A klímaváltozás és az egyre szélsőségesebb hidrológiai viszonyok miatt elkerülhetetlen hazánkban egy rendszerszintű paradigmaváltás. A korábbi vízelvezetésre épülő gyakorlat helyett a vízvisszatartásé a jövő, ebben az új rendszerben pedig a magyar tógazdaságok kulcsfontosságú, stratégiai szerepbe lépnek. A tévhitekkel ellentétben a halastavak nem pazarolják a vizet, hanem az ország legnagyobb vízvisszatartó rendszereiként óvják a tájat és a termést . De milyen innovatív technológiák és támogatási lehetőségek jelenthetik a kiutat a fokozódó vízhiányból? Hogyan segíthetik az adatok és a nemzetközi jó gyakorlatok az ágazat érdekérvényesítését? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a kormányzat, a vízügy, a kutatói szféra és a termelők képviselői az Agrárközgazdasági Intézet (AKI), a HUNATiP és a MA-HAL közös szakmai konferenciáján. Az elhangzottakról részletes beszámoló a HALÁSZAT szaklap következő számaiban olvasható.

Az adat alapú innováció és a víz mint stratégiai erőforrás

A rendezvényt megnyitó beszédében Dr. Goda Pál, az AKI ügyvezető igazgatója kiemelte a pontos adatgyűjtés és a tényeken alapuló innováció elengedhetetlen szerepét az ágazat jövőbeni felkészítésében. Felhívta a figyelmet arra, hogy a halászati alapok várhatóan szűkülő uniós forrásai miatt az innováció még hangsúlyosabbá válik a hatékony működés érdekében. A klímaváltozás és a vízhiány okán a vízgazdálkodás megkerülhetetlen kulcskérdés, hiszen megfelelő vízkészlet nélkül a haltermelés is ellehetetlenül.

Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára nyító előadásában hangsúlyozta: a víz ma már nem csupán egy termelési tényező, hanem olyan stratégiai erőforrás, amelynek helyben tartása közös felelősségünk. Eloszlatta azt a gyakori tévhitet is, hogy a mezőgazdaság pazarolná a vizet. A felszíni vízkészleteknek a mezőgazdaság és a haltermelés is csupán mintegy 10-10 százalékát használja fel, szemben a jóval magasabb kommunális vízigényekkel. Hazánk vízgazdálkodási kiszolgáltatottsága jelentős, miszerint vízkészletünk több mint 95 százaléka a határainkon túlról érkezik.

A jövőbeli alkalmazkodás érdekében az államtitkár konkrét adatokat is megosztott:

• Az élelmezésbiztonság garantálása és a termésstabilitás érdekében elengedhetetlen az öntözött területek jelenlegi 191 ezer hektárról legalább 300 ezer hektárra történő növelése.
• A 2022-es történelmi aszály közel 1,5 millió hektárt károsított, de a célzott aszályvédelmi intézkedéseknek (mint a víz tájban tartása) köszönhetően 2025-re a súlyosan károsodott területek nagysága mintegy 900 ezer hektárra csökkent. A kukorica termésátlaga például jelentősen javult.
• A paradigmaváltás már elkezdődött: a gazdálkodók már több millió hektáron tértek át a vízmegtartó, forgatás nélküli talajművelésre.
• A fenntartható halgazdálkodás támogatására a kormány a Magyar Halgazdálkodási Program Plusz keretében 2029-ig több mint 20 milliárd forintot biztosít az ágazatnak. Ezt kiegészíti a haltermékek 5 százalékos áfája és a vízkészletjárulék csökkentése is.

A konferencián Sziráki Bence egy fontos gyakorlati problémát vetett fel. A Közös Agrárpolitika (KAP) keretében meghirdetett vízvisszatartási támogatások jelenleg kizárólag termőföldre, illetve rétre és legelőre vehetők igénybe. Kérte, hogy a forrásokat terjesszék ki azokra az eliszaposodott, egykori halastavakra is, amelyek haltermelésre már alkalmatlanok, de vízvisszatartásra kiválók lennének. Hubai Imre nyitottan fogadta a javaslatot, elismerve, hogy ezen használaton kívüli halastavak revitalizációja akár 20-25 ezer hektárnyi terület bevonását, és további 300-500 millió köbméter víz tájban tartását is jelenthetné a jövőben.

