Megjelent a HALÁSZAT szaklap júniusi száma! A nyár első hónapjában is rengeteg új szakmai inspirációval és friss hírrel jelentkezik a HALÁSZAT szaklap! Folyóiratunk legújabb száma ismét izgalmas, mélyreható és elgondolkodtató témákkal várja az olvasókat az akvakultúra és a halgazdálkodás világából.
Miről olvashat a júniusi lapszámban? Íme egy kis ízelítő a tartalomból:
🏆 Magyar siker Európában – Óriási szakdiplomáciai eredmény: Ifj. Lévai Ferenc lett a FEAP új alelnöke! Beszámolunk arról, mit jelent a magyar jelenlét az európai érdekérvényesítés csúcsán, és hogyan kaphat erősödő fókuszt az édesvízi akvakultúra. 💶 Új uniós finanszírozás rögös útján – Részletesen elemezzük a 2028-2034-es időszakra vonatkozó európai uniós többéves pénzügyi keret tervezetét, feltérképezve a hazai halászati ágazatot érintő lehetőségeket és finanszírozási kihívásokat. 🧬 A ponty genetikai titkai – Egy feltérképezett evolúciós tervrajz: nemzetközi kutatásokra építő cikkünk bemutatja, hogyan védi az állományt a dupla genom évmilliók óta, és ez miként forradalmasíthatja a jövőbeli halnemesítést. 👤 Arcképcsarnok – „Mi a semmiből csinálunk valami csodásat” címmel átfogó és inspiráló portréinterjút olvashatnak Nagy Gáborral, az RDHSZ halgazdálkodási ágazatvezetőjével a tiszai gyökerektől a ráckevei innovációkig. ♻️ Fenntarthatóság és innováció – Két kiemelt cikkben is foglalkozunk az ágazat jövőjével: bemutatjuk az integrált multitrofikus akvakultúra (IMTA) szerepét az édesvízi rendszerekben, valamint a globális pisztrángtenyésztés új útjait és haljóléti kutatásait. 🐟 Fókuszban az őshonos halak és a múltunk – Részletesen megismerkedhetünk a 2026-os Év hala verseny ezüst- és bronzérmesével (a szilvaorrú keszeggel és a paduccal), emellett történelmi áttekintést indítunk a hazai természetes vizek halászati haszonvételéről is. Természetesen mindezek mellett rengeteg friss hazai és nemzetközi halhír, az AKI legújabb DCF adatgyűjtésen alapuló piaci és külkereskedelmi elemzése, a balatoni haltelepítés friss adatai, valamint a „Halas Élménygazda” képzés részletei is helyet kaptak a lapban!
A sornak pedig még nincs vége, további tartalmak a megújult, immár 50 oldalas szaklapban, mely letölthető a MA-HAL honlapjáról is.
Ha Ön elkötelezett a magyar akvakultúra és halászat fejlődése iránt, és fontosnak tartja az ágazati érdekképviseletet, akkor tagja a MA-HAL-nak. Így a HALÁSZAT szaklap az Öné, példánya havonta a postaládájába érkezik. Ha szeretne előfizetni munkatársai számára is, vagy egyéb okból érdeklődik az ágazat iránt, előfizethet a magazinra:HALÁSZAT Előfizetés
A HALÁSZAT ágazati szaklap 2026. júniusi száma lapozható pdf formátum:
A klímaváltozás és a vízhiány nem csupán elméleti fenyegetés, hanem a mindennapi túlélésért vívott küzdelem a hazai tógazdaságok számára. A „Paradigmaváltás a halastavi vízgazdálkodásban” című konferencián Puskás Nándor, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) elnöke, egyben a biharugrai halgazdaság (BHG) ügyvezető igazgatója, a gyakorlat oldaláról mutatta be, hogyan válik a haltermelés az ország legnagyobb vízmegtartó bázisává, és milyen elképesztő akadályokkal kell megküzdeniük az innovációt kereső gazdálkodóknak.
A hazai tógazdaságok megítélése során gyakran találkozunk azzal a tévhittel, miszerint a haltermelés hatalmas vízfelhasználó ágazat. Puskás Nándor előadásában nyomatékosította, az országban művelt mintegy 27 ezer hektárnyi halastó valójában nem elhasználja, hanem visszatartja a vizet. Ez a rendszer megközelítőleg 350 millió köbméter víz tárolására alkalmas, amivel a mesterségesen létesített gátakat tekintve az ország legnagyobb vízvisszatartó rendszerét alkotja.
A halastavak ökológiai jelentősége felbecsülhetetlen. Míg egy intenzív rendszerben egy köbméter vízben akár 3-400 kilogramm hal is megtermelhető, addig a hagyományos tógazdaságokban egy hektáron – ami körülbelül tízezer köbméter vizet jelent – mindössze egy tonna, azaz 0,1 kg/m3 hal nevelkedik. Ez az extenzív technológia egyfajta természetvédelmi kezelésként is felfogható, amely komplex gazdasági, természeti és klímaszolgáltatási értékeket halmoz fel. Ha a haltermelést leállítanák, a tavak három-négy éven belül tönkremennének, hiszen halak nélkül a sekély víztestek ökológiai egyensúlya felborul és kiszáradnak. Igaz a régi halászmesterek megfigyelése is: a halastavak párás mikroklímájuk révén lehúzzák a csapadékot, amikor egy hideg légfront érkezik föléjük.
