Elérhető a magyar akvakultúra-ágazat legfrissebb szakmai kiadványa, amely ezúttal is kulcsfontosságú szakmai témákkal, elemzésekkel és hírekkel várja az olvasókat! 🌊
📖 Ízelítő a tartalomból: 💧Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz: Hogyan mérsékelhetők a negatív hatások? Stratégiai irányok és a halastavi integrált vízgazdálkodás fontossága. 🌡️ 📈 Piaci áttekintés és árak: Az AKI részletes elemzése a főbb haltermékek 2026. első féléves árainak alakulásáról, valamint gabonapiaci helyzetkép. 📊🌾 🤖 Innováció és technológia: Hogyan segíti a mesterséges intelligencia a halnevelést és a keltetőházi munkát? 💻🐟 🌍 Hazai és nemzetközi hírek: Beszámoló az Aquaculture Europe 2026 konferenciáról (Ljubljana), a szolnoki kecsegetelepítésről, sikeres békésszentandrási halmentésről és a FEAP követeléseiről. 🌐🛶 🛒 Rövid ellátási lánc (REL) siker: A Szarvas-Fish Kft. útja a nagyüzemtől a közvetlen fogyasztói kapcsolatokig („Mindenhol Hal”). 🚚 🏛️ Jogszabályfigyelés és pályázatok: Az AÉM új SZMSZ-e, valamint beszámolók a V-95 Kft., a Fishmarket Kft. és a Hortobágyi Halgazdaság fejlesztéseiről. 🏗️💰 🐠 Természetvédelem és haltan: Édesvízi garnélarák a Ráckevei-Dunában, vágótok a Dunakilitinél, amurivadék az Öreg-Túrból és még sok más érdekesség a Magyar Haltani Társaság rovatában! 🌿🦆
Mindezek mellett hazai és nemzetközi halhírek, piaci elemzések, valamint a hazai halgazdálkodási ágazat legfrissebb információi is várják az érdeklődőket.
Ha Ön elkötelezett a magyar akvakultúra és halászat fejlődése iránt, és fontosnak tartja az ágazati érdekképviseletet, akkor tagja a MA-HAL-nak. Így a HALÁSZAT szaklap az Öné, példánya havonta a postaládájába érkezik.
Ha szeretne előfizetni munkatársai számára is, vagy egyéb okból érdeklődik az ágazat iránt, előfizethet a magazinra:HALÁSZAT Előfizetés
A HALÁSZAT ágazati szaklap 2026. októberi száma lapozható pdf formátum:
Megjelent a HALÁSZAT ágazati szaklap legújabb, szeptemberi száma!
A mögöttünk álló nyár és az extrém aszály komoly próbára teszi a hazai halgazdálkodókat, a vízhiány mára egyértelműen stratégiai termelési kockázattá lépett elő. A legújabb lapszámunkban azonban nemcsak a nehézségekkel nézünk szembe, hanem a jövőbe is tekintünk, és inspiráló kitörési stratégiákat mutatunk!
👉 Tanulságos osztrák példa: Hogyan adnak el ökoszisztémát és történetet a waldvierteli haltermelők? Képes beszámolónkban megmutatjuk, hogyan lesz a gránitágyon fekvő, kizárólag csapadékból táplálkozó „égi tavak” halából 42 eurós prémium füstölt ponty, vagy éppen keresett luxuscikk a feldolgozott halbőrből.
👉 Piaci trendek és fogyasztás: Átfogó elemzés a halfogyasztás helyzetéről és tendenciáiról az EU-ban, illetve Magyarországon.
👉 Innováció a termelésben: Részletesen bemutatunk egy gyakorlati haljólléti indikátorkeretet, amely a közép-európai intenzív édesvízi akvakultúra számára készült.
👉 Szakoktatás és hagyomány: Visszatekintünk a hazai halászati szakoktatás történetére – apáról fiúra, a céhektől egészen a tanfolyamokig.
👉 Szakmai fórum: Fókuszban az afrikaiharcsa-termelés jelene és jövője a közelgő kaposvári XI. Halászati Kerekasztal programjában.
Mindezek mellett hazai és nemzetközi halhírek, piaci elemzések, valamint a hazai halgazdálkodási ágazat legfrissebb információi is várják az érdeklődőket.
Ha Ön elkötelezett a magyar akvakultúra és halászat fejlődése iránt, és fontosnak tartja az ágazati érdekképviseletet, akkor tagja a MA-HAL-nak. Így a HALÁSZAT szaklap az Öné, példánya havonta a postaládájába érkezik.
Ha szeretne előfizetni munkatársai számára is, vagy egyéb okból érdeklődik az ágazat iránt, előfizethet a magazinra:HALÁSZAT Előfizetés
A HALÁSZAT ágazati szaklap 2026. szeptemberi száma lapozható pdf formátum:
Szeretettel várjuk a MA-HAL kétnapos szakmai tanulmányútjára Alsó-Ausztriába, amelynek célja, hogy a résztvevők (elsősorban a MA-HAL tagszervezeteinek munkatársai) átfogó képet kapjanak Alsó-Ausztria korszerű tógazdálkodási gyakorlatáról, a fenntartható haltermelési módszerekről, valamint a halászati termékek magasabb hozzáadott értékű feldolgozásának lehetőségeiről.
Időpont: 2026. szeptember 1-2. nap, (1 éj)
Utazás: autóbusszal Találkozó: 5:45 Budaörs Auchan parkoló Egyéb felszállási lehetőségek: 7:15 Győr, Királyszék utca 31. (Decathlon parkoló) Szükséges útiokmányok: érvényes személyi igazolvány vagy útlevél Szállás: Waldviertler-Hof 3* (Langschlag)
Részvételi díj: 99.000 Ft / fő
Külön fizetendő opcionális költségek: Betegség-, baleset-, poggyászbiztosítás A részvételi díj tartalmazza: utazást kényelmes autóbusszal, szállást reggelivel és vacsorával, adókkal kétágyas szobában, szakmai előadáshoz terembérlet díját, a szükséges belépőjegyek díját, magyar nyelvű idegenvezetést, tolmácsolást.
PROGRAM
1. nap: Hagyomány, technológia és a körforgásos gazdaság
Kainz Családi Tógazdaság: Bepillantás egy több mint 60 éve működő, 126 hektáros természetközeli gazdaság kulisszái mögé. Fókuszban a „Waldviertler Karpfen” védjegyes ponty termelése, az extenzív halászati technológia, a vízgazdálkodás és az állománykezelés gyakorlati kérdései.
Litschau Kastély – Seilern–Aspang Birtok: Történelmi tórendszer bejárása, ahol a haltermelés több mint 250 éves, megszakítás nélküli múltra tekint vissza. A természetvédelmi és halgazdálkodási bemutatót helyi termékek exkluzív kóstolója koronázza meg.
Szakmai Fórum az ÖVFA Közreműködésével: A Theater- und Feriendorf Königsleitn előadótermében az osztrák ágazati képviselet (ÖVFA) szakembereivel vitatjuk meg a tógazdálkodás aktuális kihívásait, az érdekképviselet szerepét és a fenntarthatóság kérdéseit.
Innováció a Gyakorlatban – Prémium Halbőr Feldolgozás: Látogatás egy egyedülálló családi manufaktúrában, ahol a körforgásos gazdaság és a halászati melléktermékek kreatív, magas hozzáadott értékű hasznosítása kel életre.
2. nap: Biogazdálkodás és a közvetlen értékesítés mesterfoka
Teichleben Waldviertel Bio Karpfen: Látogatás Ausztria egyik legismertebb bio halgazdaságában. A program során megismerjük a bio ponty tenyésztésének szigorú kritériumait és a régió páratlan halgazdálkodási hagyományait.
