A szivárványos pisztráng iránti globális kereslet megállíthatatlanul növekszik, a piac értéke pedig éveken belül elérheti a 6,8 milliárd dollárt. A termelés puszta növelése azonban már nem elegendő: a modern akvakultúra egyik legfontosabb célja ma a haljólét és a fejlődés egyensúlyának megteremtése. Legyen szó a norvégiai tengeri ketrecekben nevelt óriáshalak súlyos gerincproblémáiról , a himalájai keltetők szélsőséges hőmérséklet-ingadozásai okozta deformitásokról , vagy a szívgyulladással küzdő dániai recirkulációs állományokról , a tudomány világszerte gőzerővel keresi a válaszokat. Cikkünk bemutatja, hogyan veszik fel a harcot a nemzetközi kutatócsoportok a halbetegségek ellen, és milyen meglepő felfedezések formálják át alapjaiban azt, amit a halászatról eddig hittünk.

A 2025-ben 5,2 milliárd amerikai dollárra becsült globális szivárványos pisztráng-termelés várhatóan 2030-ra eléri a 6,8 milliárd dollárt, ami 5,7 százalékos összetett éves növekedési ütemnek felel meg. Miközben a termelés lépést tart a kereslettel, továbbra is folynak a kutatások a haljóléti problémák – különösen a csigolyadeformitások – megoldására.

Magasabb a kockázat tengervízben

A „Vertebral deformities in cultured big size Rainbow Trout: Radiological analysis from juvenile to harvest size” című tanulmány egyéves időszak alatt vizsgálta a szivárványos pisztrángok növekedését és klinikai radiológiai állapotát. A kutatást az Aquaculture folyóiratban publikálták.

Eszerint a tanulmány szerint számos területen fontos lenne további kutatásokat végezni annak érdekében, hogy megoldást találjanak a norvégiai tenyésztett szivárványos pisztrángok csigolya deformitásokkal kapcsolatos problémáira.

A tenyésztett atlanti lazaccal kapcsolatos hasonló kutatási tapasztalatok alapján a megoldáshoz fontos lehet vizsgálni az ásványianyag-utánpótlást, a nevelési hőmérsékletet és az oltások mellékhatásait. Emellett a farokúszó egészségi állapotának javítása kiemelt prioritás kell, hogy legyen. A Norvégiában előforduló csigolya deformitások a jelenlegi tenyésztési körülményekhez kapcsolhatóak. Az országban a szivárványos pisztráng termelése két szakaszban történik: először szárazföldi édesvízi tartályokban nevelik az állatokat, majd tengeri ketrecekben hizlalják tovább őket, ahol a halakat 2–6 kilogrammos súlynál halásszák le. A halak édesvízben 36 grammos kezdősúlytól tengervízben 5,5 kilogrammos súlyig fejlődnek. A nagy méretű, tengervízben tenyésztett szivárványos pisztrángoknál magas a csigolyadeformitások kialakulásának kockázata.

A vizsgálatok során a csigolyadeformitások számának folyamatos emelkedését figyelték meg egészen a lehalászási súly eléréséig. A végső mintavételnél a halak 93 százalékánál legalább egy deformált csigolya fordult elő. Az átlagos érték 12 deformált csigolya volt. Ezek a deformitások pedig csökkentik a halak növekedését. A deformitás súlyossága (az egyedenként deformált csigolyák száma), valamint a halak hossza és tömege közötti negatív korreláció arra utal, hogy a jelenség kedvezőtlen hatással van a halak jóllétére.

A hőmérséklet hatása

Az indiai Himalája térségében működő halgazdaságok és keltetők szintén jelentettek csigolyadeformitásokat szivárványos pisztrángoknál. Ez komoly gazdasági veszteségeket okoz számukra. Az eltorzult halak kevésbé vonzóak a fogyasztók számára, így a termelők gyakran csak alacsonyabb áron tudják értékesíteni őket, vagy egyszerűen selejtezik az állatokat. A deformált halaknál körkörös úszást is megfigyeltek, amely akár elhulláshoz is vezethet. Egy hároméves indiai vizsgálat szerint a régióban tapasztalt csontváz-deformitások hátterében hasnyálmirigy-betegség és hőmérséklet-ingadozás állhat.

„A hasnyálmirigy-betegség gyakran összefügg vírusokkal, például a fertőző hasnyálmirigy-nekrózissal (IPN) és a Salmonid alphavirus-szal (SAV) a lazacféléknél. Ezért további kutatások szükségesek a jelenlegi eredmények megerősítésére és a csontváz-rendellenességek megelőzésére, ami jelentős hozzájárulást jelenthet az indiai szivárványos pisztráng-tenyésztéshez” – írta Ritesh Shantilal Tandel és kutatócsoportja a „Skeletal Deformities in Farmed Rainbow Trout, Oncorhynchus mykiss, at an Early Stage of Development: A Case Study of Indian Himalayan States” című tanulmányban.

A szivárványos pisztráng ikráinak optimális inkubációs hőmérséklete 7–12 °C között van. Az ennél alacsonyabb vagy magasabb hőmérséklet károsan hat a fejlődés korai szakaszaira.

A Himachal Prades és Uttarakhand államokban található vizsgált gazdaságok és halkeltetők vízhőmérséklete december és január között 4–8 °C között mozgott, míg a vizsgált szivárványos pisztráng-gazdaságokban június és július között 17–23,7 °C-ot mértek. Indiában a szivárványos pisztrángot átfolyóvizes (raceway) rendszerben tenyésztik. A betegség kialakulása szemmel is felismerhető. Az érintett halaknál először a fekete farok jelenik meg, amelyet a gerinc instabilitásának kezdeti tüneteként tartanak számon. A mintákban egyértelműen megfigyelhető volt a görbült farokrész és ezzel összefüggésben a keringő úszás. Egy korábbi tanulmány szerint a rendellenes keringő viselkedés és a farok sötét elszíneződése valószínűleg a gerincvelő szimpatikus idegeinek károsodása miatt alakul ki, amelyek a gerincporc sérülésének helye mögött találhatók és a melanin pigmentáció szabályozásáért felelősek.

A tanulmányt a Journal of Applied Ichthyology folyóiratban tették közzé.

Szívgyulladás

Korábbi kutatások kimutatták, hogy a funkcionális takarmányok csökkenthetik a PRV-1 vírus által okozott szívgyulladást atlanti lazacoknál (Salmo salar). Vajon ugyanez működik szivárványos pisztrángnál is? Egy dán tanulmány szerint nem!