Drasztikus kihívások a határ mentén
Az ágazatnak az utóbbi években exponenciálisan növekvő problémákkal kell szembenéznie: miközben a vízigény nő, a rendelkezésre álló vízbázis drasztikusan csökken. Ezt a csapadékmennyiség visszaesése, a nyári hőséggel érkező erős déli szelek okozta extrém párolgás, a mélyülő folyók és a zuhanó talajvízszint együttesen okozzák.
A helyzetet a határon átnyúló hatások tovább súlyosbítják. Puskás Nándor a biharugrai térség példáján keresztül mutatta be az agresszív szomszédos vízfejlesztések hatásait: a román oldalon kiépített hatalmas csatornahálózatok, áfonyaültetvények és a Sebes-Körösön épült tározók miatt, a hazánkba érkező vízhozam kritikus szintre esett. Előfordult olyan augusztusi nap, amikor a folyón mindössze 2 köbméter/másodperc víz érkezett, amiből a helyi halgazdaságoknak esélyük sem volt kivenni a működésükhöz szükséges mennyiséget.
A biharugrai integrációs modell
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás technológiai és szemléletbeli paradigmaváltást követel. A régi bevált módszereket – mint a tavak téli szárazra állítása fagyasztás céljából – el kellett felejteni, hiszen ma már akkor kell befogadni és megtartani a vizet, amikor az éppen rendelkezésre áll. Nagyobb gazdaságokban megjelent a vízmegtartó szemléletű lehalászás, amelynek során a magasabban fekvő tavakból a vizet gravitációs úton az alacsonyabban fekvőkbe engedik át.
A legkiemelkedőbb innováció azonban az a helyi tudásra épülő, biharugrai komplex integrációs rendszer, amelyet 2020 környékén kezdtek el felépíteni. A rendszer négy pilléren nyugszik: Vízvisszaforgatás okosrendszerrel: Egy raktárépületre telepített napelemes rendszer feladata lesz, hogy részben fedezze két, egyenként 500 liter/másodperc teljesítményű frekvenciaváltós szivattyú működését. A cél az, hogy a halgazdaság 22-25 millió köbméteres vízigényéből 7-10 millió köbmétert visszaforgatással biztosítsanak. A rendszert a napelemek energiatermelése, a vízszintek és az intenzív ivadéknevelő tavakba telepített okosbóják is vezérlik, amelyek az oxigénszint csökkenése alapján automatikusan indítják a szivattyúkat.
Vizes élőhelyek árasztása: A Körös-Maros Nemzeti Park szomszédos területeire engedik ki a vizet, ami hatalmas ökológiai értéket teremt, és a gátak oldalnyomását is csökkenti.
Erdők vízellátása: Mintegy 160 hektárnyi, a Dalerd Zrt. kezelésében lévő erdő elárasztását oldották meg. Különösen nyáron, a dél-alföldi pusztaságban a fák között csörgedező víz elképesztő természeti értéket mentett meg. Öntözésfejlesztés: A halastavakon átfolyó vizet 30 kilométeres távolságba is eljuttatják, amellyel 300 hektár mezőgazdasági terület öntözését biztosítják.
Szürreális bürokratikus akadályok
A nagyszabású négypilléres integráció egyedülálló, ám megvalósítását elképesztő nehézségek hátráltatták. A víz elvezetéséhez használt, évtizedek óta szárazon álló csatornarendszer fejlesztésére, ezen keresztül az öntöző kapacitás kialakítására, azért nem vehettek igénybe uniós forrást, mert annak egy régi – jónál rosszabb – minősítése kizárta a projektet a pályázatokból.
Ennél is megdöbbentőbb volt a csatornakotrás esete. Bár az illetékes hatóságok (vízügy, nemzeti park) gyorsan és rendkívül pozitívan reagáltak, így a helyszínen jóváhagyták a saját forrásból finanszírozott munkálatokat, a gépek indulása előtt egy közösségi médiás influenszer posztja miatt pánik tört ki az engedélyezők körében, így a kotrás végül elmaradt.
Az ágazatot ezen felül indokolatlan pénzügyi terhek is sújtják. Az elmúlt évben egyes önkormányzatok „telekadót” vetettek ki a halastavakra, aminek következtében egy gazdaság egyik napról a másikra több tíz millió forintos adófizetési kötelezettséggel szembesült. Puskás Nándor hangsúlyozta: a klímaváltozás szorításában küzdő, vízvisszatartást végző gazdaságok ilyen szürreális adóztatása elfogadhatatlan. Kitért arra a paradoxonra is, hogy miközben egy vízszállító csatorna karbantartása áthatolhatatlan adminisztrációs falakba ütközik, az Alföld legszárazabb pusztáján hamar engedélyt kapott egy projekt, amely keretében több mint 100 éves, vízvisszatartásra alkalmas halastavi gátakat dózeroltak el, miközben ezzel párhuzamosan a térségben „vizes élőhely” építése zajlik.
