A decemberi szám tartalmából:
A MAHOP Plusz célja a mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása, a haltermelés és halfeldolgozás versenyképességének, valamint fenntarthatóságának innováció és digitalizáció révén történő növelése a környezetterhelés csökkentése mellett. Kiemelt szempont a klíma- és környezetbarát gazdálkodási módszerek támogatása, a körforgásos gazdálkodás elvén alapuló módszerek arányának növelése a termelési rendszereken belül, továbbá a vízi és vizes élőhelyek faji sokféleségének fenntartása, fejlesztése.
MAHOP_PLUSZ-1.2.2-24
Halgazdálkodással kapcsolatos adatgyűjtések kereteinek kialakítása ->
MAHOP_PLUSZ-2.1.1-25
Akvakultúra beruházás támogatása ->
MAHOP_PLUSZ-2.5.1-25
Halfeldolgozás ->
MAHOP_PLUSZ-1.3.1-25
A fenntartható természetesvízi halgazdálkodás támogatása ->
.
Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-Alap – ETHAA
(European Maritime, Fisheries and Aquaculture Fund)
Az ETHAA támogatja az EU közös halászati politikáját, az EU tengerpolitikáját és a nemzetközi óceánpolitikai irányításra vonatkozó uniós menetrendet. Ez segíti az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek teljesülését, és hozzájárul a tengeri biológiai sokféleség védelméhez, az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos célok megvalósulásához és az élelmiszer-ellátáshoz. A projekt költségvetése a 2021-2027-es időszakra több mint 6 Mrd EUR.
Bár a magyar haltermelés a tógazdaságok terén minőségben az európai élmezőnyhöz tartozik, az ágazat jelenleg stagnál és komoly kihívásokkal küzd. A MAHOP Plusz program célja ‒ a finanszírozási problémák áthidalása révén ‒ a versenyképesség javítása és a kapacitásnövelés. A MAHOP Plusz Irányító Hatósága a 82. OMÉK-on rendezett konferenciát a technikai segítségnyújtás érdekében. Az elhangzott előadásokból a Halászati Lapokban csak rövid összefoglalót tudunk adni, de a MA-HAL honlapján a folyamatos feltöltéseket követően a részletes beszámolók is elérhetők.
Szigeti Szabolcs, az Agrárminisztérium közös agrárpolitika végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára a MAHOP Plusz program támogatási lehetőségeiről tartott előadást, mely kiemelt fontosságú a hazai haltermelők számára. A 2021 és 2027 között futó program keretösszege 21 milliárd forint, melynek 70 százaléka uniós, 30 százaléka pedig a magyar kormánynak köszönhető társfinanszírozásból áll össze. A forint összeget az árfolyam ingadozásai miatt már újra kellett számolni, így jelenleg a 394 forintos euróárfolyam az irányadó. A program 13 felhívása közül több már megjelent, és jelentős forrásokat biztosít a halászat és az akvakultúra fejlesztésére.
A Halászati ellenőrzés és nyomon követés támogatása című projektet a Nébih nyerte el, amely egy olyan rendszer kidolgozását célozza, ami segít a fogyasztóknak a haltermékek eredetének és minőségének ellenőrzésében. A program részeként adatgyűjtési és halgazdálkodási projektek is támogatást kaptak, melyek az ágazat fejlődését és az innovációt szolgálják. A gazdálkodókat közvetlenül érintő legfontosabb intézkedések között Szigeti Szabolcs kiemelte a halastavak természeti értékfenntartó szerepének támogatását, amelyet extenzív tógazdasági kompenzációs kifizetésnek is neveznek. Ez a program hektáronként 40 ezer forint támogatást nyújt a termelőknek, és a teljes keretösszeg jelentős részét teszi ki. Fontos újdonság, hogy az erre a célra szánt kifizetéseket 2025 decemberére hozták előre a 2026 januári határidőhöz képest, ami megkönnyíti a gazdálkodók pénzügyi tervezését. A beruházási támogatások kiemelten fontosak, hiszen ezek segítenek a termelőknek növelni a jövedelemtermelő képességüket. Már megjelent az Akvakultúra beruházások támogatása, amely KKV-k számára kínál forrást létesítésre, kapacitásnövelésre, felújításra és gépbeszerzésre, akár 60 százalékos támogatási intenzitással. A benyújtott pályázatoknál nagy előnyt jelent, hogy a pályázat beadása előtt, a programidőszakban történt beszerzések is elszámolhatók. A halfeldolgozás szintén kiemelt terület, ahol 50 százalékos támogatási intenzitás érhető el. Szigeti Szabolcs hangsúlyozta, hogy a piac és a fogyasztói szokások megkövetelik a hozzáadott értékű, félkész és késztermékek előállítását, mivel ez az ágazat stabilitását és versenyképességét növeli. A MAHOP Plusz program célja, hogy a magyar halászat és akvakultúra felzárkózzon az európai versenyben, és a program sikeres végrehajtása az ágazati szereplők és az Irányító Hatóság szoros együttműködésén múlik.
