Egy bolt, ahol a halkonzerv nem szükségmegoldás, hanem prémium élmény. Riga különleges üzletében a több mint százéves halászati hagyomány modern dizájnnal és tudatos gasztronómiával találkozik – és újradefiniálja mindazt, amit eddig a konzervhalról gondoltunk.
Talán így érezhette magát a meglepetésében Alice Csodaországban, vagy Dorothy Óz földjén… Riga (Lettország) szívében nemcsak a történelmi épületek és a balti hangulat ragadja magával az embert, hanem egy egészen különleges gasztronómiai élmény is: egy halbolt, amely új szintre emeli a konzervhal fogalmát. A Diplomats koncepciós üzlete nem egyszerű bolt, inkább egy gondosan megkomponált bemutatótér, ahol a tradíció, a dizájn és a minőség találkozik.
Már az enteriőr is beszédes. A falakat borító, aprólékosan faragott fa polcrendszer egyszerre idézi egy régi könyvtár hangulatát és egy modern gourmet üzlet letisztultságát. A termékek katonás rendben sorakoznak, szinte tipográfiai pontossággal elrendezve – külön szekciókba rendezve, alfabetikus jelölésekkel, mintha egy tudástárban járnánk. És bizonyos értelemben tényleg: itt a balti halászat és feldolgozás több mint egy évszázados tudása jelenik meg kézzelfogható formában.
A színek játéka külön figyelmet érdemel. A polcokat élénk, vibráló csomagolások uralják – piros, zöld, lila és arany árnyalatokban pompázó dobozok, amelyek nemcsak termékek, hanem dizájnobjektumok is. A csomagolás nem csupán esztétikai kérdés: a márka egyik termékcsaládja nemzetközi díjat is nyert a megjelenéséért, ami jól mutatja, hogy itt a vizuális élmény legalább olyan fontos, mint a tartalom.
De mi van a dobozok mögött? A válasz: hagyomány és minőség. A történet egészen 1907-ig nyúlik vissza, amikor Engurében megépült az első halkonzervgyár. Azóta generációk adták tovább a tudást: a faforgácson történő füstölést, a kézi feldolgozást és a helyi, vadon fogott halak felhasználását. A termékek jelentős része ma is ezekre az alapelvekre épül – GMO-mentesen, hagyományos technológiával, mégis modern köntösben.
A bolt különlegessége abban rejlik, hogy nem egyszerűen értékesít, hanem edukál. A kihelyezett minták, nyitott katalógusok és információs kártyák segítenek eligazodni a kínálatban. A látogató nemcsak vásárlóvá válik, hanem felfedezővé is: új ízeket, textúrákat és feldolgozási módokat ismer meg. A szardíniától a sprotnin át a különféle pástétomokig a választék rendkívül széles, és minden termék mögött ott áll egy történet. Joggal merül fel az érdeklődő halfogyasztóban az ár kérdése: 100 g kiszerelésű pisztrángfilé 8 euró, hasonló kiszerelésű pástétom 7 euró, megkóstolva a termékeket az ízvilág egyedi és kielégíti a legmagasabb elvásárokat is.
A koncepció mögött egyértelmű filozófia húzódik: a halkonzerv nem szükségmegoldás, hanem prémium gasztronómiai élmény is lehet. A hosszú eltarthatóság – akár négy év – nem a kompromisszum jele, hanem a gondosan kidolgozott technológia eredménye. A fenntarthatóságra való törekvés pedig szintén hangsúlyos: a gyártás részben napenergia felhasználásával történik, és a lehető legtisztább energiahordozókat használják.
A rigai üzlet tehát jóval több, mint egy bolt. Inkább egy márkaélmény, amely egyszerre épít múltjára és mutat a jövőbe. Egy hely, ahol a hal – legyen az füstölt, olajos vagy pástétom formájában – új értelmet nyer. És ahol a vásárló könnyen ráébredhet: a konzervhal világa sokkal izgalmasabb, mint azt elsőre gondolná.
ACÉLSÖRÉT KONTRA ÓLOMSÖRÉT
Miért kell búcsút intenünk az ólomsörétnek?
Az apróvad vadászatok során immáron több mint egy évszázada általánosan és nagytömegben használt ólomsörét okozta környezeti ártalommal kapcsolatban számos egzakt kutatáson alapuló tanulmány készült Magyarországon és külföldön egyaránt. Ezen tanulmányok rámutattak az intenzíven vadászott területeken, lőtereken az ólomsörét okozta jelentős környezeti terhelésre, sőt bizonyos vadfajaink – elsősorban víziszárnyasok – által a táplálkozás során történő felvételre így ezen keresztül az ólom táplálékláncba történő bekerülésére. Számos képalkotó (röntgen, CT) műszeres vizsgálat rávilágított az elejtés alkalmával történő vadhús szennyezésére is, hiszen ezen modern eszközökkel láthatóvá vált az egész ólomsörétek mellett az emberi érzékszervekkel nem észlelhető, apró ólomszilánkok nagyszámú jelenléte. Ezek következményeként az intenzív vadászterületeken nevelt, illetve ólomsöréttel elejtett apróvad fogyasztása valós egészségügyi kockázattal bír. Fokozott felelősséget követel tőlünk vadászoktól és egyben a kérdés prioritás tengelyét is meg kell határozza azon tényállás, miszerint a gyerekek szervezetére az ólomterhelés sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint felnőttek esetében.
Hazánkban mintegy 7,5 millió darab ólomsörét kerül évente felhasználásra, melynek okán cca. 230 tonna/év ólom kerül természeti környezetünkbe.
Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) szerint az EU-ban évente 44 ezer tonnaólom kerül a környezetbe, amihez a sportlövészek és vadászok közel 90%-kal, a horgászok pedig valamivel több mint 10%-kal járulnak hozzá.