A „Krill supplement does not reduce virus load or heart pathology during PRV-3 infection in rainbow trout under experimental conditions” című tanulmányban a kutatók nem figyeltek meg jelentős különbséget sem a vírusterhelésben, sem a szív kóros elváltozásainak gyakoriságában a különböző étrenden tartott halak között.

A 3-as genotípusú Piscine orthoreovírust (PRV-3), amelyet ma már Orthoreovirus piscis néven ismerik, Dániában egy recirkulációs akvakultúra-rendszerben (RAS) mutatták ki, és nagy gyakorisággal fordul elő tenyésztett szivárványos pisztráng állományokban. A PRV-3 fertőzés vérszegénységet idéz elő a fertőzés csúcspontján, valamint szívszövettani elváltozások kialakulását váltja ki a halaknál.

A vizsgálat során a halakat hat héten keresztül előetették vagy kontroll étrenddel, vagy dúsított étrenddel, mielőtt PRV-3-mal fertőzték volna meg őket. A halak naponta a testtömegük 1,5 százalékának megfelelő mennyiségű takarmányt kaptak. A takarmánymennyiséget hetente növelték a várható növekedésnek megfelelően. A tartályokat rendszeresen tisztították. A krill-liszttel dúsított étrendnek azonban volt egy pozitív hatása: az ezen tartott fertőzött halaknál jelentősen nagyobb súlygyarapodást figyeltek meg a kontroll étrenden tartott csoporthoz képest. A fertőzést követő 12. héten az átlagos testsúly a kontrollcsoportban körülbelül 60 gramm, míg a dúsított étrendet kapó csoportban 68 gramm volt. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy bár a krill-liszt javítja a növekedési teljesítményt, nem csökkenti a PRV-3 okozta szívkárosodást a szivárványos pisztrángokban.

A kutatást az Aquaculture Reports folyóiratban publikálták.

Meglepő eredmény

A magas nevelési sűrűségről ismert, hogy ronthatja a halak teljesítménymutatóit. Ezért egy amerikai tanulmány eredménye meglepte a kutatókat, amikor kiderült, hogy a „Shasta” vonalhoz tartozó szivárványos pisztráng esetében ez korántsincs így. A három vizsgált csoport közül a legmagasabb telepítési sűrűségen nevelt fiatal Shasta vonalú szivárványos pisztrángok (Oncorhynchus mykiss) mutatták a legalacsonyabb takarmányértékesítési mutatót – írták „Stress response of juvenile rainbow trout reared at three densities” című tanulmányban.

A kutatók szerint ez az első olyan vizsgálat, amely dokumentálta a takarmányhasznosítás javulását a nevelési sűrűség növekedésével párhuzamosan. A tanulmány 111 napon keresztül vizsgálta a három különböző telepítési sűrűségen, kör alakú tartályokban nevelt halak stressz-szintjét és növekedését. A kiindulási telepítési sűrűségek körülbelül 4,5 kg/m³, 6 kg/m³ és 7,5 kg/m³ voltak. Ez hozzávetőlegesen 1500, 2000, illetve 2500 egyedet jelentett. A kutatók szerint ezek a nevelési sűrűségek megfelelnek a szivárványos pisztráng és más lazacfélék üzemi méretű tenyésztésében tipikusan alkalmazott értékeknek. A takarmányértékesítési mutató szignifikánsan alacsonyabb volt a magas sűrűségű kezelésben, mint az alacsony sűrűségű csoportban. A három kísérleti csoportban ugyanakkor nem figyeltek meg jelentős különbséget az egyedi testhosszban, a testtömegben, a fajlagos növekedési rátában vagy a kondíciós faktorban. Az elhullási arány minden tartályban 0,1 százalék alatt maradt.

A vizsgálat eredményei alapján a viszonylag magas telepítési sűrűség továbbra is alkalmazható, minimális hatással van a halak stressz szintjére, növekedésére vagy takarmányhasznosítási hatékonyságára.

A tanulmány a Journal of Aquaculture & Marine Biology folyóiratban jelent meg.

SZERZŐ: Dr. Várkonyi Eszter

A tógazdasági haltermelés Magyarországon 2025-ben 20 634 tonnát tett ki, ami 9,7 százalékos visszaesést jelent az előző évhez képest. Az elmúlt öt, illetve tizenöt év adatai alapján 2024-ben érte el a termelés a legmagasabb szintet. A 2025-ös termelés a 2021-es, korábban csúcsnak számító évhez viszonyítva 5,2 százalékkal alacsonyabbnak bizonyult, ugyanakkor a 2023-as eredményt 4,9 százalékkal meghaladta.

A tógazdaságokban előállított étkezési célú haltermelés meghatározó hányadát az étkezési ponty adta, amely 2025-ben az összes termelés 84,4 százalékát tette ki. Az étkezési ponty termelése az elmúlt öt évben viszonylag stabilan alakult, mivel a megtermelt mennyiség jellemzően 11 és 12 ezer tonna között mozgott.

A növényevő halfajok közül a lehalászott étkezési méretű amur a megtermelt mennyiség 3,2 százalékát, míg a busa (fehér, pettyes és hibrid együttesen) az 5,5 százalékát adta 2025-ben. Az étkezési célú, értékes ragadozó halak – például a csuka, a harcsa és a süllő – előállított mennyisége közel 310 tonnát ért el, ami az előző év adatához mérten 15 százalékos visszaesést jelent.

További információk e témában a Lehalászás jelentés 2025. év című kiadványainkban olvashatók, melyek innen érhetők el:

Az európai haltenyésztés válaszút elé érkezett. A ciprusi Limassolban 2026. május 21. és 22. között megrendezett FEAP (Európai Akvakultúra Termelők Szövetsége) éves közgyűlésének üzenete egyértelmű: a jövő nyertesei azok lesznek, akik képesek alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, és elismertetni tevékenységük természetvédelmi, valamint vízgazdálkodási hasznát. Az ifj. Lévai Ferenc által készített szakmai beszámoló alapján nemcsak a nehézségekről, hanem a magyar tógazdaságok számára nyíló új kitörési pontokról és komoly szakdiplomáciai sikerekről is számot adhatunk.

Stratégiai ágazat új kihívásokkal és a közös halászati politika kritikája

A főtitkári beszámoló rávilágított arra, hogy az európai akvakultúra versenyképessége, környezeti fenntarthatósága és társadalmi elfogadottsága továbbra is a fókuszban van. Ugyanakkor paradigmaváltás figyelhető meg: az ágazat előtt álló fő akadályok ma már nem elsősorban technológiai jellegűek, hanem sokkal inkább szabályozási, piaci, társadalmi és klímaadaptációs kérdések együtteséből fakadnak. A termelőknek egyszerre kell megküzdeniük a globális importfüggőséggel, az élelmiszer-biztonsági kockázatokkal, az energia- és takarmányköltségek bizonytalanságával, valamint a klímaváltozás közvetlen hatásaival.