Előadásában Boross Viktor, a Halászati Alapok Irányító Hatósági Főosztály referense a 2021–2027-es fejlesztési ciklus kommunikációs követelményeiről és az esetleges buktatókról beszélt. Mint kiemelte, a sikeres projektmegvalósítás elengedhetetlen feltétele, hogy a pályázók maradéktalanul eleget tegyenek a tájékoztatási és nyilvánossági kötelezettségeknek. Az egyik legfontosabb elvárás, hogy minden uniós forrásból megvalósuló eszközön, dokumentumon, digitális felületen, sőt, még a rendezvényeken elhangzó beszédekben is kötelező feltüntetni az uniós jelképet és hivatkozni az Európai Unió támogatására, valamint a magyar állam társfinanszírozására. A szabályok megszegése szankciókat vonhat maga után, akár a megítélt támogatás 3 százalékát is kitevő korrekciót! A kommunikációs kötelezettségek mértéke a projekt összegétől függ. A 37 millió forint alatti támogatású projektekre enyhébb, míg a nagyobb volumenű beruházásokra szigorúbb szabályok vonatkoznak. Jelentős változás, hogy minden támogatottnak kötelező a projektjéről a közösségi médiában (például Facebook, Instagram) is tájékoztatást adnia, függetlenül attól, hogy van-e saját honlapja. A honlappal rendelkezőknek a főoldalon egy infoblokkot kell elhelyezniük, amely egy aloldalra mutat, ahol a projekt részletes leírása megtalálható. Az előadás egy fontos üzenettel zárult: a jó kommunikáció alapvető fontosságú a sikeres projektmegvalósításban, és olyan, mint a levesben a só – csak a hiánya tűnik fel igazán, ezért mindeneknek pontosan kell ismernie a projekt méretének megfelelő kommunikációs követelményeket.
Puskás Nándor, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) elnöke a halászati ágazat európai és globális versenyképességéről, valamint a legújabb fejlesztésekről beszélt előadásában. Kiemelte, hogy bár a hazai halfogyasztás alacsony, Magyarország a tógazdasági haltermelésben Csehország és Lengyelország mellett Európa élvonalába tartozik. Az afrikai harcsából pedig a legnagyobb mennyiséget termeli a kontinensen. Az ágazat termékeinek közel egyharmada exportra kerül, ami a nemzetgazdaság szempontjából is jelentős. A versenyképesség megőrzése és a klímaváltozás kihívásai miatt folyamatos fejlesztésekre van szükség. Az adminisztrációs terhek azonban sokszor nehézséget okoznak a gazdálkodóknak, különösen a kisebb termelőknek, akik nem rendelkeznek saját kapacitással ezek menedzseléséhez.
Az elnök rávilágított a tógazdaságok kiemelt szerepére a vízkészlet-gazdálkodásban is. Mint elmondta, a tógazdaságok nem fogyasztják, hanem visszatartják a vizet. Magyarország 27 ezer hektáron mintegy 350 millió köbméter vizet tárol ezzel a módszerrel, ami hozzájárul a felszíni vízkészletek növeléséhez. Ez a tevékenység nem csupán gazdasági, hanem ökológiai, vízgazdálkodási és klímaszolgáltatási szempontból is komplex értéket teremt. Puskás Nándor hangsúlyozta, hogy mindenkinek fontos megértenie a tógazdaságok szerepét a vízvisszatartásban, különösen az aszályos időszakokban. Az előadás egy olyan jövőképet vázolt, ahol az ágazati szereplők és az Irányító Hatóság együttműködése révén a rendelkezésre álló forrásokat minél hatékonyabban használják fel a hazai halászat fejlesztésére.
Dr. Szűcs István, a MA-HAL általános elnökhelyettese az akvakultúra fejlesztésének jelenlegi helyzetéről és a MAHOP Plusz program adta lehetőségekről tartott előadást. Kiemelte, hogy az ágazatnak két fő területe van: az extenzív (tógazdaságok) és az intenzív akvakultúra. Bár a magyar haltermelés kiemelkedően ponty-centrikus, az afrikai harcsa is fontos szerepet játszik az intenzív termelésben. Az ágazat jelenleg stagnál, nem tapasztalható jelentős kapacitásnövekedés. A vállalkozások száma 377, ebből mindössze 23 foglalkozik intenzív termeléssel. A tógazdasági haltermelés éves szinten 13-14 ezer tonna, míg az intenzív termelés további 4 ezer tonnát ad hozzá az étkezési hal alapanyaghoz. Összességében az ágazat bruttó termelési értéke 33-35 milliárd forint, ami az agrárium kibocsátásának kicsit kevesebb, mint 2 százaléka. A szakember szerint a tőkeerős vállalkozások hiánya és a tavak elöregedett infrastruktúrája komoly kihívást jelent. A gazdaságok jövedelemtermelő képessége fokozatosan csökkent, és a termelők nehezen tudják előteremteni az önerőt a fejlesztésekhez. Ezen problémák megoldására a MAHOP Plusz program kiemelten fókuszál. Célja a versenyképesség javítása, nem a gazdasági növekedés, bár a program végére 2000 tonnás kapacitásnövekedést kellene produkálni. A MAHOP Plusz programban elérhető támogatási intenzitás 60, és a pályázók akár 25 százalékos előleget is igényelhetnek, ami segíthet a likviditási problémák áthidalásában. A program keretösszege 6,3 milliárd forint. A kedvezményezettek köre rendkívül széles, magában foglalja az őstermelőket, egyéni vállalkozókat és szövetkezeteket is.