A környezeti terhelés és az egészségügyi kockázatok csökkentése érdekében elsőként 1991-ben az USA-ban tiltották be az ólomsörét vizes élőhelyeken történő használatát, majd 2005-ben EK rendelet is hasonló szabályozást írt elő az EU területén. Ezen rendeleteket folyamatosan szigorítva 2023. február 15-től tilos az ólomsörét használata és hordozása vizes élőhelyeken, valamint azok 100 méteres körzetében. A rendeletben megjelenik további korlátozó szándék kifejezése, mely szerint tiltaná az ólomsörét minden tereptípuson történő használatát és forgalomba hozatalát a horgászeszközökre is kiterjesztve. Ezen rendelkezések ellenére az acélsörét használata nem terjed kellő ütemben Magyarországon, attól kifejezetten tartózkodik a hazai vadásztársadalom. Fontos ennek kapcsán hangsúlyozni azt, hogy tapasztalatom szerint az acélsöréttel kapcsolatos negatív vélemények nem a közelmúltban történő releváns mértékű használaton alapulnak és a mai napig élnek azon sztereotípiák ─ melyek az acélsörét gyártás kezdetén akár igazak is lehettek ─ miszerint az ólomsöréthez képest az acélsörét drága, nincs elég ölőereje és hamarabb elkoptatja a sörétes fegyver csövét.
Halgazdaságban dolgozva sok-sok éve kizárólag acélsörétet használunk a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) engedélyezett gyérítésére, így több tízezer acélsörét kilövése után fontosnak tartom megosztani ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat. Az általunk leggyakrabban használt lőszerek hazánkban is közkedvelt magas minőségű sörétes lőszereket gyártó cégek termékei, melyek 12-es kaliberű, 32 g-os töltetű és 3,3-3,5 mm sörét átmérőjű acélsöréttel (soft steel) töltött típusait alkalmazzuk. Ezen lőszerek ára megfelelő helyről történő beszerzés esetén ma már hozzávetőlegesen megegyezik egy átlagos ólomsörétes lőszer beszerzési árával, ráadásul kereslet növekedés esetén további relatív árcsökkenés várható.
A nagy kárókatona gyérítése során alkalmazkodva a mindennapos használathoz és a halastavi környezethez, strapabíró, de olcsó árfekvésű billenőcsöves, illetve félautomata fegyvereket használunk, melyek között van már olyan, melyből több mint tízezer darab lőszert lőttünk ki. A fegyverek, illetve azok csöveinek alapos vizsgálata során, semmilyen ─ az acélsörét töltetnek tulajdonítható ─ elváltozást nem tapasztalunk, ami véleményem szerint, annak köszönhető, hogy a fojtás és a sörétkosár egybeöntött műanyag eleme a lövés során végig kíséri a söréttöltetet a fegyver csövében, így a sörétszemek gyakorlatilag nem érintkeznek a fegyvercső falával.
Az eddig előfordult meghibásodás az ütőszeg kopásából eredt, mely azonban nem a söréttöltet anyagával, hanem a lövések számával mutat összefüggést. Szükséges ennek kapcsán megjegyezni azt, hogy a szabvány szerint elvégzett fegyverteszten átesett bármilyen sörétes fegyver alkalmas az acélsörét lövésére, annyi kikötéssel, hogy a szűkítése maximum feles lehet. Ennek oka, hogy az acél nem deformálódik (lapul) a szűkítésben, így a felesnél szűkebb choke-ot megrongálhatja. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az acélsörét használatánál az ½-es szűkítés gyakorlati alkalmazása megegyezik az ólomsörét használata során az 1-es (full) szűkítéssel.
Az acélsörétes lőszernél megnövelt sebesség miatti némiképp emelkedett gáznyomás, megfelelő műszaki tartalmú, pláne modern billenőcsővű vagy félautomata fegyvereknél még az átlagosnál jóval nagyobb mértékű, hosszú időn keresztül történő használat során sem okoz problémát. Sok év mindennapos fegyverhasználat tapasztalatait összegezve véleményem szerint az általunk használt (32 g-os) magas minőségű acélsörétes lőszer az ólomsörétes lőszer viszonylatában, gyakorlati megközelítésben még hosszú időtávon sem okoz értékelhető többletterhelést egy átlagos műszaki tartalmú fegyver esetében sem.
A keresletnövekedés esetén várható továbbá, hogy a gyártók alkalmazkodva a vásárlói igényekhez minden fegyver- és csőtípushoz (akár az old-timer fegyverekhez is) gyártanak majd acélsörétet, hiszen már most is lehet kapni olyan egybeöntött acél gyöngygolyóval töltött sörétes lőszert, melyet bármilyen szűkítésű fegyverből ki lehet lőni.
A sörétes lőszerek ölőerejének gyakorlati tesztelésére az egyik legalkalmasabb vadfaj a nagy kárókatona, tekintettel arra, hogy hazánkban talán ez a vadmadarunk a legszívósabb, mely rendkívül erős tollazattal, izomzattal, csontozattal rendelkezik. A nagy kárókatona gyérítésének sok-sok éves tapasztalatai alapján egyértelműen kijelenthetem, hogy az általunk használt acélsöréttel töltött lőszerek ölőereje messze-messze meghaladja az általánosan használt ólomsörétes lőszerek ölőerejét.
Megítélésem szerint, ez egyrészt annak köszönhető, hogy a gyártók az acélsörétes lőszer gyártása során az ólomsöréthez képesti tömegcsökkenést sebességnöveléssel kompenzálják, emellett a sörétszemek tömegének szórása sokkal kisebb (saját mérés) mint az ólomsörétek esetében; nem deformálódnak a csőben, így sokkal kiegyenlítettebb a sörétraj ballisztikája és egyenletesebb a szóráskép. A rendkívül kedvező, optimalizált alak – tömeg – sebesség tényezők együttes hatásának köszönhetően a sörétszemek még nagy távolságon is jelentős energiával bírnak. A jó teljesítmény másrészt annak is köszönhető, hogy azonos tömegű lövedék töltet mellett az acélsörétes lőszer lényegesen több sörétszemet tartalmaz, így egyező körülmények között a vadtestbe egyszerre több sörétszem csapódik be, jelentősen növelve ezzel a sokkhatást. A kiváló ölőerő további okát abban látom, hogy az acélsörétszemek a vadtestbe történő becsapódás során még nagyon kemény szöveti (toll, csont) ellenállás esetén sem torzulnak, lapulnak el vagy fröccsennek szét, ellentétben az ólomsöréttel.