A közgyűlésen Lara Barazi-Geroulanou leköszönő elnök a szokásosnál is határozottabb, élesebb hangot ütött meg beszédében. Kiemelte, hogy az európai akvakultúrát lehetetlen növekedési pályára állítani, amíg a túlzott bürokrácia, az olcsó import jelentette versenyhátrány, a szabályozási bizonytalanság és a termelőhelyekhez való korlátozott hozzáférés fojtogatja a beruházásokat. A FEAP ezért határozottan képviseli, hogy az akvakultúrát végre stratégiai élelmiszer-termelő ágazatként kell elismerni. Komoly probléma ugyanis, hogy a jelenlegi uniós diskurzusban túlzott hangsúlyt kapnak az extenzív, nem takarmányozott vagy alacsony trofikus szintű fajok (például algák, kagylók), miközben a takarmányozáson alapuló haltermelés – amely az európai kereslet érdemi kielégítéséhez szükséges beruházásokat és technológiát igényli – nem kap megfelelő szakpolitikai támogatást.

A szervezet elfogadott állásfoglalása is kifejezetten kritikus volt az Európai Bizottság közös halászati politikájának (CFP) értékelésével kapcsolatban. A FEAP rávilágított: az elmúlt évtizedben alkalmazott nem kötelező iránymutatások és nemzeti tervek nem hoztak érdemi növekedést, az uniós önellátottság csökkenése pedig közvetlenül összefügg a hazai termelés stagnálásával. Az élelmiszer-biztonság erősítéséhez mérhető, számonkérhető és a tagállami végrehajtást is orientáló szabályozási keretre lenne szükség.

A tógazdaságok rejtett értéke, Ökoszisztéma-szolgáltatások és „Nature Credit”

A magyar gazdálkodók számára kulcsfontosságú témák a Környezetvédelmi és Éghajlati Bizottság ülésén kerültek terítékre. A tógazdasági haltermelés jövőbeni megítélését alapjaiban változtathatja meg az ökoszisztéma-szolgáltatások, a értékmegőrző akvakultúra és a kidolgozás alatt álló „nature credit” (természetvédelmi kredit) koncepciójának megjelenése az uniós szakpolitikában.

A halastavak ugyanis messze túlmutatnak az élelmiszer-termelésen. Szerepük a klímaadaptációban felbecsülhetetlen, hiszen víztározóként csökkentik adott régiók vízhiányt, hozzájárulnak a mikroklíma stabilizálásához, tápanyag-körforgást biztosítanak, és utolsó nyílt vízfelületekként élőhelyet jelentenek a védett fajok számára. Bár a természetvédelmi kreditek pontos működése, mérhetősége és finanszírozása még nem tisztázott, a tógazdaságok számára elengedhetetlen, hogy ezek ne újabb adminisztratív terheket vagy ellenőrzéseket hozzanak, hanem valós gazdasági kompenzációt és elismertetést biztosítsanak a közhasznú szolgáltatásaikért. A FEAP üzenete világos: a tógazdaságok ökoszisztéma-szolgáltatásai nem csupán kommunikációs panelek, hanem mérhető teljesítmények.

A vízhiány kérdése eközben az Édesvízi Bizottság ülésén is központi elem volt. Az aszály a pontyos tógazdaságokban már nem egyszerű kockázat, hanem a teljes üzemelési modell alapjait – a vízcsere lehetőségét, a nyári oxigénháztartást és a takarmányozási stratégiát – veszélyeztető tényező. Ezért a víztakarékos, klímakockázatokhoz igazított gazdálkodás mára minden országban alapkövetelménnyé lépett elő.

Összeurópai fellépés a kárókatona-krízis ellen

Az édesvízi ágazat egyik legégetőbb megoldandó problémája továbbra is a kárókatona-kérdés. A 26 európai országból gyűjtött felmérési adatok megdöbbentőek: az édesvízi akvakultúrát érintő kár meghaladja az évi 138 millió eurót, miközben a halászati és akvakultúra szektor teljes vesztesége európai szinten évente a 250 millió eurót is átlépheti. A tagállamonként eltérő, részleges kártérítési és derogációs rendszerek nem nyújtanak érdemi megoldást erre a vándorló faj okozta krízisre, amely a stressz, a sérülések, a védekezési költségek és a romló takarmányhasznosulás révén hatalmas rejtett költségeket is generál.

Fontos előrelépés azonban, hogy a probléma az elmúlt hónapokban egyre magasabb politikai szintre került. Az Európai Parlament Halászati Bizottsága 2026 márciusában külön foglalkozott a károkkal, majd május 26-án az AGRIFISH Tanácsülésen tíz tagállam – Csehország vezetésével – hivatalosan is napirendre tűzte a kérdést. Ezek az országok összehangolt, uniós szintű kezelési megközelítést, jobb állomány-monitoringot és a derogációk harmonizált alkalmazását sürgették. A FEAP és az EIFAAC egy tudományos alapú, összeurópai kárókatona-kezelési terv megvalósításán dolgozik, amely magyar szempontból is elengedhetetlen, hiszen a tógazdaságok terhelése pusztán hazai intézkedésekkel nem kezelhető hatékonyan.

Állategészségügy, innováció és a pontypiac kitörési pontjai

Az Édesvízi Bizottság helyzetértékelése rámutatott, hogy a pontyos tógazdaságok piacai Európa-szerte stagnálnak, és túlzottan kötődnek a hagyományos, karácsonyi szezonális fogyasztáshoz. A pontyot mint modern élelmiszert továbbra is nehéz elfogadtatni. A jövő a bátor termékfejlesztésben rejlik. A legszélesebb körben elfogadható, piacképes termék jelenleg az irdalt friss filé. Az áttöréshez a félkész, kész- és kényelmi élelmiszerek irányába kell mozdulni.

Innovatív példa Csehország, ahol pontyból készült halfasírttal kísérleteznek az iskolai közétkeztetésben, hogy új célcsoportokat érjenek el.