Szűcs István rámutatott a tógazdaságok multifunkcionális szerepére: amellett, hogy élelmiszert termelnek, fontos szerepet játszanak a természetvédelemben, a vízgazdálkodásban és a rekreációban is. A halastavak nagymértékben hozzájárulnak a vízkészletek megőrzéséhez és a vizes élőhelyek fenntartásához, ám a gazdálkodóknak ezen feladatokért járó kompenzáció sokszor nem megfelelő. A MA-HAL elnökhelyettese megemlítette, hogy a munkaerőhiány is komoly probléma az ágazatban, és a digitalizáció, valamint a mesterséges intelligencia alkalmazása elengedhetetlen a versenyképesség fokozásához. A program kiemelt céljai között szerepel a szén-dioxid-lábnyom csökkentése, az energetikai hatékonyság javítása és a körforgásos gazdálkodás elveinek érvényesítése.
Dr. Váradi László, a Magyar Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform Egyesület (HUNATiP) elnöke a hazai halgazdálkodás innovációs kihívásairól és lehetőségeiről tartott előadást. Kiemelte, hogy bár a globális akvakultúra ágazat növekszik, az európai termelés stagnál. Ennek ellenére a magyar ágazatban a tógazdasági termelés szerény emelkedést, míg az intenzív termelés növekvő tendenciát mutat, ami főként az afrikai harcsa termelésének köszönhető. Az elnök szerint a termelési adatok nem fedik eléggé a jövedelmezőségi és stabilitási problémákat. A versenyképesség megőrzéséhez elengedhetetlen a folyamatos innováció és alkalmazkodás a gyorsan változó körülményekhez. Az új termékek bevezetése nem csupán technológiai fejlesztéseket jelent, hanem magában foglalja a szervezeti és piaci innovációkat is.
A fejlődési folyamat sikere három alapvető feltételtől függ:
A HUNATiP elnöke szerint fontos megemlíteni, hogy a kockázatvállalási kultúra fejlesztése is elengedhetetlen a sikeres innovációhoz. A MAHOP Plusz program kiemelt szerepet szán az innováció támogatásának, és olyan projektek is előnyt élveznek, amelyek bevonják a gazdálkodókat a fejlesztési folyamatokba. Ez a megközelítés hozzájárul a hosszú távú versenyképesség növeléséhez és a hazai haltermelés stabil jövőképéhez.
Dr. Urbányi Béla, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) igazgatóhelyettese előadásában az intézet hazai halgazdálkodási adatgyűjtési projektjét mutatta be. Kiemelte az adatok fontosságát, amelyek elengedhetetlenek a szektor valós helyzetének megismeréséhez és a jövőbeni stratégiák kialakításához. Az AKI feladata a halgazdálkodási adatok gyűjtése és elemzése, amelyek alapján az ágazat szereplői és a szakpolitika is megalapozott döntéseket hozhatnak. A projekt 2029 végéig tart, így a MAHOP Plusz program lejárta után is biztosítja az utánkövetést. Az adatgyűjtés önkéntes alapon történik, ami kihívást jelent a reprezentativitás biztosításában. Az AKI célja, hogy minél szélesebb körből, a teljes termékpályáról gyűjtsön adatokat, nemcsak a tóparti árakról, hanem a halfeldolgozóktól és a kiskereskedelmi polcokról is. A projekt során olyan adatok gyűjtését is megkezdik, amelyek a következő hétéves uniós ciklusban várhatóan kulcsfontosságúak lesznek, mivel az új szabályozások sokkal szigorúbbak lehetnek. Az igazgató kiemelte, hogy az AKI folyamatosan fejleszti az adatkommunikációs felületeit, és a jövőben egy könnyen átlátható, online platformot biztosít a termelők számára, ahol különböző szűrési lehetőségekkel, térképes ábrázolásokkal és diagramokkal követhetik nyomon az árak alakulását és a piaci trendeket.