Ezen tényezők komplex hatásának köszönhető, hogy az acélsörétszemek a becsapódást követően jelentős átütő erővel bírva nagyon mély sebcsatornát vágnak a vadtestben és számos esetben át is ütik azt. Természetesen ez a rendkívüli ölőerő megnövelte a korábban vadásziasnak tartott lőtávolságot és eliminálta azon régi véleményt is, miszerint a nagy kárókatonát csak „elmenőben” lehet hatékonyan elejteni, amikor is a sörétszemek a tollak között hatolnak be a vadtestbe. Az elmúlt években természetesen az acélsörétet nemcsak a nagy kárókatonára, hanem szinte valamennyi Magyarországon elejthető apróvadra kipróbáltuk, mely során megállapítást nyert, hogy az acélsörétes lőszerek minden apróvad faj esetén kiváló teljesítményt nyújtottak. Fontos ennek kapcsán azt is hangsúlyozni, hogy mindez vadász etikai szempontból is rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen használata a vad gyors kimúlását teszi lehetővé.
Mindezekből következik az is, hogy a szokásosnál nagyobb teljesítményű sörétes lőszer igénye esetén nem az egyre divatosabb, nagyobb (magnum) tömegű és teljesítményű ólomsörétes lőszerek választása felé kell elmozdulni – melyek egyébként valóban nagyobb terhelést jelentenek a fegyver számára ─, hanem a normál töltetű, megfelelő méretű és minőségű acélsörét használata lehet a megfelelő irány.
A sörétes lőszerek használata kapcsán sajnálatosan egy más típusú környezetszennyezés is megvalósulhat, mivel a sörétes lőszer gyártása során mind a sörétkosár, mind pedig a hüvely legtöbbször műanyagból készül. A sörétkosár lövés során kirepül a csőből, így annak összegyűjtése gyakorlatilag lehetetlen, míg a hüvely jórészt összegyűjthető, de sajnos mai napig tapasztalható, hogy erre nem mindenki fordít kellő gondot.
A nagy mennyiségben keletkező és esetleg összegyűjtött műanyag töltényhüvelynek ráadásul (hazánkban legalábbis) nincs kidolgozott újrahasznosító rendszere. Vélhetően ez inspirálta azon lőszergyártókat és megrendelőiket, akik elkezdték gyártani és forgalmazni a „bio” sörétes lőszereket. Ezen lőszerek gyártása során kizárólag természetes 100%-ban lebomló, nem toxikus biopolimer alapanyagokat alkalmaznak (legalább a sörétkosár esetében), melyek jövőbe mutató változatát természetesen acélsöréttel töltik.
A rendelkezésünkre álló információink szerint Európában már vannak olyan országok, melyek országuk teljes területén ezen lőszerek törvényben rögzített módon történő kizárólagos használatát tervezik előírni, ezzel gyorsíthatják az EU-ban az ólomsörét forgalmazásával kapcsolatos tiltó rendelkezések meghozatalát.
A trend tehát egyértelmű, amire jobb a valós ismereteket és tapasztalatokat szintetizálva időben felkészülni, mint valótlan, elavult információkra, sztereotípiákra alapozva ellenállni.
Röviden összegezve, a hagyományos sörétes lőszerek használata során felmerülő környezeti, egészségügyi problémák megoldására ma már minden szempontot figyelembe vevő kiváló műszaki megoldások léteznek, melyek mihamarabbi alkalmazását bátran ajánlom mindenkinek.
SZERZŐ: Puskás Nándor
HALÁSZAT
A MA-HAL kiadásában megjelenő HALÁSZAT szakmai magazin 2026 januárjától két korábbi szaklap, a 25 éve alapított és a haltermelőknek szóló „Halászati Lapok”, és az 1899-ben alapított tudományos ismeretterjesztő „Halászat” című lap fúziója.
A magyar akvakultúra és halászati ágazat új havilapjának célja a jövedelemtermelő képesség fokozása, a szakmai inspiráció, valamint a közérthető tudományossággal megfogalmazott ismeretterjesztő cikkek publikálása.
Megjelenik nyomtatott könnyen olvasható magazinos formában, és online digitálisan is, minden hónap hatodik munkanapján.
IMPRESSZUM
A magyar akvakultúra ágazat szakmai folyóirata Kiadja a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet Kiadásért felelős: Puskás Nándor, a MA-HAL elnöke Adószám: 18906042-2-43 Székhely: 1115 Budapest, Ballagi Mór utca 8. fszt 2. ISSN 0133-1922 (nyomtatott), ISSN 3003-9940 (digitális)
Vezető-főszerkesztő: Dr. Váradi László Főszerkesztő: Török Gergely Főszerkesztő-helyettesek: Dr. Bozánné Dr. Békefi Emese, Dr. Udvari Zsolt Szerkesztőbizottság: Csörgits Gábor, Dr. Hancz Csaba, Dr. Harka Ákos, Hoitsy György, Lengyel Péter, Puskás Nándor, Dr. Székely Csaba, Szári Zsolt, Dr. Szűcs István, Timmel Ede, Dr. Urbányi Béla, Dr. Várkonyi Eszter
Nyomtatás és kötészet: PrintPix Nyomda és Grafikai Stúdió Felelős vezető: Szakáll Tamás 1037 Budapest, III. kerület, Vörösvári út 119-121.
Terjesztés: Térítésmentes a MA-HAL tagság számára. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt.
Szerzői jog: A HALÁSZAT szaklapban megjelenő minden cikket, minden megjelent képet grafikai elemet szerzői jog védi. Bármilyen módon történő másodlagos terjesztésük, nyilvános vagy üzleti felhasználásuk kizárólag a MA-HAL előzetes írásos engedélyével történhet. Hirdetések tartalmáért és nyomdahibákért a kiadó nem vállal felelőséget. Hibát talált? Jelezze nekünk!