Biofisch Manufaktur (Bécs): A tanulmányút záró akkordja egy tökéletesen működő REL (rövid ellátási lánc) modell bemutatása. Megnézzük, hogyan épül fel egy ökológiai haltenyésztésre alapozott, közvetlen fogyasztói értékesítést végző manufaktúra, termelői üzlet és halbisztró. A látogatást a füstölt specialitások megismerése és egy könnyű halas uzsonna teszi teljessé.
A programok kiváló lehetőséget biztosítanak a hazai szakemberek számára a kapcsolatépítésre, az osztrák jó gyakorlatok megismerésére és új, itthon is kamatoztatható ötletek gyűjtésére.
A HAGYOMÁNYOS ÉRTÉKEKTŐL A KÖRFORGÁSOS JÖVŐIG: PORTRÉ BOROS ATTILÁRÓL, A V-95 KFT. TELEPHELYVEZETŐJÉRŐL
Negyven év a vízparton, megszámlálhatatlan átdolgozott éjszaka és egy folyamatosan megújuló tógazdaság. Boros Attila, a V-95 Kft. telephelyvezetője a klasszikus tógazdasági alapoktól indulva jutott el a legmodernebb, okoseszközökkel támogatott, körforgásos technológiákig. Öt éve már fiával, Bencével az oldalán a mindennapi kihívásokra innovatív válaszokat adnak, vallva: a klímaváltozás korában a régi dogmákat el kell felejteni, és mindent újra kell tanulni.
A halak iránti szeretet nem a tóparton kezdődött. Mezőgazdasági szakközépiskolásként, állategészségőrnek tanulva diáktársával – aki mára megmaradt horgásznak – akváriumokkal rakták tele a szobát. A hobbiból hivatás lett: a kaposvári főiskola kisállattenyésztő tanszékén Dr. Erőss István és utódja, Dr. Körmendi Sándor hidrobiológus vezették be mélyebben a szakma rejtelmeibe. A tógazdasági gyakorlat 1986-ban egy tanulmányi szerződéssel indult a Balatoni Halgazdaságnál, ahová az 1989-es katonai leszerelését követően tért vissza, a ma Vidra Parkként ismert Petesmalomba. Egy erdei halászházban élt, hat és fél kilométeres körzetben szomszédok nélkül. „Ezt javasolnám minden főiskolát, egyetemet végzett kezdő gyereknek, hogy meg kell tanulni a vízeresztést, halőrzést, etetést, a területet megismerni” – emlékszik vissza a kemény, de hasznos kezdetekre. Amikor 1992-ben a halgazdaság eladta a lábodi területet, egy rövid Szári Zsolttal közös Írmapusztai kitérő következett, majd 1994 októberében tért vissza a jelenlegi telephelyre, a Simon-gáti tógazdaságba. Fekete István szellemiségét követve – miszerint „a vízimalomban lakott a molnár, az erdész az erdőben, a halász meg a vízparton” –, a tanyán kapott szolgálati lakást. A szakmai elmélyülés itt sem állt meg: néhai Gönczy János kötelezővé tette a halgazdaság vezetői számára a szarvasi szakmérnöki képzést.
„Az ő pénzükből, de a mi gyerekünk”
A nagy fordulópont a második privatizáció során, 2003-ban jött el, amikor két budapesti befektetőcsalád megvásárolta a gazdaságot. A főtulajdonos, Rábai József a Lábodi Vadásztársaság területén vadászva szeretett bele a környékbe. „Jóska nagyon szereti a kihívásokat, veszíteni nem szeret. Rábeszéltük, hogy vegye meg a birtokot, és elkezdtük ezt az egészet felépíteni” – meséli Boros Attila, aki mosolyogva csak úgy fogalmaz: az üzlet „az ő pénzéből, de a mi gyerekünk”. Az induláskor nyakig érő sár és rendetlenség fogadta őket egy elhagyatott géptelephellyel, de a cél egyértelmű volt: egy osztrák mintájú, tiszta, átlátható és esztétikus gazdaság felépítése, ahova „jó bejönni, érdemes megnézni”. A Simon-gáti halhús kiváló íze már korábban is híres volt a bécsi piacokon. A papíron 365, a gyakorlatban mintegy 280-320 hektárnyi aktív vízfelület, és a 36 medencéből álló, 40-41 vagon halat befogadó, a Dunántúlon kiemelkedőnek számító teleltetőrendszer biztos alapot adott. A tulajdonosi kör azonban hamar felismerte, hogy pusztán a tógazdasági haltermelés önmagában nem garantálja a stabilitást. Ezért 2005-2006 környékén megvásárolták a feldolgozással foglalkozó Győri Előre Htsz.-t, megteremtve a ma Bajcshal Kft. néven futó feldolgozót. A folyamatosan visszafogatott bevételek mellett, a pályázati (HOP és MAHOP) forrásokat is mind a fejlesztésekre fordították.
„Azt el kell felejteni, hogy naptár szerint kezdünk halászni. Akkor halászunk, ha van víz.”
Nyitás az afrikai harcsa és a körforgás felé
2013-ra egyértelművé vált, hogy a növekvő költségek és az ingadozó halárak miatt csak édesvízi, tavi halakból (ponty, busa, amur, csuka, süllő) nem lehet megélni. Rábai József és Szilágyi Gábor ötletére kezdték el megépíteni az afrikai harcsa telep, ahová 2015-ben októberében telepítették az első afrikai harcsákat, kezdetben 16 darab 50 köbméteres medencébe. A további fejlesztéseknek köszönhetően ma már 1640 m3-es kapacitással működnek. A szaporítás kezdetben döcögött, de egy saját keltető felépítése és 3-4 év kísérletezés után megtalálták a tökéletes technológiát. Mára önálló anyaállománnyal és Heterobranchus hím ivarú vonallal, hibrid végterméket állítanak elő, amelynek 100%-át a Bajcshal Kft. veszi fel.
A V-95 Kft. működésének igazi különlegessége a maximális körforgásos gazdálkodás. Az afrikai harcsatelepről elfolyó vizet egy nagy teljesítményű dobszűrőn vezetik keresztül, és a 80-90%-ban megtisztított vizet a tógazdaságba irányítják – ami aszályos időszakban életmentő a halak számára. A szűrőn fennakadó haltrágyát pedig a saját, mintegy 200 hektáros szántóföldjükre juttatják ki (bevizsgálás utáni engedélyezett módon), amivel jelentősen csökkentik a műtrágya-felhasználást, miközben önellátóak a tavi halak takarmányozásához szükséges gabonafélékből. Az afrikai harcsa telepről elfolyó vizet 133 hektáros vízfelületen, vízinövények, a halállomány és boksákba rakott baktériumok segítségével tisztítják meg, amely a megfigyelések alapján az iszapbontásban is segítséget ad.
Sötétben tapogatózva, okoseszközökkel
A melegedő vizek, az aszály és a szélsőséges időjárás alapjaiban változtatták meg a szakmát. Dr. Urbányi Bélának szokta mondani, hogy újra kéne írni azokat a régi halászkönyveket. „Szegény Dr. Ruttkay Andrásnak volt egy mondása: A halak takarmányozás a négerek harca egy sötét alagútban. Hát körülbelül most ott tartunk a halászatban is, hogy egy sötét alagútban tapogatózunk” – fogalmaz Boros Attila. A hagyományos hiedelmek – például, hogy barackvirágzáskor süllőt, aranyesőkor csukát, akácvirágzáskor pedig harcsát kell szaporítani – ma már nem működnek. A meleg miatt a kétnyaras halak szinte ivarérettek, és a szeptember-október is tenyészhónappá vált. Mára egy őszi halászatot öngyilkosság elkezdeni levegőztetők és aggregátorok nélkül. Ebben a küzdelemben hatalmas segítséget jelentenek az okoseszközök. A tavakon telepített négy okosbója folyamatosan monitorozza az oxigén- és ammóniaszintet, és kritikus értéknél azonnal riasztást küld a telefonra. Fia és munkatársa, Bence elmondása szerint napi öt-hat alkalommal elemzik az időjárás-előrejelzéseket. Volt olyan eset, hogy a négyes tavon 24 órán át nullával kezdődő oxigénszint volt, mégis sikerült életben tartani az állományt a riasztásoknak és az azonnali, éjszakai beavatkozásoknak köszönhetően. Az éghajlatváltozás kivédésére szolgál a saját halszállító kamion is: csapadékhiányos kényszerhalászat esetén a halat egyenesen Győrbe viszik a feldolgozóba, elkerülve a veszteséget.