Urbányi Béla hangsúlyozta, hogy az ágazatnak alkalmazkodnia kell a változó fogyasztói szokásokhoz. A vásárlók ma már a konyhakész, feldolgozott termékeket részesítik előnyben, és a fiatalabb generációk sokkal kevesebb időt hajlandóak a konyhában tölteni. Éppen ezért az adatok alapján, a marketingstratégia kialakításában is segíteni kell az ágazatot. Az AKI elkötelezett a halászati ágazat mellett, és szoros együttműködésre törekszik a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezettel és a Magyar Országos Horgász Szövetséggel is, hogy a horgászok által kifogott hal mennyisége is bekerüljön az adatgyűjtési rendszerbe. Az igazgató zárásként elmondta, hogy a rendelkezésre álló forrásokat ésszerűen és hatékonyan kell felhasználni a szektor fejlesztésére, amihez az AKI a maga részéről a tudás és az adatok biztosításával járul hozzá.
2025. október 10-én tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását Dr. Urbányi Béla, a gödöllői egyetem után most a Széchenyi István Egyetem egyetemi tanára, az Agrárközgazdasági Intézet Fenntarthatósági Kutatások Igazgatóságának helyettese, az Akvakultúra és Halászati Elemző Osztály vezetője. Akadémikus úr „Merre tovább a tógazdasági akvakultúra?” címmel tartott székfoglaló előadása átfogó képet festett a magyar és globális halgazdálkodás helyzetéről, a szektor előtt álló kihívásokról és a lehetséges megoldásokról. Az alábbiakban az ágazatot érintő legfontosabb szakmai pontokat foglaljuk össze.
Ahogy arról már a Halászati Lapokban részletesen írtunk, Dr. Urbányi Bélát 2025 májusában választotta levelező taggá az MTA Agrártudományok Osztálya, amellyel a haltudományok első akadémikusává vált a Magyar Tudományos Akadémia történetében. A kutató 2014 óta az MTA doktora, szakterülete a halszaporítás és a halgazdálkodás. Tudományos munkássága a gazdasági haszonhalak genetikai és szaporítási lehetőségeinek fejlesztésére irányul. Eredményei közé tartozik többek között az új halhímivartermék-mélyhűtési technológia kidolgozása, a halgenetikai és genommanipulációs eljárások ötvözése, valamint új halszaporítási módszerek megvalósítása. Kutatási eredményeit több mint 230 tudományos közleményben publikálta, illetve munkásságát számos elismeréssel jutalmazták, többek között a Nagyváthy János-díjjal (2016) és a Pro Aquacultura Hungariae Díjjal (2023).
Dr. Urbányi Béla előadásban rámutatott, hogy a világ népességének növekedésével és a globális éhezők számának emelkedésével (az elmúlt 4 évben mintegy 150 millióval, jelenleg 400–750 millió fő), az akvakultúra szerepe egyre kritikusabbá válik az élelmezésbiztonságban. A FAO prognózisa szerint a világ halászata és akvakultúrája folyamatos dinamikus emelkedést mutat, és a 2050-re prognosztizált globális halfogyasztás miatt, 22%-kal kellene növelni az akvakultúra termékek termelését világszinten.
Ezzel szemben Európa az egyetlen földrész, ahol a halfogyasztás prognosztizáltan mínusz 5%-ot mutat, annak ellenére, hogy a kontinens a világ legnagyobb halimportőre. Magyarország az Európai Unió tagországai közül az utolsó a halfogyasztás területén, az egy főre eső éves halfogyasztás 6,5 kg körül van, szemben az európai 22,2 kg-mal.
Magyarországon mintegy 26 ezer hektáron termelnek halat, és évente körülbelül 19 000–19 500 tonna halat állítanak elő. Az étkezési hal mennyisége 13–14 ezer tonna.
Dr. Urbányi Béla felhívta a figyelmet arra is, hogy a horgászszektor jelentős szerepet játszik a hazai haltermelésben mint jelentős felvevő piac. A mintegy egymillió főt elérő horgásztársadalom kiszolgálására évente mintegy 3000 tonna halat vásárolnak a halgazdaságoktól.
1. Klímaváltozás és Vízminőség
Magyarország a klíma szempontjából ma megfelel a 20 évvel ezelőtti Horvátországnak, a klímahatár 20 év alatt 200 kilométert mozdult északra. A felszíni vizek minőségére vonatkozó 2015-ös tanulmány szerint a magyar felszíni vizek 70–90%-a valamilyen szinten veszélyeztetett. A klasszikus, meleg időjárás okozta rendkívüli vízminőségi adatok (pl. 10 fölötti pH-érték) megkérdőjelezik a jelenlegi technológia fenntarthatóságát.
Megoldási javaslatok:
2. A Tógazdasági Hozam Növelése
A bruttó hektáronkénti hozam a tradicionális tógazdaságban nagyságrendileg 733 kg. A kutatók szerint egyszerű, technológiai fejlesztésekkel, beavatkozásokkal a hozam akár 1500 kg-ra is emelhető:
3. Technológiai és Műszaki Fejlesztés
Az előadó szemléltette, hogy a magyar halászat technológiája alapvetően hagyományos maradt (húzóháló, szákolás), ami egy példaként hozott 1890-es csehországi fotóhoz képest szinte csak a szállítóeszközökben különbözik. Nagyon komoly kihívás ennek az ágazatnak a műszaki és gépészeti továbbfejlesztése.