Kiemelt prioritások és vízdiplomácia
A hazai vízgazdálkodás és az akvakultúra túlélése stratégiai döntéseket követel. Puskás Nándor szerint azonnal meg kell erősíteni az ország vízdiplomáciáját, különösen a romániai határszakaszon, ahol például a Sebes-Körösre fenékküszöbb gátak építésével (például a Körösnagyharsányi duzzasztónál) javítani lehetne a térség vízgazdálkodási viszonyait, amit a szomszédos állam ellenállása blokkolja.
Elengedhetetlen a meglévő csatornahálózatok nemzeti kiemelt beruházásként történő kezelése, az adminisztrációs akadályok teljes lebontásával. Továbbá egy új nemzeti vízközpotú beruházási stratégiára is szükség van, amelyben hátrasorolják a nagy vízigényű, ám alacsony hozzáadott értéket termelő ipari projekteket. Ha megindul a harc az egyre kevesebb vízért, az államnak világosan döntenie kell, hogy az ipar, agrárium, akvakultúra, erdőgazdálkodás, természetes ökoszisztémák, lakosság tengelyében mi legyen a prioritás. A halastavak már bizonyították: képesek megtartani, felértékelni és megosztani a vizet – feltéve, ha hagyják őket dolgozni.
HALÁSZAT
A MA-HAL kiadásában megjelenő HALÁSZAT szakmai magazin 2026 januárjától két korábbi szaklap, a 25 éve alapított és a haltermelőknek szóló „Halászati Lapok”, és az 1899-ben alapított tudományos ismeretterjesztő „Halászat” című lap fúziója.
A magyar akvakultúra és halászati ágazat új havilapjának célja a jövedelemtermelő képesség fokozása, a szakmai inspiráció, valamint a közérthető tudományossággal megfogalmazott ismeretterjesztő cikkek publikálása.
Megjelenik nyomtatott könnyen olvasható magazinos formában, és online digitálisan is, minden hónap hatodik munkanapján.
IMPRESSZUM
A magyar akvakultúra ágazat szakmai folyóirata Kiadja a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet Kiadásért felelős: Puskás Nándor, a MA-HAL elnöke Adószám: 18906042-2-43 Székhely: 1115 Budapest, Ballagi Mór utca 8. fszt 2. ISSN 0133-1922 (nyomtatott), ISSN 3003-9940 (digitális)
Vezető-főszerkesztő: Dr. Váradi László Főszerkesztő: Török Gergely Főszerkesztő-helyettesek: Dr. Bozánné Dr. Békefi Emese, Dr. Udvari Zsolt Szerkesztőbizottság: Csörgits Gábor, Dr. Hancz Csaba, Dr. Harka Ákos, Hoitsy György, Lengyel Péter, Puskás Nándor, Dr. Székely Csaba, Szári Zsolt, Dr. Szűcs István, Timmel Ede, Dr. Urbányi Béla, Dr. Várkonyi Eszter
Nyomtatás és kötészet: PrintPix Nyomda és Grafikai Stúdió Felelős vezető: Szakáll Tamás 1037 Budapest, III. kerület, Vörösvári út 119-121.
Terjesztés: Térítésmentes a MA-HAL tagság számára. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt.
Szerzői jog: A HALÁSZAT szaklapban megjelenő minden cikket, minden megjelent képet grafikai elemet szerzői jog védi. Bármilyen módon történő másodlagos terjesztésük, nyilvános vagy üzleti felhasználásuk kizárólag a MA-HAL előzetes írásos engedélyével történhet. Hirdetések tartalmáért és nyomdahibákért a kiadó nem vállal felelőséget. Hibát talált? Jelezze nekünk!
HALASZAT.MAGYARHAL.HU
Archívum – Halászati Lapok
Minden nagy történet egy egyszerű pillanattal kezdődik. A Halászati Lapok esetében ez a pillanat 1999 augusztusában, egy Bábolna és Budapest közötti autóúton érkezett el. Az autóban Dr. Orosz Sándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának akkori elnöke és Hajtun György parlamenti tudósító és az új szaklap főszerkesztője utazott, és mire a fővárosba értek, megszületett az elhatározás: a magyar halászatnak szüksége van egy saját hangra, egy információs hírlevélre. Ez a beszélgetés indította el azt a negyedszázados utazást, amely során a Halászati Lapok a magyar halgazdálkodás nélkülözhetetlen krónikásává vált.