HALASZAT.MAGYARHAL.HU
Archívum – Halászati Lapok
Minden nagy történet egy egyszerű pillanattal kezdődik. A Halászati Lapok esetében ez a pillanat 1999 augusztusában, egy Bábolna és Budapest közötti autóúton érkezett el. Az autóban Dr. Orosz Sándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának akkori elnöke és Hajtun György parlamenti tudósító és az új szaklap főszerkesztője utazott, és mire a fővárosba értek, megszületett az elhatározás: a magyar halászatnak szüksége van egy saját hangra, egy információs hírlevélre. Ez a beszélgetés indította el azt a negyedszázados utazást, amely során a Halászati Lapok a magyar halgazdálkodás nélkülözhetetlen krónikásává vált.
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2020
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2019
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2018
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2017
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2016
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2015
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2014
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2013
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2012
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2011
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2010
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2009
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2008
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2007
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2006
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2005
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2004
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2003
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2002
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2001
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2000
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
Archívum – Halászat
/feltöltés alatt/
Hirdetés – médiaajánló
Befektetés a magyar akvakultúra jövőjébe
A HALÁSZAT magazin több mint egy szaklap: ez a magyar akvakultúra és halászati ágazat új, központi információs platformja, amely a gyakorlati termelés, a tudomány és az innováció metszéspontjában helyezkedik el. A két nagy múltú kiadvány egyesítésével egy olyan havilapot hoztunk létre, amely a piacon egyedülálló módon fedi le a teljes szakmai vertikumot.
Pontosan célzott elérés, maximális hatásfok
A fúzió eredményeként hirdetései az alábbi fókuszú olvasói réteget érik el:
Haltermelő vállalkozások döntéshozói: Tógazdaságok, intenzív termelőegységek vezetői és tulajdonosai.
Szolgáltatók és beszállítók: Takarmánygyártók, gépkereskedők, halegészségügyi és technológiai szakemberek.
Tudományos és szakhatósági körök: Kutatóintézetek, egyetemek munkatársai, valamint a vízügyi és halgazdálkodási szakhatóságok képviselői.
Az olvasóközönség motivációja egyértelmű: jövedelemtermelő képesség fokozása, inspiráció merítése és a legújabb, közérthetően tálalt tudományos eredmények megismerése.
Miért a HALÁSZAT szakmai magazin a legjobb választás az Ön számára?
Egyedülálló fúziós erő: Két lap szakmai súlyát és olvasói bázisát egyesítettük egyetlen, erősebb kiadványban, így növelve hirdetéseinek potenciális elérését.
Minden hónapban aktuális: A havi megjelenés (minden hónap 6. munkanapja) biztosítja, hogy üzenete rendszeresen és frissen jusson el a szakmához.
Kettős megjelenés: A könnyen olvasható, színvonalas nyomtatott magazin hitelességet kölcsönöz, míg az online digitális verzió gyors elérhetőséget és szélesebb terjedést garantál.
A MA-HAL hitelessége: A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) háttere szavatolja a tartalom magas színvonalát és az ágazati relevanciát.
Kérjük, töltse le Médiaajánlatunkat!
Ne csak részt vegyen a magyar halászati ágazat növekedésében, hanem váljon annak aktív alakítójává! Tekintse meg részletes médiaajánlatunkat, amelyben bemutatjuk hirdetési lehetőségeinket, az elérhető formátumokat és az árazást.
Kollégáink készséggel állnak rendelkezésére a stratégiai együttműködés kialakításában.
Előfizetés
Ha Ön elkötelezett a magyar akvakultúra és halászat fejlődése iránt, és fontosnak tartja az ágazati érdekképviseletet, akkor tagja a MA-HAL-nak. Így a HALÁSZAT szaklap az Öné, példánya havonta a postaládájába érkezik. Ha szeretne előfizetni munkatársai számára is, vagy egyéb okból érdeklődik az ágazat iránt, előfizethet a magazinra.
Előfizetőként Ön nem csak halas szakmai információt kap, hanem:
Részese lesz egy hagyománynak: Továbbviszi az 1899-ben alapított lap szellemiségét, miközben modern, jövedelemtermelő tudást szerez.
Hozzájárul az ismeretterjesztéshez: Segíti a közérthető tudomány terjedését a termelők körében, növelve az ágazat egészének fennhatósággát.
Megkapja a MA-HAL garanciáját: A hiteles szakmai tartalom első kézből, a Szakmaközi Szervezet kiadásában jut el Önhöz.
Támogassa előfizetésével az ágazat közös tudásbázisát, és biztosítsa saját cége folyamatos, naprakész információellátását.
A kistermelők helyzete a hal értékláncban
Nem túlzás az a megállapítás, hogy a kistermelők képezik a globális akvakultúra gerincét. Ez különösen igaz Ázsiára, amely a világ akvakultúra-termelésének több mint 85 százalékát adja. A kistermelők alapvető szerepet játszanak a helyi közösségek, valamint egyre növekvő mértékben, a nemzetközi piacok szintjén is a szegénység csökkentésében, a biztonságos élelmiszerek megteremtésében és a tápanyagban gazdag élelmiszer-ellátásban.
Nemcsak Ázsiában, de még a fejlett országokat magába foglaló Európai Unióban is meghatározó szerepe van a kistermelőknek az akvakultúra-termelésben. Az EU akvakultúra szektorában működő több mint 15 ezer vállalkozás csaknem 80 százaléka mikrovállalkozás (kevesebb mint 10 alkalmazottal). Ezek a családi tulajdonban lévő cégek nélkülözhetetlenek a part menti és a vidéki régiók gazdaságának fenntartásában, a helyben termelt élelmiszerek biztosításában és a hagyományok megőrzésében.