Megoldási javaslatok:
4. Halegészségügy és Oktatás
Új kórokozók jelentek meg, amelyek a mediterrán területekről vásárolt halakkal kerültek hazánkba. Ezek a kórokozók a megváltozott hőmérsékleti viszonyok mellett érzik jól magukat, és az őshonos halfajok immunrendszerét komolyan terhelik.
Megoldási javaslatok:
Urbányi Béla professzor akadémiai székfoglaló előadásának végén hangsúlyozta, hogy az ágazatnak nyílt párbeszédet kell folytatnia, meg kell találni a partnereket az együttműködéshez, és fel kell használni a rendelkezésre álló európai uniós forrásokat (pl. MAHOP Plusz) infrastruktúrára, fejlesztésre és innovációra. Említette továbbá, hogy a munkaerőhiány kezelésére meg kell újítani az oktatási és képzési rendszert, valamint egy új marketingstratégiát kell kidolgozni, amely a hallal még nem találkozókat célozza meg, kiemelve a halhús fogyasztásának pozitív élettani hatásait.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) elindította a „Halászati ellenőrzés és nyomon követés támogatása” című kiemelt projektjét. A 1 495 600 000 forintos uniós támogatással megvalósuló program célja a hazai halgazdálkodás versenyképességének növelése, a fogyasztói bizalom erősítése, valamint az élelmiszerbiztonság garantálása a teljes ellátási láncban.
A Nébih épületében tartott sajtótájékoztatón bemutatták a MAHOP Plusz-1.1.1-24-2024-00001 azonosítószámú „Halászati ellenőrzés és nyomon követés támogatása” című kiemelt jelentőségű projektet, amelynek megvalósítási időszaka 2024. december 1-től 2029. december 31-ig tart. Dr. Helik Ferenc elnökhelyettes és Volpert Balázs igazgató ismertették a program stratégiai céljait, hangsúlyozva a digitalizációt és a nyomon követést mint a szektor tisztulásának kulcsát.
A projekt egyik legfőbb célja, hogy az uniós jogszabályi elvárásoknak megfelelően a teljes hal-kereskedelmi lánc nyomon követhető és ellenőrzött legyen egészen a végső értékesítési pontig. Ahogy elhangzott, az élelmiszerbiztonság alapja a termékek nyomon követhetősége. Ennek érdekében egy új, a Nébih felhőrendszerének architektúrájába illeszkedő digitális rendszer kerül kifejlesztésre, amelynek ígérete a papírmozgás teljes csökkentése és a felhasználóbarát működés.
A digitális fejlesztés egy intelligens halgazdálkodási elemzőrendszert is magába foglal. Ez az adat- és tudásbázis a hatósági vezetőknek és ellenőröknek nyújt majd támaszt a hatékonyabb ellenőrzésekhez, gyorsabb és pontosabb ellenőrzési tervek elkészítéséhez. Ezen felül megvalósul a halastavak és haltenyészetek egységes nyilvántartása, valamint az élőhal útjának nyomon követése.
A MAHOP forrásoknak köszönhetően a korábbi években már kialakult egy halgazdálkodási szakrendszer, ami egységes rendszerbe foglalta a nyilvántartásokat. A rendszer leggyakrabban használt része az előzetes haltelepítések bejelentése, amely csak nyilvántartásba vett eladókat és területeket enged rögzíteni.
A digitalizált, kevesebb bürokráciával járó bejelentés egyértelműen az ágazat tisztulását szolgálja, mivel segíti a tisztességes és szabályokat betartó gazdálkodó szervezetek munkáját. A jogsértések arányának drámai csökkenése – az első évek közel 12-15%-os arányáról 4-5%-ra – is mutatja az ellenőrzések jótékony hatékonyságát.
A MAHOP Plusz stratégiailag több nemzeti és uniós célkitűzéshez is kapcsolódik:
A minőségi ellenőrzések érdekében a projekt jelentős hangsúlyt fektet a szakemberek képzésére és a technikai háttér modernizálására. Fokozott igény van a szakszerű és jogszerű ellenőrzésekre. A technikai fejlesztések részeként drónok, testkamerák és egyéb modern felszerelések beszerzése is megtörténik, amelyek a hatékony, szakszerű ellenőrzést szolgálják. A tervek szerint évente legalább egy képzés valósul meg a vármegyei halgazdálkodási szakügyintézőknek.
A Nébih vezetése kiemelte, hogy a projekt sikere a társadalmi szervezetek, egyesületek és minden érintett közreműködésén múlik, hangsúlyozva, hogy a kockázatot – mint fogyasztók – valamennyien viseljük. A MAHOP Plusz forrásából tehát nem csupán informatikai fejlesztés valósul meg, hanem egy átfogó stratégia is, amely a magyar halgazdálkodás jövőjét, stabilitását és a magyar asztalra kerülő haltermékek biztonságát hivatott garantálni.