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2020
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2019
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2018
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2017
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2016
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2015
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2014
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2013
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2012
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2011
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2010
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2009
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2008
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2007
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2006
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2005
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2004
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2003
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2002
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2001
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
2000
1 – Január 2 – Február 3 – Március 4 – Április 5 – Május 6 – Június 7 – Július 8 – Augusztus 9 – Szeptember 10 – Október 11 – November 12 – December
A kistermelők helyzete a hal értékláncban
Nem túlzás az a megállapítás, hogy a kistermelők képezik a globális akvakultúra gerincét. Ez különösen igaz Ázsiára, amely a világ akvakultúra-termelésének több mint 85 százalékát adja. A kistermelők alapvető szerepet játszanak a helyi közösségek, valamint egyre növekvő mértékben, a nemzetközi piacok szintjén is a szegénység csökkentésében, a biztonságos élelmiszerek megteremtésében és a tápanyagban gazdag élelmiszer-ellátásban.
Nemcsak Ázsiában, de még a fejlett országokat magába foglaló Európai Unióban is meghatározó szerepe van a kistermelőknek az akvakultúra-termelésben. Az EU akvakultúra szektorában működő több mint 15 ezer vállalkozás csaknem 80 százaléka mikrovállalkozás (kevesebb mint 10 alkalmazottal). Ezek a családi tulajdonban lévő cégek nélkülözhetetlenek a part menti és a vidéki régiók gazdaságának fenntartásában, a helyben termelt élelmiszerek biztosításában és a hagyományok megőrzésében.
Számos elemzés készült a világ különböző régióiban tevékenykedő kisgazdaságok működéséről. Az általánosságban megfogalmazott szerepükön túl a kisgazdaságok alapozhatják meg a korszerű, nagy volumenű, exportpiacokra történő termelést, amire jó példa a vietnámi pangasius termelés, illetve a thaiföldi garnélarák-termelés. A kisgazdaságok jelentős része ugyanakkor a múltbeli integrált haltermelési technológiák adaptációja révén olyan erőforrás- és környezetkímélő gazdálkodást folytat, amely példaértékű a fenntartható akvakultúra-, illetve általában a fenntartható élelmiszer-termelés fejlesztése területén.
A kistermelőknek azonban számos nehézséggel kell szembenézniük, egyebek között azzal, hogy a rájuk vonatkozó szabályozások, illetve adminisztratív kötelezettségek többnyire ugyanazok, mint amelyeket a nagyvállalkozásoknak kell betartaniuk. A kistermelők számára emellett meglehetősen nagy kihívás az eredményes piaci részvétel, illetve termékeik folyamatos és jövedelmező értékesítése.
1.ábra: Az elsődleges termelés és a kiskereskedelem helye és főbb jellemzői az élelmiszer értékláncban (Forrás: United Nations Environment Programme, 2021)
Az elsődleges élelmiszertermelők helyzete az élelmiszerlánc mentén a legnehezebb. Ezt jól szemlélteti az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) által készített átfogó tanulmány, amely megállapítja, hogy az élelmiszerláncban legerősebbek a feldolgozó, szállítási- logisztikai, kiskereskedelmi és étkeztetési szolgáltatásokat végző cégek. Ezek tevékenysége meghatározza az elsődleges termelők és az egyéni fogyasztók helyzetét és lehetőségeit is. Kiemelkedő, illetve domináns szerepe van azonban közöttük a kiskereskedelmet folytató szupermarketeknek (1. ábra). Az elsődleges termelők helyzetét tovább nehezíti az élelmiszer-kiskereskedelmi szektorban tapasztalható fokozódó konszolidáció. Svédországban például három vállalat – az ICA, a Coop és az Axfood – együttesen a piaci részesedés 86,6 százalékát teszi ki. Ez a helyzet megnehezíti a beszállítók, azok között is különösen a kistermelők alkupozícióját.
Az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) által készített tanulmány az élelmiszerláncok globális helyzetének alapos vizsgálata alapján tett megállapításokat, illetve fogalmazott meg javaslatokat, amelyek alapvetően érvényesek Európára, illetve az EU-ra is, érdemes azonban áttekinteni, az elsődleges termelést végző kisvállalkozók helyét, a velük szembeni kihívásokat és a lehetőségeiket az akvakultúra szektorban.
A FAO megállapította, hogy a kisüzemi haltermelők jelentős kereskedelmi kihívásokkal néznek szembe, beleértve a korlátozott piaci hozzáférést, a finanszírozás hiányát, a nem megfelelő infrastruktúrát (hűtés, tárolás/szállítás) és a magas lehalászás utáni veszteségeket. A kistermelők gyakran kiszolgáltatottak a közvetítőknek, és nehézséget jelent a szigorú élelmiszer-biztonsági/minőségi előírások betartása. További gondot jelentenek a politikai döntésekben a korlátozott szakmai ismeretek, a nagyüzemi haltermeléssel való erős verseny és a gyenge érdekképviselet.
A kistermelők értékesítési lehetőségeinek növelése érdekében az alábbi javaslatok fogalmazódtak meg:
• Szövetkezetek létrehozása a kínálat felmérése, a költségek megosztása és a jobb árak eléréséhez szükséges alkupozíció növelése érdekében.