Az innováció nem áll meg a termékeknél. A Halegészségügyi Bizottságban hangsúlyos téma volt a betegségek kategorizálásának tagállami eltérése, az autológ (egyedre szabott) vakcinák korlátozott alkalmazhatósága és a halgyógyászati készítmények hiánya, amit a kis piaci méret és a gyártói érdektelenség okoz. Ugyancsak figyelmet kapott az állatok szállítás és vágás alatti jóléte. E kihívások leküzdéséhez elengedhetetlen a Horizon Europe nemzetközi kutatási projektjeinek (mint a klímaadaptációt vizsgáló ActFast, vagy a 2026 őszén induló, hazai pilot helyszínt is bevonó DanubeAqua) aktív kihasználása.

Szabályozási útvesztők, nyomonkövetés és az EU költségvetése

A limassoli ülés ismét bebizonyította, hogy az ágazat jövője egyre inkább a brüsszeli jogalkotókon múlik. A MA-HAL által felvetett új uniós digitális nyomonkövetési kötelezettség jó példa a gyakorlati kérdésekre. A DG MARE tájékoztatása alapján a kötelezettség szerencsére technológiasemleges: nem jelent azonnali drága szoftverberuházási kényszert, a tételinformációk akár PDF, e-mail vagy CSV formátumban is továbbíthatók a következő láncszem és a hatóságok felé.

Sokkal nagyobb aggodalomra ad okot a 2028–2034-es uniós többéves pénzügyi keret (MFF) tervezete. A tervek szerint a célzott, önálló EMFAF finanszírozási logikát felválthatja egy szélesebb, nemzeti partnerségi alapú rendszer. Egy gigantikus, 72 milliárd eurós közös keretben az akvakultúra forrásai háttérbe szorulhatnak, ha nem kapnak megfelelő nemzeti politikai súlyt. A FEAP ezért határozottan küzd a kiszámíthatóságért és a célzott ágazati finanszírozás megőrzéséért, ami a magyar tógazdaságok fennmaradása szempontjából is létfontosságú.

Magyar és közép-európai áttörés a FEAP vezetésében

A közgyűlés egyik legörömtelibb és stratégiailag legfontosabb pillanata az elnökség megválasztása volt. A szövetség új elnöke a lengyel Anna Pyć lett, míg az öt alelnök egyike magyar, ifj. Lévai Ferenc személyében.

Ez a szakdiplomáciai siker hazai szempontból felbecsülhetetlen értékű. A vezetés földrajzilag és ágazatilag is némileg keletebbre tolódott. A magyar jelenlét az európai érdekérvényesítés csúcsán garantálja, hogy a tógazdasági, pontyos és belvízi vízgazdálkodási problémák – mint az aszálykockázat, a kárókatona-kártétel, vagy a nyomonkövetés – a tengeri akvakultúra árnyékában is folyamatosan európai szakpolitikai napirenden maradjanak.

A jövő elkezdődött

A limassoli közgyűlés rámutatott: az európai haltenyésztés fennmaradása a rugalmas alkalmazkodáson múlik. Az édesvízi ágazat csak akkor lehet hosszú távon sikeres, ha gazdasági termelését elválaszthatatlanul összekapcsolja a vízgazdálkodási és klímaadaptációs funkciók szakpolitikai elismertetésével. A feladat adott a magyar ágazat számára: minél gyorsabb és innovatívabb termékfejlesztés a piacon, költséghatékony digitalizáció, víztakarékos gazdálkodás a tavakon, és erős hazai jelenlét a nemzetközi érdekképviseletben. A FEAP új elnöksége ehhez a küzdelmes, de ígéretes munkához teremt most kiváló alapot.

Megjelent a HALÁSZAT szaklap júniusi száma! A nyár első hónapjában is rengeteg új szakmai inspirációval és friss hírrel jelentkezik a HALÁSZAT szaklap! Folyóiratunk legújabb száma ismét izgalmas, mélyreható és elgondolkodtató témákkal várja az olvasókat az akvakultúra és a halgazdálkodás világából.

Miről olvashat a júniusi lapszámban? Íme egy kis ízelítő a tartalomból:

🏆 Magyar siker Európában – Óriási szakdiplomáciai eredmény: Ifj. Lévai Ferenc lett a FEAP új alelnöke! Beszámolunk arról, mit jelent a magyar jelenlét az európai érdekérvényesítés csúcsán, és hogyan kaphat erősödő fókuszt az édesvízi akvakultúra.
💶 Új uniós finanszírozás rögös útján – Részletesen elemezzük a 2028-2034-es időszakra vonatkozó európai uniós többéves pénzügyi keret tervezetét, feltérképezve a hazai halászati ágazatot érintő lehetőségeket és finanszírozási kihívásokat.
🧬 A ponty genetikai titkai – Egy feltérképezett evolúciós tervrajz: nemzetközi kutatásokra építő cikkünk bemutatja, hogyan védi az állományt a dupla genom évmilliók óta, és ez miként forradalmasíthatja a jövőbeli halnemesítést.
👤 Arcképcsarnok – „Mi a semmiből csinálunk valami csodásat” címmel átfogó és inspiráló portréinterjút olvashatnak Nagy Gáborral, az RDHSZ halgazdálkodási ágazatvezetőjével a tiszai gyökerektől a ráckevei innovációkig.
♻️ Fenntarthatóság és innováció – Két kiemelt cikkben is foglalkozunk az ágazat jövőjével: bemutatjuk az integrált multitrofikus akvakultúra (IMTA) szerepét az édesvízi rendszerekben, valamint a globális pisztrángtenyésztés új útjait és haljóléti kutatásait.
🐟 Fókuszban az őshonos halak és a múltunk – Részletesen megismerkedhetünk a 2026-os Év hala verseny ezüst- és bronzérmesével (a szilvaorrú keszeggel és a paduccal), emellett történelmi áttekintést indítunk a hazai természetes vizek halászati haszonvételéről is.
Természetesen mindezek mellett rengeteg friss hazai és nemzetközi halhír, az AKI legújabb DCF adatgyűjtésen alapuló piaci és külkereskedelmi elemzése, a balatoni haltelepítés friss adatai, valamint a „Halas Élménygazda” képzés részletei is helyet kaptak a lapban!

A sornak pedig még nincs vége, további tartalmak a megújult, immár 50 oldalas szaklapban,
mely letölthető a MA-HAL honlapjáról is.