Generációváltás, minőség és megszállottság
A kihívások ellenére a Boros család elkötelezett a minőség iránt. 1997-ben – abban az évben, amikor Attila ikerei, köztük a gazdaságban vele már negyedik éve együtt dolgozó Bence is született – hozták vissza a gazdaságba a kerek, magas, vastag húsú atádi tükrös tájfajtát. Alacsony zsírtartalmának köszönhetően mentes minden mellékíztől, bár szomorúan tapasztalják, hogy a piacon sokszor pusztán az ár dominál. A vásárlók nincsenek tisztában azzal, hogy az olcsó, Ázsiából származó import halak (mint a pangasius vagy a tilápia) mekkora hormonális és antibiotikumos terhelést jelentenek a szervezetnek, szemben az ő tiszta vizű, minőségi magyar halukkal. A jövő útja számukra az intenzív termelés. A vízhiány és a drasztikus munkaerőhiány miatt – hiszen a fiatalok egyre kevésbé vállalják a kétkezi, fizikai munkát, még megfizetve sem – a tógazdaságok fenntartása egyre nehezebb. A fogyasztói szokások is változnak: eltűntek a konyhakertek, az emberek készételt vesznek a fagyasztóból, amihez a szakmának alkalmazkodnia kell. Hogy honnan van erő mindezt végigcsinálni az álmatlan éjszakák és a riasztások közepette? Boros Attila egykori főhalászmesterétől tanulta meg a legfontosabb leckét: évek kellenek ahhoz, amíg valaki megismeri a vizet és a terepet, és kiderül, alkalmas-e a pályára. Egy régi halász barátját idézve adja meg a végső választ: „Ezt a szakmát a hülyék és a megszállottak csinálják. Most el kell dönteni, hogy mi hova tartozunk, vagy mind a kettőhöz, de máshogy nem megy.” A V-95 Kft. története egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a hagyománytisztelet és a megszállott, innovatív gondolkodás együttesen képes választ adni a jövő legnagyobb kihívásaira is.
Megjelent a HALÁSZAT szaklap augusztusi száma!
Az idei nyár soha nem látott kihívások elé állította a hazai akvakultúrát, éppen ezért a lapszám fókuszába az extrém aszályhelyzetet és a felmelegedő vizek okozta nehézségeket állítottuk. Átfogó országos körképben mutatjuk be a hazai tógazdaságok heroikus küzdelmét a kiszáradt medrekkel és az egekbe szökő költségekkel. Puskás Nándorral, a MA-HAL elnökével a vízmegtartás technológiai paradigmaváltásáról és az ágazat stratégiai jövőképéről beszélgettünk, emellett pedig nemzetközi kutatásokra támaszkodva adunk közre lehetséges gyakorlati túlélési stratégiákat a kritikus oxigénhiány kezelésére.
Szerencsére az embert próbáló feladatok mellett bőven volt okunk az ünneplésre is: 🥇 Képes beszámolót hoztunk a jubileumi, 50. MA-HAL Országos Halfőző Versenyről, ahol Mohácson egy egészen elképesztő, hitelesített halgasztronómiai világrekord is született: 114 kg pontyfiléből készült ropogós haltepertő! 👨🌾 Portré rovatunkban Boros Attilát mutatjuk be, aki a klasszikus tógazdasági hagyományokat ötvözi a legmodernebb, körforgásos technológiákkal. 🔬 Haltani érdekességekből sincs hiány: a hazai kutatások között részletesen olvashatnak a szávai állasküsz első bizonyított, jelenkori magyarországi előfordulásáról a Duna paksi szakaszán.
Mindezek mellett hazai és nemzetközi halhírek, piaci elemzések, a barramundi világhódító útja, valamint a hazai halgazdálkodási ágazat legfrissebb termelési statisztikái is várják az érdeklődőket.
Ha Ön elkötelezett a magyar akvakultúra és halászat fejlődése iránt, és fontosnak tartja az ágazati érdekképviseletet, akkor tagja a MA-HAL-nak. Így a HALÁSZAT szaklap az Öné, példánya havonta a postaládájába érkezik. Ha szeretne előfizetni munkatársai számára is, vagy egyéb okból érdeklődik az ágazat iránt, előfizethet a magazinra:HALÁSZAT Előfizetés
A HALÁSZAT ágazati szaklap 2026. augusztusi száma lapozható pdf formátum:
Hősies küzdelmet folytatnak a magyar haltermelők a rendkívüli aszállyal és vízhiánnyal
A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) felhívja a figyelmet arra, hogy a hazai halgazdálkodók emberfeletti erőfeszítésekkel küzdenek a tavak megmentéséért a tartós aszály és az extrém magas hőmérséklet miatt.Az egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárás és a drasztikus vízszintcsökkenés súlyos kihívás elé állítja az ágazatot.
A rendkívüli aszály napjainkra már nem csupán elszigetelt, ritka jelenség, hanem olyan visszatérő nyári kihívás, mellyel a hazai haltermelésnek is tartósan együtt kell élnie. Dunántúlon a völgyzárógátas halastavak vízutánpótlását biztosító természetes vízfolyások vízhozama drasztikusan lecsökkent, több helyen teljesen el is apadt. Alföldön a körtöltéses tavaknál a csatornahálózatokban lecsökkent vízszint, az ezzel párhuzamosan felszaporodó növényállomány nehezíti a rendkívüli párolgás okozta vízhiány pótlását. A gazdálkodók heroikus küzdelmet folytatnak a halállomány életben tartásáért.
Ahogy a tavak vízszintje csökken és a vízoszlop szűkül, a felmelegedő vízben rohamosan nő az oxigénhiány kockázata, ami állandó fenyegetést jelent a halállományra nézve. A kármentés érdekében a haltermelők éjjel-nappali monitoringgal, folyamatos oxigénméréssel, a kevés táplálóvíz beosztásával, esetleg levegőztetéssel igyekeznek stabilizálni a vizet. Több gazdaságban kényszertechnológia alkalmazása, súlyosabb esetben kényszerlehalászásokra kerül sor, mikor is a lehalászott tó vizét igyekeznek átengedni vagy átszivattyúzni a még működtethető tavakba. Már nem a hozam maximalizálása, hanem a havária elkerülése és a károk minimalizálása a cél.
A magyar tógazdasági akvakultúra 27 ezer hektáron akár 350 millió köbméter vizet képes visszatartani hazánk területén. A halastavi gazdálkodásnak köszönhetően betárolt ezen vízkészlet vízgazdálkodási és klimatikus pozitív hatása mára rendkívüli mértékben felértékelődött.
A jelenlegi helyzet azonban rámutat arra is, hogy ezzel a víztömeggel való okszerű, takarékos gazdálkodás, azaz az őszi-tavaszi lehalászások során lecsapolásra kerülő víz helyben, végsősoron országhatáron belül tartása kiemelt nemzeti érdekké vált. Puskás Nándor a MA-HAL elnöke által régóta hangsúlyozott szakmai álláspont, hogy a halgazdálkodóknak, a vízügyi igazgatóságoknak, a nemzeti parkoknak, erdészeteknek és növénytermesztőknek szorosan együtt kell működniük annak érdeklében, hogy a halastavak lecsapolási pontja és a fő befogadó vízfolyás közötti térben minél több vizet tudjunk a tájba juttatni.