• A termék hozzáadott értékének növelése a halak helyszíni feldolgozásával a minőség, az eltarthatóság és a jövedelmezőség növelése érdekében.
• Közvetlen értékesítés helyi, illetve közeli piacokon, illetve az online platformok adta lehetőségek kihasználása, ami csökkenti a közvetítőknek való kiszolgáltatottságot.
• Szakmai képzés fenntartható akvakultúra-gyakorlatokról, piaci és marketing munkáról.
Bár a kistermelők helyzete a nehézségek és a lehetőségek nagy hasonlatosságot mutatnak a világ és Európa között, a következőkben áttekintjük milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az EU akvakultúra szektora kistermelőinek, illetve milyen lehetőségeik vannak termelékenységük és jövedelmezőségük növelésére.
Az Európai Halászati és Akvakultúra-termékek Piaci Megfigyelőközpontja (EUMOFA) az általa végzett átfogó elemzés alapján összegezte azokat a gátló tényezőket, amelyek megnehezítik az EU akvakultúra-termelésének növelését:
• Adminisztratív terhek; • Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz és az erőforrások szűkösségéhez; • Megnövekedett termelési költségek; • A termelés és a fogyasztás szezonalitása; • Magasabb logisztikai költségek; • Erős verseny a piacon (kiemelten az árverseny); • Alacsony szervezettségi szint az ágazatban; • Kisvállalkozások beruházási nehézségei; • Halértékesítési rendszerek hiánya a vidéki régiókban; • A fogyasztói preferenciák nem kellő mértékű ismerete.
Az akvakultúra-termelés növelését gátló tényezők között a beruházási nehézségekre vonatkozóan ki kell emelni a kisvállalkozásokat, azonban megállapítható, hogy a kihívások leküzdésében a kisvállalkozások minden területen hátrányban vannak a nagyobb vállalkozásokkal szemben.
Az EUMOFA az ágazat jövedelmezőségének-, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítésnek a javítására irányulóan megfogalmazott néhány kulcsfontosságú szempontot, amelynek a kisvállalkozásokra vonatkozó elemeit külön kiemeljük az alábbiakban.
A halfogyasztásnak az EU-n belüli alakulását sok tényező befolyásolja úgy a kínálati oldalon (a termelés volumene, a tenyésztett fajok sokfélesége és az import), mint a keresleti oldalon (demográfia, étkezési szokások, vásárlóerő), illetve vannak egyéb külső, nemzetközi, illetve geopolitikai tényezők is. A kistermelőknek ismerniük kell a fogyasztói igényeket, illetve azok változásának tendenciáit. Ehhez külső segítség is szükséges, amit termelői szövetségek, kormányzati, illetve az ágazati innovációt segítő nem kormányzati szervezetek nyújthatnak.
2. ábra: Mobil halértékesítő autó Lengyelországban (Forrás: szerzők saját fotói)
A fogyasztói preferenciákhoz való alkalmazkodás eleve komoly kihívás a termelő számára, mivel a fogyasztási trendek gyorsan változnak, de a haltermelők, különösen a kistermelők számára további nehéz feladatot jelent a kiskereskedők, illetve az áruházláncok követelményeihez való alkalmazkodás, amelyek ráadásul egyre szigorúbbak a környezetvédelmi, állatjólléti és egyéb tényezők miatt. Alapvető fontosságú egy termelő sajátságos helyzetének, illetve a termékek számára releváns marketingstratégiák kidolgozása. A kistermelők számára lehetőséget nyújt friss termékek helyi, illetve közeli piacokon, speciális piaci szegmenseket megcélzó közvetlen értékesítése, a hagyományos kapcsolatok erősítése. Vannak jó példák mobil halértékesítő autók alkalmazására (2. ábra), bár ezt a lehetőséget messze nem használják ki. Minden esetben fontos azonban, hogy a fogyasztók a termékekről egyértelmű világos és szükséges tudnivalókat kapjanak. Ezeket a tájékoztatókat az értékesítési helyeken vagy más médiumokon (internet stb.) keresztül lehet nyújtani. Az információs tevékenység fejlesztése a kistermelők számára is alapvető fontosságú.
Vidéki régiókban működő kistermelők számára nemcsak a termékértékesítés, hanem különböző szolgáltatások nyújtása is bevételi lehetőséget jelent. A szolgáltatásokkal jelentősen csökkenthető a kistermelőknek a hal értéklánc domináns szereplőivel (pl. feldolgozók, szupermarketek) szembeni kiszolgáltatottsága.