---

Ha Ön elkötelezett a magyar akvakultúra és halászat fejlődése iránt, és fontosnak tartja az ágazati érdekképviseletet, akkor tagja a MA-HAL-nak. Így a HALÁSZAT szaklap az Öné, példánya havonta a postaládájába érkezik.
Ha szeretne előfizetni munkatársai számára is, vagy egyéb okból érdeklődik az ágazat iránt,
előfizethet a magazinra: HALÁSZAT Előfizetés

---

A HALÁSZAT ágazati szaklap 2026. júniusi száma lapozható pdf formátum:

A JÚNIUSI LAPSZÁM új oldalra

Tavaszi frissülést és rengeteg új szakmai inspirációt hozunk a magyar akvakultúra világából! A megújult és kibővült folyóiratunk legújabb száma ismét izgalmas, mélyreható és elgondolkodtató témákkal várja az olvasókat.

Miről olvashat a márciusi lapszámban? Íme egy kis ízelítő a tartalomból:

• Mi történik a jég alatt? – Körbejártuk, hogyan hatnak a téli körülmények a halak egészségére.
• A kormoránok kihívása – Részletes elemzés arról, hogy milyen hatással vannak a kormoránok az EU halászatára és akvakultúrájára.
• A globális akvakultúra alapjai – Miért még mindig a halastavak jelentik a haltermelés és a fenntartható ökoszisztéma-szolgáltatások alapját világszerte?
• Jövőkép és előrejelzés – Mit mutatnak a számok és az időjárási adatok a hazai tógazdaságok haltermelésének jövőjéről a 2025-2026-os évekre?
• A konokság és az innováció hibridje – Inspiráló interjú Vida Istvánnal, aki kavicsbányából indulva építette fel a hazai süllő- és sügérnevelés egyik legmodernebb bázisát.
• Történelmi érdekességek – Időutazás részeként fellebbentjük a fátylat egy elfeledett magyar halkonzerv, a legendás „Balatoni halpudding” történetéről, és felidézzük a süllőgondozás 1948-as hőskorát is!
• Nőnapi köszöntő – Bár a szakma hagyományosan férfiasnak tűnik, a március 8-ai nemzetközi nőnap alkalmából külön köszöntjük a halászatban és akvakultúrában dolgozó hölgyeket, akiknek szakértelme nélkülözhetetlen az ágazat sikereihez!

A sornak pedig még nincs vége, további tartalmak a megújult, immár 50 oldalas szaklapban,
mely letölthető a MA-HAL honlapjáról is.

---

Ha Ön elkötelezett a magyar akvakultúra és halászat fejlődése iránt, és fontosnak tartja az ágazati érdekképviseletet, akkor tagja a MA-HAL-nak. Így a HALÁSZAT szaklap az Öné, példánya havonta a postaládájába érkezik.
Ha szeretne előfizetni munkatársai számára is, vagy egyéb okból érdeklődik az ágazat iránt,
előfizethet a magazinra: HALÁSZAT Előfizetés

---

A HALÁSZAT ágazati szaklap 2026. márciusi száma lapozható pdf formátumban:

https://online.fliphtml5.com/halaszati_lapok/halaszat_marcius_1/

A decemberi szám tartalmából:

• Búcsú Dr. Dérer Istvántól
• A feldolgozás fontossága és a magyar halfogyasztás modernizációja
• Kitüntetések a magyar akvakultúra kiválóságainak
• Antibiotikum-rezisztencia az akvakultúrában
• Halhúsfogyasztás Magyarországon
• Őszi kecsege-monitorozás a LIFE-Boat 4 Sturgeon projekt keretében

---

Bár a magyar haltermelés a tógazdaságok terén minőségben az európai élmezőnyhöz tartozik, az ágazat jelenleg stagnál és komoly kihívásokkal küzd. A MAHOP Plusz program célja ‒ a finanszírozási problémák áthidalása révén ‒ a versenyképesség javítása és a kapacitásnövelés. A MAHOP Plusz Irányító Hatósága a 82. OMÉK-on rendezett konferenciát a technikai segítségnyújtás érdekében. Az elhangzott előadásokból a Halászati Lapokban csak rövid összefoglalót tudunk adni, de a MA-HAL honlapján a folyamatos feltöltéseket követően a részletes beszámolók is elérhetők.

Új lehetőségek a MAHOP Plusz programban

Szigeti Szabolcs, az Agrárminisztérium közös agrárpolitika végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára a MAHOP Plusz program támogatási lehetőségeiről tartott előadást, mely kiemelt fontosságú a hazai haltermelők számára. A 2021 és 2027 között futó program keretösszege 21 milliárd forint, melynek 70 százaléka uniós, 30 százaléka pedig a magyar kormánynak köszönhető társfinanszírozásból áll össze. A forint összeget az árfolyam ingadozásai miatt már újra kellett számolni, így jelenleg a 394 forintos euróárfolyam az irányadó. A program 13 felhívása közül több már megjelent, és jelentős forrásokat biztosít a halászat és az akvakultúra fejlesztésére.

A Halászati ellenőrzés és nyomon követés támogatása című projektet a Nébih nyerte el, amely egy olyan rendszer kidolgozását célozza, ami segít a fogyasztóknak a haltermékek eredetének és minőségének ellenőrzésében. A program részeként adatgyűjtési és halgazdálkodási projektek is támogatást kaptak, melyek az ágazat fejlődését és az innovációt szolgálják. A gazdálkodókat közvetlenül érintő legfontosabb intézkedések között Szigeti Szabolcs kiemelte a halastavak természeti értékfenntartó szerepének támogatását, amelyet extenzív tógazdasági kompenzációs kifizetésnek is neveznek. Ez a program hektáronként 40 ezer forint támogatást nyújt a termelőknek, és a teljes keretösszeg jelentős részét teszi ki. Fontos újdonság, hogy az erre a célra szánt kifizetéseket 2025 decemberére hozták előre a 2026 januári határidőhöz képest, ami megkönnyíti a gazdálkodók pénzügyi tervezését. A beruházási támogatások kiemelten fontosak, hiszen ezek segítenek a termelőknek növelni a jövedelemtermelő képességüket. Már megjelent az Akvakultúra beruházások támogatása, amely KKV-k számára kínál forrást létesítésre, kapacitásnövelésre, felújításra és gépbeszerzésre, akár 60 százalékos támogatási intenzitással. A benyújtott pályázatoknál nagy előnyt jelent, hogy a pályázat beadása előtt, a programidőszakban történt beszerzések is elszámolhatók. A halfeldolgozás szintén kiemelt terület, ahol 50 százalékos támogatási intenzitás érhető el. Szigeti Szabolcs hangsúlyozta, hogy a piac és a fogyasztói szokások megkövetelik a hozzáadott értékű, félkész és késztermékek előállítását, mivel ez az ágazat stabilitását és versenyképességét növeli. A MAHOP Plusz program célja, hogy a magyar halászat és akvakultúra felzárkózzon az európai versenyben, és a program sikeres végrehajtása az ágazati szereplők és az Irányító Hatóság szoros együttműködésén múlik.