Dr. Dérer Istvánnal, a MOHOSZ Országos Horgászszervezeti Szolgáltató Központ főigazgatójával készült interjúnk rávilágít a hazai horgászat és halgazdálkodás előtt álló kihívásokra és a jövőbeni tervek főbb irányaira, hangsúlyozva az ágazati szereplők közötti szoros együttműködés fontosságát.
Az elmúlt időszakban a MOHOSZ a Nemzeti Horgászturisztikai Stratégia (NHTS) kialakítására is fókuszált, melynek keretében cél, hogy a horgászati szempontok mellett szélesebb társadalmi érdekeket szolgáló fejlesztések is megvalósulhassanak. Az Országos Horgászturisztikai Hálózati Program (OHHP) keretében több minisztérium és a MOHOSZ együttműködésével projektirányító munkaszervezet jött létre. A cél olyan vízparti találkozási pontok kialakítása, amelyek nem csupán a horgászokat, hanem a helyi lakosságot és a turistákat – például a kerékpárosokat és a természetjárókat – is vonzzák. Ezek a közösségi terek alapvető szolgáltatásokat, például büfé jellegű étkezést, de ismereteket és élményelemeket kínálnak majd. A fejlesztések hosszú távú fenntarthatóságát biztosítja, hogy az öt éven túl sem kerülhetnek más funkcióba vagy tulajdonba, amíg az állami vízterületek halgazdálkodási jogát horgászszervezet gyakorolja.
A halgazdálkodás és élőhelyfejlesztés terén kiemelt szerepet kap a Magyar Akvakultúra és Halászati Operatív Program (MAHOP Plusz) 24 milliárd forintos kerete, amelyből a horgászszervezetek is részesülnek. A MOHOSZ közfeladat-ellátása uniós elismerése révén 100%-os támogatási intenzitással vehet részt a pályázatokon, és végezhet például élőhely-fejlesztéseket az általa kezelt állami tulajdonú vizeken. Az élőhely-fejlesztési programok a korábbi ciklushoz képest újdonságként jobban kapcsolódnak az általános ökológiai biztonság megteremtéséhez és a vízellátás biztonságához. A fejlesztések célja olyan komplex rendszerek rehabilitációja, amelyek egyaránt figyelembe veszik az éghajlatváltozás hatásait és a horgászok igényeit. Ezzel összefüggésben a MOHOSZ kiépíti a magyar élővizek monitoringhálózatát, amely okos eszközökkel gyűjtött adatok révén megalapozhatja a későbbi beavatkozásokat, mint például a haltelepítéseket.
A kisebb méretű vízkezelő szervezetek támogatására a tervek szerint egy intervenciós géppark is létrejön. Mivel a legtöbb horgászszervezet nem képes megvenni és hatékonyan üzemeltetni ezeket a gépeket, belső, nonprofit pályázati rendszeren keresztül biztosítják majd a mederkotró, a hínárvágó és más halgazdálkodást segítő eszközök használatát. A pályázatok révén a valódi szükség szerint rangsorolják az igényeket, segítve ezzel a kisebb vízkezelőket. A monitoring rendszer, a géppark és az élőhelyfejlesztés együttes célja, hogy a vizek biztonsága és az állomány szerkezetének átalakítása megalapozza a további, szakmai alapú fejlesztéseket, a haltelepítéseket.
Dérer István kiemelte, hogy a kutatás-fejlesztés (K+F) szintén kiemelt terület, különös tekintettel a termelésre gyakorolt hatásra és a halegészségügyi biztonságra. A MOHOSZ célja, hogy olyan kutatókat alkalmazzon, akik gyakorlati eredményeket produkáló programokat dolgoznak ki. Ezen K+F programok eredményeit közérdekből nyilvánosan hozzáférhetővé fogják tenni. A MOHOSZ és a haltermelők közötti együttműködés létfontosságú, hiszen a horgásztársadalom a hazai haltermelés 25%-át közvetlenül felvásárolja.
A hazai halfogyasztás ösztönzése is fontos cél. A MOHOSZ szerint a halfogyasztás növelése közös érdek. Jelenleg sokan idegenkednek a hal feldolgozásától. Ezért a MOHOSZ támogatja a MA-HAL vezetésével közösen tervezett „fogd meg, pucold meg, vidd haza, edd meg” szemléletet, és dolgozik olyan programok kidolgozásán, amelyek segítik a hazai halfogyasztás növelését. A népszerűsítésre szánt forrásokat a MAHOP marketingalapjaiból vagy saját forrásból biztosítják, hiszen a halfogyasztás népszerűsítése a MOHOSZ 38 közfeladata között is szerepel. Cél a magyar halfogyasztás fellendítése, és a közvéleményben a feldolgozás, illetve a halételek elkészítésének népszerűsítése. Kiemelt szempont a hazai természetes vizekből származó halak húsminőségének hangsúlyozása, amelyek egészségesebbek lehetnek, mint a hormonokkal és gyógyszerekkel kezelt, ketreces ipari tenyésztésű tengeri halak. A Dérer Istvánnal készített interjúból kiderül, hogy a MOHOSZ komplex, átfogó szemlélettel közelíti meg a horgászat jövőjét, melynek alappillérei az együttműködés, a fejlesztés, a kutatás és a hazai halfogyasztás fellendítése. A cél a halgazdálkodás és a horgászat fenntartható fejlődése, amely egyúttal a vízparti turizmust és a szélesebb társadalmi érdekeket is szolgálja.