Szemléletváltás a vízügyben: a „Vizet a tájba” program

Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főigazgató-helyettese drámai képet festett hazánk megváltozott vízháztartásáról. Míg a kétezres évek elején a víztöbblet és a belvíz okozott gondot, mára a tartós vízhiány vált a fő ellenséggé. A területi eloszlás rendkívül szélsőséges: a Duna vízgyűjtőjére jut a készletek 75 százaléka, miközben a Tisza-völgy mindössze 25 százalékos részesedéssel küzd a brutális szárazsággal. Mára országosan egy teljes évnyi csapadék, mintegy 1400 milliméter hiányzik a rendszerből, ami közel 13 köbkilométeres vízhiányt eredményezett a talajvízszintben.

A válságra az OVF a „Vizet a tájba” programmal válaszol, amelynek célja, hogy a csapadékot és az árhullámokat térben és időben ott tartsák meg, ahol éppen jelentkeznek. Ehhez fel kell adni a töltések nyújtotta korábbi, hamis biztonságérzetet, és a vizet ki kell vezetni az egykori árterekre. A szemléletváltás jogszabályi szinten is megtörtént, a vízmegtartó üzemrend már állami alapfeladatként jelenik meg a vízügyi törvényben.

Gacsályi József kiemelte, a tógazdaságok együttesen több mint 300 millió köbméteres – a Tisza-tavat is meghaladó – víztározó kapacitással rendelkeznek, így stratégiai szerepük van. A közönség soraiból felmerült a folyószabályozás (például a Duna és Tisza medrének bevágódása) körüli vita, és a medrek duzzasztásának igénye. A főigazgató-helyettes elismerte a problémát – jelezve, hogy a ráckevei Duna-ágon 2025-ben mindössze 60 napig volt lehetséges a gravitációs vízpótlás –, de hangsúlyozta, hogy a drasztikus természetbeavatkozások helyett elsősorban a meglévő rendszerek (pl. Kisköre, Tiszalök) hatékonyabb használatára és az ártéri, táji vízmegtartásra kell fókuszálni.

Klímakihívások és az új, multifunkcionális utak

Tornay Enikő, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) osztályvezető-helyettese a klímaváltozás nyers adataival szembesítette a hallgatóságot. A NASA és a HungaroMet adatai szerint a legmelegebb évek toplistáján szinte kizárólag a 2020 utáni esztendők szerepelnek. A klímamodellek előrejelzései drasztikusak: 2100-ra Észak-Magyarországon az éves átlaghőmérséklet akár 2 Celsius-fokkal is emelkedhet, a 30 fok feletti hőségnapok száma pedig helyenként a 197 napot is elérheti.

A szakember rámutatott, hogy ez az időjárás a tógazdaságokat is érzékenyen érinti. Az enyhe telek kedveznek a halbetegségeknek és a kártevőknek. A nyári hőhullámok felgyorsítják a halak anyagcseréjét, miközben csökkentik a víz oldott oxigénszintjét, ami kritikus helyzetekhez, sőt kényszerlehalászásokhoz vezethet. Felerősödnek az ökológiai konfliktusok is: a kiszáradó tájban a halastavak válnak a madarak és vadak utolsó menedékévé (ez az úgynevezett „terített asztal effektus”), ami jelentős károkat okoz a halállományban.

Tornay Enikő szerint a paradigmaváltást egyrészt a modern technológiák – például a zárt, recirkulációs akvakultúra rendszerek (RAS), amelyekkel akár 90 százalékos vízmegtakarítás is elérhető –, másrészt a multifunkcionális tógazdaságok kialakítása jelenti. A jövőben a haltermelés mellett a tógazdaságoknak nyitniuk kell az ökoszisztéma-szolgáltatások, a turizmus és a vidékfejlesztés felé, illeszkedve az EU új vízreziliencia stratégiájához, amely az úgynevezett „szivacsszerű tájak” létrehozását szorgalmazza.