Tájékoztatás és kommunikáció: a sikeres MAHOP Plusz pályázat elengedhetetlen része

Előadásában Boross Viktor, a Halászati Alapok Irányító Hatósági Főosztály referense a 2021–2027-es fejlesztési ciklus kommunikációs követelményeiről és az esetleges buktatókról beszélt. Mint kiemelte, a sikeres projektmegvalósítás elengedhetetlen feltétele, hogy a pályázók maradéktalanul eleget tegyenek a tájékoztatási és nyilvánossági kötelezettségeknek. Az egyik legfontosabb elvárás, hogy minden uniós forrásból megvalósuló eszközön, dokumentumon, digitális felületen, sőt, még a rendezvényeken elhangzó beszédekben is kötelező feltüntetni az uniós jelképet és hivatkozni az Európai Unió támogatására, valamint a magyar állam társfinanszírozására. A szabályok megszegése szankciókat vonhat maga után, akár a megítélt támogatás 3 százalékát is kitevő korrekciót! A kommunikációs kötelezettségek mértéke a projekt összegétől függ. A 37 millió forint alatti támogatású projektekre enyhébb, míg a nagyobb volumenű beruházásokra szigorúbb szabályok vonatkoznak. Jelentős változás, hogy minden támogatottnak kötelező a projektjéről a közösségi médiában (például Facebook, Instagram) is tájékoztatást adnia, függetlenül attól, hogy van-e saját honlapja. A honlappal rendelkezőknek a főoldalon egy infoblokkot kell elhelyezniük, amely egy aloldalra mutat, ahol a projekt részletes leírása megtalálható. Az előadás egy fontos üzenettel zárult: a jó kommunikáció alapvető fontosságú a sikeres projektmegvalósításban, és olyan, mint a levesben a só – csak a hiánya tűnik fel igazán, ezért mindeneknek pontosan kell ismernie a projekt méretének megfelelő kommunikációs követelményeket.

A MA-HAL minden haltermelőért

Puskás Nándor, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) elnöke a halászati ágazat európai és globális versenyképességéről, valamint a legújabb fejlesztésekről beszélt előadásában. Kiemelte, hogy bár a hazai halfogyasztás alacsony, Magyarország a tógazdasági haltermelésben Csehország és Lengyelország mellett Európa élvonalába tartozik. Az afrikai harcsából pedig a legnagyobb mennyiséget termeli a kontinensen. Az ágazat termékeinek közel egyharmada exportra kerül, ami a nemzetgazdaság szempontjából is jelentős. A versenyképesség megőrzése és a klímaváltozás kihívásai miatt folyamatos fejlesztésekre van szükség. Az adminisztrációs terhek azonban sokszor nehézséget okoznak a gazdálkodóknak, különösen a kisebb termelőknek, akik nem rendelkeznek saját kapacitással ezek menedzseléséhez.

Az elnök rávilágított a tógazdaságok kiemelt szerepére a vízkészlet-gazdálkodásban is. Mint elmondta, a tógazdaságok nem fogyasztják, hanem visszatartják a vizet. Magyarország 27 ezer hektáron mintegy 350 millió köbméter vizet tárol ezzel a módszerrel, ami hozzájárul a felszíni vízkészletek növeléséhez. Ez a tevékenység nem csupán gazdasági, hanem ökológiai, vízgazdálkodási és klímaszolgáltatási szempontból is komplex értéket teremt. Puskás Nándor hangsúlyozta, hogy mindenkinek fontos megértenie a tógazdaságok szerepét a vízvisszatartásban, különösen az aszályos időszakokban. Az előadás egy olyan jövőképet vázolt, ahol az ágazati szereplők és az Irányító Hatóság együttműködése révén a rendelkezésre álló forrásokat minél hatékonyabban használják fel a hazai halászat fejlesztésére.

Korszerűsítés és versenyképesség: A MAHOP Plusz lehetőségei

Dr. Szűcs István, a MA-HAL általános elnökhelyettese az akvakultúra fejlesztésének jelenlegi helyzetéről és a MAHOP Plusz program adta lehetőségekről tartott előadást. Kiemelte, hogy az ágazatnak két fő területe van: az extenzív (tógazdaságok) és az intenzív akvakultúra. Bár a magyar haltermelés kiemelkedően ponty-centrikus, az afrikai harcsa is fontos szerepet játszik az intenzív termelésben. Az ágazat jelenleg stagnál, nem tapasztalható jelentős kapacitásnövekedés. A vállalkozások száma 377, ebből mindössze 23 foglalkozik intenzív termeléssel. A tógazdasági haltermelés éves szinten 13-14 ezer tonna, míg az intenzív termelés további 4 ezer tonnát ad hozzá az étkezési hal alapanyaghoz. Összességében az ágazat bruttó termelési értéke 33-35 milliárd forint, ami az agrárium kibocsátásának kicsit kevesebb, mint 2 százaléka. A szakember szerint a tőkeerős vállalkozások hiánya és a tavak elöregedett infrastruktúrája komoly kihívást jelent. A gazdaságok jövedelemtermelő képessége fokozatosan csökkent, és a termelők nehezen tudják előteremteni az önerőt a fejlesztésekhez. Ezen problémák megoldására a MAHOP Plusz program kiemelten fókuszál. Célja a versenyképesség javítása, nem a gazdasági növekedés, bár a program végére 2000 tonnás kapacitásnövekedést kellene produkálni. A MAHOP Plusz programban elérhető támogatási intenzitás 60, és a pályázók akár 25 százalékos előleget is igényelhetnek, ami segíthet a likviditási problémák áthidalásában. A program keretösszege 6,3 milliárd forint. A kedvezményezettek köre rendkívül széles, magában foglalja az őstermelőket, egyéni vállalkozókat és szövetkezeteket is.

Szűcs István rámutatott a tógazdaságok multifunkcionális szerepére: amellett, hogy élelmiszert termelnek, fontos szerepet játszanak a természetvédelemben, a vízgazdálkodásban és a rekreációban is. A halastavak nagymértékben hozzájárulnak a vízkészletek megőrzéséhez és a vizes élőhelyek fenntartásához, ám a gazdálkodóknak ezen feladatokért járó kompenzáció sokszor nem megfelelő. A MA-HAL elnökhelyettese megemlítette, hogy a munkaerőhiány is komoly probléma az ágazatban, és a digitalizáció, valamint a mesterséges intelligencia alkalmazása elengedhetetlen a versenyképesség fokozásához. A program kiemelt céljai között szerepel a szén-dioxid-lábnyom csökkentése, az energetikai hatékonyság javítása és a körforgásos gazdálkodás elveinek érvényesítése.