Magyarország élen járt a multifunkcionális tógazdálkodás adta lehetőségek kihasználásában, de a haltermelés és a turisztikai szolgáltatások összekapcsolására egyre több példa van Európában, illetve az EU-ban (3. ábra). Még ha a keresleti oldal lehetővé is teszi a termelési volumen fenntartását, illetve növelését, továbbá a tevékenység szolgáltatásokkal való bővítését, ezek megvalósítása során a termelőknek fel kell készülniük az adminisztratív kötelezettségeik teljesítésére, tevékenységük társadalmi elfogadottságának növelésére, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, az energia átállásra, a rendelkezésre álló erőforrások esetleges beszűkülésére. A kihívások leküzdéséhez ma már elengedhetetlen az innováció, amely minden termelő számára alapvető feladat a jövedelmezőség, a verseny- és ellenálló képesség növeléséhez. A termelés mellett az esetleges feldolgozást, termékfejlesztést, értékesítést, illetve menedzsmentet és munkaszervezést is tartalmazó, sok esetben befektetéssel együttjáró innováció az EU akvakultúrájában domináns mikro- és kisvállalkozások számára komoly kihívás.
3. ábra Litvániában az 580 hektáros, elsősorban pontyot, csukát és compót termelő Arvydai tógazdaság az ETHAA által finanszírozott projekt keretében javította az ökológiai és turisztikai szolgáltatások feltételeit (Forrás: oceans-and-fisheries.ec.europa.eu)
Az a többször elhangzott megállapítás, hogy alacsony a szervezettség az ágazatban, a kistermelők helyzetét nehezíti, különösen a piaci információk beszerzése, illetve az értékesítés területén. Nagyobb, tengerhalászattal és tengeri akvakultúrával is foglalkozó EU országokban nagy számú termelői szövetség jött létre (például Spanyolországban 44, Olaszországban 57, de Lengyelországban is 19). Kevés ugyanakkor az olyan ágazatközi szervezetek száma, amelyeknek fő feladata a piacszervezés, miután ezen termelők mellett a feldolgozók és az értékesítők is tagjai. Ilyen szervezet mindössze 6 van az Európai Unióban (egy Magyarországon), azonban ezek a szervezetek sem tudják kihasználni hatékonyan a piacszervezésben rejlő lehetőségeket. A kistermelők számára a hatékony érdekképviselet és a piacszervezés mellett fontos az innováció támogatása, illetve az ahhoz szükséges támogatásokhoz jutás is. A kistermelők számára továbbra is kiemelt fontosságú az ágazati szervezettség növelése.
A nagyobb szervezettségre amiatt is szükség van, hogy a kistermelők érdekeit hatékonyan lehessen képviselni az akvakultúra-fejlesztéshez nélkülözhetetlen kormányzati, illetve EU-s szervezetek felé, a megfelelő támogatottság elérése érdekében. Az elmúlt években növekedett ugyan a kisvállalkozások elismerése az akvakultúra területén, éppen a kisvállalkozók érdekeit képviselő szervezetek munkájának eredményeképpen (pl. FEAP, AAC, EATiP) de még mindig alatta marad a partmenti vizeken halászatot, illetve akvakultúra termelést végző kisvállalkozók mellett. A kisvállalkozók jövedelmezőségének fenntartásához, illetve annak növeléséhez, amely mögött nemcsak élelmiszertermék, de egyéb közjavak előállítása is a mindennapok feladata, jelentős szerepe kell hogy legyen a támogatásoknak. Az EU-ban az Európai Tengerügyi Halászati és Akvakultúra-alap által finanszírozott Operatív Programok (Magyarországon a MAHOP Plusz) jó lehetőségeket biztosítanak a kisvállalkozók számára még akkor is, ha ezeknek a programoknak a végrehajtása jelentős adminisztratív terhet jelent.
Pozitív fejlemény, ami nemzetközi összefogás eredményének is tekinthető, hogy a kisvállalkozók számára az EU kutatási alapja, a Horizon program is pályázati lehetőséget biztosít. A következő év áprilisában írják ki a HORIZON-CL6-2027-02-FARM2FORK-06 pályázatot, amelynek címe: „A fenntartható kisüzemi vízi élelmiszertermelés és a rekreációs halászat lehetőségeinek kihasználása fejlődésre nyitott helyi közösségek számára”. Több más olyan pályázati kiírás is szerepel a jövőre induló HORIZON programokban, amelyek nem haltermelési kisvállalkozók számára nyújtanak lehetőséget, hanem általában kisvállalkozások számára. Ezekben való részvételre is van azonban lehetőség, amit már jelenleg is folyamatban lévő HORIZON projektek jól illusztrálnak (ActFast, NEXRUR, DANUBAQUA stb.).