Ezt a nemzetközi kitekintést fűzte tovább Dr. Váradi László, a HUNATiP elnöke. Kiemelte, hogy a vízhatékonyság növelése mindig is a fejlesztések hajtóereje volt. Bemutatott öt meghatározó, víztakarékos akvakultúra-rendszert:

1. Speciális és multifunkcionális tórendszerek: Ahol a haltermelés mellett például napelem-parkokat (agrofotovoltaikus rendszerek) telepítenek a tavak fölé, ahogy az Kínában már több tízezer hektáron működik.
2. Recirkulációs Akvakultúra Rendszerek (RAS): Zárt telepek, amelyek ma már mesterséges intelligenciával és adatalapú vízminőség-szabályozással üzemelnek.
3. Biofloc technológia: Baktériumok bontják le a rendszerben keletkező nitrogént, ehető fehérjét (floc) hozva létre a halak számára.
4. Integrált Multi-Trofos Akvakultúra (IMTA): A tápláléklánc különböző szintjein álló élőlényeket nevelnek egy rendszerben, így a keletkező szerves anyagok biológiai úton hasznosulnak és tisztítják a vizet.
5. Akvapónia: A haltermelés és a talaj nélküli növénytermesztés (hidropónia) ötvözete.

Az elnök felhívta a figyelmet a „vízlábnyom” és az „életciklus-analízis” mérésének fontosságára. Ha az édesvízi ágazat bizonyítani akarja fenntarthatóságát a versengő húságazatokkal szemben, pontosan tudnia kell a felhasznált zöld, kék és szürke vizek arányát. Zárásként kiemelte, hogy hazánknak (például a jelenleg is futó NEXUS projekt révén) aktív szerepet kell vállalnia ezen jó gyakorlatok átvételében és a hazai szakmai tudás nemzetközi exportálásában.

Túlélési stratégiák és érdekvédelmi célok a hazai gyakorlatban

Puskás Nándor, a MA-HAL elnöke záróelőadásában határozottan kijelentette, a hazai mintegy 27 ezer hektárnyi halastó – amely egyszeri feltöltéssel 350 millió köbméter vizet képes befogadni – Magyarország legnagyobb vízvisszatartásra alkalmas rendszere. „Mi nem használunk fel vizet, és nem használunk el vizet, mi vizet tartunk, vissza is hasznosítjuk” – nyomatékosította az elnök. Ezt a tevékenységet aktív természetvédelmi kezelésnek kell tekinteni, hiszen folyamatos vízpótlás és haltermelés nélkül ezek a sekély víztestek hamar tönkremennének.

Ugyanakkor az ágazat példátlan kihívásokkal küzd. A csökkenő csapadék és a forró, szeles nyarak okozta párolgás mellett a határ menti gazdaságokat – mint amilyen a biharugrai is – a szomszédos országok agresszív vízvisszatartó beruházásai is sújtják. Volt olyan nyári időszak, amikor a Sebes-Körösön mindössze 6 köbméter/másodperc víz érkezett az országba, lehetetlen helyzetbe hozva a gazdálkodókat. A túlélés érdekében a termelők kénytelenek technológiát váltani. Fel kell adni a téli szárazra állítás évszázados hagyományát, és a vízhiányos tavakon szuperextenzív termelésre kell átállni.

A kiutat a komplex víz-visszaforgató rendszerek jelentik. Puskás Nándor a biharugrai halgazdaság saját fejlesztésű innovációját hozta fel példaként. A mintegy ezer hektáros tóegységen egy okosbójákkal, 500 liter/másodperc teljesítményű frekvenciaváltós búvárszivattyúkkal és napelemes rendszerrel vezérelt integrációt építettek ki – méghozzá állami vagy uniós támogatás nélkül. Ez a modell a lecsapolt és elszivárgó vizeket forgatja vissza a rendszerbe. Ennek köszönhetően az elfolyó víz nemcsak a halastavakat látja el, de szomszédos nemzeti parki vizes élőhelyeket, egy 160 hektáros dél-alföldi erdőtömböt, és egy 300 hektáros mezőgazdasági területet is öntöz, akár 30 kilométeres távolságban is.

Az elnök zárásként határozott kéréseket fogalmazott meg a döntéshozók felé:

• Vízdiplomácia erősítése, különösen a romániai duzzasztók ügyében.
• A csatornarendszerek felújításának kiemelt állami beruházássá minősítése és a bürokrácia csökkentése.
• A tógazdaságokat sújtó, szürreális mértékű (esetenként 46 millió forintos) önkormányzati telekadók eltörlése.
• Egy új beruházási stratégia megalkotása, amely az extrém vízigényű, alacsony hozzáadott értékű ipari beruházások helyett a fenntartható ökoszisztémákat támogatja.