Versenyképesség és innováció: a magyar halászat jövője

Dr. Váradi László, a Magyar Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform Egyesület (HUNATiP) elnöke a hazai halgazdálkodás innovációs kihívásairól és lehetőségeiről tartott előadást. Kiemelte, hogy bár a globális akvakultúra ágazat növekszik, az európai termelés stagnál. Ennek ellenére a magyar ágazatban a tógazdasági termelés szerény emelkedést, míg az intenzív termelés növekvő tendenciát mutat, ami főként az afrikai harcsa termelésének köszönhető. Az elnök szerint a termelési adatok nem fedik eléggé a jövedelmezőségi és stabilitási problémákat. A versenyképesség megőrzéséhez elengedhetetlen a folyamatos innováció és alkalmazkodás a gyorsan változó körülményekhez. Az új termékek bevezetése nem csupán technológiai fejlesztéseket jelent, hanem magában foglalja a szervezeti és piaci innovációkat is.

A fejlődési folyamat sikere három alapvető feltételtől függ:

• Vállalkozói készség: a felmérések szerint ez az ágazat szereplőinél megvan, de a döntési folyamat még sokszor bizonytalan.
• Alkalmazható kutatás-fejlesztési eredmények: Magyarországon elegendő tudás és kutatási eredmény áll rendelkezésre, de a legnagyobb kihívást a tudástranszfer, azaz a tudás gyakorlati alkalmazása jelenti. A HUNATiP ezért kiemelten fontosnak tartja a szakmai cserelátogatásokat és workshopokat, amelyek segítenek a gazdálkodóknak a technológiák megismerésében.
• Támogató környezet: a MAHOP Plusz program keretében a jogszabályi és finanszírozási háttér biztosított az innovatív projektekhez. Váradi László szerint a magyar szakigazgatás, a termelői szövetség és a kutatói szféra együttműködése példaértékű, ami erős alapot ad a fejlődésnek.

A HUNATiP elnöke szerint fontos megemlíteni, hogy a kockázatvállalási kultúra fejlesztése is elengedhetetlen a sikeres innovációhoz. A MAHOP Plusz program kiemelt szerepet szán az innováció támogatásának, és olyan projektek is előnyt élveznek, amelyek bevonják a gazdálkodókat a fejlesztési folyamatokba. Ez a megközelítés hozzájárul a hosszú távú versenyképesség növeléséhez és a hazai haltermelés stabil jövőképéhez.

Az AKI szerepe a hazai halászat fejlesztésében

Dr. Urbányi Béla, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) igazgatóhelyettese előadásában az intézet hazai halgazdálkodási adatgyűjtési projektjét mutatta be. Kiemelte az adatok fontosságát, amelyek elengedhetetlenek a szektor valós helyzetének megismeréséhez és a jövőbeni stratégiák kialakításához. Az AKI feladata a halgazdálkodási adatok gyűjtése és elemzése, amelyek alapján az ágazat szereplői és a szakpolitika is megalapozott döntéseket hozhatnak. A projekt 2029 végéig tart, így a MAHOP Plusz program lejárta után is biztosítja az utánkövetést. Az adatgyűjtés önkéntes alapon történik, ami kihívást jelent a reprezentativitás biztosításában. Az AKI célja, hogy minél szélesebb körből, a teljes termékpályáról gyűjtsön adatokat, nemcsak a tóparti árakról, hanem a halfeldolgozóktól és a kiskereskedelmi polcokról is. A projekt során olyan adatok gyűjtését is megkezdik, amelyek a következő hétéves uniós ciklusban várhatóan kulcsfontosságúak lesznek, mivel az új szabályozások sokkal szigorúbbak lehetnek. Az igazgató kiemelte, hogy az AKI folyamatosan fejleszti az adatkommunikációs felületeit, és a jövőben egy könnyen átlátható, online platformot biztosít a termelők számára, ahol különböző szűrési lehetőségekkel, térképes ábrázolásokkal és diagramokkal követhetik nyomon az árak alakulását és a piaci trendeket.

Urbányi Béla hangsúlyozta, hogy az ágazatnak alkalmazkodnia kell a változó fogyasztói szokásokhoz. A vásárlók ma már a konyhakész, feldolgozott termékeket részesítik előnyben, és a fiatalabb generációk sokkal kevesebb időt hajlandóak a konyhában tölteni. Éppen ezért az adatok alapján, a marketingstratégia kialakításában is segíteni kell az ágazatot. Az AKI elkötelezett a halászati ágazat mellett, és szoros együttműködésre törekszik a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezettel és a Magyar Országos Horgász Szövetséggel is, hogy a horgászok által kifogott hal mennyisége is bekerüljön az adatgyűjtési rendszerbe. Az igazgató zárásként elmondta, hogy a rendelkezésre álló forrásokat ésszerűen és hatékonyan kell felhasználni a szektor fejlesztésére, amihez az AKI a maga részéről a tudás és az adatok biztosításával járul hozzá.

A magyarországi haltermelés és akvakultúra dinamikusan fejlődő ágazat, amely folyamatosan keresi az innovatív megoldásokat a hatékonyság növelésére és a környezeti terhelés csökkentésére. A jelenleg elérhető pályázati lehetőségek kiváló alkalmat biztosítanak a tógazdaságok számára, hogy modernizálják infrastruktúrájukat és új technológiákat vezessenek be. Ezen beruházások között ígéretes lehet az úszó napelemek telepítése, amely számos előnnyel járhat a hazai halgazdálkodásban.

Az úszó napelemek, vagy más néven fotovoltaikus szigetek, olyan napenergia-termelő rendszerek, amelyeket víztükörre, jellemzően tavakra, víztározókra vagy akár halastavakra telepítenek. Bár a technológia még viszonylag újnak számít, világszerte egyre nagyobb teret hódít, és nem véletlenül: a hagyományos szárazföldi napelem-parkokkal szemben számos speciális előnnyel rendelkezik, amelyek különösen relevánsak a tógazdaságok számára.