A MA-HAL vezetése a fenti cél elérése érdekében különböző fórumokon számos lépést tett, de ezúton is felhívja a figyelmet arra, hogy késlekedésre nincs idő. Helyi szinten mindenhol fel kell készülni arra, hogy már az idei szezonban is minél több vizet tudjunk megtartani a lecsapolásra kerülő vízből.
A hazai egészséges élelmiszerellátás szempontjából az akvakultúra ágazatunk jövője kulcsfontosságú. A MA-HAL minden lehetséges eszközzel támogatja a termelőket ebben a kritikus időszakban, hogy a karácsonyi asztalokra idén is kiváló minőségű, hazai hal kerülhessen.
Bioflok, az akvakultúra kihasználatlan lehetősége
ZÁRT RENDSZERŰ HALTERMELÉS KIHÍVÁSOK ÉS INNOVÁCIÓK
A minőségi haltermelés komoly és egész embert kívánó szakértelem, de a mai változó gazdasági környezetben a több lábon állás és a jövedelemtermelő képesség növelése kulcsfontosságú a gazdaságok fenntarthatósága szempontjából. Szomszédos országokban, például Ausztriában és Szlovéniában már jól látható, hogy a rövid ellátási láncok és az agroturizmus hatalmas sikereket hoznak a termelőknek. Ideje, hogy a hazai akvakultúra is felismerje a saját értékeit!
A bioflok kialakulását tehát nem tudjuk megakadályozni, előnyeit azonban a javunkra fordíthatjuk. A képződő üledék magas nitrogéntartalmát hasznosító szervezetek kialakulásához szénpótlás kell, melyből a saját sejtjeiket építik fel. Az ehhez szükséges szénmennyiség extenzív és félintenzív tavakban szerves trágya kijuttatásával is biztosítható (Woynárovich-féle széntrágyázás). Áramoltatás nélkül a leülepedő részek egymást elfedik, az alul lévőket elzárják az oxigéntől és a fénytől, ezért rothadási folyamatok indulnak el. A víz áramoltatásával, levegőztetésével a leülepedés csökkenthető, a lebegő pelyhek felületet biztosítanak a bioflok-képződésnek. Ebben a folyamatban a vízben jelenlévő baktériumok, protozoa plankton, algák, egyéb mikroorganizmusok, valamint szervetlen és szerves anyagok vesznek részt. Ezek forrását elsősorban a nem hasznosult takarmány, valamit a halak ürüléke jelenti. A megfelelő mennyiségű takarmány mellett cukor, melasz, korpa vagy liszt és egy kis probiotikum szükséges a baktériumközösség felépülésének elősegítéséhez, a flokkuláció létrehozásához.
A bioflok működése, előnyei és hátrányai
A bioflok rendszer működése során az üledékben felhalmozódó ammónium mikrobális fehérjévé alakul, amely a halak számára felvehető táplálékforrást jelent. Így tehát az eredetileg víztisztítás céljából kidolgozott bioflok technológia komplex vízkezelési rendszerré fejleszthető. Hatására a fehérjehasznosítás a hagyományos tavakban tapasztalható 15-25%-ról akár 45%-ra emelkedik. Ez a megduplázódott takarmányhatékonyság kiemelten fontos tényező, különösen napjainkban, amikor a takarmányköltségek folyamatosan emelkednek. A bioflok anyagok tápértékükben kiválóak ahhoz, hogy alapvető táplálékot biztosítsanak az akvakultúrában nevelt vízi állatok (pl. halak, rákok) számára. A bioflok száraz tömegre vonatkoztatva 12–50% fehérjét, 0,5–41% lipidet, 14–59% szénhidrátot és 3–61% hamut tartalmaz. A technológia a hatékonyabb takarmányozás mellett zárt rendszerű akvakultúrákban ritkább vízcserét igényel, így víztakarékos megoldásnak is tekinthető.
A daphnia-t fogyasztó ivadékok (Fotó: Kópor István, 2023)
A bioflok technológia (BFT) előnyei között a víztakarékosság mellett a környezetterhelés csökkentése, a nagyobb mértékű tápanyag-hasznosulás említhető. A megfelelő baktériumkultúra jelenlétében a halállomány egészségesebben fejlődik, a BFT alkalmazása emellett lehetővé teszi a gazdaságos halnevelést az üzemméretezés széles skáláján, akár háztáji méretben is.
A BFT alkalmazásának hátrányai közé sorolhatók a levegőztetéshez és a vízáramoltatáshoz kapcsolódó magasabb energiaköltségek. Emellett figyelembe kell venni, hogy nem minden halfaj tolerálja jól a lebegő pelyhekben gazdag intenzíven áramló vizet. Az átlátszatlan víz esztétikailag sem felel meg minden környezetben, például parkok dísztavaiban, akváriumokban. A legnagyobb kihívás az, hogy nem létezik egységes „recept” a bioflok rendszer megvalósítására, így minden vízkezelőnek, farmernek, termelőnek egyedi beállítás szükséges.
A nyers, karcos kútvíz nem felel meg a halaknak, ezért a nevelő vizet érlelni kell. Ez olykor hetekig tarthat. A feltöltött tómeder vagy medence tiszta vizét élővé kell tenni. A halak betelepítése előtt a később használni kívánt takarmányból naponta kis mennyiséget adagolunk, amelyet baktérium-kultúrával oltunk be. Az oltóanyag állhat élesztőből, effektív mikroorganizmusokból (EM-szervezetekből) valamint már működő tó üledékéből. Ezzel egyidejűleg megkezdjük a víz levegőztetését és áramoltatását. A víz mozgatására célszerű mamutszivattyút használni. A bioflok-kezelés során a víz színe a gyorsan növekvő algák miatt először zöldre vált, majd a baktériumok elszaporodása miatt barnára. Az oldott oxigén iránti igény ekkor a sokszorosára nő, erről a megfelelően beállított levegőztetés gondoskodik. A rendszerben a barna szín tekinthető kívánatosnak, ennek fenntartására célszerű törekedni. A szabályozás céljából alkalmazott szénforrás lehet erjesztett korpa, liszt, száraz kenyér, melasz, cukor, ecet, alkohol. Az erjesztett korpa nemcsak a szén pótlását látja el a rendszerben, hanem a hasznos baktériumokét is.
A BFT gyakorlati alkalmazását megalapozó kísérleti munka hazánkban
A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) – Haszonállat-génmegőrzési Intézet (HGI) Vízigenetikai Erőforrásmegőrzési Osztályán egy 3 méter átmérőjű, 1 méter vízmélységű, középre lejtő medence beindítása során a tápláló kútvízhez 2 liter erjesztett korpát, egy marék pontytápot adtunk, és alacsony fokozaton elindítottuk a levegőztetést és a vízáramoltatást. A medencét szűrt, szelektált zooplanktonnal (Daphnia magna) telepítettük be, melyek a hőmérséklet függvényében 2-3 hét alatt felszaporodnak. Ekkor a víz már érettnek tekinthető, és hallárvával, ivadékkal telepíthető. A fajválasztásnál figyelembe vettük, hogy a BFT elsősorban szűrőtáplálkozású fajok számára megfelelő, pl. tilápia, és pontyfélék. Az ivadék kelés után azonnal, vagy esetleg fészekre ívatás esetén az ikrával telt fészekkel együtt a vízbe helyezhető. Májusban a kikeléskor elúszó pontylárvákból párszáz darabot a medencébe engedtünk előnevelés nélkül. A lárvák első táplálékként a baktériumfehérjét fogyasztották.
