A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) elindította a „Halászati ellenőrzés és nyomon követés támogatása” című kiemelt projektjét. A 1 495 600 000 forintos uniós támogatással megvalósuló program célja a hazai halgazdálkodás versenyképességének növelése, a fogyasztói bizalom erősítése, valamint az élelmiszerbiztonság garantálása a teljes ellátási láncban.

A Nébih épületében tartott sajtótájékoztatón bemutatták a MAHOP Plusz-1.1.1-24-2024-00001 azonosítószámú „Halászati ellenőrzés és nyomon követés támogatása” című kiemelt jelentőségű projektet, amelynek megvalósítási időszaka 2024. december 1-től 2029. december 31-ig tart. Dr. Helik Ferenc elnökhelyettes és Volpert Balázs igazgató ismertették a program stratégiai céljait, hangsúlyozva a digitalizációt és a nyomon követést mint a szektor tisztulásának kulcsát.

A nyomon követés: az élelmiszerbiztonság alapja

A projekt egyik legfőbb célja, hogy az uniós jogszabályi elvárásoknak megfelelően a teljes hal-kereskedelmi lánc nyomon követhető és ellenőrzött legyen egészen a végső értékesítési pontig. Ahogy elhangzott, az élelmiszerbiztonság alapja a termékek nyomon követhetősége. Ennek érdekében egy új, a Nébih felhőrendszerének architektúrájába illeszkedő digitális rendszer kerül kifejlesztésre, amelynek ígérete a papírmozgás teljes csökkentése és a felhasználóbarát működés.

A digitális fejlesztés egy intelligens halgazdálkodási elemzőrendszert is magába foglal. Ez az adat- és tudásbázis a hatósági vezetőknek és ellenőröknek nyújt majd támaszt a hatékonyabb ellenőrzésekhez, gyorsabb és pontosabb ellenőrzési tervek elkészítéséhez. Ezen felül megvalósul a halastavak és haltenyészetek egységes nyilvántartása, valamint az élőhal útjának nyomon követése.

Digitalizáció és a szektor tisztulása

A MAHOP forrásoknak köszönhetően a korábbi években már kialakult egy halgazdálkodási szakrendszer, ami egységes rendszerbe foglalta a nyilvántartásokat. A rendszer leggyakrabban használt része az előzetes haltelepítések bejelentése, amely csak nyilvántartásba vett eladókat és területeket enged rögzíteni.

A digitalizált, kevesebb bürokráciával járó bejelentés egyértelműen az ágazat tisztulását szolgálja, mivel segíti a tisztességes és szabályokat betartó gazdálkodó szervezetek munkáját. A jogsértések arányának drámai csökkenése – az első évek közel 12-15%-os arányáról 4-5%-ra – is mutatja az ellenőrzések jótékony hatékonyságát.

Stratégiai illeszkedés: Zöld Megállapodás és Aquakultúra Stratégia

A MAHOP Plusz stratégiailag több nemzeti és uniós célkitűzéshez is kapcsolódik:

• Európai Zöld Megállapodás és a „Termelőtől a Fogyasztóig” (Farm to Fork) Stratégia: A projekt a hatékonyabb ellenőrzésekkel és a teljes nyomon követhetőséggel támogatja a fenntartható élelmiszerfogyasztást, és fontos szerepet vállal az élelmiszercsalások elleni fellépésben. A rendszer biztosítja, hogy a forgalomba csak jogszerűen kifogott és ellenőrzött származású haltermék kerülhessen.
• Nemzeti Aquakultúra Stratégia: A hatékony ellenőrzések megteremtik a versenyképesség növelésének feltételeit azáltal, hogy a csalárd vállalkozások kiszűrésével tisztul a piac. A hatóság által ellenőrzött termékek növelik a fogyasztói bizalmat és az állandó vásárlói réteget. A digitális eszközök révén könnyen kiszűrhetők az etikátlan kereskedelmi gyakorlatok, például a megtévesztő, környezetbarátnak hazudott állítások.
• Nemzeti Biodiverzitás Stratégia: A halgazdálkodási létesítményekből kikerülő halak nyomon követése és a haltelepítések bejelentésének keresztellenőrzése megakadályozhatja az invazív, idegenhonos halfajok természetes vizekbe való betörését. A rendszer segít a halbetegségek megelőzésében és a kiindulási pont feltárásában is.

Fejlesztés és képzés az ellenőrök számára

A minőségi ellenőrzések érdekében a projekt jelentős hangsúlyt fektet a szakemberek képzésére és a technikai háttér modernizálására. Fokozott igény van a szakszerű és jogszerű ellenőrzésekre. A technikai fejlesztések részeként drónok, testkamerák és egyéb modern felszerelések beszerzése is megtörténik, amelyek a hatékony, szakszerű ellenőrzést szolgálják. A tervek szerint évente legalább egy képzés valósul meg a vármegyei halgazdálkodási szakügyintézőknek.

A Nébih vezetése kiemelte, hogy a projekt sikere a társadalmi szervezetek, egyesületek és minden érintett közreműködésén múlik, hangsúlyozva, hogy a kockázatot – mint fogyasztók – valamennyien viseljük. A MAHOP Plusz forrásából tehát nem csupán informatikai fejlesztés valósul meg, hanem egy átfogó stratégia is, amely a magyar halgazdálkodás jövőjét, stabilitását és a magyar asztalra kerülő haltermékek biztonságát hivatott garantálni.

Dr. Szűcs István, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára a szarvasi HAKI 49. Halászati Tudományos Tanácskozásán tartott előadást „Az innováció és az innovatív fejlesztések előtt álló kihívások és lehetőségek a hazai akvakultúra ágazatban” címmel. Az előadás rávilágított az ágazat jelenlegi helyzetére, a stagnáló tendenciákra és azokra a kulcsfontosságú területekre, ahol az innováció elengedhetetlen a fejlődéshez.