Adatalapú érdekérvényesítés a DCF3 projekttel

A konferencia utolsó blokkjában Bojtárné Lukácsik Mónika, az AKI osztályvezetője a DCF3 (Data Collection Framework) projektet mutatta be. Kiemelte, az adatgyűjtés nem egy öncélú adminisztrációs teher, hanem az ágazat érdekérvényesítésének legfontosabb eszköze. A pontos, tényalapú adatok (a termelési volumenről, a költségek növekedéséről vagy a felhasznált takarmányról) nélkül a szakpolitika nem tud célzott kompenzációkat biztosítani a termelőknek. Emlékeztetett egy rendkívül pozitív statisztikára is, 2024-ben a hazai halfogyasztás elérte az évi 6,1 kilogramm/fő mennyiséget, ezzel utolérve a rizsfogyasztást és meghaladva a szarvasmarhahús-fogyasztást is.

A prezentációt Dr. György Ágnes (AKI kutató) zárta, aki az adatgyűjtés modern, digitális megjelenítését mutatta be az AKI megújult Agrárinformációs Portálján (AIP). A dinamikus felületen a termelők és az érdeklődők interaktív grafikonokon követhetik nyomon többek között a haltermékek fogyasztói és termelői árának alakulását egészen 2003-ig visszamenőleg, valamint összehasonlíthatják a hazai termelési adatokat más uniós tagállamokéval.

A rendezvény zárásaként a felek deklarációt írtak alá, amelyben az AKI és az Agrárminisztérium kifejezte elköteleződését amellett, hogy a nap folyamán meghatározott innovációs célok megvalósításában támogatja mind a HUNATiP, mind pedig a MA-HAL szakmai munkáját.

A SIRHA Budapest kiállításon, 2026. március 3-án megrendezett sajtótájékoztatón jelentették be a „Kapj rá!” halfogyasztást népszerűsítő kampány újabb szakaszának aktualitásait. A MAHOP Plusz keretében megvalósuló program rávilágít, hogy a hazai akvakultúra nemcsak kiváló minőségű élelmiszert biztosít, de a klímaváltozás elleni küzdelemben és a vízbázis megóvásában is kulcsszerepet játszik.

A sajtóeseményen a szakma képviselői osztották meg gondolataikat a magyar halágazat jelenlegi helyzetéről és a jövőbeli kitörési pontokról.

Világviszonylatban is egyedülálló a hazai tógazdálkodás

Puskás Nándor, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) elnöke beszédében hangsúlyozta a magyar halgazdálkodás ökológiai jelentőségét. Kiemelte, hogy a magyar tógazdasági akvakultúra egy világviszonylatban is egyedülálló, kifejezetten környezettudatos termelési technológiát alkalmaz.

A hazai tógazdálkodás legfőbb ismérvei a MA-HAL elnöke szerint:

• A termelés során a halgazdaságok nem használnak vegyszereket és gyógyszereket.
• A halak növekedéséhez szükséges fehérjét nem külső forrásból viszik be a rendszerbe, hanem azt a tavak természetes táplálékbázisa biztosítja.
• Az ágazat nem feléli a természeti erőforrásokat, hanem fenntartja és folyamatosan megújítja azokat.
• A hazai 26 ezer hektárnyi halastófelületen éves szinten mintegy 350 millió köbméter vizet tartanak meg, gazdagítva ezzel Magyarország édesvízkészletét.

Puskás Nándor aláhúzta: ez a tevékenység egy rendkívül komplex gazdasági, természetvédelmi, vízgazdálkodási és klímaszolgáltatási értéket tart fenn. „Aki a magyar halakat választja, akár az ünnepi, akár a hétköznapok asztalára, az nemcsak az egészségét védi ezzel, hanem a környezetét is” – zárta gondolatait az elnök.

Kormányzati célok, exportnövelés és a szezonalitás csökkentése

Szigeti Szabolcs, az Agrárminisztérium Közös Agrárpolitika végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára a kampány stratégiájáról és az ágazati eredményekről számolt be. Elmondta, hogy a magyar halfogyasztás erős szezonalitással küzd, hiszen a forgalom mintegy egyharmada a karácsonyt megelőző időszakra összpontosul. A kampány egyik kiemelt célja ezen időszak kiszélesítése, amelyre kiváló alkalmat teremt a húsvét előtti böjti időszak is.