Számos elemzés készült a világ különböző régióiban tevékenykedő kisgazdaságok működéséről. Az általánosságban megfogalmazott szerepükön túl a kisgazdaságok alapozhatják meg a korszerű, nagy volumenű, exportpiacokra történő termelést, amire jó példa a vietnámi pangasius termelés, illetve a thaiföldi garnélarák-termelés. A kisgazdaságok jelentős része ugyanakkor a múltbeli integrált haltermelési technológiák adaptációja révén olyan erőforrás- és környezetkímélő gazdálkodást folytat, amely példaértékű a fenntartható akvakultúra-, illetve általában a fenntartható élelmiszer-termelés fejlesztése területén.
A kistermelőknek azonban számos nehézséggel kell szembenézniük, egyebek között azzal, hogy a rájuk vonatkozó szabályozások, illetve adminisztratív kötelezettségek többnyire ugyanazok, mint amelyeket a nagyvállalkozásoknak kell betartaniuk. A kistermelők számára emellett meglehetősen nagy kihívás az eredményes piaci részvétel, illetve termékeik folyamatos és jövedelmező értékesítése.
1.ábra: Az elsődleges termelés és a kiskereskedelem helye és főbb jellemzői az élelmiszer értékláncban (Forrás: United Nations Environment Programme, 2021)
Az elsődleges élelmiszertermelők helyzete az élelmiszerlánc mentén a legnehezebb. Ezt jól szemlélteti az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) által készített átfogó tanulmány, amely megállapítja, hogy az élelmiszerláncban legerősebbek a feldolgozó, szállítási- logisztikai, kiskereskedelmi és étkeztetési szolgáltatásokat végző cégek. Ezek tevékenysége meghatározza az elsődleges termelők és az egyéni fogyasztók helyzetét és lehetőségeit is. Kiemelkedő, illetve domináns szerepe van azonban közöttük a kiskereskedelmet folytató szupermarketeknek (1. ábra). Az elsődleges termelők helyzetét tovább nehezíti az élelmiszer-kiskereskedelmi szektorban tapasztalható fokozódó konszolidáció. Svédországban például három vállalat – az ICA, a Coop és az Axfood – együttesen a piaci részesedés 86,6 százalékát teszi ki. Ez a helyzet megnehezíti a beszállítók, azok között is különösen a kistermelők alkupozícióját.
Az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) által készített tanulmány az élelmiszerláncok globális helyzetének alapos vizsgálata alapján tett megállapításokat, illetve fogalmazott meg javaslatokat, amelyek alapvetően érvényesek Európára, illetve az EU-ra is, érdemes azonban áttekinteni, az elsődleges termelést végző kisvállalkozók helyét, a velük szembeni kihívásokat és a lehetőségeiket az akvakultúra szektorban.
A FAO megállapította, hogy a kisüzemi haltermelők jelentős kereskedelmi kihívásokkal néznek szembe, beleértve a korlátozott piaci hozzáférést, a finanszírozás hiányát, a nem megfelelő infrastruktúrát (hűtés, tárolás/szállítás) és a magas lehalászás utáni veszteségeket. A kistermelők gyakran kiszolgáltatottak a közvetítőknek, és nehézséget jelent a szigorú élelmiszer-biztonsági/minőségi előírások betartása. További gondot jelentenek a politikai döntésekben a korlátozott szakmai ismeretek, a nagyüzemi haltermeléssel való erős verseny és a gyenge érdekképviselet.
A kistermelők értékesítési lehetőségeinek növelése érdekében az alábbi javaslatok fogalmazódtak meg:
• Szövetkezetek létrehozása a kínálat felmérése, a költségek megosztása és a jobb árak eléréséhez szükséges alkupozíció növelése érdekében.
• A termék hozzáadott értékének növelése a halak helyszíni feldolgozásával a minőség, az eltarthatóság és a jövedelmezőség növelése érdekében.
• Közvetlen értékesítés helyi, illetve közeli piacokon, illetve az online platformok adta lehetőségek kihasználása, ami csökkenti a közvetítőknek való kiszolgáltatottságot.
• Szakmai képzés fenntartható akvakultúra-gyakorlatokról, piaci és marketing munkáról.
Bár a kistermelők helyzete a nehézségek és a lehetőségek nagy hasonlatosságot mutatnak a világ és Európa között, a következőkben áttekintjük milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az EU akvakultúra szektora kistermelőinek, illetve milyen lehetőségeik vannak termelékenységük és jövedelmezőségük növelésére.
Az Európai Halászati és Akvakultúra-termékek Piaci Megfigyelőközpontja (EUMOFA) az általa végzett átfogó elemzés alapján összegezte azokat a gátló tényezőket, amelyek megnehezítik az EU akvakultúra-termelésének növelését:
• Adminisztratív terhek; • Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz és az erőforrások szűkösségéhez; • Megnövekedett termelési költségek; • A termelés és a fogyasztás szezonalitása; • Magasabb logisztikai költségek; • Erős verseny a piacon (kiemelten az árverseny); • Alacsony szervezettségi szint az ágazatban; • Kisvállalkozások beruházási nehézségei; • Halértékesítési rendszerek hiánya a vidéki régiókban; • A fogyasztói preferenciák nem kellő mértékű ismerete.
Az akvakultúra-termelés növelését gátló tényezők között a beruházási nehézségekre vonatkozóan ki kell emelni a kisvállalkozásokat, azonban megállapítható, hogy a kihívások leküzdésében a kisvállalkozások minden területen hátrányban vannak a nagyobb vállalkozásokkal szemben.
Az EUMOFA az ágazat jövedelmezőségének-, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítésnek a javítására irányulóan megfogalmazott néhány kulcsfontosságú szempontot, amelynek a kisvállalkozásokra vonatkozó elemeit külön kiemeljük az alábbiakban.
A halfogyasztásnak az EU-n belüli alakulását sok tényező befolyásolja úgy a kínálati oldalon (a termelés volumene, a tenyésztett fajok sokfélesége és az import), mint a keresleti oldalon (demográfia, étkezési szokások, vásárlóerő), illetve vannak egyéb külső, nemzetközi, illetve geopolitikai tényezők is. A kistermelőknek ismerniük kell a fogyasztói igényeket, illetve azok változásának tendenciáit. Ehhez külső segítség is szükséges, amit termelői szövetségek, kormányzati, illetve az ágazati innovációt segítő nem kormányzati szervezetek nyújthatnak.