A jövőben egyre nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a haltermelő kisvállalkozások bekapcsolódjanak a fenntartható élelmiszerellátás fejlesztésére irányuló programokba más élelmiszertermelő ágazatokkal, illetve azok kisvállalkozóival együttműködve. Erre annál is inkább szükség van, mert az EU-ban a Bizottság javaslata szerint megszűnik az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA/EMFAF) és a 2028–2034-es időszakban az élelmiszergazdaság finanszírozása a Nemzeti és Regionális Partnerségi Alapból (NRPF) történik. Bár a Bizottság 2 milliárd euró elkülönítését tervezi a Közös Halászati Politika (KHP) céljaira, ez jelentős csökkenés a 2021–2027-es ciklus mintegy 6,1 milliárd eurós keretéhez képest. Az ETHAA-ról az NRPF-re való áttérés jelentős változás lesz a halászat és akvakultúra közösségi finanszírozása szempontjából, amivel kapcsolatban folynak a szakmai és társadalmi egyeztetések, de a változásra mindenképpen készülniük kell az akvakultúra-ágazat szereplőinek, így e témával majd egy külön cikkben foglalkozunk, illetve folyamatos tájékoztatást adunk az NRPF kialakításának helyzetéről.
SZERZŐK: DR. BOZÁNNÉ DR. BÉKEFI EMESE, DR.VÁRADI LÁSZLÓ
Vízcseppben a jövő
Kitekintés a nemzetközi akvakultúra innovációira és a hazai kitörési pontokra
A vízkészletek okos és hatékony felhasználása ma már nem csupán egy jól csengő szlogen, hanem a túlélés és a versenyképesség alapfeltétele a mezőgazdaságban. Különösen igaz ez a haltermelésre, amely 2026. március 18-án, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) szervezésében megvalósult „Paradigmaváltás a halastavi vízgazdálkodásban” című konferencia fókuszában is állt. A budapesti Herman Ottó Intézetben tartott hiánypótló szakmai eseményen Dr. Váradi László, a HUNATiP elnöke tartott átfogó és gondolatébresztő előadást „Nemzetközi jó gyakorlatok az akvakultúra rendszerek vízgazdálkodásában” címmel. Prezentációja nem csupán a technológiai újdonságokat vette sorra, hanem rámutatott azokra a globális folyamatokra is, amelyek alapjaiban formálják át az ágazatot.
Előadásának felütéseként Váradi László egy kevéssé ismert, de annál intenzívebb nemzetközi szakmai vitára irányította rá a figyelmet. A világban komoly küzdelem folyik a döntéshozók és a szakértők között arról, hogy a jövő élelmiszer-ellátásában a tengereké vagy az édesvizeké lesz-e a főszerep. Míg a tengeri akvakultúra hívei a hatalmas vízfelületekben rejlő lehetőségeket hangsúlyozzák amit az EU Óceán Paktuma is támogat, az óceán sokszor egyáltalán nem kellemes vagy biztonságos környezet a haltermelésre. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tengeri fajokat, például lazacot termelő rendszerek is egyre inkább behúzódnak a szárazföldekre. A globális akvakultúra termelése jelenleg is meghatározóan az édesvízi rendszereken alapul, ezért létfontosságú, hogy a tengerektől távolabbi területeken folyó termelés – és annak társadalmi elismertsége – megkapja a neki járó kiemelt figyelmet a jövőben.
Magyarország ezen a téren komoly hagyományokkal rendelkezik, hiszen a hazai szakma soha nem csak távolról szemlélte a fejlődést, hanem mindig is törekedett a jó gyakorlatok átvételére és hazai adaptálására. Már az 1970 években is a szivárgások csökkentése és a víz okos visszatartása volt a cél, Békés vármegyében és Szarvason pedig olyan előremutató, integrált tógazdasági kísérletek zajlottak – gondoljunk csak a rizs-hal vagy a kacsa-hal együtt tartására –, amelyek a mai modern körforgásos rendszerek előfutárainak is tekinthetők.
Hagyományos tavak modern köntösben és a recirkulációs forradalom
Ahogy a gazdálkodókra nehezedő társadalmi és piaci nyomás egyre fokozódik, a tógazdálkodás is rákényszerül a megújulásra. Ennek egyik izgalmas iránya a speciális és multifunkcionális tórendszerek kialakulása. Kínában ma már nem a jövő, hanem a jelen valósága az a modell, ahol egy halastó fölé fotovoltaikus napelemeket telepítenek, így a terület egyszerre termel halat és zöld energiát, miközben turisztikai szolgáltatásokat is nyújt. Ezek a rendszerek sokszor már több tízezer hektáron működnek sikerrel. Egy másik okos megoldás, amikor a hagyományos tógazdálkodást intenzív elemekkel ötvözik. Egy nagyobb tóba egy intenzíven hasznosított medencét vagy ketrecet helyeznek, és a kiáramló tápanyagot a tó extenzív ökoszisztémája hasznosítja újra.