A helyettes államtitkár ismertette a legfrissebb, 2024-es kereskedelmi adatokat is:

• A magyar halexport elérte a 6800 tonnát, míg az import 27 000 tonnát tett ki.
• Bár az import aránya magas, az export az előző évekhez képest 24%-os növekedést mutatott.
• A jövőbeli stratégiai cél az export további növelése és az import arányának visszaszorítása.

Szigeti Szabolcs felhívta a figyelmet a feldolgozottsági szint növelésének elengedhetetlen szükségességére is, mivel a modern fogyasztók elsősorban a szálkamentes, filézett termékeket részesítik előnyben. Ehhez a MAHOP Plusz keretében folyamatosan elérhetők a szükséges pályázati források az akvakultúra-beruházások és a halfeldolgozás támogatására.

Európai élvonalban a magyar afrikaiharcsa-termelés

Ondré Péter, az Agrármarketing Centrum ügyvezetője rámutatott, hogy bár az elmúlt években sikerült növelni a hazai halfogyasztást, Magyarország továbbra is sereghajtó az Európai Unióban. Ennek javítását célozza a 2025. január 1. és 2029. december 31. között zajló, második ciklusába lépett kommunikációs kampány.

Kiemelte ugyanakkor az ágazat komoly sikereit: az afrikaiharcsa-tenyésztés 5500 tonnás volumenével az Európai Unióban az első, míg a pontytermelés a maga 16 000 tonnájával a harmadik helyen áll. A kampány során kiemelt hangsúlyt fektetnek a földrajzi árujelzővel védett magyar fajták – mint a szilvásváradi pisztráng, az akasztói sziki ponty és a balatoni hal – gasztronómiai népszerűsítésére. A kampányhoz kapcsolódó receptek és konyhatechnológiai leírások a kapjra.hu oldalon is elérhetők.

A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) számára az év vége mindig a számvetés és az egész éves kemény munka gyümölcsének betakarítási időszaka. A hagyományokhoz híven idén is, 2025. december 9-én, a Budapest Vásárcsarnokai Kft. impozáns épületében, a Fővám téri Központi Vásárcsarnokban került megrendezésre az a kiemelt sajtótájékoztató, amelyen az ágazat legfontosabb szereplői és döntéshozói tájékoztatták a közvéleményt a karácsonyi halkínálatról. Az esemény különleges jelentőséggel bírt, hiszen az Agrárminisztérium és a MA-HAL mellett az Agrármarketing Centrum (AMC) is csatlakozott, a „Kapj rá!” halfogyasztást népszerűsítő kampány égisze alatt, ezzel is erősítve az ágazati összefogást.

Puskás Nándor, a MA-HAL elnöke ünnepi köszöntőjében rámutatott arra a megkerülhetetlen tényre, hogy a haltermelők számára ez a néhány karácsony előtti hét koronázza meg az egész éves fáradozást. A magyar haltermelés nem csupán gazdasági tevékenység, hanem mély szakmai hagyományokra épülő hivatás. Büszkeségre ad okot, hogy hazánk tógazdasági haltermelése az Európai Uniós országok relációjában az első három között szerepel, míg az intenzív technológiás termelésünk – ezen belül is kiemelten az afrikai harcsa tenyésztése – abszolút piacvezető, az első helyen áll az unióban. Ez a teljesítmény bizonyítja a magyar szakemberek felkészültségét és az ágazat technológiai fejlettségét.

A MA-HAL elnöke kiemelten hangsúlyozta a sajtótájékoztatón a termelési rendszerek környezettudatos jellegét, amely a szervezet egyik legfontosabb üzenete a társadalom felé. A hazai tógazdasági akvakultúra mintegy 27 ezer hektáron gazdálkodik, és ezen a hatalmas területen 350 millió köbméter vizet tart vissza. Ez a vízmegőrző képesség napjaink klímaváltozással sújtott időszakában felbecsülhetetlen nemzetgazdasági és ökológiai érték. A halastavak nem csupán élelmiszert állítanak elő, hanem egy komplex értékhalmazt tartanak fenn: gazdasági, természetvédelmi, vízgazdálkodási és klímaszolgáltatási funkciókat látnak el egyszerre. Amikor tehát a fogyasztó magyar halat választ, nemcsak az egészségét védi, hanem közvetve a vizes élőhelyek fenntartását és a környezet védelmét is támogatja.