BFT rendszerben nevelt egynyaras ponty (Fotó: Kópor István, 2023)
Később a vízibolha apróbb méretű formáit ették, majd azok kifalása után áttértünk az indítótápra. Ekkor a víz már a copepodáknak, az evezőlábú rákoknak kedvez, innentől „copefloc” a megnevezés. A kísérletek során úgy láttuk, hogy úszó hálóketrec alkalmazásával a halállomány jobban kontrollálható, és ez késleltetheti a daphnia-k kifalását. Tapasztalataink szerint indításként legmegfelelőbb a malomipari por, mely a gabonamalomban őrlés során lerakódik a porszűrőben. A malomport halszilázzsal kevertük, és a sűrű masszát néhány órán át kelesztettük, hogy ne az ivadék bélrendszerében kezdjen el duzzadni. Az adagolás úszószitában történt, a takarmány fogyásának figyelése mellett. Ez kb. egy hónapon át napi egy marék masszát tett ki. Eközben az erjesztett korpát folyamatosan adagoltuk a víz barna színének fenntartása érdekében, majd fokoztuk a levegőztetés és áramoltatás erősségét. Az 1-1,5 hónapos ivadékok már képesek voltak a kisebb szemcseméretű táp elfogyasztására. A nyár előrehaladtával a vízfelület árnyékolását békalencse telepítésével oldottuk meg. Nyár végére már nemcsak a takarmány fogyását figyeltük, hanem feltűnt, hogy a nagyobb pontyivadékok a békalencsét is eszik, majd teljesen el is tüntetik, így pótlásra volt szükség. A lehalászásig folytattuk a takarmányozást és levegőztetést a fentiek szerint, ekkorra a legnagyobb példányok elérték a 25 cm-t. A teljes állomány parazitamentes, kitűnő egészségi állapotú volt.
Bioflok medence békalencsével és úszókerttel (Fotó: Kópor István, 2023)
A BFT alkalmazásának jövőbeni lehetőségei
A rendszer kis méretben akár kerti medencében egy ~100 W teljesítményű tólevegőztető kompresszor használatával üzemeltethető. Akvapónia/hidropónia tápvizének is kiváló akár árasztásos („Ebb and Flow”) vagy tutajon termesztő (DWC) kultúrákban is. A leszűrt flok pelyhek a magas fehérjetartalom miatt más háziállatok, csirke, sertés, etetésére is használhatók. Komposztálás esetén a gyorsan növekvő alga növekedési hormonja a trágyázott növények növekedését serkenti.
A BFT már kisebb gazdaságokban is hatékonyan alkalmazható olyan medencés rendszerekben, amelyekben megoldható a folyamatos üledékleválasztás. A vízminőség stabilizálásához és a trofitási szint növeléséhez hozzájárulhat a perifiton felület, amit különböző megoldásokkal hozhatunk létre, pl. úszó berendezéseken. A vízszintestől eltérő felületeken élő bevonat képződésének hagyunk lehetőséget.
Úszó perifiton felület (Fotó: Kópor István, 2022)
A bioflok tehát képes azt a trofitási szintet és táplálékhálót létrehozni az akvakultúrában, mely a természetben is teret ad a diverzitásnak és az egészséges egyensúlynak. Számos további kutatási lehetőséget rejt a téma, vizsgálat tárgya lehet például, hogy a bioflok technológiával kezelt víz hogyan csökkenti a halak stressz-szintjét.
A bioflok technológia gyakorlati alkalmazásának nemzetközi helyzete
A BFT, minden bizonyított előnyei ellenére a világ akvakultúra termelésében alkalmazott technológiáknak a töredékét teszi ki. A technológia gyakorlati alkalmazására, annak sajátosságai miatt elsősorban a trópusi és szubtrópusi régiókban vannak példák. Az elemzések szerint a világ mintegy 15 országában működnek bioflok technológiát alkalmazó kereskedelmi célú akvakultúra termelő rendszerek. Ezek közül Kína, India és Brazília említhető, ahol a BFT sikeres gyakorlati alkalmazására jó példák találhatók. A termelt fajok elsősorban tilápia és rákfélék, de termelnek ilyen rendszerben ponty- és harcsaféléket is.
Tilápa termelés bioflok rendszerben egy indiai családi farmon (Forrás: https://thebetterindia.com/)
Európában több kísérleti és félüzemi rendszer működik, de a gyakorlati alkalmazásra kevés példa található. Ezek közül kiemelkedik a spanyol Noray Seafood vállalat, amelyiknek Valladolidban működő RAS-al kombinált hibridrendszerében garnélarákot termelnek.
Európában a bioflok technológia alkalmazása iránti érdeklődést jelzi egy új EU HORIZON kutatási projekt beindítása, amelyben 7 európai ország 11 intézménye és 1 brazil társult partner hajtja végre a „SwitchFloc” nevű 3,2 millió eurós költségvetésű projektet, melynek címe: „Az európai akvakultúra fenntarthatóságának elősegítése a bioflok technológiával”. Bár a technológia fejlesztés a garnélarák (Penaeus vannamei) termelésére fókuszál, más fajok, pl. aranydurbincs (Sparus aurata) termelésének BFT alkalmazásával történő termelését is vizsgálják.
Intenzív tilápia termelés BFT rendszerben Brazíliában (Fotó: Rafel Junk, 2002)
Elemzők szerint a bioflok technológia kutatásának és innovációjának az utóbbi években olyan eredményei születtek, amelyek lendületet adhatnak a gyakorlati alkalmazásnak világszerte, így Európában is. Ezek összefoglalóan az alábbiak:
• A BFT optimálisan trópusi és szubtrópusi éghajlaton alkalmazható, azonban a zárt rendszerek és a nagy hatékonyságú vízhőmérséklet szabályozási technológiák használata lehetővé teszi a működést mérsékelt éghajlatú régiókban is. Az innovatív infrastruktúrák biztosítják, hogy a mikrobiális anyagcsere stabil maradjon a szezonális hőmérsékletingadozásoktól függetlenül.
• A BFT gyakorlatilag jól megvalósítható technikai válasz a globálisan is növekvő vízhiányra. A technológia lehetővé teszi termelőüzemek létrehozását száraz régiókban és települések mellett, közelebb hozva a termelést a végfelhasználóhoz, és csökkentve a logisztikai szénlábnyomot.
• A bioflok technológia alkalmazása hozzájárulhat a halliszt akár 50%-ának in situ mikrobiális biomasszával történő helyettesítéséhez. Ezzel nemcsak a termelés jövedelmezőséget javítja, hanem a halliszttől való függőséget is csökkenti a fenntartható fejlődési célokkal (SDG) összhangban.
• A BFT gyakorlati alkalmazását jelenleg erősen korlátozó energiafüggőség jelentősen csökkenthető a mesterséges intelligenciának (MI) és az IoT-érzékelőknek a rendszerbe történő integrálásával. Az innovatív előrejelző és szabályozó rendszerek lehetővé teszik a bioflok rendszerekben legnagyobb energiát igénylő levegőztetés optimalizálását.
• A bioflok rendszerek a gazdasági fenntarthatóság növelésén túl a probiotikumok használata révén „egészségesek” és biológiailag biztonságosak. Ennek köszönhetően a termékek jól értékesíthetők a magas biobiztonsági követelményeket támasztó prémium nemzetközi piacokon is.
A bioflok rendszerek gyakorlati alkalmazását megalapozó európai innovációs programok egyelőre a tengeri fajok termelésére irányulnak. Fontos azonban e programok eredményeinek ismerete, mert azok többsége az édesvízi akvakultúrában is alkalmazható. A nemzetközi eredmények és az e területen folyó hazai innováció eredményeinek együttes hasznosítása lendületet adhat a BFT hazai elterjedésének. A bioflok rendszerek kifejezetten jó választ adhatnak az akvakultúra ismert kihívásaira, így megítélésünk szerint a jövőben nagyobb figyelmet érdemel e rendszerek innovációjára és gyakorlati alkalmazásának elősegítésére irányuló munka.