Az Agrárminisztérium tájékoztatása szerint a 2022-ben elfogadott Nemzeti Akvakultúra Stratégiai Terv messze túlmutat a puszta haltermelésen: fókuszban a tógazdálkodás komplex, vízvisszatartó és talajvíz-utánpótlást biztosító szerepe. Ahogy a magyar kormányzat a 2025-ös aszály tanulságait levonva új vízügyi stratégiát épít, úgy nyílnak meg új üzleti perspektívák a halgazdálkodásban.
A 2022-ben elfogadott, 2030-ig szóló Nemzeti Akvakultúra Stratégiai Terv hangsúlyosan foglalkozik a tógazdálkodás vízgazdálkodási, vízvisszatartó, talajvíz-utánpótlást biztosító szerepével, és kiemelt feladatként kezeli ennek fenntartását. Az üzemeltetett halastavak több mint 20 000 hektáros vízfelülete jelentősen növeli a szárazabbá váló Kárpát-medencében a vízi és vizes élőhelyek kiterjedését, így fontos szerepet játszik vízgazdálkodási szempontból. A halastórendszerek azáltal, hogy a tavaszi vízfelesleg idején betárazott vizet a nyári aszályos időszak során haltermelésre használják, hozzájárulnak a vízgazdálkodás javításához, a vízkészletek megőrzéséhez és az árvíz-, belvíz- és aszálykárok mérsékléséhez.
A „Vizet a tájba” program keretében konkrétan a halastavakra vonatkozó ütemterv vagy stratégia nem áll rendelkezésre, de a Nemzeti Akvakultúra Stratégiai Terv részletesen foglalkozik a halastavak tájban betöltött fontos szerepével. A vízgazdálkodási törvény jelenleg is lehetővé teszi a tógazdaságok számára a tél végi többletvizek vízkészletjárulék fizetésétől mentesített betárolását. A MAHOP Plusz 2025. július 10-én megjelent „Akvakultúra beruházás támogatása” c. pályázati felhívása támogatja a halastavak kotrását/iszaptalanítását, valamint a hordalék halastavakba kerülését megelőző ülepítő egységek kialakítását, ami hozzájárul a halastavak víztároló kapacitásának növeléséhez. A 2025-ös nyári aszály negatív hatásainak csökkentésére a magyar kormány létrehozta az Aszály Védelmi Operatív Törzset (AVOT). Az AVOT kapcsán bekérésre került azon halastavak listája, melyek jelenleg szárazon állnak, de feltöltésükkel a vízvisszatartást tudnák szolgálni. Ezen adatbázis átadásra került az OVF-nek, akik azt megvizsgálták és szabad vízkészlet rendelkezésre állása, illetve műszaki kivitelezhetőség esetén megkezdik a feltöltésüket. A minisztérium ismertette, hogy az előzőek mellett felmérésre kerül annak lehetősége, hogy a halastavak lecsapolásakor keletkező víz miként illeszthető be a térségi vízvisszatartásba, a befogadóba történő bevezetés helyett.
A szeptemberi szám tartalmából:
A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) örömmel jelenti be az első alkalommal megrendezésre kerülő Akvakultúra Expo 2025-öt.
Célunk, hogy egy egyedülálló platformot biztosítsunk az ágazat szereplőinek, ahol megismerhetik a legújabb fejlesztéseket és bővíthetik szakmai kapcsolataikat.
Az Akvakultúra Expo 2025 egyedülálló lehetőséget kínál az ágazatban dolgozó szakemberek számára, hogy naprakész információkhoz jussanak, és kiemelkedő előnyökre tegyenek szert:
A szarvasi HAKI-ban megrendezett 49. Halászati Tudományos Tanácskozás keretében egy panelbeszélgetésre is sor került, amelyen a plenáris ülés előadói, a Magyar Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform (HUNATiP) vezető szakértői és a hallgatóság vitatták meg az innováció helyzetét és jövőjét a hazai akvakultúra ágazatban. A beszélgetés rávilágított az ágazatot érintő számos problémára, de a lehetséges megoldásokra és a jövőbeli irányokra is.