Az úszó napelemek előnyei a halastavak esetében

Az úszó napelemek telepítése a halastavakon több szempontból is kedvező lehet:

• Területfelhasználás optimalizálása: Az egyik legkézenfekvőbb előny, hogy az úszó rendszerek nem foglalnak el értékes mezőgazdasági területet. Ez különösen fontos ott, ahol a termőföld korlátozottan áll rendelkezésre, és a tógazdaságoknak nem kell versenyezniük a mezőgazdasági termeléssel a földhasználatért. A tavak kihasználatlan felülete így kettős célt szolgálhat: haltermelést és energiaellátást.
• Nagyobb energiahozam: Kutatások és gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy az úszó napelemek hatásfoka akár 10-15%-kal is magasabb lehet, mint a szárazföldi társaiké. Ennek oka a víz hűtőhatása. A napelemek hatásfoka romlik a hőmérséklet emelkedésével, a vízfelületen azonban a környező víz folyamatosan hűti a paneleket, ezáltal optimalizálva a teljesítményüket, különösen a forró nyári hónapokban.
• Párolgás csökkentése: A napelemek árnyékoló hatása révén jelentősen csökkenhet a tó vizének párolgása, ami különösen aszályos időszakokban, vagy vízhiányos területeken rendkívül fontos szempont lehet. Ezáltal a tógazdaságok hatékonyabban gazdálkodhatnak vízkészleteikkel.
• Algásodás gátlása és vízhőmérséklet szabályozása: Az árnyékolásnak köszönhetően kevesebb napfény éri a tó vizét, ami gátolja az algák elszaporodását. Az úszó napelemek segíthetnek fenntartani a stabilabb vízhőmérsékletet is, ami szintén kedvez a halaknak és csökkenti a stresszt.
• Önellátás és energiaköltségek csökkentése: A megtermelt villamos energia felhasználható a tógazdaság saját energiaigényének fedezésére, például szivattyúk, etetők, oxigén termelő rendszerek működtetésére. Ezáltal jelentősen csökkenthetők az üzemeltetési költségek és a gazdaság függetlenebbé válhat az energiaárak ingadozásától. A felesleges energia értékesíthető a hálózatba, további bevételi forrást biztosítva.
• Környezeti fenntarthatóság és PR érték: Az úszó napelemek telepítése egyértelműen a környezettudatos gazdálkodás felé mutat. A megújuló energiaforrások használata csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, hozzájárul a klímavédelemhez, és javítja a tógazdaság imázsát.

Műszaki megfontolások és kihívások

Természetesen az úszó napelemek telepítése nem mentes a műszaki kihívásoktól. Fontos figyelembe venni a tó adottságait, a vízmélységet, a mederfenék típusát, valamint az időjárási viszonyokat, például a szélterhelést. A telepítés során speciális úszó szerkezeteket és rögzítési technológiákat alkalmaznak, amelyek biztosítják a panelek stabilitását és hosszú távú működését. A karbantartás is különleges szakértelmet igényelhet, de a modern rendszerek már távolról is monitorozhatók. Fontos a rendszerek megfelelő méretezése, hogy az optimális energiahozam mellett ne befolyásolja hátrányosan a halgazdálkodási tevékenységet.

Pályázati lehetőségek és megtérülés

A jelenleg elérhető MAHOP Plusz beruházási pályázati kiírások támogathatják az úszó napelemek telepítését a tógazdaságokban. Az energiahatékonysági és megújuló energia beruházásokra fókuszáló támogatások révén a kezdeti beruházási költségek csökkenthetők, ami gyorsítja a megtérülést. A hosszú távú energiaköltség-megtakarítás, a megbízható energiaellátás és a környezeti előnyök együttesen teszik az úszó napelemeket rendkívül vonzó befektetéssé a hazai halgazdálkodók számára is.

Az Agrárminisztérium tájékoztatása szerint a 2022-ben elfogadott Nemzeti Akvakultúra Stratégiai Terv messze túlmutat a puszta haltermelésen: fókuszban a tógazdálkodás komplex, vízvisszatartó és talajvíz-utánpótlást biztosító szerepe. Ahogy a magyar kormányzat a 2025-ös aszály tanulságait levonva új vízügyi stratégiát épít, úgy nyílnak meg új üzleti perspektívák a halgazdálkodásban.

A 2022-ben elfogadott, 2030-ig szóló Nemzeti Akvakultúra Stratégiai Terv hangsúlyosan foglalkozik a tógazdálkodás vízgazdálkodási, vízvisszatartó, talajvíz-utánpótlást biztosító szerepével, és kiemelt feladatként kezeli ennek fenntartását. Az üzemeltetett halastavak több mint 20 000 hektáros vízfelülete jelentősen növeli a szárazabbá váló Kárpát-medencében a vízi és vizes élőhelyek kiterjedését, így fontos szerepet játszik vízgazdálkodási szempontból. A halastórendszerek azáltal, hogy a tavaszi vízfelesleg idején betárazott vizet a nyári aszályos időszak során haltermelésre használják, hozzájárulnak a vízgazdálkodás javításához, a vízkészletek megőrzéséhez és az árvíz-, belvíz- és aszálykárok mérsékléséhez.

A „Vizet a tájba” program keretében konkrétan a halastavakra vonatkozó ütemterv vagy stratégia nem áll rendelkezésre, de a Nemzeti Akvakultúra Stratégiai Terv részletesen foglalkozik a halastavak tájban betöltött fontos szerepével. A vízgazdálkodási törvény jelenleg is lehetővé teszi a tógazdaságok számára a tél végi többletvizek vízkészletjárulék fizetésétől mentesített betárolását. A MAHOP Plusz 2025. július 10-én megjelent „Akvakultúra beruházás támogatása” c. pályázati felhívása támogatja a halastavak kotrását/iszaptalanítását, valamint a hordalék halastavakba kerülését megelőző ülepítő egységek kialakítását, ami hozzájárul a halastavak víztároló kapacitásának növeléséhez. A 2025-ös nyári aszály negatív hatásainak csökkentésére a magyar kormány létrehozta az Aszály Védelmi Operatív Törzset (AVOT). Az AVOT kapcsán bekérésre került azon halastavak listája, melyek jelenleg szárazon állnak, de feltöltésükkel a vízvisszatartást tudnák szolgálni. Ezen adatbázis átadásra került az OVF-nek, akik azt megvizsgálták és szabad vízkészlet rendelkezésre állása, illetve műszaki kivitelezhetőség esetén megkezdik a feltöltésüket. A minisztérium ismertette, hogy az előzőek mellett felmérésre kerül annak lehetősége, hogy a halastavak lecsapolásakor keletkező víz miként illeszthető be a térségi vízvisszatartásba, a befogadóba történő bevezetés helyett.