2. ábra: Mobil halértékesítő autó Lengyelországban (Forrás: szerzők saját fotói)
A fogyasztói preferenciákhoz való alkalmazkodás eleve komoly kihívás a termelő számára, mivel a fogyasztási trendek gyorsan változnak, de a haltermelők, különösen a kistermelők számára további nehéz feladatot jelent a kiskereskedők, illetve az áruházláncok követelményeihez való alkalmazkodás, amelyek ráadásul egyre szigorúbbak a környezetvédelmi, állatjólléti és egyéb tényezők miatt. Alapvető fontosságú egy termelő sajátságos helyzetének, illetve a termékek számára releváns marketingstratégiák kidolgozása. A kistermelők számára lehetőséget nyújt friss termékek helyi, illetve közeli piacokon, speciális piaci szegmenseket megcélzó közvetlen értékesítése, a hagyományos kapcsolatok erősítése. Vannak jó példák mobil halértékesítő autók alkalmazására (2. ábra), bár ezt a lehetőséget messze nem használják ki. Minden esetben fontos azonban, hogy a fogyasztók a termékekről egyértelmű világos és szükséges tudnivalókat kapjanak. Ezeket a tájékoztatókat az értékesítési helyeken vagy más médiumokon (internet stb.) keresztül lehet nyújtani. Az információs tevékenység fejlesztése a kistermelők számára is alapvető fontosságú.
Vidéki régiókban működő kistermelők számára nemcsak a termékértékesítés, hanem különböző szolgáltatások nyújtása is bevételi lehetőséget jelent. A szolgáltatásokkal jelentősen csökkenthető a kistermelőknek a hal értéklánc domináns szereplőivel (pl. feldolgozók, szupermarketek) szembeni kiszolgáltatottsága.
Magyarország élen járt a multifunkcionális tógazdálkodás adta lehetőségek kihasználásában, de a haltermelés és a turisztikai szolgáltatások összekapcsolására egyre több példa van Európában, illetve az EU-ban (3. ábra). Még ha a keresleti oldal lehetővé is teszi a termelési volumen fenntartását, illetve növelését, továbbá a tevékenység szolgáltatásokkal való bővítését, ezek megvalósítása során a termelőknek fel kell készülniük az adminisztratív kötelezettségeik teljesítésére, tevékenységük társadalmi elfogadottságának növelésére, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, az energia átállásra, a rendelkezésre álló erőforrások esetleges beszűkülésére. A kihívások leküzdéséhez ma már elengedhetetlen az innováció, amely minden termelő számára alapvető feladat a jövedelmezőség, a verseny- és ellenálló képesség növeléséhez. A termelés mellett az esetleges feldolgozást, termékfejlesztést, értékesítést, illetve menedzsmentet és munkaszervezést is tartalmazó, sok esetben befektetéssel együttjáró innováció az EU akvakultúrájában domináns mikro- és kisvállalkozások számára komoly kihívás.
3. ábra Litvániában az 580 hektáros, elsősorban pontyot, csukát és compót termelő Arvydai tógazdaság az ETHAA által finanszírozott projekt keretében javította az ökológiai és turisztikai szolgáltatások feltételeit (Forrás: oceans-and-fisheries.ec.europa.eu)
Az a többször elhangzott megállapítás, hogy alacsony a szervezettség az ágazatban, a kistermelők helyzetét nehezíti, különösen a piaci információk beszerzése, illetve az értékesítés területén. Nagyobb, tengerhalászattal és tengeri akvakultúrával is foglalkozó EU országokban nagy számú termelői szövetség jött létre (például Spanyolországban 44, Olaszországban 57, de Lengyelországban is 19). Kevés ugyanakkor az olyan ágazatközi szervezetek száma, amelyeknek fő feladata a piacszervezés, miután ezen termelők mellett a feldolgozók és az értékesítők is tagjai. Ilyen szervezet mindössze 6 van az Európai Unióban (egy Magyarországon), azonban ezek a szervezetek sem tudják kihasználni hatékonyan a piacszervezésben rejlő lehetőségeket. A kistermelők számára a hatékony érdekképviselet és a piacszervezés mellett fontos az innováció támogatása, illetve az ahhoz szükséges támogatásokhoz jutás is. A kistermelők számára továbbra is kiemelt fontosságú az ágazati szervezettség növelése.
A nagyobb szervezettségre amiatt is szükség van, hogy a kistermelők érdekeit hatékonyan lehessen képviselni az akvakultúra-fejlesztéshez nélkülözhetetlen kormányzati, illetve EU-s szervezetek felé, a megfelelő támogatottság elérése érdekében. Az elmúlt években növekedett ugyan a kisvállalkozások elismerése az akvakultúra területén, éppen a kisvállalkozók érdekeit képviselő szervezetek munkájának eredményeképpen (pl. FEAP, AAC, EATiP) de még mindig alatta marad a partmenti vizeken halászatot, illetve akvakultúra termelést végző kisvállalkozók mellett. A kisvállalkozók jövedelmezőségének fenntartásához, illetve annak növeléséhez, amely mögött nemcsak élelmiszertermék, de egyéb közjavak előállítása is a mindennapok feladata, jelentős szerepe kell hogy legyen a támogatásoknak. Az EU-ban az Európai Tengerügyi Halászati és Akvakultúra-alap által finanszírozott Operatív Programok (Magyarországon a MAHOP Plusz) jó lehetőségeket biztosítanak a kisvállalkozók számára még akkor is, ha ezeknek a programoknak a végrehajtása jelentős adminisztratív terhet jelent.