Az Agrárminisztérium nevében felszólaló Szigeti Szabolcs, a Közös Agrárpolitika végrehajtásért felelős helyettes államtitkár kiemelte, hogy a korábbi MAHOP programok kritikája, miszerint az innováció nem épült be kellőképpen az akvakultúra fejlesztésekbe, tanulságként szolgál. A MAHOP Pluszban ezért elsődleges cél olyan K+F eredmények elérése, amelyek hasznosíthatóak, beépíthetők a gyakorlatba és az ágazat javát szolgálják. Az indikátorok teljesítése elengedhetetlen, ezért a szaktárca az ágazattal közösen keresi a megfelelő megoldásokat.
Dr. Bozánné dr. Békefi Emese a kommunikáció és a marketing fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte az ágazati (pl. HUNATiP, MAHOSZ, egyetemek) és külső döntéshozók, továbbá más ágazatok, valamint a nemzetközi partnerekkel való kommunikáció jelentőségét. Problémaként merült fel, hogy 25 év távlatából is a fogyasztói felmérések olyan eredményeket mutatnak, ami a marketing megújulásának szükségességét jelzi. Olyan új ötletekre van szükség, amelyek ténylegesen növelik a halfogyasztást, ilyen egyebek mellett az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak (SDG) feltüntetése a termékeken.
A szakértők a nemzetközi konzorciumokban való részvétel előnyeire hívták fel a figyelmet, amelyek nemcsak tudást, hanem üzleti partnereket is hoznak. Példaként említették a Balatoni Halgazdaság tesztelését egy új vízminőség-mérő rendszerrel (Tapaszt Projekt), illetve a Bajcshal Kft. afrikai harcsavonal fejlesztését (IT Science-i projekt). Bár az egyetemek részvétele a Horizon projektekben nehezebbé vált, nőtt a vállalkozások iránti érdeklődés. Fontosnak tartják, hogy olyan kutatási infrastruktúrákat hozzanak létre, amelyekhez az egyetemi kutatók is hozzáférhetnek.
Réczei Gábor, aki 8 évet dolgozott Brüsszelben mezőgazdasági szakdiplomataként, a kormányzati és szakigazgatási oldalról nyújtott betekintést. Kiemelte, hogy az államigazgatásnak platformot kell teremtenie az innovatív ötletek számára, és a HUNATiP ebben kulcsszerepet játszik az Agrárminisztériummal kötött együttműködési megállapodás révén. Az EU sem ellenzi a fejlesztéseket, sőt, a pénzek mielőbbi és célzott felhasználása a cél.
Dr. Szűcs István az oktatás, képzés és továbbképzés létfontosságú szerepére hívta fel a figyelmet, bár a MAHOP Plusz keretében közvetlen oktatási támogatás nem várható. Hangsúlyozta, hogy innovatív fejlesztéseket nem csak diplomával rendelkezők hozhatnak létre, és példaként említette egy izraeli kibucot, ahol a fizikai munkások is folyamatosan gondolkodtak a technológiai folyamatok javításán. Véleménye szerint a legnagyobb probléma a szakmunkásképzés megszűnése és a halász szakmunkások hiánya. Az egyetemi képzés szerepe abban is megnyilvánul, hogy az infrastruktúra hozzájárul a hallgatók ágazat iránti elkötelezettségéhez.
Váradi László, a HUNATiP elnöke szerint a halgazdálkodás innovációjának nagyon jó alapjai vannak Magyarországon: kitűnő K+F+i hálózat, nyitott államigazgatás, nyitott vállalkozói kör, és pénzügyi háttér. A HUNATiP célja, hogy katalizátorként működjön, segítse a hiányzó láncszemek összekapcsolását, és innovációs műhelyként támogassa az ötleteket. Véleménye szerint fontos a nyílt kommunikáció és tapasztalatcsere.
A beszélgetés során vita alakult ki a ponty jövőjéről. Volt aki szerint a ponty jövője bizonytalan a csökkenő élelmiszer célú fogyasztás miatt, emellett a horgászpiac sem elegendő. Lévai Ferenc még sarkosabban fogalmazott, melynek okaként a kényelmi szempontokat említette: a fogyasztók nem akarnak szálkás hallal bajlódni. Megoldásként a szálkamentes ponty kifejlesztését javasolta. A szakértők ugyanakkor hangsúlyozták a tógazdaságok ökológiai jelentőségét, mint a magyar ökoszisztéma „utolsó gyöngyszemeit”. Kiemelték, hogy a halastavak évszázadok óta fenntartják a biodiverzitást és hatalmas ökoszisztéma értékkel bírnak, amit a társadalomnak el kellene ismernie és támogatnia. Sürgették, hogy a halastavakat vonják be az aszályvédelembe, és ismerjék el a vízvisszatartásban betöltött szerepüket is.
A kerekasztal-beszélgetés megerősítette, hogy az innováció nem misztikum, hanem a mindennapok része. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a tapasztalatokat meg kell osztani, és a HUNATiP nyitott minden ötletre és javaslatra. A cél, hogy a magyar halgazdálkodás versenyképes és ellenállóképes legyen a jövő kihívásaival szemben.
