feldolgozásától. Ezért a MOHOSZ támogatja a MA-HAL vezetésével közösen tervezett „fogd meg, pucold meg, vidd haza, edd meg” szemléletet, és dolgozik olyan programok kidolgozásán, amelyek segítik a hazai halfogyasztás növelését. A népszerűsítésre szánt forrásokat a MAHOP marketingalapjaiból vagy saját forrásból biztosítják, hiszen a halfogyasztás népszerűsítése a MOHOSZ 38 közfeladata között is szerepel. Cél a magyar halfogyasztás fellendítése, és a közvéleményben a feldolgozás, illetve a halételek elkészítésének népszerűsítése. Kiemelt szempont a hazai természetes vizekből származó halak húsminőségének hangsúlyozása, amelyek egészségesebbek lehetnek, mint a hormonokkal és gyógyszerekkel kezelt, ketreces ipari tenyésztésű tengeri halak. A Dérer Istvánnal készített interjúból kiderül, hogy a MOHOSZ komplex, átfogó szemlélettel közelíti meg a horgászat jövőjét, melynek alappillérei az együttműködés, a fejlesztés, a kutatás és a hazai halfogyasztás fellendítése. A cél a halgazdálkodás és a horgászat fenntartható fejlődése, amely egyúttal a vízparti turizmust és a szélesebb társadalmi érdekeket is szolgálja.
A magyar halastavak: Befektetés a vízi jövőbe
Az Agrárminisztérium tájékoztatása szerint a 2022-ben elfogadott Nemzeti Akvakultúra Stratégiai Terv messze túlmutat a puszta haltermelésen: fókuszban a tógazdálkodás komplex, vízvisszatartó és talajvíz-utánpótlást biztosító szerepe. Ahogy a magyar kormányzat a 2025-ös aszály tanulságait levonva új vízügyi stratégiát épít, úgy nyílnak meg új üzleti perspektívák a halgazdálkodásban.
A 2022-ben elfogadott, 2030-ig szóló Nemzeti Akvakultúra Stratégiai Terv hangsúlyosan foglalkozik a tógazdálkodás vízgazdálkodási, vízvisszatartó, talajvíz-utánpótlást biztosító szerepével, és kiemelt feladatként kezeli ennek fenntartását. Az üzemeltetett halastavak több mint 20 000 hektáros vízfelülete jelentősen növeli a szárazabbá váló Kárpát-medencében a vízi és vizes élőhelyek kiterjedését, így fontos szerepet játszik vízgazdálkodási szempontból. A halastórendszerek azáltal, hogy a tavaszi vízfelesleg idején betárazott vizet a nyári aszályos időszak során haltermelésre használják, hozzájárulnak a vízgazdálkodás javításához, a vízkészletek megőrzéséhez és az árvíz-, belvíz- és aszálykárok mérsékléséhez.
A „Vizet a tájba” program keretében konkrétan a halastavakra vonatkozó ütemterv vagy stratégia nem áll rendelkezésre, de a Nemzeti Akvakultúra Stratégiai Terv részletesen foglalkozik a halastavak tájban betöltött fontos szerepével. A vízgazdálkodási törvény jelenleg is lehetővé teszi a tógazdaságok számára a tél végi többletvizek vízkészletjárulék fizetésétől mentesített betárolását. A MAHOP Plusz 2025. július 10-én megjelent „Akvakultúra beruházás támogatása” c. pályázati felhívása támogatja a halastavak kotrását/iszaptalanítását, valamint a hordalék halastavakba kerülését megelőző ülepítő egységek kialakítását, ami hozzájárul a halastavak víztároló kapacitásának növeléséhez. A 2025-ös nyári aszály negatív hatásainak csökkentésére a magyar kormány létrehozta az Aszály Védelmi Operatív Törzset (AVOT). Az AVOT kapcsán bekérésre került azon halastavak listája, melyek jelenleg szárazon állnak, de feltöltésükkel a vízvisszatartást tudnák szolgálni. Ezen adatbázis átadásra került az OVF-nek, akik azt megvizsgálták és szabad vízkészlet rendelkezésre állása, illetve műszaki kivitelezhetőség esetén megkezdik a feltöltésüket. A minisztérium ismertette, hogy az előzőek mellett felmérésre kerül annak lehetősége, hogy a halastavak lecsapolásakor keletkező víz miként illeszthető be a térségi vízvisszatartásba, a befogadóba történő bevezetés helyett.