Pozitív fejlemény, ami nemzetközi összefogás eredményének is tekinthető, hogy a kisvállalkozók számára az EU kutatási alapja, a Horizon program is pályázati lehetőséget biztosít. A következő év áprilisában írják ki a HORIZON-CL6-2027-02-FARM2FORK-06 pályázatot, amelynek címe: „A fenntartható kisüzemi vízi élelmiszertermelés és a rekreációs halászat lehetőségeinek kihasználása fejlődésre nyitott helyi közösségek számára”. Több más olyan pályázati kiírás is szerepel a jövőre induló HORIZON programokban, amelyek nem haltermelési kisvállalkozók számára nyújtanak lehetőséget, hanem általában kisvállalkozások számára. Ezekben való részvételre is van azonban lehetőség, amit már jelenleg is folyamatban lévő HORIZON projektek jól illusztrálnak (ActFast, NEXRUR, DANUBAQUA stb.).
A jövőben egyre nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a haltermelő kisvállalkozások bekapcsolódjanak a fenntartható élelmiszerellátás fejlesztésére irányuló programokba más élelmiszertermelő ágazatokkal, illetve azok kisvállalkozóival együttműködve. Erre annál is inkább szükség van, mert az EU-ban a Bizottság javaslata szerint megszűnik az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA/EMFAF) és a 2028–2034-es időszakban az élelmiszergazdaság finanszírozása a Nemzeti és Regionális Partnerségi Alapból (NRPF) történik. Bár a Bizottság 2 milliárd euró elkülönítését tervezi a Közös Halászati Politika (KHP) céljaira, ez jelentős csökkenés a 2021–2027-es ciklus mintegy 6,1 milliárd eurós keretéhez képest. Az ETHAA-ról az NRPF-re való áttérés jelentős változás lesz a halászat és akvakultúra közösségi finanszírozása szempontjából, amivel kapcsolatban folynak a szakmai és társadalmi egyeztetések, de a változásra mindenképpen készülniük kell az akvakultúra-ágazat szereplőinek, így e témával majd egy külön cikkben foglalkozunk, illetve folyamatos tájékoztatást adunk az NRPF kialakításának helyzetéről.
SZERZŐK: DR. BOZÁNNÉ DR. BÉKEFI EMESE, DR.VÁRADI LÁSZLÓ
Vízcseppben a jövő
Kitekintés a nemzetközi akvakultúra innovációira és a hazai kitörési pontokra
A vízkészletek okos és hatékony felhasználása ma már nem csupán egy jól csengő szlogen, hanem a túlélés és a versenyképesség alapfeltétele a mezőgazdaságban. Különösen igaz ez a haltermelésre, amely 2026. március 18-án, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) szervezésében megvalósult „Paradigmaváltás a halastavi vízgazdálkodásban” című konferencia fókuszában is állt. A budapesti Herman Ottó Intézetben tartott hiánypótló szakmai eseményen Dr. Váradi László, a HUNATiP elnöke tartott átfogó és gondolatébresztő előadást „Nemzetközi jó gyakorlatok az akvakultúra rendszerek vízgazdálkodásában” címmel. Prezentációja nem csupán a technológiai újdonságokat vette sorra, hanem rámutatott azokra a globális folyamatokra is, amelyek alapjaiban formálják át az ágazatot.
Előadásának felütéseként Váradi László egy kevéssé ismert, de annál intenzívebb nemzetközi szakmai vitára irányította rá a figyelmet. A világban komoly küzdelem folyik a döntéshozók és a szakértők között arról, hogy a jövő élelmiszer-ellátásában a tengereké vagy az édesvizeké lesz-e a főszerep. Míg a tengeri akvakultúra hívei a hatalmas vízfelületekben rejlő lehetőségeket hangsúlyozzák amit az EU Óceán Paktuma is támogat, az óceán sokszor egyáltalán nem kellemes vagy biztonságos környezet a haltermelésre. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tengeri fajokat, például lazacot termelő rendszerek is egyre inkább behúzódnak a szárazföldekre. A globális akvakultúra termelése jelenleg is meghatározóan az édesvízi rendszereken alapul, ezért létfontosságú, hogy a tengerektől távolabbi területeken folyó termelés – és annak társadalmi elismertsége – megkapja a neki járó kiemelt figyelmet a jövőben.
Magyarország ezen a téren komoly hagyományokkal rendelkezik, hiszen a hazai szakma soha nem csak távolról szemlélte a fejlődést, hanem mindig is törekedett a jó gyakorlatok átvételére és hazai adaptálására. Már az 1970 években is a szivárgások csökkentése és a víz okos visszatartása volt a cél, Békés vármegyében és Szarvason pedig olyan előremutató, integrált tógazdasági kísérletek zajlottak – gondoljunk csak a rizs-hal vagy a kacsa-hal együtt tartására –, amelyek a mai modern körforgásos rendszerek előfutárainak is tekinthetők.
Hagyományos tavak modern köntösben és a recirkulációs forradalom
Ahogy a gazdálkodókra nehezedő társadalmi és piaci nyomás egyre fokozódik, a tógazdálkodás is rákényszerül a megújulásra. Ennek egyik izgalmas iránya a speciális és multifunkcionális tórendszerek kialakulása. Kínában ma már nem a jövő, hanem a jelen valósága az a modell, ahol egy halastó fölé fotovoltaikus napelemeket telepítenek, így a terület egyszerre termel halat és zöld energiát, miközben turisztikai szolgáltatásokat is nyújt. Ezek a rendszerek sokszor már több tízezer hektáron működnek sikerrel. Egy másik okos megoldás, amikor a hagyományos tógazdálkodást intenzív elemekkel ötvözik. Egy nagyobb tóba egy intenzíven hasznosított medencét vagy ketrecet helyeznek, és a kiáramló tápanyagot a tó extenzív ökoszisztémája hasznosítja újra.