SZERZŐ: Kópor István, Dr.Váradi László
Fenntartható és egészséges: Új utakon a globális pisztrángtenyésztés
A szivárványos pisztráng iránti globális kereslet megállíthatatlanul növekszik, a piac értéke pedig éveken belül elérheti a 6,8 milliárd dollárt. A termelés puszta növelése azonban már nem elegendő: a modern akvakultúra egyik legfontosabb célja ma a haljólét és a fejlődés egyensúlyának megteremtése. Legyen szó a norvégiai tengeri ketrecekben nevelt óriáshalak súlyos gerincproblémáiról , a himalájai keltetők szélsőséges hőmérséklet-ingadozásai okozta deformitásokról , vagy a szívgyulladással küzdő dániai recirkulációs állományokról , a tudomány világszerte gőzerővel keresi a válaszokat. Cikkünk bemutatja, hogyan veszik fel a harcot a nemzetközi kutatócsoportok a halbetegségek ellen, és milyen meglepő felfedezések formálják át alapjaiban azt, amit a halászatról eddig hittünk.
A 2025-ben 5,2 milliárd amerikai dollárra becsült globális szivárványos pisztráng-termelés várhatóan 2030-ra eléri a 6,8 milliárd dollárt, ami 5,7 százalékos összetett éves növekedési ütemnek felel meg. Miközben a termelés lépést tart a kereslettel, továbbra is folynak a kutatások a haljóléti problémák – különösen a csigolyadeformitások – megoldására.
Magasabb a kockázat tengervízben
A „Vertebral deformities in cultured big size Rainbow Trout: Radiological analysis from juvenile to harvest size” című tanulmány egyéves időszak alatt vizsgálta a szivárványos pisztrángok növekedését és klinikai radiológiai állapotát. A kutatást az Aquaculturefolyóiratban publikálták.
Eszerint a tanulmány szerint számos területen fontos lenne további kutatásokat végezni annak érdekében, hogy megoldást találjanak a norvégiai tenyésztett szivárványos pisztrángok csigolya deformitásokkal kapcsolatos problémáira.
A tenyésztett atlanti lazaccal kapcsolatos hasonló kutatási tapasztalatok alapján a megoldáshoz fontos lehet vizsgálni az ásványianyag-utánpótlást, a nevelési hőmérsékletet és az oltások mellékhatásait. Emellett a farokúszó egészségi állapotának javítása kiemelt prioritás kell, hogy legyen. A Norvégiában előforduló csigolya deformitások a jelenlegi tenyésztési körülményekhez kapcsolhatóak. Az országban a szivárványos pisztráng termelése két szakaszban történik: először szárazföldi édesvízi tartályokban nevelik az állatokat, majd tengeri ketrecekben hizlalják tovább őket, ahol a halakat 2–6 kilogrammos súlynál halásszák le. A halak édesvízben 36 grammos kezdősúlytól tengervízben 5,5 kilogrammos súlyig fejlődnek. A nagy méretű, tengervízben tenyésztett szivárványos pisztrángoknál magas a csigolyadeformitások kialakulásának kockázata.
A vizsgálatok során a csigolyadeformitások számának folyamatos emelkedését figyelték meg egészen a lehalászási súly eléréséig. A végső mintavételnél a halak 93 százalékánál legalább egy deformált csigolya fordult elő. Az átlagos érték 12 deformált csigolya volt. Ezek a deformitások pedig csökkentik a halak növekedését. A deformitás súlyossága (az egyedenként deformált csigolyák száma), valamint a halak hossza és tömege közötti negatív korreláció arra utal, hogy a jelenség kedvezőtlen hatással van a halak jóllétére.
A hőmérséklet hatása
Az indiai Himalája térségében működő halgazdaságok és keltetők szintén jelentettek csigolyadeformitásokat szivárványos pisztrángoknál. Ez komoly gazdasági veszteségeket okoz számukra. Az eltorzult halak kevésbé vonzóak a fogyasztók számára, így a termelők gyakran csak alacsonyabb áron tudják értékesíteni őket, vagy egyszerűen selejtezik az állatokat. A deformált halaknál körkörös úszást is megfigyeltek, amely akár elhulláshoz is vezethet. Egy hároméves indiai vizsgálat szerint a régióban tapasztalt csontváz-deformitások hátterében hasnyálmirigy-betegség és hőmérséklet-ingadozás állhat.
„A hasnyálmirigy-betegség gyakran összefügg vírusokkal, például a fertőző hasnyálmirigy-nekrózissal (IPN) és a Salmonid alphavirus-szal (SAV) a lazacféléknél. Ezért további kutatások szükségesek a jelenlegi eredmények megerősítésére és a csontváz-rendellenességek megelőzésére, ami jelentős hozzájárulást jelenthet az indiai szivárványos pisztráng-tenyésztéshez” – írta Ritesh Shantilal Tandel és kutatócsoportja a „Skeletal Deformities in Farmed Rainbow Trout, Oncorhynchus mykiss, at an Early Stage of Development: A Case Study of Indian Himalayan States” című tanulmányban.
A szivárványos pisztráng ikráinak optimális inkubációs hőmérséklete 7–12 °C között van. Az ennél alacsonyabb vagy magasabb hőmérséklet károsan hat a fejlődés korai szakaszaira.
A Himachal Prades és Uttarakhand államokban található vizsgált gazdaságok és halkeltetők vízhőmérséklete december és január között 4–8 °C között mozgott, míg a vizsgált szivárványos pisztráng-gazdaságokban június és július között 17–23,7 °C-ot mértek. Indiában a szivárványos pisztrángot átfolyóvizes (raceway) rendszerben tenyésztik. A betegség kialakulása szemmel is felismerhető. Az érintett halaknál először a fekete farok jelenik meg, amelyet a gerinc instabilitásának kezdeti tüneteként tartanak számon. A mintákban egyértelműen megfigyelhető volt a görbült farokrész és ezzel összefüggésben a keringő úszás. Egy korábbi tanulmány szerint a rendellenes keringő viselkedés és a farok sötét elszíneződése valószínűleg a gerincvelő szimpatikus idegeinek károsodása miatt alakul ki, amelyek a gerincporc sérülésének helye mögött találhatók és a melanin pigmentáció szabályozásáért felelősek.
A tanulmányt a Journal of Applied Ichthyology folyóiratban tették közzé.
Szívgyulladás
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a funkcionális takarmányok csökkenthetik a PRV-1 vírus által okozott szívgyulladást atlanti lazacoknál (Salmo salar). Vajon ugyanez működik szivárványos pisztrángnál is? Egy dán tanulmány szerint nem!
A „Krill supplement does not reduce virus load or heart pathology during PRV-3 infection in rainbow trout under experimental conditions” című tanulmányban a kutatók nem figyeltek meg jelentős különbséget sem a vírusterhelésben, sem a szív kóros elváltozásainak gyakoriságában a különböző étrenden tartott halak között.
A 3-as genotípusú Piscine orthoreovírust (PRV-3), amelyet ma már Orthoreovirus piscis néven ismerik, Dániában egy recirkulációs akvakultúra-rendszerben (RAS) mutatták ki, és nagy gyakorisággal fordul elő tenyésztett szivárványos pisztráng állományokban. A PRV-3 fertőzés vérszegénységet idéz elő a fertőzés csúcspontján, valamint szívszövettani elváltozások kialakulását váltja ki a halaknál.