A hazai halgazdálkodás bruttó termelési értéke az elmúlt 15 évben nőtt ugyan, de ez elsősorban az élelmiszerár-inflációnak és a halárak emelkedésének köszönhető, nem pedig a kibocsátás érdemi növekedésének. Az ágazat az állattenyésztési ágazat szakterület mindössze 1,7-2,1 százalékát teszi ki, és mintegy 25-27 ezer hektár halastóterülettel rendelkezik. Az egy hektárra jutó vízfelhasználás rendkívül alacsony, a normális érték durván a kétszerese lenne. Az ágazatban mindössze 1231 állandó, 138 családtag és 192 részmunkaidős fő foglalkoztatott van. Az egy főre jutó halfogyasztásban Magyarország jól áll az édesvízi halfogyasztás terén, de az EU-n belül összességében a lista végén kullog. Az elmúlt 30 évben az import értéke durván ötszöröse volt az exporténak, és volt időszak, amikor tizenkétszeresét is meghaladta.

A horgásztársadalom dinamikusan növekszik, elérve az egymilliós létszámot, és a horgászpiac jelenti a magyar akvakultúra ágazat egyik legstabilabb és hosszú távon is kiszámítható piacát, szemben a pontyfogyasztó lakosság folyamatosan csökkenő számával.

Az innováció szükségessége és területei

Dr. Szűcs István hangsúlyozta, hogy az innovációra általában akkor van szükség, ha komoly problémát kell kezelni, vagy ha elégedetlenség merül fel. A halászati ágazatban ez különösen igaz, mivel a termelők, kereskedők és dolgozók elégedettsége gyakran a változtatások hiányához vezet. Az innovátorok útja nehéz, gyakran falakba ütköznek, és meg kell küzdeniük azzal, hogy a jobb a jónak ellensége lehet.

Az előadás számos területet azonosított, ahol az innovációra égető szükség van:

• Versenyképesség javítása: Az önköltség csökkentése kulcsfontosságú, . Eezt fajlagos munkaerő-, energia- és takarmányfelhasználás csökkentésével, valamint műszaki fejlesztéssel és robotizációval lehet elérni.
• Munkaerőhiány kezelése: A szakmunkás- és betanított munkaerő hiánya súlyos probléma. A megoldás a fajlagos munkaerő-felhasználás csökkentése, azaz kevesebb munkaerő felhasználása egységnyi végtermékre.
• Fenntarthatóság: A fajlagos vízfelhasználás csökkentése, az állategészségügyi állapot fenntartása, az állatjóllét (pl. a „Boldog Ponty” koncepció) és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás (klímaadaptált technológiák, genetika, szén-dioxid- kibocsátás csökkentése) mind ide tartoznak. Az ESG (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási) minősítés kidolgozása és a marketingbe való beépítése is kiemelt fontosságú.
• Fogyasztói igények: A növényalapú táplálkozásra való áttérésre az akvakultúra a vízinövények akvquakultúrás termesztésével, az integrált multi-profitikus akvaquakultúrával (IMTA) és az akvapóniával reagálhat. Az egészséges, funkcionális és káros anyagoktól mentes élelmiszerek iránti igény is egyre nő.
• Digitalizáció és adatalapú döntéshozatal: Az adatok és információk kulcsfontosságúvá váltak a döntéshozatalban, hasonlóan a növénytermesztésben tapasztalható fejlődéshez.
• Kutatás-fejlesztés (K+F): Az innováció alapja a kutatás-fejlesztés. Fontos a genetikai fejlesztőmunka (technológiatűrő- képesség fokozása, rezisztencia  nemesítés, génmegőrzés, ponty génbank), az ipari meghatározottság, a szaporodásbiológiai kutatások, új halfajok termelésbe vonása, steril állományok kialakítása, valamint a mikrobiom összetétele, hormonháztartás és stressz stressz-szintek kutatása.
• Tartási és takarmányozási feltételek fejlesztése: Ide tartoznak az etológiai kutatások, haltápgyártási technológiák, takarmányok vízállóságának javítása, valamint a halliszt és élő táplálékszervezetek részleges helyettesítése.
• Műszaki és technológiai fejlesztések: A hétköznapi gyakorlatban számos esetbengyakran ez jelenik meg innovációként, például a szerves trágyaszóró adaptálása halastavi felhasználásra. Fontos a halbiomassza becslésével kapcsolatos műszaki fejlesztés is.
• Környezeti és ökológiai állapot fenntartása: Vizsgálatok a vízszennyezés, halállományok és haltermés kölcsönhatásairól, halkortani és haljárványügyi K+F, halpopuláció-genetikai vizsgálatok, valamint a haltermelés és horgászat természetes vizekre gyakorolt hatásainak elemzése.
• Komplex gazdasági, ökológiai és társadalmi hatékonyság javítása: Rekreációs hasznosítás, horgászat, minőségpolitikai fejlesztés, értékesítési viszonyok és versenypiaci környezet átfogó vizsgálata.

Szervezeti innováció és a egy „Nemzeti Hhalkereskedőház” víziója

A szervezeti innovációra példaként egy 15 éves álom, a Nemzeti Halkereskedőház Zrt. létrehozásának gondolata került elő. Ez a szervezet koordinálná az input-output oldalt, értékesítő, beszerző, feldolgozó funkciót látna el, és a megtermelt halat juttatná piacra. Bár sokan úgy gondolják, ez Magyarországon nem működhet, egy namíbiai példa (513 marhatartó összefogása egy modern feldolgozó üzem létrehozására állami támogatás nélkül) rávilágít arra, hogy hasonló kezdeményezések más ágazatokban már sikeresek.