A sajtótájékoztatón Nagy István agrárminiszter is megerősítette, hogy a számos kihívás – mint az aszály vagy a gazdasági nehézségek – ellenére a magyar akvakultúrában dolgozók kiváló munkát végeztek, így minden család asztalára jut elegendő, kiváló minőségű magyar hal az ünnepekre. Az ágazat ellenállóképességét mutatja, hogy a tógazdaságokban az elmúlt évben 22 838 tonna halat termeltek, ami több mint 16 százalékos bővülést jelent, az értékes ragadozó halak – mint a csuka, harcsa, süllő – mennyisége pedig 30 százalékkal növekedett. A miniszter külön köszönetet mondott a termelőknek azért a felelős döntésért, hogy a rendelkezésre álló mennyiséget akár az export kárára is itthon tartották, hogy a belföldi igényeket maximálisan kielégíthessék. Ez a lépés hűen tükrözi a szakma elkötelezettségét a hazai fogyasztók iránt.

A fogyasztók számára az egyik legfontosabb üzenet, hogy a magyar hal idén is a tavalyihoz hasonló, változatlan áron érhető el. Földes Tamás, a Budapest Vásárcsarnokai Kft. ügyvezetője és Ondré Péter, az AMC ügyvezetője is kiemelték: az inflációt a magyar halászok nem érvényesítették az árakban. A kereslet ilyenkor a négyszeresére-ötszörösére nő, a legkeresettebb fajta továbbra is a ponty, amelyet a szürkeharcsa és az afrikai harcsa követ. Az étkezési haltermelés több mint 78 százalékát a ponty adja, amelynek termelése stabilan 11-12 ezer tonna között mozog. A minőség garanciájaként több termékünk, mint a szilvásváradi pisztráng, az akasztói sziki ponty, a balatoni hal és a szegedi tükörponty már uniós földrajzi árujelző oltalmat élvez.

A MA-HAL törekvéseivel összhangban a jelenleg futó és 2029-ig tartó MAHOP Plusz forrásból finanszírozott „Kapj rá!” kampány célja, hogy a halfogyasztás ne csak a karácsonyi időszakra korlátozódjon. Bár az adventi hetekben fogy el az éves mennyiség közel harmada, az AMC célja, hogy a kiváló minőségű magyar hal az év minden szakában az asztalokra kerüljön. Ondré Péter hangsúlyozta, hogy az előző kampányidőszakban (2013-2020-ig) már sikerült közel 20 százalékkal növelni a belföldi fogyasztást, de európai viszonylatban még mindig van hová fejlődnünk. A „Kapj rá!” kampány modern, trendi köntösbe öltöztetve, kóstolókkal és látványos roadshow-val népszerűsíti a halgasztronómiát, bizonyítva, hogy a halból a hagyományos halászlén és rántott pontyon túl is számtalan ízletes étel készíthető.

A szakmaközi szervezet elkötelezett a rövid ellátási láncok mellett. Puskás Nándor felhívta a figyelmet a MA-HAL honlapján elérhető interaktív halértékesítési térképre, amely segít a fogyasztóknak megtalálni azokat a közvetlen termelői pontokat, ahol friss, megbízható forrásból származó halat vásárolhatnak. Ez a közvetlen kapcsolat a termelő és a vásárló között a bizalom alapja, és garantálja, hogy a magyar családok asztalára a lehető legfrissebb, egészséges és fenntartható gazdálkodásból származó élelmiszer kerüljön.

Összességében a sajtótájékoztató üzenete egyértelmű volt: a magyar halágazat stabil, a termelők áldozatos munkájának köszönhetően a kínálat bőséges és kiváló minőségű. A MA-HAL, az Agrárminisztérium és az AMC összefogása pedig garancia arra, hogy a magyar haltermelés értékei – a tradíció, a minőség és a környezettudatosság – méltó helyet kapjanak a köztudatban és az ünnepi asztalokon egyaránt.