A vizsgálat során a halakat hat héten keresztül előetették vagy kontroll étrenddel, vagy dúsított étrenddel, mielőtt PRV-3-mal fertőzték volna meg őket. A halak naponta a testtömegük 1,5 százalékának megfelelő mennyiségű takarmányt kaptak. A takarmánymennyiséget hetente növelték a várható növekedésnek megfelelően. A tartályokat rendszeresen tisztították. A krill-liszttel dúsított étrendnek azonban volt egy pozitív hatása: az ezen tartott fertőzött halaknál jelentősen nagyobb súlygyarapodást figyeltek meg a kontroll étrenden tartott csoporthoz képest. A fertőzést követő 12. héten az átlagos testsúly a kontrollcsoportban körülbelül 60 gramm, míg a dúsított étrendet kapó csoportban 68 gramm volt. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy bár a krill-liszt javítja a növekedési teljesítményt, nem csökkenti a PRV-3 okozta szívkárosodást a szivárványos pisztrángokban.
A kutatást az Aquaculture Reports folyóiratban publikálták.
Meglepő eredmény
A magas nevelési sűrűségről ismert, hogy ronthatja a halak teljesítménymutatóit. Ezért egy amerikai tanulmány eredménye meglepte a kutatókat, amikor kiderült, hogy a „Shasta” vonalhoz tartozó szivárványos pisztráng esetében ez korántsincs így. A három vizsgált csoport közül a legmagasabb telepítési sűrűségen nevelt fiatal Shasta vonalú szivárványos pisztrángok (Oncorhynchus mykiss) mutatták a legalacsonyabb takarmányértékesítési mutatót – írták „Stress response of juvenile rainbow trout reared at three densities” című tanulmányban.
A kutatók szerint ez az első olyan vizsgálat, amely dokumentálta a takarmányhasznosítás javulását a nevelési sűrűség növekedésével párhuzamosan. A tanulmány 111 napon keresztül vizsgálta a három különböző telepítési sűrűségen, kör alakú tartályokban nevelt halak stressz-szintjét és növekedését. A kiindulási telepítési sűrűségek körülbelül 4,5 kg/m³, 6 kg/m³ és 7,5 kg/m³ voltak. Ez hozzávetőlegesen 1500, 2000, illetve 2500 egyedet jelentett. A kutatók szerint ezek a nevelési sűrűségek megfelelnek a szivárványos pisztráng és más lazacfélék üzemi méretű tenyésztésében tipikusan alkalmazott értékeknek. A takarmányértékesítési mutató szignifikánsan alacsonyabb volt a magas sűrűségű kezelésben, mint az alacsony sűrűségű csoportban. A három kísérleti csoportban ugyanakkor nem figyeltek meg jelentős különbséget az egyedi testhosszban, a testtömegben, a fajlagos növekedési rátában vagy a kondíciós faktorban. Az elhullási arány minden tartályban 0,1 százalék alatt maradt.
A vizsgálat eredményei alapján a viszonylag magas telepítési sűrűség továbbra is alkalmazható, minimális hatással van a halak stressz szintjére, növekedésére vagy takarmányhasznosítási hatékonyságára.
A tanulmány a Journal of Aquaculture & Marine Biology folyóiratban jelent meg.
SZERZŐ: Dr. Várkonyi Eszter
Visszaesett a hazai tógazdasági haltermelés 2025-ben
A tógazdasági haltermelés Magyarországon 2025-ben 20 634 tonnát tett ki, ami 9,7 százalékos visszaesést jelent az előző évhez képest. Az elmúlt öt, illetve tizenöt év adatai alapján 2024-ben érte el a termelés a legmagasabb szintet. A 2025-ös termelés a 2021-es, korábban csúcsnak számító évhez viszonyítva 5,2 százalékkal alacsonyabbnak bizonyult, ugyanakkor a 2023-as eredményt 4,9 százalékkal meghaladta.
A tógazdaságokban előállított étkezési célú haltermelés meghatározó hányadát az étkezési ponty adta, amely 2025-ben az összes termelés 84,4 százalékát tette ki. Az étkezési ponty termelése az elmúlt öt évben viszonylag stabilan alakult, mivel a megtermelt mennyiség jellemzően 11 és 12 ezer tonna között mozgott.
A növényevő halfajok közül a lehalászott étkezési méretű amur a megtermelt mennyiség 3,2 százalékát, míg a busa (fehér, pettyes és hibrid együttesen) az 5,5 százalékát adta 2025-ben. Az étkezési célú, értékes ragadozó halak – például a csuka, a harcsa és a süllő – előállított mennyisége közel 310 tonnát ért el, ami az előző év adatához mérten 15 százalékos visszaesést jelent.
További információk e témában a Lehalászás jelentés 2025. év című kiadványainkban olvashatók, melyek innen érhetők el:
Az európai haltenyésztés válaszút elé érkezett. A ciprusi Limassolban 2026. május 21. és 22. között megrendezett FEAP (Európai Akvakultúra Termelők Szövetsége) éves közgyűlésének üzenete egyértelmű: a jövő nyertesei azok lesznek, akik képesek alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, és elismertetni tevékenységük természetvédelmi, valamint vízgazdálkodási hasznát. Az ifj. Lévai Ferenc által készített szakmai beszámoló alapján nemcsak a nehézségekről, hanem a magyar tógazdaságok számára nyíló új kitörési pontokról és komoly szakdiplomáciai sikerekről is számot adhatunk.
Stratégiai ágazat új kihívásokkal és a közös halászati politika kritikája
A főtitkári beszámoló rávilágított arra, hogy az európai akvakultúra versenyképessége, környezeti fenntarthatósága és társadalmi elfogadottsága továbbra is a fókuszban van. Ugyanakkor paradigmaváltás figyelhető meg: az ágazat előtt álló fő akadályok ma már nem elsősorban technológiai jellegűek, hanem sokkal inkább szabályozási, piaci, társadalmi és klímaadaptációs kérdések együtteséből fakadnak. A termelőknek egyszerre kell megküzdeniük a globális importfüggőséggel, az élelmiszer-biztonsági kockázatokkal, az energia- és takarmányköltségek bizonytalanságával, valamint a klímaváltozás közvetlen hatásaival.
A közgyűlésen Lara Barazi-Geroulanou leköszönő elnök a szokásosnál is határozottabb, élesebb hangot ütött meg beszédében. Kiemelte, hogy az európai akvakultúrát lehetetlen növekedési pályára állítani, amíg a túlzott bürokrácia, az olcsó import jelentette versenyhátrány, a szabályozási bizonytalanság és a termelőhelyekhez való korlátozott hozzáférés fojtogatja a beruházásokat. A FEAP ezért határozottan képviseli, hogy az akvakultúrát végre stratégiai élelmiszer-termelő ágazatként kell elismerni. Komoly probléma ugyanis, hogy a jelenlegi uniós diskurzusban túlzott hangsúlyt kapnak az extenzív, nem takarmányozott vagy alacsony trofikus szintű fajok (például algák, kagylók), miközben a takarmányozáson alapuló haltermelés – amely az európai kereslet érdemi kielégítéséhez szükséges beruházásokat és technológiát igényli – nem kap megfelelő szakpolitikai támogatást.
A szervezet elfogadott állásfoglalása is kifejezetten kritikus volt az Európai Bizottság közös halászati politikájának (CFP) értékelésével kapcsolatban. A FEAP rávilágított: az elmúlt évtizedben alkalmazott nem kötelező iránymutatások és nemzeti tervek nem hoztak érdemi növekedést, az uniós önellátottság csökkenése pedig közvetlenül összefügg a hazai termelés stagnálásával. Az élelmiszer-biztonság erősítéséhez mérhető, számonkérhető és a tagállami végrehajtást is orientáló szabályozási keretre lenne szükség.