A vízhatékonyság csúcsát azonban egyértelműen a recirkulációs akvakultúra-rendszerek (RAS) jelentik. Negyven évvel ezelőtt egy ilyen működő rendszer megtekintéséhez még Amerikáig vagy Norvégiáig kellett utazni, az első hazai, szarvasi próbálkozásokat pedig még robusztus vasbeton medencék jellemezték. Ma azonban már a mesterséges intelligencia, a folyamatos halviselkedés-monitorozás és az adatbázisú döntéshozatal uralja ezeket az üzemeket. Bár a teljesen zárt rendszerek vízhatékonysága igen figyelemre méltó – elméletileg mindössze 0,1 köbméter víz is elegendő lehet egy kilogramm hal előállításához, szemben az átfolyó rendszerek 100 köbméteres igényével –, a jövő nem kizárólag bennük rejlik. Kiváló példa erre Dánia, ahol az átfolyó vizes rendszereket sikeresen alakították át recirkulációssá, de nem kell ilyen messzire mennünk, Lillafüreden is kiválóan működik a víz mechanikai és biológiai szűrőkkel történő kezelése és visszaforgatása.
Új utak a Bioflok, IMTA és a vízlábnyom paradigmája
A paletta folyamatosan bővül. A világban egyre jobban terjed a bioflok technológia, amely a halak – jellemzően a tilápia – hulladék nitrogénjét baktériumok segítségével alakítja át újra ehető fehérjévé, így teremtve zárt láncot. Bár a rendszernek komoly klimatikus igényei vannak, Törökországtól Indiáig számos méretben alkalmazzák. Hasonlóan izgalmas az integrált, multitrofikus akvakultúra (IMTA), ahol a tápláléklánc különböző szintjeit fűzik össze. Erre Írországban találunk remek édesvízi példát, ahol a sügér és a pisztráng intenzív nevelése során keletkező használt vizet algákkal és békalencsével tisztítják meg. Ezt az elvet egyébként az ősi Kínában már ezer éve is alkalmazták a selyemhernyók és halak komplex tartásával. Az akvapónia, amely a növények tápközeg nélküli termesztését köti össze a halneveléssel, szintén fontos színfoltja az ágazatnak, bár globális alkalmazás helyett inkább lokális, specifikus helyzetekben kínál kiváló alternatívát.
A fejlődés azonban megköveteli, hogy másképp tekintsünk magára a vízhasználatra is. Ma már nem elég azt számolni, mennyi víz folyik át a medencén; az igazi mérce a vízlábnyom lett, amely magában foglalja a zöld vizet (csapadék), a kék vizet (felszíni/felszín alatti), sőt, a szennyvíz kezeléséhez szükséges tiszta vizet is. Egy kilogramm hal vízlábnyomát ma már összehasonlítják a sertés-, a marhahús vagy éppen a rendkívül vízigényes csokoládégyártás értékeivel. Ahhoz, hogy az édesvízi haltermelés megvédje pozícióját, a hazai ágazatnak is életciklus-analíziseket (LCA) kell végeznie saját termékeire, bizonyítva azok környezeti fenntarthatóságát és versenyképességét.
Nemzetközi együttműködések és a magyar szaktudás exportja
A tudás megosztásának és az innovációnak kiváló terepe az az EU-s és kínai részvétellel zajló „NEXRUR” projekt, amelynek célja a vidéki közösségek megsegítése és fenntartható modellüzemek kialakítása. Magyarország két egyedülálló akvakultúra modellel vesz részt a programban. Az egyik egy olyan komplex vidéki gazdaság, ahol a tavi haltermelésből elfolyó, tápanyagban gazdag vizeket öntözésre és vizes élőhelyek fenntartására használják, rövid ellátási láncokkal kombinálva. A másik modell egy intenzív afrikai harcsa-telepre épül, ahol a termelésből és a feldolgozásból származó szerves hulladékokat a helyi közösségek bevonásával komposztálják és hasznosítják újra. (Ezekről a projektekről a szakma a 2026. június 11-i Halászati Tudományos Napon hallhat majd további izgalmas részleteket.)
Váradi László előadása egy rendkívül fontos üzenettel zárult. Magyarországnak nemcsak átvennie kell a technológiákat, hanem újra proaktív szerepet kell vállalnia a tudás átadásában is. Woynárovich Elek és más nagy elődök nyomdokain haladva hazánknak minden lehetősége megvan arra, hogy Afrika és Ázsia fejlődő országai számára oktatási és továbbképzési programokat indítson. Egy ilyen tudásközpont létrehozása jelenleg is zajlik, amely hidat képezhet a külpolitika, a diplomácia és a halászati szakma között. A vízhatékonyság ugyanis már rég nem csupán technikai kérdés, hanem szabályozási és társadalmi kihívás is, amellyel egy gazdálkodó egyedül nem tud megbirkózni. A jövő sikere az értéklánc mentén történő, ágazatokon átívelő összefogásban és a nemzeti jó gyakorlatok bátor kiaknázásában rejlik.
Főzzön történelmet a jubileumi, 50. MA-HAL Országos Halfőző Versenyen!
Ünnepeljük együtt a magyar halgasztronómiát! Mutassa meg halfőző tudását, és az idei évben vigye Ön haza a legjobbaknak járó trófeát.
A szabadtéren megrendezett verseny célja a halételek, illetve a halgazdálkodás népszerűsítése. Legyen szó hagyományos ízekről vagy újragondolt fogásokról, hívjuk a MA-HAL tagságát, a hazai gasztronómia jeles képviselőit, éttermeket és a jövő séfjeit (szakács iskolákat), hogy mérjék össze tudásukat!
A RENDEZVÉNY IDŐPONTJA:
2026. július 18. (szombat)
HELYSZÍNE:
Mohács, Szabadság utca, Jókai utca és Szent János utca
NEVEZÉSI HATÁRIDŐ:
2026. július 13. (hétfő)
Kategóriák, ahol bizonyíthat
Dunai jellegű halászlé
Tisza-Körösi jellegű halászlé
Egyéb halétel
Különdíjak:
Legjobb afrikai harcsa étel
Gyerekbarát halétel díj (hazai halból készült szálkamentes, biztonságos és könnyen fogyasztható)
A nevezéshez minden alapot biztosítunk (bográcshely, tisztított ponty, vagy afrikai harcsa), Önnek csak a titkos fűszereket és a szakértelmét kell hoznia!