A vízhatékonyság csúcsát azonban egyértelműen a recirkulációs akvakultúra-rendszerek (RAS) jelentik. Negyven évvel ezelőtt egy ilyen működő rendszer megtekintéséhez még Amerikáig vagy Norvégiáig kellett utazni, az első hazai, szarvasi próbálkozásokat pedig még robusztus vasbeton medencék jellemezték. Ma azonban már a mesterséges intelligencia, a folyamatos halviselkedés-monitorozás és az adatbázisú döntéshozatal uralja ezeket az üzemeket. Bár a teljesen zárt rendszerek vízhatékonysága igen figyelemre méltó – elméletileg mindössze 0,1 köbméter víz is elegendő lehet egy kilogramm hal előállításához, szemben az átfolyó rendszerek 100 köbméteres igényével –, a jövő nem kizárólag bennük rejlik. Kiváló példa erre Dánia, ahol az átfolyó vizes rendszereket sikeresen alakították át recirkulációssá, de nem kell ilyen messzire mennünk, Lillafüreden is kiválóan működik a víz mechanikai és biológiai szűrőkkel történő kezelése és visszaforgatása.
Új utak a Bioflok, IMTA és a vízlábnyom paradigmája
A paletta folyamatosan bővül. A világban egyre jobban terjed a bioflok technológia, amely a halak – jellemzően a tilápia – hulladék nitrogénjét baktériumok segítségével alakítja át újra ehető fehérjévé, így teremtve zárt láncot. Bár a rendszernek komoly klimatikus igényei vannak, Törökországtól Indiáig számos méretben alkalmazzák. Hasonlóan izgalmas az integrált, multitrofikus akvakultúra (IMTA), ahol a tápláléklánc különböző szintjeit fűzik össze. Erre Írországban találunk remek édesvízi példát, ahol a sügér és a pisztráng intenzív nevelése során keletkező használt vizet algákkal és békalencsével tisztítják meg. Ezt az elvet egyébként az ősi Kínában már ezer éve is alkalmazták a selyemhernyók és halak komplex tartásával. Az akvapónia, amely a növények tápközeg nélküli termesztését köti össze a halneveléssel, szintén fontos színfoltja az ágazatnak, bár globális alkalmazás helyett inkább lokális, specifikus helyzetekben kínál kiváló alternatívát.
A fejlődés azonban megköveteli, hogy másképp tekintsünk magára a vízhasználatra is. Ma már nem elég azt számolni, mennyi víz folyik át a medencén; az igazi mérce a vízlábnyom lett, amely magában foglalja a zöld vizet (csapadék), a kék vizet (felszíni/felszín alatti), sőt, a szennyvíz kezeléséhez szükséges tiszta vizet is. Egy kilogramm hal vízlábnyomát ma már összehasonlítják a sertés-, a marhahús vagy éppen a rendkívül vízigényes csokoládégyártás értékeivel. Ahhoz, hogy az édesvízi haltermelés megvédje pozícióját, a hazai ágazatnak is életciklus-analíziseket (LCA) kell végeznie saját termékeire, bizonyítva azok környezeti fenntarthatóságát és versenyképességét.
Nemzetközi együttműködések és a magyar szaktudás exportja
A tudás megosztásának és az innovációnak kiváló terepe az az EU-s és kínai részvétellel zajló „NEXRUR” projekt, amelynek célja a vidéki közösségek megsegítése és fenntartható modellüzemek kialakítása. Magyarország két egyedülálló akvakultúra modellel vesz részt a programban. Az egyik egy olyan komplex vidéki gazdaság, ahol a tavi haltermelésből elfolyó, tápanyagban gazdag vizeket öntözésre és vizes élőhelyek fenntartására használják, rövid ellátási láncokkal kombinálva. A másik modell egy intenzív afrikai harcsa-telepre épül, ahol a termelésből és a feldolgozásból származó szerves hulladékokat a helyi közösségek bevonásával komposztálják és hasznosítják újra. (Ezekről a projektekről a szakma a 2026. június 11-i Halászati Tudományos Napon hallhat majd további izgalmas részleteket.)
Váradi László előadása egy rendkívül fontos üzenettel zárult. Magyarországnak nemcsak átvennie kell a technológiákat, hanem újra proaktív szerepet kell vállalnia a tudás átadásában is. Woynárovich Elek és más nagy elődök nyomdokain haladva hazánknak minden lehetősége megvan arra, hogy Afrika és Ázsia fejlődő országai számára oktatási és továbbképzési programokat indítson. Egy ilyen tudásközpont létrehozása jelenleg is zajlik, amely hidat képezhet a külpolitika, a diplomácia és a halászati szakma között. A vízhatékonyság ugyanis már rég nem csupán technikai kérdés, hanem szabályozási és társadalmi kihívás is, amellyel egy gazdálkodó egyedül nem tud megbirkózni. A jövő sikere az értéklánc mentén történő, ágazatokon átívelő összefogásban és a nemzeti jó gyakorlatok bátor kiaknázásában rejlik.
Megjelent a Halászati Lapok decemberi száma (2025/12)
A decemberi szám tartalmából:
Búcsú Dr. Dérer Istvántól
A feldolgozás fontossága és a magyar halfogyasztás modernizációja
Kitüntetések a magyar akvakultúra kiválóságainak
Antibiotikum-rezisztencia az akvakultúrában
Halhúsfogyasztás Magyarországon
Őszi kecsege-monitorozás a LIFE-Boat 4 Sturgeon projekt keretében