A tógazdaságok rejtett értéke, Ökoszisztéma-szolgáltatások és „Nature Credit”
A magyar gazdálkodók számára kulcsfontosságú témák a Környezetvédelmi és Éghajlati Bizottság ülésén kerültek terítékre. A tógazdasági haltermelés jövőbeni megítélését alapjaiban változtathatja meg az ökoszisztéma-szolgáltatások, a értékmegőrző akvakultúra és a kidolgozás alatt álló „nature credit” (természetvédelmi kredit) koncepciójának megjelenése az uniós szakpolitikában.
A halastavak ugyanis messze túlmutatnak az élelmiszer-termelésen. Szerepük a klímaadaptációban felbecsülhetetlen, hiszen víztározóként csökkentik adott régiók vízhiányt, hozzájárulnak a mikroklíma stabilizálásához, tápanyag-körforgást biztosítanak, és utolsó nyílt vízfelületekként élőhelyet jelentenek a védett fajok számára. Bár a természetvédelmi kreditek pontos működése, mérhetősége és finanszírozása még nem tisztázott, a tógazdaságok számára elengedhetetlen, hogy ezek ne újabb adminisztratív terheket vagy ellenőrzéseket hozzanak, hanem valós gazdasági kompenzációt és elismertetést biztosítsanak a közhasznú szolgáltatásaikért. A FEAP üzenete világos: a tógazdaságok ökoszisztéma-szolgáltatásai nem csupán kommunikációs panelek, hanem mérhető teljesítmények.
A vízhiány kérdése eközben az Édesvízi Bizottság ülésén is központi elem volt. Az aszály a pontyos tógazdaságokban már nem egyszerű kockázat, hanem a teljes üzemelési modell alapjait – a vízcsere lehetőségét, a nyári oxigénháztartást és a takarmányozási stratégiát – veszélyeztető tényező. Ezért a víztakarékos, klímakockázatokhoz igazított gazdálkodás mára minden országban alapkövetelménnyé lépett elő.
Összeurópai fellépés a kárókatona-krízis ellen
Az édesvízi ágazat egyik legégetőbb megoldandó problémája továbbra is a kárókatona-kérdés. A 26 európai országból gyűjtött felmérési adatok megdöbbentőek: az édesvízi akvakultúrát érintő kár meghaladja az évi 138 millió eurót, miközben a halászati és akvakultúra szektor teljes vesztesége európai szinten évente a 250 millió eurót is átlépheti. A tagállamonként eltérő, részleges kártérítési és derogációs rendszerek nem nyújtanak érdemi megoldást erre a vándorló faj okozta krízisre, amely a stressz, a sérülések, a védekezési költségek és a romló takarmányhasznosulás révén hatalmas rejtett költségeket is generál.
Fontos előrelépés azonban, hogy a probléma az elmúlt hónapokban egyre magasabb politikai szintre került. Az Európai Parlament Halászati Bizottsága 2026 márciusában külön foglalkozott a károkkal, majd május 26-án az AGRIFISH Tanácsülésen tíz tagállam – Csehország vezetésével – hivatalosan is napirendre tűzte a kérdést. Ezek az országok összehangolt, uniós szintű kezelési megközelítést, jobb állomány-monitoringot és a derogációk harmonizált alkalmazását sürgették. A FEAP és az EIFAAC egy tudományos alapú, összeurópai kárókatona-kezelési terv megvalósításán dolgozik, amely magyar szempontból is elengedhetetlen, hiszen a tógazdaságok terhelése pusztán hazai intézkedésekkel nem kezelhető hatékonyan.
Állategészségügy, innováció és a pontypiac kitörési pontjai
Az Édesvízi Bizottság helyzetértékelése rámutatott, hogy a pontyos tógazdaságok piacai Európa-szerte stagnálnak, és túlzottan kötődnek a hagyományos, karácsonyi szezonális fogyasztáshoz. A pontyot mint modern élelmiszert továbbra is nehéz elfogadtatni. A jövő a bátor termékfejlesztésben rejlik. A legszélesebb körben elfogadható, piacképes termék jelenleg az irdalt friss filé. Az áttöréshez a félkész, kész- és kényelmi élelmiszerek irányába kell mozdulni.
Innovatív példa Csehország, ahol pontyból készült halfasírttal kísérleteznek az iskolai közétkeztetésben, hogy új célcsoportokat érjenek el.
Az innováció nem áll meg a termékeknél. A Halegészségügyi Bizottságban hangsúlyos téma volt a betegségek kategorizálásának tagállami eltérése, az autológ (egyedre szabott) vakcinák korlátozott alkalmazhatósága és a halgyógyászati készítmények hiánya, amit a kis piaci méret és a gyártói érdektelenség okoz. Ugyancsak figyelmet kapott az állatok szállítás és vágás alatti jóléte. E kihívások leküzdéséhez elengedhetetlen a Horizon Europe nemzetközi kutatási projektjeinek (mint a klímaadaptációt vizsgáló ActFast, vagy a 2026 őszén induló, hazai pilot helyszínt is bevonó DanubeAqua) aktív kihasználása.
Szabályozási útvesztők, nyomonkövetés és az EU költségvetése
A limassoli ülés ismét bebizonyította, hogy az ágazat jövője egyre inkább a brüsszeli jogalkotókon múlik. A MA-HAL által felvetett új uniós digitális nyomonkövetési kötelezettség jó példa a gyakorlati kérdésekre. A DG MARE tájékoztatása alapján a kötelezettség szerencsére technológiasemleges: nem jelent azonnali drága szoftverberuházási kényszert, a tételinformációk akár PDF, e-mail vagy CSV formátumban is továbbíthatók a következő láncszem és a hatóságok felé.
Sokkal nagyobb aggodalomra ad okot a 2028–2034-es uniós többéves pénzügyi keret (MFF) tervezete. A tervek szerint a célzott, önálló EMFAF finanszírozási logikát felválthatja egy szélesebb, nemzeti partnerségi alapú rendszer. Egy gigantikus, 72 milliárd eurós közös keretben az akvakultúra forrásai háttérbe szorulhatnak, ha nem kapnak megfelelő nemzeti politikai súlyt. A FEAP ezért határozottan küzd a kiszámíthatóságért és a célzott ágazati finanszírozás megőrzéséért, ami a magyar tógazdaságok fennmaradása szempontjából is létfontosságú.
Magyar és közép-európai áttörés a FEAP vezetésében
A közgyűlés egyik legörömtelibb és stratégiailag legfontosabb pillanata az elnökség megválasztása volt. A szövetség új elnöke a lengyel Anna Pyć lett, míg az öt alelnök egyike magyar, ifj. Lévai Ferenc személyében.
Ez a szakdiplomáciai siker hazai szempontból felbecsülhetetlen értékű. A vezetés földrajzilag és ágazatilag is némileg keletebbre tolódott. A magyar jelenlét az európai érdekérvényesítés csúcsán garantálja, hogy a tógazdasági, pontyos és belvízi vízgazdálkodási problémák – mint az aszálykockázat, a kárókatona-kártétel, vagy a nyomonkövetés – a tengeri akvakultúra árnyékában is folyamatosan európai szakpolitikai napirenden maradjanak.
A jövő elkezdődött
A limassoli közgyűlés rámutatott: az európai haltenyésztés fennmaradása a rugalmas alkalmazkodáson múlik. Az édesvízi ágazat csak akkor lehet hosszú távon sikeres, ha gazdasági termelését elválaszthatatlanul összekapcsolja a vízgazdálkodási és klímaadaptációs funkciók szakpolitikai elismertetésével. A feladat adott a magyar ágazat számára: minél gyorsabb és innovatívabb termékfejlesztés a piacon, költséghatékony digitalizáció, víztakarékos gazdálkodás a tavakon, és erős hazai jelenlét a nemzetközi érdekképviseletben. A FEAP új elnöksége ehhez a küzdelmes, de ígéretes munkához teremt most kiváló alapot.
